A cím miatt figyeltem fel erre a könyvre, a japán szerző pedig csak egy kis tejszínhab volt azon a bizonyos feketén.
A borító csupán részben tetszik, mivel a bal alsó sarokban üldögélő figura, hiába passzol a történethez, kicsit furán hat. Nélküle szerintem sokkal szebb lett volna ez a borító.
250 oldal, úgyhogy nem egy hosszú olvasmány, mégis érdemes kiélvezni, mint egy csésze forró kávét.
Fülszöveg:
"Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg."
A fülszöveg tökéletesen összefoglalja a könyv lényegét. Négy ember időutazásán keresztül ismerhetjük meg a kávézónak és ennek a különös széknek a varázsát. A kötet ezért négy fejezetre oszlik, mindegyikben a fejezet címében megjelölt kapcsolat kerül kibontakozásra, és bár látszólag nem függnek össze, a szálak mégis összekuszálódnak az időn át.
A könyv nyelvezete meglehetősen egyszerű, valószínűleg abból adódóan, hogy egy színdarab alapján készült, és ez a szerző első könyve. Tele van ismétlésekkel, így helyenként picit szájbarágósnak hat. Fel lehetett volna dobni fordítói megjegyzéssel, esetleg pár lábjegyzettel, hiszen japán szerzőtől a magyar olvasóközönség nagy többsége ritkán olvas. Számukra jól jött volna néhány kultúrális adalék, és a szöveget is izgalmasabbá tette volna.
A történet azonban ebben a puritán megközelítésben is nagyon hatásos. Szépen körbejárja az időutazás kérdéskörét. Tetszett, hogy újra és újra felmerült, milyen hiábavaló is ez, hiszen a jelenen nem lehet változtatni, mégis megmutatta, hogy jó valamire. A történet ezért, bár fantasztikus elemek akadnak benne, inkább lélektaninak mondható. Emberi kapcsolatokról szól. Arról, milyen nehéz megérteni a másikat, milyen könnyű félreérteni a helyzeteket, illetve arról a tehetetlen dühről, ami akkor kapja el az embert, amikor megbán valamit, ám változtatni már nem lehet rajta. Vagy jelen esetben valamennyire mégis, ettől kedves ez a könyv.
Nézzük meg közelebbről a fejezeteket:
A szerelmesek
Egy szerelmespár története a könyv nyitánya. Konktétan egy szakítással indít. Mivel ez csak bevezető, itt kap nagyobb leírást maga a kávézó és az időutazás szabályai. Nekem nagyon tetszett, hogy ilyen sok és pontos szabály kötődik hozzá, ettől lett igazán mágikusan realista ez a könyv. Egyébként ez a fejezet fogott meg a legkevésbé, mert nem mondott semmi újat a nagyon is jól ismert és megszokott félreértés tipikus esetén kívül.
A házaspár
Ez már egy jóval összetettebb szerelmi történet volt egy kifejezetten nehéz kérdés köré építve. A szerző itt már jobban kifejtette a pár kapcsolatát, és a személyiségük is nagyobb hangsúlyt kapott. Ráadásul ez nem félreértésről, hanem ki nem mondott, mély érzelmekről szólt. Szomorú, ám nagyon is szép történet egy teljes mértékben jogos időutazással, ami nem változtatott a problémájukon, ám jóval elviselhetőbbé tette azt.
A nővérek
Testvéri kapcsolatra és a gyász feldolgozására épülő fejezet, szóval minden benne van, hogy kifejező legyen. Csakhogy az idősebb nővér nem igazán volt számomra szimpatikus, így bár értettem a motivációját, ez a történet nem szippantott be teljesen. Viszont arra nagyon is jó volt, hogy megmutassa, az időutazás nem változtat a jelenen, ellenben nagyon is sokat formál a személyiségen. Összességében ezért ez a rész is tetszett.
Anya és gyermeke
Ez a fejezet volt a legszomorúbb, és ez volt az egyetlen, ami nem a múltba, hanem a jövőbe vezetett. Eléggé kiszámíthatónak találtam, mire fog kifutni, ám ez nem vett el az értékéből. Nehéz témát járt körbe, ám szépen megoldotta, nem ragozta túl, és ez kifejezetten tetszett.
A könyvben tehát érdekes kapcsolatok kerülnek terítékre, és néhányhoz kifejezetten nehéz téma társul. Az üzenetük azonban közös: a múlton nem lehet változtatni, ám a hozzáállásunkon igen.
Összességében nagyon tetszett ez a könyv. Nem hibátlan, de ötletes megoldásokkal szép és tanulságos történeteket mesélt el, és ezt nagyon tudtam értékelni.
Bátran ajánlom azoknak, akik emberi kapcsolatokról olvasnának, és persze mindenkinek, aki szeretett volna már visszamenni az időben, hogy máshogy tegyen, mondjon valamit. Tanulságos történet.
Kedvenc idézet a könyvből:
"A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése