Ásta

Jón Kalman Stefánsson az egyik kedvenc íróm. Mikor megtudtam, hogy új könyve jelenik meg a Jelenkor Kiadónál, azonnal elő is rendeltem. Aztán meghozta a futár, és rögtön el is kezdtem felfalni.

Nagyon tetszik a borító, különösen mert a Menny és pokol trilógiára emlékeztet. Igazán jól fog mutatni a polcomon.

516 oldal, vagyis nem vékony kötet, ám a tagolása miatt gyorsan lehet haladni vele. Főleg, ha az olvasó olyan mohó, mint amilyen én voltam.

Fülszöveg:

"Ásta. ​Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. „Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd” – gondolják a szülők, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hősnéjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent.Azonban az idill nem sokkal később szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástanak, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz.
Ez a lírai, érzékeny, sok hangon megszólaló új Stefánsson-regény – mely kirakósként áll össze a szereplők emlékeiből és az érzéseikhez kapcsolódó költői asszociációkból – egyszerre szól a szeretet sürgető vágyáról és az arra való képtelenségről. Ahogy a Deutschlandfunk írta: olyan ez a könyv, mint egy szomorú Chet Baker-jazzballada."

Jón Kalman Stefánsson ismételten hozta a megszokott formáját a megszokott színvonallal. Ásta története így nem egyenes vonalban halad, mert az író sem tudja, pontosan hol is kezdődik valaki története, hogyan lehet mindent elmesélni róla, hogyan lehet megérteni őt. A könyv ezért csapong időben, térben és szereplők között is. Hol maga az író mesél, hol a karakterek, ami elsőre talán kuszának tűnhet, ám aki ismeri a szerzőt, az meg sem lepődik, hanem kényelmesen belesüpped a megszokott, különleges elbeszélői stílusba.

Ebben a könyvben is kapunk egy szeletet Izland világából, lakóinak életszemléletéből, na meg egy picikét a történelméből. Viszont most nagyobb hangsúly van a karaktereken, azok döntésein, érzésein, így ez most egy kifejezetten lélektani alkotás lett.

"(…) a buzgó olvasók, különösen a nők, gyakran mindenki másnál nyitottabbak az élet okozta fájdalmakra. Az irodalom erre érzékenyebbé teszi a lelküket."

A főhős egyértelműen Ásta, bár családtagjai, ismerősei, szerelmei is kapnak bőven hangsúlyt. Ásta nem egy könnyen értelmezhető szereplő. Nagyon emberi karakter, akit a sors nem kímélt, vagy talán ő nem kímélte saját magát. Hoz rossz döntéseket, cipel sok megbánást, valahol mégis megérthető szereplő, akivel minden hibája ellenére szimpatizál az olvasó. Tőlem nagyon távol áll a személyisége, mégis meg tudtam kedvelni.

Minden ugrálás és csapongás ellenére, hiába tűnik megfoghatatlannak egy ember élete, a kötet végére minden összeáll. A kirakós darabkái a helyükre kerülnek, és bár marad néhány homályos pont Ásta életében - hiszen mindenki megtart magának néhány titkot - a nagy egész teljesnek tűnik. Ehhez a teljességhez pedig a narráció minden eszközt bevetett.

"De drágám, mi is a szerelem – és hogyan mérjük, ha nem abban, hogy mennyire hiányzik a másik?"

Stefánsson nagyon szépen ír. Nem csak azért, mert szépen megfogalmazott gondolatokat csempész bele a szövegbe, és remekül ragadja meg a pillanatok hangulatát, hanem mert mindenről precízen és érzékletesen ad számot. Amilyen gyönyörűen le tudja írni az érzéseket, olyan szépen meg tudja fogalmazni a legkevésbé magasztos dolgokat is. A könyvben ugyanis akad bőven nyers tartalom. Nyers mint az izlandi farmerek modora, és egyáltalán nem magasztos, inkább csak tényszerű, mint a birkaszar. A legjobb példa erre az, ahogy a szerző a szexualitást megragadja. Igen, ebben a könyvben akad szex is, hiszen ez hozzá tartozik egy ember életéhez. Csakhogy nem nyomnám rá az erotikus címkét, mert a hagyományos értelemben vett erotikához, ami az ilyen béllyeggel rendelkező könyvekben előfordul, ennek bizony semmi köze. Az író nem idealizál, nem állítja, hogy a szex valami magasztos dolog, és mégis sokkal fontosabb tényezővé teszi, mint az erotikus regények. Itt ugyanis célja van, méghozzá lélektani. Egyszerre mutatja be, hogyan jelenthet puszta szükséget, felszabadulást, sőt menekülést. Hogyan lehet két ember közötti szentség, és hogyan lehet fegyver az önmarcangolásban. Szóval megalapozott helye és célja van ebben a regényben, ahogy minden egyes szónak.

"Vannak szavak, amik pokolba taszítanak."

Mivel a könyv egy küzdelmes életet mesél el, egy küzdelmekkel teli országban, a hangulata többnyire szomorkás. Ez a szomorúság azonban elgondolkodtató, és bár helyenként úgy tűnik, nagyon sok itt a kiábrándultság, újra és újra felbukkan a remény is. Egy pillanatnyi boldogság, egy mosoly, egy jó ember kedves szava. A könyv így kiegyensúlyozottnak mondható. Az életről szól, annak minden negatív és pozitív pillanatával. Épp ezért ez az a fajta történet, amit érdemes ízlelgetni, emészteni.

"Milyen csodálatos képesség a mosoly, ez a bolygó teljesen élhetetlen lenne, ha nem lennénk rá képesek."

Összességében tehát ez egy újabb remekül megírt, különleges könyv a szerzőtől. Tetszett, jólesett olvasni. Még mindig a Menny és pokol trilógiája a kedvencem tőle, de nagyon örülök, hogy ezt a könyvet is a polcomon tudhatom mellette és A halaknak nincsen lábuk mellett. Utóbbi ugyanis jobban hasonlít erre a kötetre.

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik kedvelik az író stílusát, mert tényleg hozza a megszokott színvonalat. Illetve azoknak is tudom ajánlani, akik egy nem hétköznapi elbeszélésre vágynak arról, mi formálja egy ember életét, melyek a meghatározó pillanatok, és kedvelik a lélektani könyveket. Viszont ha valaki nem szereti az ugrálást időben és térben, a cselekmény pedig sokkal jobban érdekli, mint a megfogalmazás, ne ezzel a kötettel kezdje az izlandi kortárs irodalom megismerését.

"A halál birodalmában senkinek sincs neve, ezért nem lehet visszahívni onnan senkit."