Állatfarm

Azt hiszem, Orwell rajongója lettem. Ez a második könyv, amit olvastam tőle, de biztosan nem az utolsó. Az 1984 után kicsit tartottam tőle, hogy az a kötet volt a csúcs, így a többi munkáját hozzá fogom mérni és esetleg csalódhatok. Nos, tévedtem. Az Állatfarm is van olyan lenyűgöző, mint a nagy kultuszkönyve.

1945-ben jelent meg először és azóta sok-sok kiadást megélt. Újra és újra új borítót is kapott. Nekem az 1989-es változathoz volt szerencsém és talán ez a borító a legtalálóbb. Szintelen, mégis tökéletesen kifejezi a lényeget.

Nagyon vékony könyvecske, picivel több mint száz oldal, így gyorsan végig lehet lapozni. Ráadásul, ahogy az alcím is ígéri, Tündérmese, ami az olvasmányosságán is meglátszik.

Fülszöveg:

"Orwell 1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…"

Zseniális könyv! Egyszerű és szemléletes bemutatása a diktatúra kialakulásának.

Orwell fogta azt, mit a világban látott és írt róla egy mesét állatokkal a főszerepben. A kommunizmus és az állatizmus párhuzama állandóan felbukkanó elem, hiszen elsősorban a sztálini rendszernek szól ez a regényformát öltött fricska, mégsem csupán erre épül ez a farm. Az állatok között ugyanis megtalálható minden nézőpont, minden embertípus és minden politikai és világnézet. Mr. Jones állatai sokszínűek, ahogy az emberiség is az, és mind másképp reagálnak a helyzetekre.

Természetesen saját mivoltukat sosem hazudtolják meg. (A birkák ostobák, a macska lusta, a kutya csak a parancsnak él stb. - csupa sztereotip állat. ) No, meg a nevüket, mert több szereplő beszélő nevet is kapott, hogy még egyértelműbbek legyenek az utalások és párhuzamok.

A könyv valóban tündérmesének indul. Az elején minden szép és jó, már szinte idillikus. Nagy remények és nagy álmok elevenednek meg az állatok előtt egy olyan világról, ahol minden négylábú egyenlő és teljes harmóniában élhetnek. Aztán persze ezek az álmok fokozatosan megmérgeződnek a további elképzelések által és bebizonyosodik, mégsem olyan egyszerű az egyenlőség. Itt nem csak a diktatúra csíráira gondolok, hanem a különböző állatfajok okozta eltérésekre is, mint amilyen az olvasás elsajátítása.

Az olvasó persze tudja, sejti hova vezetnek az események, mégis kicsit olyan, mint a Major állatai, bizakodik és vár. Aztán egyre mélyebbet csalódik a szereplőkben. A tündérmese pedig egy igazi Grimm mese lesz tele erőszakkal és vérrel. Számomra Bandi sorsa volt a mélypont.

A felépítés tehát remek és mindez egyszerű, világos nyelvezetben valósul meg. Láthatóvá téve a fogaskerekeket, amik ezt az egészet mozgatják,és így az olvasó könnyedén felfogja, hogyan alakul ki a nagy álmokból és demokratikus elképzelésekből a kevesek önkényuralma. A történet vége pedig felteszi rá a koronát és kifejezetten üt.

Összességében tehát egy nagyszerű és tanulságos tündérmese ez, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Érdemes Orwell könyveit olvasni.

"MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL"

Kiegészítés:

Orwell meglehetősen sötét világképet fest le, amit még a tündérmese elemei sem tudtak ellensúlyozni. A kiábrándultság szinte sugárzik belőle, én mégis nagyon szimpatikus írónak találom. Biztosan olvasok még a tollából.

Azt pedig, hogy a saját nézőpontját is megjelenítette az állatok vegyes társaságában, remek húzásnak tartom. Ha valaki tudni akarja, milyen az író világképe, különösen figyelmesen olvassa Benjámin, a szamár sorait.

"Csak az öreg Benjámin állította, hogy hosszú életének minden részletére emlékszik, és tudja, hogy a dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség; a szenvedés és a csalódás, mondta, az élet megváltozhatatlan törvényei."

1984

Nem egy könnyed olvasmány, így nem is lehet könnyelműen írni róla. 

Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni, mivel ez egy olyan kultuszkönyv, amit illik ismerni. Nos, valóban. Most, hogy az utolsó lapokon is átrágtam magam, kijelenthetem, ezt tényleg mindenkinek el kellene olvasnia. Elgondolkodtatóan lehangoló.

Mielőtt azonban jobban belemerülnék a dologba, hoztam egy használható fülszöveget. 1949-es megjelenése óta ugyanis jó néhányszor kiadták más-más borítóval, illetve fülszöveggel. Én a Diákkönyvtáros változatban olvastam, ám a képen látható borító szerintem sokkal inkább illik hozzá.

„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban -csak- keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős:
A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő
S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén – talán túlságosan is könnyedén – azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.

Ez egy dísztópia, vagyis negatív jövőkép egy olyan világról, ahol nincs szabad akarat, ahol az emberek valóban birkaként élnek nem remélve, nem várva és nem gondolva semmit.

A könyv három részből áll. Az első rész tekinthető bemelegítésnek, amiben az olvasó megismeri Óceánia egy szeletét. Közben pedig eltűnődik az egyértelmű párhuzamokon, amik a kommunizmus és a fasizmus képét idézik fel. No, meg a hidegháborút nem épp véletlenül. Ez a rész ugyanis a hatalomról és az elnyomásról szól. A duplagondol mindent áthat és a könyv világa nyomorúságosnak tűnik tőle. Mégis találtam ebben a lehangoló rendszerben pozitívumot. Nem, nem ment el az eszem és nem is vagyok fanatikus őrült, csak eltöprengtem a fordított pszichológia szemszögéből. 

A Párt két legerősebb fegyvere a történelem és a nyelv manipulálása, ami negatív köntösben ugyan, de  mutatja ezek értékét. Hányszor hallottam már, hogy "a történelem csak múlt, nem jó semmire" vagy "miért nincs csak egy nyelv, úgy minden egyszerűbb lenne". A válasz 1984-ben rejlik. A történelem nem csupán a múlt, hanem a jelen viszonyítási pontja és a jövő alapja, ha pedig ezt eltöröljük, jelen sem lesz igazán. A nyelv pedig legyen az magyar, angol vagy héber, csodálatos, a kultúra magja, a gondolatok alapja, amit nem kell egyszerűsíteni, csak megismerni, elfogadni és megszeretni olyannak amilyen. 

A könyv második fele inkább a társadalom és az emberi kapcsolatok leírásának tekinthető, megfűszerezve a kétkedés és a lázadás gondolatával.

Sajnos, a világban egyre kevesebb a tolerancia, a megértés és a bizalom. Ám szerencsére nem tartunk ott, ahol a könyv jóslata alapján kellene. A család, bármennyire is vesztett tekintélyéből, még mindig a szociális élet magja, barátok is akadnak bőven és ha nyitott szívvel járjuk a világot, kedves idegenekbe is botolhatunk. 

A harmadik rész tekinthető finálénak. Amolyan jeges zuhany a kihűlt vizű kádban fürdőző nyakába.

Olvasás közben éreztem a lehangoltságot, ami a sorokból áradt. Nyomasztott és ütött szívben, agyban egyaránt. Minden mondata elgondolkodtató. Gondolatrendőrség ide, vagy oda, ez a könyv azért van, hogy megdolgoztassa az elmét.

Ajánlom mindenkinek, ezt egyszerűen olvasni kell és tanulni belőle. 

Megjegyzés:

Mostanában divatos lett a dísztópia, ami főleg Az éhezők viadalának köszönhető. Ezt pedig érdemes kihasználni. Talán sokan keresnek rá a műfajban felelhető olvasmányokra és bukkannak rá valóban reálisnak tűnő negatív jövőképekre, mint Orwell munkája. Ezek ugyanis ellenben a tömeghisztériát okozó trilógiával, nagyon is megeshetnek a világgal. Ha csak arra gondolunk, mekkora hatalom van nagyon kevés ember markában, milyen egyszerű lenne megfigyelni és lehallgatni bárkit is, és milyen manipulatív hatása van a teleképnek, ó bocsánat, televíziót akartam mondani... Talán most majd jobban figyelnek az emberek.

Ami pedig engem illet, Orwell egy zseni. Bár elég depresszíven, de sikerült maradandót alkotnia, olyat, ami több, mint hatvan év után is aktuálisnak tekinthető. Csak remélni tudom, hogy nem a jóstehetsége miatt.