A hódítás tíz szabálya

Nyár van, könnyed nyári olvasmány passzol a fagyival hűsöléshez, ez a könyv pedig pont ilyen.

A csábítás kilenc szabálya tetszett, szórakoztatott, így az írónő következő könyvének is bátran adtam egy esélyt.

Habár az eredeti borítók förtelmesek, ezúttal a magyar változat sem nyert meg. A piros ruha tökéletes választás, a háttér azonban valamennyire üti a dolgot és zavar, hogy a hölgy ruhája úgy tűnik, bármikor a bokájánál köthet ki. Igaz, még mindig visszafogottabb az eredetinél, de így is harmadrangú ponyvát ígér.

Négy és félszáz oldalával nem épp vékony könyvecske, mégis gyorsan végig lehet lapozni.

Fülszöveg:

"Amióta a népszerű női magazinban megjelent a hír, hogy Lord Nicholas St. John még a facér férfiak táborát gyarapítja, azóta folyamatosan üldözi őt az összes előkelő hajadon hölgy. Egy időre elutazik, hogy megszabaduljon tőlük, ám ekkor nagy igyekezetében éppen kinek az útjába keveredik? Egy önálló és határozott nő elé, aki ugyanakkor a leggyönyörűbb is, akit valaha látott.

Lady Isabel Townsend egy léhűtő szerencsejátékos nemes lánya. Túl sok titkot őriz, a pénznek viszont valójában nagyon is híján van. Bár már hozzászokott ahhoz, hogy gondot viseljen magára, apja halála miatt ezúttal segítségre szorul: meg kell védenie a kisöccsét megillető jogokat. A jóképű és tájékozott Lord Nicholas megoldást jelenthetne minden problémájára. Ám a ladynek roppant elővigyázatosnak kell lennie, kerülnie kell minden meggondolatlanságot – például, hogy piszkosul, szenvedélyesen beleszeressen valakibe."

Ez a könyv pont az, aminek látszik, egy könnyed romantikus mese és semmi több. Néha azonban pont az ilyen mesékre van szükség, hogy egy kicsit kikapcsolhasson az olvasó agya.

A koncepció hasonló, mint Sarah MacLean előző könyvénél és néhány szereplő, már ismerős is korábbról. Szóval ismét van egy kissé szokatlan vénkisasszony, aki nem is álmodik házasságról és egy gazdag, jóképű úr, aki szintén független kíván maradni. Aztán jön néhány véletlen, pár kisebb kaland, egy kis szócsata majd csókcsata és már nem is olyan taszító a házasság gondolata.

A cselekmény épp ezért kiszámítható, ez azonban nem is baj, mert ettől függetlenül szórakoztató. Mosolyogtató, ahogy a szereplők kerülgetik egymást, bár az írónő megint túlnyújtotta cseppet. Az olvasót tehát semmi sem érheti váratlanul, főleg ha az említett előző könyvet olvasta.

A szereplők is hasonlók és egy kicsit túlságosan egyszerűek. Bennük sincs semmi váratlan, olyan kis könnyed figurák, mint ez az egész romantikus mese. Néha úgy éreztem, ugyanazt olvasom, mint az előző könyvben csak egy kicsit kevesebb csípős fűszerrel, mert itt a főhősök visszafogottabb verbális meccseket játszottak. A többi szereplő pedig csak kedves statiszta volt, mind bájos és aranyos és ezért egyiket sem bírtam megkedvelni, még Rockot sem. Nekem túlságosan mézesmázosak voltak.

Ettől függetlenül szórakoztatóan romantikus ez a mese, kényelmesen bele lehet merülni a kosztümös románcba. Egyedül az erotikus vonal zökkentheti ki az olvasókat.

Tekintve, hogy ez a történet vidéken játszódik, szinte végig egyetlen helyszínen, a korszellemből nincsen sok. Egyedül a ruhák, gyertyák és néhány megszólítás idézi fel a kosztümös hangulatot és ez nem épp sok. Ettől pedig a merev társadalmi koncepciók elveszítik súlyukat. Nehéz átérezni a bajba jutott lányok kitaszítottságát, ha vidék lágy ölén egy szabados külön kis világban élnek. A 19. század tehát csak elnagyolt díszlete a könyvnek, így aki korképre vágyik, csalódni fog. 

A könyv másik "problémája" az elnyújtottsága. Ahogy az írónő nyújtja a románc buktatóit, úgy nyújtja a légyottokat is, így a könyv második fele kissé erőltetettnek hat. Szeret vagy nem szeret évődések és lopott pásztorórák váltogatják egymást a nagy egymásra találás előtt. Túl hosszú.

Erotikus vonalon is úgy éreztem, megint azt olvasom, mint az előző könyvben. Nick és Isabel pont úgy fedezték fel egymást, mint az előző kötet főhősei. Sőt, megkockáztatom, Nick szavajárása kísértetiesen hasonlít a bátyjáéra. Ráadásul most is feleslegesen részletesnek találtam ezeket a jeleneteket. Mintha az írónő meg kívánt volna felelni a borítónak, hogy ha már ponyvát ígér, kapjon az olvasó belőle. Ez pedig szerintem hiba volt, mert a történet egy aranyos, romantikus mese, amiben négy, több oldalas pásztoróra bőven túlzás.

Összességében tehát ez egy könnyed nyári olvasmány. Nem bántam meg, hogy elolvastam, szórakoztatott, de picikét gyengébbnek találtam az előzőnél.

Épp ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik A csábítás kilenc szabályát olvasták és szerették, nekik valószínűleg ez a könyv is tetszeni fog. Aki viszont abban talált kivetnivalót, itt is fog. Ha pedig valaki még nem olvasott volna Sarah MacLean tollából és épp egy kosztümös, romantikus könnyedségre vágyik a nyári hőségben, kezdheti ezzel a könyvvel is.

Kiegészítés:

A lazán kapcsolódó kötetekből már csak egy van hátra, az Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart, amiben az utolsó testvér, Juliana is párra lel. Valószínűleg ez a könyv is követi a sormintát, mégis kíváncsi vagyok rá. Magyar megjelenéséről nincsenek híreim, talán jövőre várható.

A csábítás kilenc szabálya

Nagyon sok pozitívat hallottam erről a könyvről, amit a Moly is alátámasztott. Jelenleg ugyanis 82. legjobb romantikus könyv a molyocskák értékelései alapján.

A borító mutatós, nagyon szeretem, ha a borítón lévő emberek arca nem látszik, mivel így cseppet sem befolyásolja az olvasói fantáziát. A cím pedig önmagáért beszél.

Meglehetősen vaskos könyv, majdnem 500 oldal, így nem az a cipelgetős fajta, ráadásul akad benne erotika nem is kevés, így pirulósabbak inkább ne olvassák tömegközlekedésen.

Arany pöttyöt kapott, így nem meglepő a felnőtt tartalom, engem mégis zavart kicsit. Zavart, mert ezek szerint a Könyvmolyképző Kiadót is elérte az aktuális erotikus sikk és mert az én ízlésemnek picit sok volt belőle.

Ettől eltekintve, - na meg a néhányszor figyelmetlenül önkényesen átírt keresztnevektől - hozta az elvárásokat.

Fülszöveg:

"Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfi módra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk..."

Könnyed, romantikus, kosztümös regény. Minden megvan benne, amit ezektől a címkéktől elvár az olvasó. Korhangulat bálokkal, ruhákkal, kimért társalgással, pletykákkal és nemek közti szakadékkal. Kaland, ahogy a szürke kisegér felfedezi a nagyvilágot és humor mert a világ jóval szórakoztatóbb, mint hitte volna. Romantika, hiszen mindig kell egy jóképű, rossz hírű, csábító férfi, aki még gazdag is és egy kis szenvedély, ha a kisegér találkozik a szóban forgó úriemberrel.

Az olvasó tehát nem csalódhat, pontosan azt kapja, amit a borító és a cím ígér, még akkor is, ha a csábítás kilenc szabálya manapság kissé idejétmúlt listának tűnik. Sőt, megkockáztatom, hogy ez tipikusan olyan könyv, amit minden nő szívesen olvas.

Hiszen melyik hölgy nem élvezi, ha egy átlagos vagy inkább a közvélemény szemében átlag alatti nőnek szurkolhat. Ha ez a nő kiáll magáért egy férfiak uralta világban, ha lázad és szakít a konvenciókkal, mégis megmarad igazi hölgynek és ha mindezt egy viharosan romantikus kapcsolattal körítik. Igen, ez egyértelműen egy női könyv. Ettől függetlenül azonban szerintem a férfiak is szórakoztatónak találhatják.

Callie kalandjai igazán vidámak, jókat kuncogtam akcióin, mikor egy újabb tételt húzott ki listájáról. A szereplők könnyedén megkedvelhetők kivétel nélkül. Csupa olyan figura, aki tökéletesen passzol ebbe a kosztümös környezetbe és akik tovább színesítik az eseményeket. A párbeszédek pörögnek, nincs üres és felesleges fecsegés, csak egy kis csipkelődő humor, hogy tovább fűszerezze a könyvet.

A szöveg gördülékeny, és bár oldalszámra hosszú könyv, a fejezetek kényelmes terjedelemben követik egymást. Az írónő stílusára sem lehet panasz, pont olyan, amilyet ez a történet igényel.

A cselekmény aprócska fordulatokkal halad előre, összességében mégis teljesen kiszámítható. Nem nehéz kitalálni, mi lesz a vége, ám ez nem von le semmit a bájából, sőt inkább ez adja az egyik fodrot erre a romantikus köntösre. 

Mielőtt azonban úgy tűnne, az egekbe magasztalom és tökéletesnek tartom, meg kell említenem két apróságot, amolyan szépséghibát.

A könyv vége - és itt nagyjából az utolsó száz oldalra gondolok - nagyon el lett nyújtva. Az írónő duplán elhúzta a szokásos sablonkört, ami teljesen feleslegesnek bizonyult. Bőven elég lett volna az egyik bonyodalom (szerintem a második), nem kellett volna két melodrámát belesűríteni.

A könyv második foltocskája a felnőtt tartalomban keresendő. Ez valóban egy olyan történet, ami igényli az ágyjelenetet. 28 éves vénkisasszonnyal a főszerepben garantáltan sok az elfojtott vágy, amit fokozatosan ki lehet engedni színesítve a cselekményt és fokozva a hölgy személyiségének kibontakozását. Csakhogy véleményem szerint az írónő itt is túlzásba esett. Minden lehetőséget megragadt egy kis pásztorórára és olyan részletekbe menő leírásokkal, hosszú oldalakon keresztül tette meg, hogy néha kiestem a könyv könnyed, romantikus, kosztümös varázsából. Nekem ehhez a témához nem passzolt a szókimondóan túlfűtött erotika. Ismét bebizonyosodott, hogy a kevesebb néha több.

Összességében tehát jó könyv, remekül szórakoztam rajta, a célt elérte, tökéletesen kikapcsolt pár órára.

Épp ezért bátran ajánlom mindenkinek (hölgyeknek különösen), aki egy kis romantikus szórakozásra vágyik selyemkosztümben. 

Kiegészítés:

Bár a könyv egy kerek egész és lezárt történetet mesél el, aki szívesen olvasná tovább, megteheti. Sarah MacLean írónő ugyanis írt még két könyvet ebben a témában, ebben a világban. Love by Numbers sorozatcím alatt további két szereplő sorsát egyengette el a szerelem felé. Nem túl meglepő módon Ralston testvéreiről van szó. 

Ten Ways to Be Adored When Landing a Lord című kötetben Nick talál párt, míg Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart cím alatt Juliana is megkapja hercegét. Utóbbi valószínűleg senkit sem lep meg, aki a fent tárgyalt könyvet olvasta.

Magyar megjelenésükről nincsenek információim, de nagyon remélem, hogy a kiadó nem feledkezik meg róluk. Szívesen elolvasnám Nick és Juliana kétségkívül szórakoztató románcait is.