Familiárisok

Ennél a kötetnél egyszerűen megbűvölt a borító. Csodaszép a színvilága, és szinte minden a történetben felbukkanó elem fellelhető rajta. Ráadásul, ha az ember kézbe veszi, még szebbnek találja. Nem csupán a kemény kötés miatt, hanem, mert ez a szépség a borító alatt is folytatódik. A 21. Század Kiadó tehát remek munkát végzett.

352 lapjával nem hosszú könyv.

Fülszöveg:

"Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?"

Első ránézésre ez egy hagyományos romantikus történelmi regény. Nagyjából pedig az is, mert az író fogott egy valós eseményt, a boszorkányok perét, kijegyzetelt néhány személyt, aki ott volt, és szőtt köréjük egy történetet. Ezzel a koncepcióval pedig nincs semmi baj, a kivitelezésével kapcsolatban azonban már akad.

Nagyon lassú ez a történet. Rettentően lassan halad benne a cselekmény, gyakorlatilag cammog, így nagyon sokáig nem is értettem, hogy lesz ebből bármiféle boszorkányüldözés. A kötet első felén így unatkoztam. Untam, mert alig döcögött benne valami cseleknényszerűség, mert nem kötött le sem a főhős, sem a problémái, és a "mágikus" vonal is rettentően vérszegény volt.

Itt jön a képbe a másik nagy problémám ezzel a történettel, a főhős. Képtelen voltam megkedvelni, pedig az írónő mindent bevetett, hogy szimpátiát ébresszen irányába. Számomra azonban épp olyan szürke volt, mint a kötetben megjelenő korkép. Oké, hogy ez a 17. század, amit a fülszöveg alapján tudok, de a leírások alapján a kora újkor bármelyik századában lehettünk volna, annyira nem volt benne semmi jellegzetes. Fleetwood ráadásul egy butus kislányként volt beállítva, és hiába rohangált ide és oda cselekmény címszó alatt, nem sikerült ebből a skatulyából kilépnie.

Sajnos a kötet többi szereplője is ilyen érdektelen maradt számomra. Egyedül Roger karakterét tudtam értékelni, ami tekintve a nem épp pozitív szerepét nem biztos, hogy hízelgő a történetre nézve.

A boszorkányok pere is unalmasnak hatott, mert alig láttuk őket, alig tudtunk meg valamit az események alakulásából, és még a perről is lemaradtunk, így pedig nem lehetett izgulni értük. Szóval voltak, de nagyjából annyira hatottak meg, mint a főhős szobájának berendezési tárgyai. Sokkal izgalmasabb történetet lehetett volna keríteni köréjük, mint egy másodkézből tudósított klasszikusnak számító koncepciós per a hatalomért.

A mágiát sem éreztem kihasználtnak. Az írónő egyszerre akarta sejtetni, hogy a boszorkányoknak van hatalma, és megmagyarázni logikus érvekkel, hogy mégsincs. Ezt az egyensúlyt pedig nem sikerült megtartania. Többnyire úgy éreztem, hogy az egész csupán a butus főhősnő fejében létezett. Ráadásul olyan sokszor előjöttek a címet adó familiáris szellemek, hogy reméltem, lesz némi hangúlyosabb szerepük, ám ebben is csalódnom kellett.

A kötet végére az írónő azzal próbálta felélénkíteni az olvasók maradék figyelmét, hogy unalmas főhősét mély letargiába taszította. No, de nem azért, hogy drámai befejezést írjon, nem. Azért, hogy a történet lezárása konkrét giccsparádéban végződhessen. Felakasztott boszorkányok ide vagy oda, régen olvastam ennyire gusztustalanul boldog befejezést. Ráadásul az öt évvel később játszódó fejezet rettentően felesleges volt. Na, meg érdektelen, de ez sajnos más fejezetekre is jellemző.

Ez a könyv tehát megvett kilóra a gyönyörű kötésével, mégis elég nagy csalódást okozott. Leginkább azért vagyok csalódott, mert ez a szép borító megérdemelt volna egy szebb tartalmat. Mert egy boszorkányper igen is érdekes, tele olyan kérdéssel, amelyet érdemes boncolgatni. Mert egy várandós főhős rengeteg izgalmas fordulatot adhat. Mert mindez egyáltalán nem valósult meg ebben a kötetben. Stacy Halls sajnos megelégedett a minimummal, amelyet ebből a valós eseményből ki lehetett hozni. Persze az is lehet, hogy egyszerűen nincs érzéke rendes politikai koncepciókhoz, nem érdeklik a társadalmi kérdések, vagy csak nekem nem csúszik az, amit mondani akar, főleg ha egy vérszegény, szürke főszereplő tolmácsolásában teszi.

Szóval nem tetszett, amit nagyon sajnálok. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a tucat történelmi regényeket, mert egynek elment. Aki viszont egy izgalmas boszorkányperre vágyik, keresse máshol.