Szépek

Scott Westerfeld trilógiájának második kötetéről lesz most szó.

Az első részt, Csúfok nyár végén olvastam és azóta vadásztam a folytatásra a könyvtár polcain. Valaki azonban vagy rajta csücsült hónapokig, vagy pont az orrom előtt csapott le rá, így csak a legutóbbi könyvtárazásom során sikerült megkaparintanom. Nagyon boldog voltam vele, hiszen már jó ideje rágott a kíváncsiság, nem is várattam sokáig.

Könyvmolyképző Kiadó munkája, a borítót eltalálták és a vastagsága is a megszokott kicsivel több mint 300 oldalával.

A történet ott folytatódik, ahol az első résznek vége szakadt, így aki még nem olvasta a Csúfokat, itt hagyja abba a bejegyzést, mert erős spoilerek lehetnek.

Fülszöveg:

"Gyönyörű. Közkedvelt. Tökéletes. Tökéletes tévedés.
Tally végre szép lett. Most a tökéletesnél is jobban néz ki, a ruhái káprázatosak, a fiú akivel jár, szívdöglesztő, őt pedig mindenki imádja. Ez az, amire mindig is vágyott.
De valami mégsincs rendjén.
Valami azt súgja, a sok szórakozás mögött – az állandó bulizás, high-tech luxus és a teljes szabadság mögött – valami hiba van.Valami fontos. Aztán érkezik egy üzenet Tally múltjából. Elolvassa, és eszébe jut, hogy mi is a baj a szép élettel.
A szórakozásnak vége szakad.
Választania kell: küzdjön azért, hogy elfelejtsen mindent, vagy küzdjön inkább az életéért. Egy biztos. A hatóság nem tűri, hogy bárki birtokában legyen ennek az információnak. "

Mivel az első részben kellemesen csalódtam, hasonló elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban is.

A sci-fi még mindig nem a kedvenc műfajom (Tudom, tudom, tematika és nem műfaj, de nem vagyok irodalmár, úgyhogy szabad a csúsztatás.) így most is kellett egy kis idő, mire beleszoktam. Aztán elöntöttek az első kötet kellemes emlékei, a légdeszkázás és hasonlók, ami segített a történetbe olvadnom. Mégis a könyv első harmada nem igazán nyűgözött le. Lelkemben egy kis lázadó buzog, így a nyugis szépélet hidegen hagyott. Aztán jött a következő nagy egység és kicsit felpörögtek az események, ám itt a szereplők okoztak nekem némi fennakadásokat, így a lelkesedésem még mindig takarékon lángolt. No, de amint elértem a könyv utolsó nagyobb egységét, megtörtént az áttörés. Stílusosan beszakadt alattam a jég és zuhantam a könyvbe, ki sem mászva belőle, míg a végére nem értem.

Ebben a részben is sok a hightech kütyü, a csíny és a veszély, ám több a mondanivaló. Tally többet töpreng a rozsdásokon (vagyis rajtunk, hiszen a könyv egy lehetséges jövőben játszódik), ami nekem nagyon tetszett. A Különleges Körülmények Ügyosztályának újabb rejtélyeire derült fény, ami szintén pozitívum. A cselekmény tehát jól van összerakva.

A főhős még mindig szerethető karakter. Sokat hibázik, amitől emberi, mégsem adja fel soha és próbál a helyes úton maradni, ezzel pedig pozitív példát is ad az olvasóknak. Bevallom kicsit nehéz volt elképzelnem szépként, sőt úgy általában elképzelni a szépeket. Bennem még mindig a csúf Tally élt, ám a könyv végére átalakult egy különös lénnyé, amit nem tudnék leírni. (Egy porcelánbaba és egy No maszk egyvelege.)

Shay ebben a részben kifejezetten unszimpatikus volt, pedig valahol őt is megértettem. Peris pedig ugyanolyan semmilyen, mint az első kötetben.

Van azonban egy új szereplő, Zane, akiről muszáj írnom kicsit, ezt viszont nem tudom megtenni kisebb spoilerek nélkül. 

Vigyázat spoiler!

Zane először nem volt szimpatikus, de csak mert Davidet annyira megkedveltem az előző részben és végig azt vártam, mikor tűnik fel végre. Aztán ahogy haladt a cselekmény, kezdtem megismerni Tally új fiúját és kezdtem kedvelni is. Nagyon jó karakter, igazán erős személyiség, így aggódtam, hogy elcsépelt szerelmi háromszög lesz belőle. Szerencsémre ez elmaradt, még a nagy szembesüléskor is. Nagy piros pont az írónak! Tally nem vesztette el karakterének báját csak azért, mert új fiút szerzett, sőt a könyv végén hevesen bólogattam választásán. Könnyedén meg lehetett érteni a két fiúhoz fűződő érzéseit és végre egy női főhős, aki nem nyafog, hanem választ, ha kell. Még nagyobb piros pont az írónak! 

Spoiler vége!

Szóval Zane tetszetős karakter, remélem a harmadik részben is sokat szerepel.

Az író a történet végére ismét nagy csavart kanyarított, bár engem nem lepett meg, amivel csak fokozza az olvasók kíváncsiságát. 

Összességében tehát még mindig egy kalandos, társadalomkritikával tűzdelt, jól felépített világ és történet. Bátran ajánlom mindenkinek, aki már olvasta a Csúfokat, nem fog csalódni. 

A harmadik és egyben befejező rész a Különlegesek címet viseli. Remélem, hamar visszahozzák a könyvtárba és lecsaphatok rá, mert már nagyon érdekel, hogyan végződik Tally története. 

Kiegészítés:

Scott Westerfeld nem vesztegeti az idejét, ír rendületlenül. 

Hazánkban egy másik sorozata (Leviatán) is megjelent az Ad Astra Kiadó gondozásában. Ennek első részéről, ami csakúgy, mint a sorozat a Leviatán címet viseli, sok jót hallottam. A jövő helyett a múltba repíti el az olvasót, méghozzá az első világháborúba egy Habsburg herceg szemszögéből. Hamarosan érkezik a második kötet is, ami a Behemót címet viseli.

Mivel Westerfeld munkájára eddig nem volt panaszom, ezt a sorozatát is szívesen elolvasnám.

Csúfok

Mielőtt rátérek az aktuális könyvre, írok egy picit könyvtározási szokásaimról. 

Általában akkor keresem fel városkám könyvtárát, ha kifogytam a saját könyveimből. Ez főleg nyáron esik meg, mikor jóval több időm van olvasni, mint az év többi részén. Ilyenkor csak felkapom az olvasójegyemet, meg az egyik masszív táskámat és elkerekezek a könyvtárba. Ott már név szerint köszönt a kedvenc könyvtárosom (A többiek is nagyon aranyosak, segítőkészek és közvetlenek.) és hagyja, hogy akár egy teljes órát bolyongjak a polcok között. 

Mindig vannak előre kiszemelt darabok, ám szeretek spontán választani is. Így haladok árgus szemekkel polcról polcra, és ha megtetszik valami, lecsapok rá. Aztán persze nem győzöm cipelni magammal a további vadászaton. 

Fejben folyton memorizálom a következő könyvtárazásnál esetleg beszerzendő könyvek helyét. Gyakran esem ugyanis a bőség zavarába és ilyenkor hangulatomhoz mérten csökkentem le a zsákmány számát 5-6 könyvre. A többit ráérősnek bélyegzem. 

Egyik ilyen vadászatom során pillantottam meg a Csúfokat. A Könyvmolyképző Kiadó köteteit valahogy mindig könnyebben kiszúrom, akár van rajtuk pötty, akár nincs. Szóval megpillantottam a polcon és mivel korábban jó véleményeket hallottam róla, nem is eresztettem.

Kezdem a külsőségekkel. 

A zöld borító igazán impozáns látványt nyújt. Kemény kötésben sikerült kivennem, ami további pozitívumot adott az olvasási élménynek. Bár én saját könyveimet általában puha kötésben veszem meg, mivel nagyon vigyázok rájuk, egy könyvtári könyvnél, amit több tucat kéz forgat, jobban preferálom a strapabíróbb kemény fedelet.

Könyvmolyképző Kiadó munkája, így igényes a kivitelezés. Csupán 2-3 elgépelést találtam a szövegben, ami elenyésző hiba. Kicsivel több, mint három és félszáz oldalával pont megfelelő vastagságú.

Fülszöveg:

"Mindenki olyan gyönyörű lesz, mint egy szupermodell. Mi baj lehet ezzel? Tallynek hamarosan itt a tizenhatodik születésnapja, amit már alig vár. Nem a jogosítvány miatt, hanem azért, hogy széppé változhasson. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállítóan vonzó széppé változtatja, aki azonnal egy olyan high-tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint igazán jól szórakozni. Tally új barátnője Shay azonban nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben tenné kockára az életét odakint. Amikor Shay megszökik, Tally megismeri a szépek világának egy teljesen új oldalát, ami nem valami szép. A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik Tallynek: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, máskülönben sosem változhat széppé. Választása örökre megváltoztatja az életét."

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, amire volt két jó okom. 

1. Nem érdekel a divat, a külsőségek, a modellek világa pedig taszít. 

2. Nem szeretem a sci-fi műfaját.

Ahogy azonban elkezdtem olvasni, toleráns lettem. A szépség ugyanis itt nem csupán külsőség, hanem életforma. Ráadásul ez adja a könyv nem is könnyű mondanivalóját. A tudományos fantasztikumtól ódzkodtam  kicsit, de aztán sikerült lenyelnem a pirulát és találtam egyetlen tárgyat, ami rettentően tetszett, a légdeszkát, így valahányszor túl sok lett a furcsa kütyü, erre gondoltam.

A történet olvastatja magát. Az ember azt veszi észre, hogy már megint új fejezetet kezdett. Közben pedig, bár nem nevezném kimondottan akció dús kötetnek, pörögnek az események.

A karakterek szerethetőek és élők, vagyis egyikük sem tökéletes. Mindegyik hibázik, ahogy a főszereplő, Tally is, de igyekeznek kijavítani a dolgokat.

Megértettem mind Tally, mind Shay és a többi csúf érzéseit. Értettem miért vagy épp miért nem akartak széppé válni. Közben pedig egyre inkább furcsállottam a szépeket és rózsaszín világukat. A leírások alapján nem is tűntek szépnek, inkább olyannak képzeltem el őket, mint a porcelán babákat, már-már ijesztően hibátlannak. 

Valóban a szimmetrikusat tartjuk szépnek és tényleg megnyerőek a nagy szemek (mivel hatnak a gondoskodó ösztönökre, főleg a nőknél), mégis én gyakrabban találok szépnek egy hibát. Egy aprócska heg, egy anyajegy, egy kis egyenetlenség igazán bájos tud lenni. 

Scott Westerfeld igazán érdekes jövőképet alkotott. A világ nagyon hihető és könnyen elképzelhető, hogy valóban ide fogunk jutni. Kicsit mindig sértve éreztem magam, mikor lekicsinylően beszéltek a rozsdásokról, hiszen azok mi volnánk, a jelenben élő emberek. A rozsdások hibáit azonban könnyű elképzelni, ahogy valóban tönkre tesszük környezetünket és egyre jobban fejlődik a plasztikai sebészet. Hamarosan akár eljöhet a csúfok és szépek ideje...

A jó karakterek mellett ezzel fogott meg igazán a könyv, na meg az újféle elképzeléssel, hogyan lehetne manipulálni és irányítani az embereket. Ez a téma mindig izgalmas.

A cselekmény fordulatait és a világ többi titkát azonban inkább meghagyom az olvasás élményének.

Ez ugyanis egy görbe tükör társadalmunkról, gazdasági és médiabeli szempontokkal együtt. Rengeteg az utalás, csak észre kell venni.

Kedvenc szereplőm is lett David személyében. Nem is igazán tudnám megmondani, mivel lopta be magát a szívembe. Talán az egyéniségével, az őszinte nyíltságával, vagy mert szépítő műtét ide, vagy oda, én akkor is őt képzeltem el a leghelyesebb srácnak. Bírom a lázadókat, ez van.

Összességében egy izgalmas és érdekes könyv egy elképzelhető jövőről és a hazugságok romboló lavinájáról. Azoknak ajánlom, akik könnyedebb dísztópiára vágynak és mindenkinek, aki nem elégedett a külsejével, hogy meglássa, mégsem olyan tökéletes szépnek lenne, mivel mindennek ára van.

Kiegészítés

Jó volt férfi írót látni a Könyvmolyképző kínálatában, mivel a nők képviselik náluk a többséget. No, nem mintha nekem számítana az író neme, csak első ránézésre furán hatott egy szépekről és csúfokról szóló történet egy férfi tollából. De talán pont ezért volt annyira jó.

A történet azonban nem áll meg, hanem trilógiává dagad. A második rész címe, Szépek, míg a harmadiké Különlegesek. A függővég miatt, nem lehet félbehagyni a sorozatot, ha valaki egyszer már elkezdte. A teljes trilógia beszerezhető magyarul.

Angolul azonban még van egy plusz kötet, Extras címmel, ami kapcsolódik a trilógiához. Továbbá van még két kiegészítés is hozzá, a Bogus to Bubbly: An Insider's Guide to the World of Uglies, ami tovább bővíti a csúfok világának ismereteit. Valamint készült egy manga is Shay's Story címmel, nem túl meglepő módon Shay kalandjait összefoglalva. Ezek magyar megjelenéséről viszont még semmit sem hallottam.
Biztosan el fogom olvasni a folytatást, csak a könyvtár egyetlen hibája közbeszólt, valaki megelőzött és kivette. Ám, ami késik, az nem múlik. Legközelebb lecsapok rá és ha benn lesz a Különlegesek is, azt is hozom magammal. Rettentő kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd Tally új kalandja és mi lesz Daviddel.