Vörös kert 2.

Jó kis misztikus thriller manga második kötete. Az első rész tetszett, így kíváncsian vártam a folytatást és nem kellett csalódnom.

A borító ismételten nagyon mutatósra sikerült Kate-tel a középpontban és a vastagsága is követi az eddigieket 174 lapjával.

Fülszövegben sem történt változás, de azért újra közzéteszem:

"Négy lány – négy külön egyéniség. Egy iskolába járnak, egy valami összeköti őket: egy teljesen elfelejtett éjszaka. Valami szörnyű dolog történt velük, de képtelenek visszaemlékezni rá, hogy mi, csak sejtéseik vannak. Akkor derül ki az igazság, amikor megjelennek a lepkék…"

A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Ismételten sok benne a harcjelenet, a titok, bár egyre több dologra derül közben fény is. A múltbéli események itt csak apró visszaemlékezésekben kaptak helyet, így ez a rész inkább a jelenre, illetve a jövőre koncentrál.

A szereplők megpróbálnak együtt élni megváltozott helyzetükkel és túllépni a kezdeti sokkon. Kate jellemfejlődése és a fokozatosan kiépülő kapcsolata a többi lánnyal igazán remekre sikerült. Egyre szimpatikusabb főhősnővé érik.

A háttér is szépen kezd kibontakozni, ahogy más harcoló lánycsoportok színre lépnek és kirajzolódik a fő konfliktushelyzet az animusok és a Doral klán között, bár az ok és az ellentét kezdete még homályos. A titkok tehát épphogy csak kezdenek kibontakozni.

Meg kell említenem Hervét, aki az első részben még csak apró szerepet töltött be, itt viszont kulcsfigurává lépett elő. Az ő motivációja teljesen világos és van valami megkapó a pszichopata viselkedésében is. A kötet végén ráadásul miatta marad nyitva egy kapu sok-sok további bonyodalmat ígérve. Kifejezetten érdekes karakter, akiről szívesen olvastam.

Lise sem tűnt el a képből és az ő karaktere is ígéretes a folytatásra nézve, mivel rengeteg titkot és meglepetést tartogat még.

A cselekmény tehát ismét izgalmasra és érdekesre sikerült és szépen halad a medrében.

A rajzolásra sem lehet panasz, ahogy az első kötetről szóló bejegyzésemben is írtam, igényes és borongós hangulatot keltő. Egyetlen dolog zavart csupán, a szereplők szája. Képtelen voltam megszokni, hogy minden karakter alsó ajkán kis félkörrel jelöli a rajzoló a fényviszonyokat. Olyan, mintha mindenki herpeszben szenvedne... Próbáltam hozzászokni, de nem nagyon sikerült, egyszerűen szemet szúr a dolog. Ettől eltekintve azonban szép munka, nagy piros pont Kirihito Ayamurának.

A magyar kiadó viszont vétett egy bakit. A kötet elején szerepel egy karakterlista, ahogy a szereplők képéhez tartozó neveket összekeverték. Mintha erre a két oldalra elfelejtették volna, hogy a japán mangákat jobbról balra kell olvasni.

Összességében tehát remek folytatása az első kötetnek és nagyon sajnálom, hogy a további részekről semmi hír. Nagyon örülnék, ha kiadnák magyarul az utolsó két kötetet is.

A bizonytalan folytatástól függetlenül csak ajánlani tudom. Akinek tetszett az első rész, nem fog csalódni ebben sem.

Vörös kert 1.

Ennek a mangának nem szokványos a megjelenése. Az általánossal ellentétben ugyanis a Vörös kert előbb egy anime volt és csak utána lett belőle képregény is. Épp ezért a szerzőségi címkénél nálam Gonzo néven szerepel - ahogy a borítón is -, hiszen a Gonzó stúdió fejéből pattant ki ez a történet, így nem lehet csupán egy ember nevével ellátni ezt a csapatmunkát.

A rajzoló, Kirihito Ayamura azonban megérdemli, hogy kiemeljük. Remek munkát végzett, ami a gyönyörű borító alapján is könnyen kikövetkeztethető. A manga rajzolása igazán igényes és szerintem mérföldekkel szebb, mint az anime grafikája.

Mangatack Kiadónak köszönhetik a magyar olvasók és oldalszámra kényelmes vastagságú 184 lapjával.

Fülszöveg:

"Négy lány – négy külön egyéniség. Egy iskolába járnak, egy valami összeköti őket: egy teljesen elfelejtett éjszaka. Valami szörnyű dolog történt velük, de képtelenek visszaemlékezni rá, hogy mi, csak sejtéseik vannak. Akkor derül ki az igazság, amikor megjelennek a lepkék…"

A fülszöveg nem sokat árul el a történetről és ez így van jól. Én még ezt a rövid összefoglalót sem futottam át, mikor elkezdtem olvasni, így minden meglepetésként ért.

Nem tudom, mire számítottam, de néhány lap után kikerekedett a szemem egy "Ja, hogy ez vámpíros sztori!" felkiáltással. Félreértés ne essék, nem egy Drakula stílusú és nem is ezeken a vámpírszerű szörnyeken van a hangsúly, legalábbis ebben az első kötetben még csak mellékszereplők.

Ez a manga, ha be kellene skatulyáznom, misztikus thrillernek mondanám. Misztikus az említett természetfeletti vonal miatt és thriller, mert szövevényes a cselekménye és az olvasó lassan rakja össze a kirakós darabkáit a szereplőkkel együtt.

A cselekmény nem egyenes vonalban halad, hanem ugrál az időben és a szereplők között is. Ez pedig kellő koncentrációt és figyelmet követel az olvasóktól. Nekem mondjuk nem okozott nehézséget pedig buszon, illetve az egyetemen olvastam ki, de többen sérelmezték a nehezen követhetőséget. 

Az első kötet csak bemelegítés, az olvasó megismeri a szereplőket, lépésről lépésre összerakja velük az elfeledett éjszakát és a végén sok-sok kérdés kavarog a fejében.

A szereplők valóban külön egyéniségek, mindegyik lány más természet és máshogy kezeli a helyzetet. Nekem Claire volt a kedvencem, mert erős és határozott jellem. A főhősnő, Kate nekem túlságosan labilis volt, bár különösebb problémám nem akadt sem vele, sem a többiekkel.

Ahogy már említettem, Kirihito Ayamura remek munkát végzett. Sokkal szebben ábrázolta a szereplőket, mint az anime, mégsem ezzel fogott meg igazán. Egy ilyen történethez, amiben sok a sötétség és a halál árnyéka, kellően komor hangulat passzol. Ezt pedig a rajzoló remekül érzékelteti az aprólékos, gyakran satírozott hátterekkel. Sötét, komor, mégis gyönyörű, vagyis remek munka. Ráadásnak pedig nem félt nem csupán a vámpírszerű lények csúnyaságát hangsúlyozni, hanem a lányok esendőségét is. Mikor megrémülnek, sírnak és kiakadnak, ugyanúgy eltorzulnak a vonásik, mint a hús és vér embereknek.

Összességében tehát egy érdekes manga szép kivitelezésben. Nekem tetszett és kíváncsian várom a folytatást.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a komor hangulatú történeteket és nem zavarja őket, ha nem minden teljesen világos. Akit viszont zavar, ha a szálak bonyolult pókhálót alkotnak és csak szép pillangókat ábrázoló képekre vágyik, az keressen egy másik, vidámabb műfajú mangát.

Kiegészítés:

Sajnos rossz hír a magyar olvasóknak, hogy bár a második kötet 2010-ben megjelent, azóta semmi hír a további részekről. Épp ezért elég bizonytalan sorsú ez a történet. Pedig egyáltalán nem hosszú sorozat, mindössze 4 kötetes.