Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolta, 2020 volt a mélypont, majd jött 2021, és jól kinevette a fenébe. Hát igen, nem ez volt a kedvenc évem, és akkor enyhén fogalmaztam.
Azonban a könyvek tényleg szebbé teszik az életet (vagy minimum elviselhetőbbé), így olvasási szempontból mégsem panaszkodhatok. Normális munkarendbe vissztérés, kisebb utazgatások és minden nehézség ellenére majdnem sikerült annyi könyvet kézbe vennem, mint az előző évben. Ez pedig felülmúlta a nem létező terveimet. Nem szoktam ugyanis célt kitűzni magam elé könyvek szempontjából, inkább csak olvasok, ha időm engedi, annyit és olyat, amihez épp kedvem van, aztán év végén megnézem, szám szerint mennyi lett.
Úgyhogy jöhetnek is a statisztikák az elmúlt évre könyves fronton.
2021-ben 52 könyvet olvastam el. Ez egyébként csupán 4 kötettel kevesebb, mint 2020-ban.
Ez a mennyiség 20026 oldalt jelent, ami alig 400 oldallal kevesebb csupán, mint 2020-ban.
Az 52 kötetből 37-et e-könyv formátumban olvastam, míg 4 könyvtári kölcsönzés volt. Akad köztük egy novella, egy útikönyv, 2 képregény és 3 ismeretterjesztő kötet.
9 könyvet olvastam hazai szerzőtől, ami nem rossz arány, míg a többség, összesen 22 kötet amerikai szerző tollából származott. A többi olvasmányom nemzetiség szerint: 5 angol, 3 izlandi, 2-2 kanadai, japán és spanyol, valamint egy-egy belga, francia, német, svéd, zimbabwei és új-zélandi. Nem mondom, hogy változatosan olvasok, mert az angolszász szerzők még mindig többségben vannak, de jó volt csemegézni európai és ázsiai vonalon.
Olvasmányaim ezúttal 22 kiadó felhozatalából álltak össze, a következő arányban:
Könyvmolyképző - 8 kötet, Fumax és L&L - 6 kötet, Gabo - 5 kötet, Európa - 3 kötet.
Két kötetet olvastam az Agave, Athenaeum, Alexandra, Magvető, Park, Partvonal és 21. század kínálatából, és egy-egy kötetet a Delta Vision, Typotex, Lingea, Generál Press, Jelenkor, Kossuth, Synergie, Maxim és Kolibri kiadótól, illetve egy kötet volt magánkiadás.
Ennyit a számokról, jöhet a tartalmi összegzés!
Könnyű kérdés, mert A fényességek 942 oldalával fölényesen vezetett egész évben. Egyébként olvasási élmény szempontjából végtelenül hosszúnak tűnt, annyira untam, hogy úgy éreztem, sosem lesz vége.
Melyik volt a legrövidebb?
Ha nem számíton az egyetlen novellát (Lidércmegálló) 60 lapjával és az ismeretterjesztő magánkiadást is figyelmen kívül hagyom 116 oldalával, akkor a legrövidebb olvasmányom a Viharmadarak. Ez egy picike könyv, csupán 120 oldal, de kellemes élényt nyújt.
Melyik tetszett a legjobban?
Ez minden évben egy nehéz kérdés, idén pedig különösen az volt, mert olvastam sok jó könyvet, de kevés volt a kiemelkedően jó. Ennél a pontnál pedig egy kiemelkedően jót szeretnék mondani, így holtveresenyben két kötetet emelnék ki.
Ásta, mert imádtam olvasni minden sorát, beszippantott, ahogy az egy Jón Kalman Stefánsson kötetnél lenni szokott. Az egyik kedvenc íróm könyve szinte mindig befutó, 2019-ben is kiemletem már egy munkáját, mint legjobbat.
Irha és bőr, mert magyar szerzőtől nem olvastam még ennyire kreatív és minden apró részletében gyönyörűen felépített, szépen megfogalmazott, üzenetekkel teli könyvet. Nagyon szerettem, megérdemli a dicséretet.
Ez is mindig egy nehéz kérdés (bár tavaly elég egyértelmű volt a döntésem), így ennél a pontnál is két könyvet szeretnék kiemelni.
A titkos történet, mert nem tetszett a cselekmény, nem tetszett a megfogalmazás, rettentően untam és szabályosan gyűlöltem minden egyes karaktert benne, ám a legjobban a főhőst utáltam az első oldalaktól az utolsóig. Az egyik legrosszabb olvasási élményem volt az évben.
Ha a macskák eltűnnének a világból, mert mikor megkérdeztem San Diegót, szerinte melyik könyvet szidtam a legtöbbet, gondolkodás nélkül rávágta, hogy a macskás japán könyvet. Még azt is hozzá tudta tenni, hogy leginkább a fordítás húzott fel, így ezt is az egyik legrosszabb olvasási élményemnek nyilvánítom.
Melyik olvasása tartott a leghosszabb ideig?
A már említett leghosszabb olvasmányomat olvastam a legtovább, 40 napig érthető okokból. Ismételni azonban nem szeretek, így ezúttal 32 napos olvasással A mindenséghez mérhető című kötetet emelném ki. Kedvenc szerzőm munkája, így nem a tartalom adott okot a lassúságra, hanem az élet. Elzedtem, ám munkába cipelni nem akartam, így olvastam mellette mást is, ráadásul könyvtári könyvet, aminél a határidő mindig sürget. Aztán közbe jött egy külföldi utazás, ahová szintén nem akartam magammal vinni, illetve szerettem volna kiélvezni a sorait, így többnyire csak hétvégén vagy késő este vettem kézbe. Több mentségem nincs.
Melyik olvasása tartott a legrövidebb ideig?
Itt megint nem számítom a novellát, illetve az egyik képregényt, amelyet egy másik ponthoz tartogatok, ezért egy napos olvasással a Hullócsillag nyert. San Diego autót szerelt, időnként szüksége volt egy segítő kézre, így kimentem vele olvasni. Szóval autóalkatrészekkel körbevéve, a fűben olvastam ki ezt a könyvet egy nap alatt.
Egyik munkatársam adta kölcsön a Lánytörténet című kötetet. Egyszerűbbnek érezte odaadni, mint elmagyarázni, milyen. Hát, így utólag teljesen megértem.
Melyik könyv volt a legvidámabb?
A Szégyentelen volt a legvidámabb. Kedvelem az írónő kissé furcsa, amerikai szerző létére angolos humorát, és nagyon szórakoztatónak éreztem, hogy ismét elmerülhettem ebben a viktoriánus, steampunk, fantasy világban.
Melyik volt a legszomorúbb?
Két oldalról tudom megközelíteni ezt a kérdést.
Ha azt nézem, melyik volt a leginkább szívszorító, bánatos, ám mégis jó olvasási élményem, akkor a Mielőtt a kávé kihűl az egyértelmű választásom. Szomorkás, de szép ez a könyv.
Ha viszont azt nézem, hogy melyik könyv hozott le leginkább az életről, akkor A tanult lány a megfelelő választás. Az emberi hülyeség ugyanis mélységesen elszomorít.
Melyik volt a legromantikusabb?
Viszonylag kevés kifejezetten romantikus könyvet olvastam, így könnyű választani. Kedves Aaron! a legromantikusabb, mert egy kedves szerelmi történet és számomra van valami extrán romantikus a levelezésben.
Melyik volt a legizgalmasabb?
Tartom a sormintát, amit 2019-ben kezdtem el, és ismét egy Brian McClellen kötetet hoztam: A birodalom vére. Lőpormágusokról olvasni mindig izgalmas. A kérdés csak az, mit csinálok jövőre, mert ezzel a könyvvel elfogytak a lőporos könyvek. Na, de remélhetőleg ír majd valami újat a szerző, és ismét megemlíthetem a következő vagy az azt követő év végén.
Melyik könyvet értékelik túl?
Úgy döntöttem, számszerűsítem ezt a kérdést, mert hirtelen túlságosan sok cím jutott az eszembe. Szóval azokat a könyveket hoztam ide, amelyek Molyon 90%-on vagy felette állnak jelenleg. Nos, szerintem nem érdemlik meg, közel sem.
Piranesi 90% pedig rettentően szenvedős kötet. Untam, idegesített, és nem értem, hogy miért van tele az internet jó ajánlásokkal róla. Egyáltalán nem tetszett.
Anna és a francia csók 91%, amiből arra következtettem én butus, hogy ez egy kellemes, romantikus könyv. Nagyon nem az. Borzalmas szereplők, hiteltelen helyzetek és cseppet sem kedves románc. Ez sem tetszett, kicsit sem.
Ám a legjobban túlértékelt könyv 94%-kal A szél neve. Ez volt az első olvasmányom 2021-ben, és nem esett jól a csalódás. Ráadásul a szerző már évek óta halogatja a történet befejezését. Oké, második kötet van (nem vagyok mazochista, hogy elolvassam) és készült egy kiegészítő rész is, de lezárás, na az nincs évek óta és kérdéses, hogy lesz-e valaha. George R. R. Martin szindrómában szenved a srác, én a rajonók helyében nem számítanék semmi jóra. Na, de hogy miért van ennek a könyvnek ennyi rajongója, az kész rejtély számomra.
Melyik könyvet értékelik alul?
Friss megjelenés ugyan, de alig kapott reklámot (vagy inkább semmiféle reklámot nem kapott) és Molyon is csupán öten csillagozták. Pedig A nő nem férfi egy érdekes történet egy fontos nézőpontból, és nagyon megérdemelné, hogy többen olvassák.
Melyik könyv volt újraolvasás?
Az egyik képregényt, Puha boldog puffancs a Könyv Kemping miatt olvastam újra, meg persze azért is, mert jólesett.
Melyik volt a legnagyobb csalódás?
Még leírni is fáj, de az Őméltósága okozta a legnagyobb csalódást. Tavaly és 2017-ben is Jaume Cabré kötet nyerte el a legjobban tetszett címet, így biztos voltam benne, hogy amit ő ír, az nekem tetszeni fog. Ez a könyv azonban meg sem közelítette a korábbi olvasmányaim színvonalát. Nagyon szenvedtem az olvasásával és nagyon csalódott voltam, amikor befejeztem. Kissé elvette a kedvemet attól, hogy egy-egy szerző életművét végiglapozzam.
Melyik könyv volt a legnagyobb meglepetés?
Ahogy 2020-ban nem gondoltam volna, hogy egy pszichológiai könyvet emelek ki ennél a kérdésnél, úgy 2021-ben sem gondoltam, hogy a választásom egy fákról szóló ismeretterjesztő kötetre esik majd. A fák titkos élete egy rendkívül olvasmányos és érdekes kötet. Nagyon örülök, hogy kézbe vettem.
Hány új sorozatba kezdtem bele?
Úgy látszik, ezen a téren nem tanulok, mert 9 sorozatba kaptam bele. Természetesen akad köztük nem is egy, amelyet már most tudom, hogy sosem fogom folytatni, és van olyan is, amelynek folytatása részemről bizonytalan. Szóval sok sorozattal próbálkoztam, de már könnyebben tudom elengedni őket. Ez is fejlődés, nem igaz?
Hány sorozatot fejeztem be?
Összesen 4 sorozat végére tettem pontot. Egyrészt végigolvastam a Bexi sorozatot, másrészt a Kárhozat című kötettel végére értem A holló jele sorozatnak, harmadrészt a már említett legizgalmasabb olvasmányommal befejeztem A vér és lőpor istenei trilógiát, és negyedrészt a leghosszabb ideig tartó olvasmányommal a Keflavík-duológia végére is eljutottam. Nem olyan jó arány ez, mint a tavalyi, de azért elégedett vagyok.
Nagyon könnyű kérdés, mert a Familiárisok borítója meseszép. Ahogy a mellékelt képen is látszik, gyönyörű védőborítót kapott. Azonban, mivel kemény kötésű kötetről van szó, a belső borító épp ilyen szép, és az egyes fejezetek elején is vannak igényes visszatérő motívumok. Nagyon jó kézbe venni ezt a könyvet. Kár, hogy a tartalom hagyott maga után némi hiányérzetet, ám ez a borító mindenért kárpótolt.
A következő évre sem teszek fogadalmat, csupán remélem, hogy jó könyvek akadnak majd a kezembe és ugyanezt kívánom olvasóimnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése