Szitakötő borostyánban

Outlander sorozat második kötete. Az első részt szerettem és a belőle készült filmsorozatnak is nagy rajongója vagyok. El is határoztam, hogy az új évad megnézése előtt, - jó szokásomhoz híven - előbb elolvasom a könyvet, így igazán lelkes voltam, mikor Kristen kölcsönadta. Ennek azonban már jó ideje, mert öt hónapig tartott, míg átrágtam magam rajta.

Nem kell megijedni, nem ennyire unalmas, csak ennyire vaskos. 992 oldal, vagyis nem fér bele a táskámba (kivéve, ha rajta kívül semmi sincs az említett táskában) és az ember karja egy idő után begörcsöl, ha ágyban fekve olvassa. Szóval a könyv békésen csücsült éjjeliszekrényemen és lefekvés előtt fel-fellapoztam, ha épp egy másik könyv el nem vonta a figyelmemet.

Fülszöveg:

"Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte a titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye; az idő korlátain átívelő szerelem; és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között, a saját korába való visszatérés helyett."

A cselekmény ezúttal is két idősíkon fut, a 20. és a 18. században. Ráadásul a modern kor körbeöleli a múltbéli eseményeket. A történet ezért ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért és mégsem. Ez egy remek alap feszültséget ad az amúgy is feszült kérdéshez, hogy meg lehet-e változtatni a múltat.

Nagyon tetszett, hogy az írónő egyáltalán nem próbált választ adni az időutazás kérdéskörére, hanem hagyta lebegni. Senki sem tudhatja mit hoz a jövő, még akkor sem, ha onnan jött és ez így van jól. Az is tetszett, hogy a politikai háló szépen körbeszőtt mindent és a végére összeállt, mint egy kirakós. A korleírás pedig most is remekre sikeredett és itt most nem a díszletre, a ruhákra gondolok, hanem az emberek mentalitására és életkörülményeire.

Szóval szépen indult a folytatás, csak cseppet dagályos lett. Claire és Jamie szerelme romantikus, szenvedélyes és a többi, de egy idő után beleuntam. Untam, hogy újra és újra azokat a köröket futották le és untam, hogy minden apró-cseprő mozzanatot tudtomra adtak a kapcsolatukról. Egyszerűen sok volt belőlük, hiába kedvelem a karaktereiket.

A tényleges cselekmény is lassan bontakozott ki és kifejezetten megkönnyebbülés volt, amikor az udvari intrikák és bájolgások végre véget értek. A skót harcok ezzel szemben lehettek volna részletesebbek, mert engem például jobban foglalkoztatott egy-egy csata, mint az uralkodók körül keringő pletykák.

Jack szerepe ebben a kötetben teljességgel kiszámítható volt és Jamie minden kitüntetést és érdemrendet megérdemel, amiért nem csapta helyben agyon, mikor felbukkant. A mellékszereplők is hozták az elvárt színvonalat, bár néha a skót makacsság az egekig szökött.

A cselekménynek tehát volt íve, csak kissé kacskaringós lett mint egy szabályozatlan folyócska. A múlt hangulata és a szerelem ismét átjárta a sorokat, mert ez azért alapvetően egy romantikus könyv, de cseppet túl lett nyújtva.

Ami a 20. századi részeket illeti, Rogert megkedveltem, Brianna hidegen hagyott és Claire idegesített. Nem tudom megmondani, az idősebb főhősnő mivel bosszantott fel, de megtette. Talán csak a többiek gyanakvása miatt, de kifejezetten ridegnek és számítónak hatott, ami nem volt összhangban azzal, amit megszoktam tőle. Ez természetesen nem baj, mert az emberek egyértelműen változnak, csak a hangulatbeli különbség kissé éles lett tőle. A Rogert érintő csavar ettől függetlenül zseniális volt. A vége pedig, nos, sejtettem, hogy ez lesz...

Összességében tehát tetszett. Jó volt elolvasni és megtudni, hogyan alakul tovább a szereplők sorsa, de nem szippantott be úgy, mint az első rész. Ez azonban ne riasszon vissza senkit, aki fontolgatja az olvasást, mert bár vaskos és terjengős, érdemes kézbe venni.

Kiegészítés:

Jamie és Claire

Most, hogy végeztem a könyvvel, rá is vetem magam a sorozat friss epizódjaira.

Ahogy az első kötet értékelésénél említettem, van még bőven folytatás. A harmadik könyv, Az utazó már elérhető magyarul, míg a negyedik rész, Az ősz dobjai még csak terv a Könyvmolyképző Kiadó háza táján. Eredeti megjelenéseknél pedig továbbra is tartja magát a nyolc kötet.

Bevallom, kissé tartok a folytatástól, mert már most is éreztem egy kis keserű ízt a befejezés miatt. Mármint szép a szerelem, de vajon hány ezer oldalas könyvet visz még el a hátán?

Outlander - Az idegen

Ezt a könyvet tőlem szokatlanul hosszú ideig, másfél hónapig olvastam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy unalmas volna, vagy hogy nem tetszett. Egyszerűen rettentő vastag kötet, 910 oldal, vagyis nem a legmobilisebb olvasmány még akkor sem, ha önvédelmi fegyvernek is beillene.

Könyvmolyképző Kiadó munkája egyszerű, ám mutatós borítóval és még arany pöttyöt is kapott. A pöttyből pedig következik, hogy elsősorban felnőtt olvasóknak szól, azok közül is inkább a nőknek. Ez a könyv pont egy romantikus, festői és izgalmas olvasmány, egy hosszú nap kipihenéséhez ideális. Hiszen ki ne szeretne a 18. századi Skóciában bolyongani kiszakadva a szürke hétköznapokból?

Fülszöveg:

"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében. Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Ahogy már a bejegyzés elején is jeleztem, ez a könyv hosszú, nagyon hosszú. A terjedelem pedig sokakat megriasztott és nem egy kritikát olvastam, amiben vontatottnak tartották. Nos, kétségkívül el van nyújtva picit, szerintem mégsem unalmas. Van ugyan benne jó néhány mellékszál, ám ezek belesimulnak a cselekmény fő folyásába és inkább változatossá és érdekessé teszik a múltban való bóklászást. Leírás is akad bőven, ám Gabaldon stílusa könnyed és képies, így ez sem róható fel kimondottan hibának. Persze vannak, akik nem kedvelik a leíró részeket, ők válasszanak egy vékonyabb könyvet.

Engem tehát nem zavart a bő lére eresztett, tájképekkel fűszerezett történetfolyam, sőt, lekötött az első betűtől az utolsóig.

A szereplők könnyen megkedvelhetők. Claire belevaló nő, aki igazán talpraesett a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetekben is és még a humora is megvan hozzá. Meg lehet érteni a motivációit, átérezni a problémáit. Drukkoltam neki, még akkor is, mikor valami általam butaságnak tartott dolgot tett vagy mondott.

Jamie is szerethető figura a maga skót módján. Kedveltem az őszinteségét és azt a makacs vörös fejét. Claire életében azonban nem ő az egyetlen férfi, és mivel Frank történelmi megszállottságával egyetemben rövid szereplése alatt bekúszott a szívembe, fokozatosan kedveltem meg. Ahogy Claire érzelmei mélyültek kiltet viselő lovagja iránt, úgy szerettem meg én is a fiút.

A könyv többi karaktere szintén érdekes, különösen Jack, aki pszichopata ugyan, mégsem kimondottan teljesen megutálható személyiség. Volt benn valami, talán az arroganciája, amitől szórakoztató ellenpólusnak találtam, hiába művelt hatalmas disznóságokat.

Itt kell megjegyeznem, hogy a könyv nem véletlenül kapott arany pöttyöt vörös helyett. Időutazás és romantika ide meg oda, azért nem minden habos és rózsaszín. A skótok élete, főleg a 18. században nem a legbékésebb, így akad a könyvben erőszak és vér is. Nem mondom, hogy erősebb idegzet kell hozzá, mert nincs egy horror szintjén, csak a vidám és békés cselekménycérnák mellett néha meglepően nyers és erőszakos is tud lenni, főleg a végén. (Természetesen elsősorban az említett Randall úr tetteire gondolok.)

Emellett pedig a felnőtt tartalom másik aspektusa, az erotika is felüti a fejét. Először meglepően pozitívnak találtam ezeket a részeket, aztán kicsit unni kezdtem, mikor elszaporodtak, de mindent összevetve 900 oldalon elfért a sok rövidke ágyjelenet. Gabaldon nem részletezte túlzottan ezeket a részeket, inkább csak csipegetett belőlük az olvasó fantáziájára hagyva a nagyobb szerepet. Ez pedig nekem kifejezetten tetszett, nem éreztem, hogy átcsapott volna olcsó ponyvába.

A történet fő szála persze még így is a romantikus vonal egyéb elemekkel kiegészítve, mégis annyira sokrétű esemény van benne, hogy nem burkolózik teljesen rózsaszínbe. A korleírás és a mellékszereplők történetei megfűszerezik az egészet és mindig akad benne egy-egy új fordulat, ami egész más irányba tereli az eseményeket.

Nekem tehát tetszett, lekötött és jól szórakoztam mind a 900 oldalon, így cseppet sem bánom, hogy lassan, de végigrágtam magam rajta. 

Nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik az időutazós történeteket, akik skótokról kívánnak olvasni és mindenkinek, aki egy részletesen kifejtett romantikus, mégis izgalmas könyvre vágyik.

Kiegészítés:

Egy bajom van ezzel a kötettel, folytatásos.

Diana Gabaldon nem elégedett meg egyetlen vaskos kötettel, hanem mindjárt legyártott belőle sorban vagy nyolcat. Mivel még futó sorozatról van szó, nem merek pontos számot mondani, a nyolc azonban a biztos minimum kötetszám. (A nyolcadik kötet legalábbis 2014 tavaszán fog megjelenni, de hogy az utolsó-e vagy sem, azt csak az írónő és kiadója tudja.) Annyi biztos, van második része, Szitakötő borostyánban, ami már elérhető magyarul.

Akit érdekel, a további kötetek: Voyager, Durms of Autumn, The Fiery Cross, A Breath of Snow and Ashes, An Echo In The Bone és a nyolcadik, Written In My Own Heart's Blood.

Ha pedig valakinek ennyi vaskos kötet nem lenne elég, az írónő írt egy kiegészítő sorozatot az egyik mellékszereplőre fókuszálva, ami a Lord John Grey címet viseli. Ez eddigi információim szerint négy kötetre rúg, ám a lehetséges folytatás kérdése még itt is nyitva van.

Elismerem, az Outlander hagyott bőven elvarratlan szálat, én ezt a könyváradatot mégis cseppet túlzásnak érzem a témában. No, de mivel tetszett, a második résznek is adok egy esélyt, aztán majd elválik utána milyen véleményen leszek a folytatást illetően.

Jamie

Még egy érdekes hírrel kell szolgálnom, a könyvsorozatból most készül filmsorozat is.

Ha minden jól megy 2014 tavaszán már láthatják is a lelkes rajongók. A főbb szerepek természetesen már kiosztásra kerültek és ahogy nézegetem a színészeket, tetszik, amit látok. 

Sam Heughan fogja játszani Jamie-t, aki - ahogy a mellékelt képen is látszik - egész jól illik az önfejű skót szerepébe.

Rettentő kíváncsi leszek rá, hogyan mutat majd képernyőn a történet. Biztosan lelkes nézője leszek.