Angyalvágy

Sikerült az angyalos történet végére járnom, amiért köszönet illeti Ribizly barátomat.

A befejező kötet követi az eddig megszokottakat és rózsaszín köntöst kapott az elmaradhatatlan kacskaringós ezüstbetűkkel. 484 oldal, aminek soraiban sajnálatomra bosszantóan sok elgépelést és helyesírási hibát találtam. Ejnye, Maxim Kiadó! Nem ehhez szoktam tőletek...

Fülszöveg:

"Az utóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna.
Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz erőtől, amely őt magát követi… még akkor is, ha ennek érdekében mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába – akárcsak Christian Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely egész kalandozását elindította.
Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban, fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az pedig áldozatokkal és árulásokkal jár."

A történet ott folytatódik, ahol a második kötet befejeződött, de nem felejt el utalásokat és célzásokat tenni a kiegészítő novella eseményeire. Sőt, ez a kis nyári szösszenet a fináléban nem kis szerepet játszik, így valóban érdemes hozzáolvasni a kötetekhez.

Cynthia Hand hozza a megszokott formáját a könnyed stílusával és a lassan folydogáló cselekményvezetésével. Nagyon jó volt ismét elmerülni ebben az angyalos világba és újra találkozni a szereplőkkel, akár csak pár mondat idejére is.

Befejező rész vagyis minden szálat elvarr és pontot tesz a függő ügyek végére. Előbb azonban beavatja az olvasókat az angyalvérű egyetemisták életébe. Épp ezért könnyed, szókaroztató jelenetekkel indul a könyv, majd fokozatosan elkomorul kicsit, hogy a végén ismét dicsfény borulhasson mindenre.

Clara a korábbi megpróbáltatások és veszteségek után próbálja egyenesbe hozni az életét és megtalálni igazi rendeltetését. Tetszettek a szárnypróbálgatásai, ahogy megpróbálta kiokoskodni, mihez kezdjen az életével. Angyalvér ide vagy oda, még mindig egy valódi lánynak tűnik, amit nagyon szeretek ebben a történetben. Persze van, amikor hibázik, főleg mikor a szőnyeg alá próbálja söpörni a problémáit, de mindig következetes.

Christian ebben a részben egész sok szerepet kap és sikerült kifejezetten megkedvelnem. Angelával ellenben nem tudtam zöld ágra vergődni. Nem a cselekedetei bosszantottak, hiszen ő is hibázhat, nincs ezzel semmi gond, hanem a stílusa. Ennek ellenére a könyv végére éreztem a barátság kötelékét közte és Clara között, amit egész eddig hiányoltam.

A többi szereplő csak mutatóba tűnt fel időnként, bár Clara apukája egész sok lehetőséget kapott az angyalos háttér kibontakozásához. Itt kell megjegyeznem, hogy a "rendeltetés" végső magyarázata nagyon tetszett.

Spoiler nélkül azonban nem mondhatok többet róla, így aki szeretne maga utánajárni a dolgoknak, az ugorjon a bejegyzés aljára.

Spoiler veszély!

Szóval szerelmi háromszög és a nagy dilemma: Tuck vagy Christian. Én az előbbire voksoltam, mert Tuck egyénisége jobban tetszett és mert Clara szíve is egyértelműen felé húzott. Csakhogy ember mivolta miatt és mert Christian is egy rendes srác, kacérkodtam a második lehetőség gondolatával is. Az írónő pedig jó kis hálót szövögetett hozzá. Egyrészt Clara érzelmei minden kétség ellenére végig egyértelműek és szilárdak maradtak, ami piros pontot érdemel. Aztán bejött a huszárvágás lehetősége, vagyis hogy kiiktatja az egyik lovagot, ami a legkönnyebb megoldás, így picit húztam a számat. Végül azonban mégis a rizikósabb megoldást választotta és a kard inkább a problémákra sújtott le és nem a cowboyra. Így lett a szerelmi háromszögből rózsaszín felhőcske. Bár ez a próféta dolog kicsit negédes és Clara végső szereplése a főhősnők szokásos nagy dobása volt, valahogy mégsem bántam. Rózsaszín befejezés passzol ehhez a borítóhoz és komolyan a boldog vég illett ehhez az aranyos történethez, így nem panaszkodom. Az epilógus viszont erőltetett volt, ahogy általában az ifjúsági könyveknél szokott.

Spoiler vége!

Összességében tehát tetszett a lassúsága és a túl sok rokoni kapcsolatszövevény ellenére is. Cseppet sem bántam meg, hogy elolvastam ezt a trilógiát, aranyos volt, könnyed és kikapcsolt. A befejezés pedig ehhez passzolt.

Akik az első két részt olvasták és szerették, azok ezt se hagyják ki. Ajánlom azonban előtte a kiegészítő novella elolvasását is. Akik pedig még nem ismerik Clara történetét és angyalos kalandokra vágynak, nyugodtan vágjanak bele. Romantika és felhőkedvelők előnyben.

Extra:

Azoknak, akik szeretnek olvasás közben zenét hallgatni, figyelmükbe ajánlom a Pitch Dark oldal zenelistáját, amit ehhez a könyvhöz állítottak össze. A dalokat az írónő is kommentálta, így talán még hitelesebbek aláfestőnek. Aki kedvet kapott néhány romantikus dallamhoz, az mind a 16 számot meghallgathatja ITT.

Angyalnyár

Ez egy kiegészítő füzetecske Cynthia Hand angyalos trilógiájához. A második könyv, Angyalfény és a befejező rész Angyalvágy között foglal helyet és a nyári eseményeket foglalja össze.

A történet első két kötetét olvastam, tetszett is, így szerettem volna ezt a kiegészítő részt is átlapozni a harmadik könyv előtt. Hála Ribizlynek, sikerült.

A borító passzol az előzőkhöz, mégis eltér, hiszen nem került rá a női alak, ami jól mutatja kiegészítő jellegét. Erre amúgy azonnal rájön mindenki, mivel puha kötést kapott és nagyon vékonyka. Mindössze 98 oldal, gyorsan végig lehet olvasni.

Fülszöveg:

"Clara szabadulni igyekszik az emlékektől, amelyek Wyomingban kísértik, és a jövőre utaló látomásoktól, amelyekkel egyelőre nem képes szembenézni – ezért tökéletes menekülésnek tűnik, ha a nyarat Olaszországban tölti legjobb barátnőjével, Angelával… Amióta Angela az eszét tudja, mindig azt magyarázták neki, hogy a szerelem veszedelmes, egy percre se hagyja őrizetlenül a szívét. Két éve azonban, amikor megismerkedett Phennel, elhatározta, hogy mindenáron közel kerül hozzá. Most döntenie kell, megoszthatja-e Clarával a titkát, vagy ha elmondja neki az igazságot, azzal kockára tesz mindent, ami fontos a számára.
A hol Angela, hol Clara nézőpontjából kibontakozó történet bemutatja a felejthetetlen nyarat, amely próbára teszi a két lány barátságát, és visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket."

Ez tényleg egy kiegészítő kisregény, egyszerre csemege a rajongóknak és kiegészítés minden kíváncsi olvasónak.

A történet rövid, egyszerű és a csavar benne rettentően kiszámítható, mégis azt mondom, jó hogy kiadásra került. Clara mellett itt ugyanis bele lehet pillantani Angela gondolataiba, mivel két nézőpontból futnak az események.

Angela nekem mindig kicsit homályos folt volt, értem itt a viselkedését és a motivációját egyaránt. Cseppet idegesített, főleg a titkolózása, mert gyanakvó természet vagyok. Ebben a kiegészítő füzetben pedig végre megtudtam mivel is ütötte el az időt nyaranta Olaszországban.  Belepillantva a fejébe az is kiderült, mennyire lebecsüli magát, ami a néha fellengzős és énközpontú viselkedésének alapja. A szerelmi élete meg, nos, engem pont hidegen hagyott.

Oké, épp ez lenne a lényeg, hiszen nyár, Róma, helyes olasz pasi, romantika, de épp nem érdekelt. Nem számított, mert olyan sok a kusza angyalzűr, ami ezerszer érdekesebb, mint Angela szívügyei. Ezért csupán a két dolog kapcsolódási pontja volt az, ami felkeltette kíváncsiságomat. Természetesen nem árulom el, olvasson mindenki utána.

Ami a fülszövegben említett barátságpróbát illeti, nem volt nagy próba. Még mindig úgy érzem, hogy Clara és Angela kapcsolatának nagyobb részét a szükség szülte, mint a szimpátia. Ráadásul néha kifejezetten érdekkapcsolatnak tűnik és nem értem, Clara miért csak elvétett gondolatban bosszankodik azon, hogy míg Angela mindenről részletesen kifaggatja, addig a saját dolgairól hallgat, mint a sír.

Phen ennek a nyári kalandnak a lényege, ő az aki belesimítja ezt a kis kitérést a történet főszálába. Nem túlságosan megnyerő személyiség, de látok benne potenciált bőven. Kreáltam is hozzá egy elméletet, ami ha bejönne, ütős befejező kötetet lehetne kerekíteni hozzá. No, de ez majd elválik, lehet, hogy csupán túl élénk a fantáziám...

Összességében tehát remek kedvcsináló a befejező kötethez, érdemes elolvasni mindenkinek, aki szereti ezt a sorozatot. 

Angyalfény

Cynthia Hand angyalos könyvtrilógiájának második kötete. Az első részről, Angyalsors írtam már korábban és mivel az elnyerte tetszésemet, pozitívan álltam neki a folytatásnak. Szerencsére nem kellett csalódnom.

A borító és a kivitelezés ezúttal is igényesre sikerült. Szeretem, mikor a sorozatrészek összetartozását már a külső dizájn is mutatja. Ezúttal élénk kék színbe öltözött és a szöveg is letisztultabb. Maxim Kiadó piros pontot érdemel.

Fülszöveg:

"Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, mégsem tudott felkészülni a döntésre, amelyet a végzetes napon kellett meghoznia. A rendeltetését közel sem olyan egyszerű teljesíteni, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre jobban megismeri az angyalok világát, a Jó és a Rossz közötti harcot, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt."

Jár még egy piros pont a fülszövegért, ami pont annyira semmitmondó, amennyire kell.

Könnyű és kényelmes volt visszacsöppenni Hand világába. Még mindig nagyon szeretem a gördülékeny, szépen fokozódó stílusát. Clara belső monológjai pedig kifejezetten szórakoztatóak.

Ez a rész ott folytatódik, ahol az első véget ért. A cselekmény ismételten egy teljes tanévet ölel fel, amiből következik, hogy a 432 oldal nem lett pörgősebb. No, ez persze nem is baj, hiszen az első rész is lassú mederben folydogált és ez a lassan csobogó patakocska is épp annyira élvezetes. Én legalábbis cseppet sem unatkoztam rajta, egyetlen délután alatt befaltam az egész könyvet.

Clara még mindig szerethető főhős, még mindig egy tipikus lány szárnyak és dicsfény ide vagy oda, ráadásul szorult belé egy nagy adag önirónia is. Kedveltem és megértettem.

A könyv talán legnagyobb pozitívuma, hogy bár szerelmi háromszög van benne és a romantika főbb szerepet játszik, mégsem vitte el a cselekményt és nem éreztem késztetést az évődő trió falhoz kenéséhez. A szerelmi szál mellett a látomások, a fekete szárnyúak és egyéb angyaldolgok sokkal több szerepet kapnak, aminek kifejezetten örültem. Egyre több titokra derült fény a szárnyasok háza tájáról, ami persze még több bonyodalommal járt. A romantikus szál pedig könnyedén belesimult ebbe az egészbe.

Végre egy szerelmi háromszög, amiben van értelem. Clara nem döntésképtelen liba, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, hanem egy szerelmes lány, aki cseppet össze van zavarodva rendeltetése miatt. Nem csapongott a két fiú között, amit kifejezetten tiszteltem benne. A gondolatokat és hirtelen érzelmeket pedig nem lehet befolyásolni, főleg ha empatikus angyal az illető.

Tucker még mindig a szívem csücske kalapban vagy anélkül. Annyira jólelkű és aranyos fiú, hogy nem lehet nem szeretni. 

Christian nekem még mindig kevés volt cseppet, de ahogy Clara kezdte megismerni a személyiségét, és ahogy egyre több dolgot árult el magáról, megkedveltem. Neki sem lehet könnyű ez a rendeltetés dolog.

Jeffrey igazán érdekes karakter, aki még sok meglepetést fog okozni. Kedveltem a srácot. Angela viszont néha annyira idegesítő volt, hogy továbbra is fenntartásaim vannak vele szemben.

A cselekmény hiába halad lassan, fordulatos. Volt amit könnyen kikövetkeztettem, és volt amit nem. A könyv végére ismét felpörögtek az események és az utolsó néhány fejezet olyan intenzív hangulatot árasztott, hogy muszáj volt emésztenem picit, mert úgy éreztem magam, mint Clara, mikor fekete szárnyú kerül pár méteres körzetébe.

A történet természetesen még nincs lezárva, rengeteg a nyitott kérdés és sok a feltáratlan titok. Remélem, a befejező kötetben mindenre dicsfény derül.

Összefoglalva tehát nekem tetszett, ez a kedvenc angyalokról szóló sorozatom és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szárnyas, égi lényekről szeretne olvasni.

Kiegészítés:

A trilógia harmadik és egyben befejező része, Angyalvágy címmel már elérhető magyarul. Amint lehetőségem lesz rá, elolvasom és szívesen elolvasnám még a kiegészítő részt is, Angyalnyár, ami a második és harmadik rész között foglal helyet. Talán szerencsém lesz és megkaparinthatom a könyvtárban.

Angyalsors

Erre a könyvre már egy éve felfigyeltem, szerepelt is a Könyves kívánságlista rovatom legelső bejegyzésében. Sok szépet és jót hallottam róla és Molyon a lelkes olvasók rajongva várták a folytatást. Igen, ez is egy könyvsorozat, pontosabban trilógia első kötete.

A borító nagyon szép (lila a kedvenc színem, így nekem különösen tetszik) és mivel kemény kötést kapott, nem csak a védőborítóra nyomták rá ezüsttel a kacskaringós címet, hanem a kemény borítóra is.

Vastagságra 452 oldal, ám elég nagy betűméretet használtak szellős sortávolsággal, így szinte repülnek a lapok olvasás közben.

Maxim Kiadó munkája (ez az első olvasmányom tőlük) és bár itt-ott előfordult egy-egy elgépelés nem lehet rá különösebb panaszom.

Fülszöveg:

"Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?"

Az angyalos téma mostanában elég felkapott, vagy csak én futok bele lépten-nyomon. Ez persze nem baj, kedvelem ezt a témát, mivel még cseppet sincs lerágva és sokféle megközelítés lehet. Szóval bátran, pozitívan reménykedve vágtam bele ebbe a könyvbe és nem csalódtam.

A történet nem túlságosan bonyolult és eléggé lassú mederben folydogál. A végét leszámítva nem sok akció és izgalom van benne, mégsem unalmas. Cynthia Hand könnyedén és érdekesen tálalja olvasóinak a hétköznapokat is. Jól szórakoztam az iskolai jeleneteken, a nyári szüneten és úgy általában mindegyik fejezeten. Ám, aki folyamatos pörgésre, veszélyes kalandokra számít, az csalódni fog.

A könyv fő típusa a romantika, ami már a fiatal szereplőgárdából is egyértelműen adódik. Clara próbálja becserkészni "rendeltetését", ami tekintve Christian vonzósági mércéjét nem könnyű feladat. Ez pedig nem csak pirulós, hanem kifejezetten vicces jeleneteket is generál. Többször mosolyogtam vagy épp kuncogtam olvasás közben, ahogy Clara botladozott, vagy épp Tuckerrel vívott szócsatákat.

A karakterek szerethető figurák. Clara szimpatikus főhősnő, mivel angyalvér ide vagy oda, cseppet sem tökéletes. Követ el hibákat, megbánt másokat, őt is megbántják és ha épp nem fénylik, teljesen átlagos lány. Ráadásul, bár a fülszöveg és az események kimenetele is egy szerelmi háromszögre utal, cseppet sem idegesített, ahogy a két fiú között vergődő hősnők szoktak. Ez persze a későbbiekben még változhat, de azért reménykedem.

A családját nagyon szerettem. Clara anyukája csodálatos, ahogy kezelte a gyerekeit, egyedül a titkolózása bosszantott. Jeffrey pedig halál laza, kedvelem a srácot.

Clara barátai viszont cseppet megosztottak. Nincs különösebb problémám Angelával, de nekem nagyon-nagyon gyanús. Több van a háttérben, mint amennyit elmond, ebben biztos vagyok. Épp ezért sajnáltam, mikor Wendy, az amúgy kedves és aranyos lány háttérbe szorult miatta. Pedig ő is igazi barátja lett Clarának.

A fiúkkal sem volt problémám. Mindegyik érdekes figura, bár Christian elég kiszámítható volt. (Annyira tudtam!) Az abszolút kedvencem azonban Tucker. Kissé ugyan zavart ez a cowboy stílus, ahogy újra kényszerítenem kellett gondolataimat, nehogy elfelejtsek kalapot tenni a fejére képzeletemben. Ettől eltekintve nagyon kedvelem minden goromba beszólásával, mellékállásával együtt. Szóval én neki drukkolok, mert tényleg szereti Clarát és elfogadja minden különcségét.

Az írónő nem sokat újított az angyalokkal kapcsolatban, mégis tetszett a hozzáállása. Különösen örültem, hogy ilyen nagy gondot fordított a szárnyak kérdésére. Mit ér egy angyal tollak nélkül? Mégis úgy érzem, még csak most kezdte kibontakoztatni fantáziáját és a későbbiekben még több érdekes dolgot fog írni róluk.

A könyv vége függővégnek számít, hiszen ahelyett, hogy minden kérdésre választ adott volna, csak tovább fokozta a titkokat. 

Összességében egy könnyed, romantikus, angyalos könyv. Nekem tetszett és bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus könyveket és egy kis kikapcsolódásra vágyik. Az angyalok rajongóinak pedig kötelező darab.

Kiegészítés:

Ahogy a bejegyzés elején is írtam, trilógiáról van szó. A második rész, Angyalfény címen már megjelent hazánkban is. A harmadik rész (Angyalvágy) magyar megjelenését pedig őszre ígérték.

Addig azonban a Maxim Kiadó gondoskodott még egy kis angyalos olvasnivalóról. Angyalnyár címmel kiadta az írónő kiegészítő novelláját, ami a második és a harmadik kötet között foglal helyet és Clara valamint Angela barátságát helyezi a középpontban.

Szeretném mindegyiket elolvasni.