2019. április 30., kedd

Mozgóképek LXXIV.

Márciusban 11 filmet láttam összesen. Ez nem kevés és már most látom, hogy ebben a hónapban a nyomába sem fogok érni. Ezt jól jelzi, hogy bár hónap vége van, csak most jutott időm számot adni erről a 11 filmről, amelyek közül ráadásul hatot moziban láttam.

Így neveld a sárkányodat 3
"Ami egy kamasz viking és egy félelmetes Éjfúria sárkány meglepő barátságaként indult, nagyszabású trilógiává nőtte ki magát, mely végig követi hőseink életét. Ebben a mostani fejezetben Hablaty és Fogatlan végre megtalálják igazi rendeltetésüket. Hablaty a falu főnöke lesz Astriddal az oldalán, míg Fogatlan a sárkányok vezérévé válik. Ám az eddig látott legsötétebb veszedelem – és egy Éjfúria lány felbukkanása – még sosem tapasztalt módon teszi próbára hőseink barátságát..."
Az első két filmet nagyon szerettem, sőt a kedvenceim között vannak. Épp ezért rettentően vártam az új részt és elrángattam rá moziba San Diegót is. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem teljesen váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Kísérőm időnként majdnem elaludt rajta, ami a harmatgyenge cselekmény hibája.
Úgy tűnik, a készítők kifogytak a kreativitásból, mert ez ugyanaz a sztori, mint a második részben, csak most van benne egy lánysárkány kiegészítő elemnek. A kaland tehát nem túl kalandos és cseppet sem tűnik komolynak (pedig a második film sokkal komolyabbá tette ezt a szeleburdi sárkányvilágot), ráadásul rettentően kiszámítható. A látvány persze ismét gyönyörű és én képes vagyok órákig nézni, ahogy a sárkányok röpködnek, de moziélménynek bizony ez most kevés lett.
Ettől függetlenül, én mint rajongó, jól szórakoztam rajta, így bátran ajánlom mindenkinek, aki az előző két filmet szerette. Ha viszont valakit az előzmények nem győztek meg, inkább hagyja ki, mert sajnos ez a trilógia leggyengébb láncszeme.

Colette
"A 20. század hajnalán Colette, a fiatal vidéki lány hozzámegy egy sikeres párizsi íróhoz. Colette megbabonázva tapasztalja meg az eleven párizsi életet, valamint a főváros szellemi és kulturális pezsgését. Férje rövidesen meggyőzi, hogy legyen a szellemírója, azaz a férfi nevében jelentesse meg életrajzi ihletésű történeteit. A vidéki lányról szóló, humoros könyv országos szenzációt arat, bestseller lesz és a kulturális élet egyik legfőbb beszédtémájává válik. A sikerek hamarosan a női egyenjogúsági mozgalom egyik úttörőjévé emelik Colette-et, aki szeretne kilépni férje árnyékából, s nemcsak a társadalmi konvenciókkal száll szembe, de forradalmasítja az irodalmat, a divatot és a nemi szerepeket is."
Nel barátom nyert rá jegyet. Szeretem az életrajzi filmeket, így örömmel kísértem el.
Ez a film finom és mértékletes, megmutatja, amit kell, ám nem esik túlzásokba. A hangsúly végig a főhősön és személyiségén van és ettől a karakterek szerethetővé válnak. Épp ezért nehéz a kicsapongó és önző férjet utálni, mert valahol szórakoztató jelenség és valahol érezzük, hogy a feleség a kölcsönösen megcsaljuk egymást felállás ellenére ragaszkodik hozzá. A házassági gondok mellett feltűnik a szerzőség kérdése, amit szintén kellő mértékben körbejár és itt bújik elő a film feminista mivolta. Szerencsére a feminizmus a klasszikus értelemben van itt jelen és nem a kifacsart radikalizmus szellemében, amitől ez a fogalom kezd lassan szitokszóvá válni. Ezért a korhangulat is finoman van benne. Ráadásul a film egy részét Budapesten forgatták, így a szemfüles magyar néző hamar kiszúrja az ismerős helyszíneket.
A film után volt még egy beszélgetés az egyik szereplővel. Johnny K. Palmer egy igazán szimpatikus ember, aki kis anekdotáival még élvezetesebbé tette a moziélményt. 
Összességében nekem tetszett, kellemes kikapcsolódást nyújtott, így bátran ajánlom elsősorban olvasni szerető női nézőknek.

Marvel kapitány
"A Marvel Studios az 1990-es években játszódó filmje, a Marvel Kapitány egy teljesen új kaland a Marvel mozis univerzumának eddig nem ismert periódusából, amely Carol Danverst követi nyomon. Mikor egy két idegen faj közötti galaktikus háború eléri a Földet, Danvers néhány szövetségessel együtt az események forgatagában találja magát, s hamarosan a világegyetem egyik legerősebb hősévé válik."
Szeretem a Marvel filmeket, úgyhogy nem volt kérdés, megnézem-e.  San Diego barátai szerveztek is egy össznépi baráti mozizást, így csapatban mentünk el rá.
Tetszett a '90-es évek hangulata és természetesen tetszett a macska, de azt kell mondjam ez egy rettentően gyenge film. Az egész karakter gagyi volt, mintha a készítők fogtak volna egy csinos nőt és egy kamaszfiú fantáziavilágát követve szuper csillagharcost kreáltak volna belőle. (Igen, a csaj tényleg olyan, mint Son Goku női változatban...) A sztori kiszámítható és ettől cseppet sem izgalmas, így filmélménynek meglehetősen lapos ez az alkotás.
Én sajnos csalódtam, így kizárólag elvetemült szuperhősfilm rajongóknak ajánlom. Ők vannak annyira elfogultak, hogy ne kezdjen tikkelni a szemük, mikor a csaj sárgán világító égnek meredő hajjal röpköd az űrben...

Apró Mesék
"A történet szerint hónapokkal a II. világháború után zűrzavar és bizonytalanság uralkodik Magyarországon. Egy szélhámos megpróbál hasznot húzni ezekből a zavaros időkből, és amikor menekülnie kell Pestről, egy titokzatos nő és a fia nyújt számára menedéket az erdő mélyén. Miközben háborús démonjaival viaskodik, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármelyik nap hazatérhet a frontról."
Nellel mindketten nyertünk jegyet a premier előtti vetítésére.
Igyekszem visszafogni a magyar filmek iránti előítéleteimet. Mostanában szerencsére sok jó hazai alkotást láttam, hogy ez az előítélet-menetesség ne essen nehezemre. Na, de ezzel a filmmel eléggé melléfogtam. Olyan ez a film, mintha a készítők felmondták volna az összes klisét, amit ebben a zsánerben találni lehet. Egyszerűen egyik papírséma követte a másikat és ez egyáltalán nem tett jót az amúgy is lassú történetvezetésnek. Csipet izgalom nem volt ebben a történetben, amit a sótlan beszélgetések (Nel véleményét idézve: "Élő ember így nem beszél!") is alátámasztottak. Ha pedig valaki a háború lecsengésére vágyik, keresse máshol, mert ez puszta romantikus sztori és semmi több.
Nekem nem tetszett, ezért csak azoknak merem ajánlani, akik kedvelik a klasszikus noir stílust és nem zavarja őket a klisés kivitelezés. 

Donnie Darko
"A Donnie Darko egyszerre képregény, egyszerre esettanulmány és az év legmerészebb vállalkozása az amerikai független filmkészítésben. Csodákkal teli, hangulatos darab, amely az X-akták mágikus realizmusával mesél a nyolcvanas évekbeli kertvárosi tizenévesek szorongásairól. Kelly már a nyitó jelenetben elkezd zsonglőrködni a normalitással: a szappanoperába illő Darko család nekiesik egy rendelt pizzának, rövidesen pedig kiderül, hogy középső gyerekük, Donnie leállt a gyógyszerével, és üzeneteket kap az űrből. Az éjszaka folyamán Donnie-val újra kapcsolatba lépnek, ez menti meg attól a repülőgépmotortól, amely bezuhan a mennyezeten át. A fiú egyre mélyebben sodródik a bűvöletbe: meg van róla győződve, hogy huszonnyolc nap múlva vége a világnak."
Általánosságban le vagyok maradva a kultfilmekkel kapcsolatban, ezt a lemaradásomat azonban igyekszem behozni. Az "illene már végre megnéznem" listámon pedig elég régóta csücsült ez a film.
Nem igazán tudom, mit vártam tőle, mert még az ismertetőt sem olvastam el, csak tudtam, hogy ismert és elég meghatározó alkotás. Kik számára meghatározó? Arról fogalmam sincs, de nekem tetszett. Minden elborultsága ellenére úgy éreztem összeszedett film. Mindennek volt jelentősége, még akkor is, ha totálisan elmebetegnek tűnt néha. Nem mondom, hogy remek sztori és nagy csavar, mert nem az. Ez csak egy egyedi alkotás, amit vagy be tud fogadni a néző és élvezi a kicsavarodott humorát, vagy nem. 
Én élveztem, megtaláltam benne az értelmet, ám San Diego nem volt ennyire elragadtatva tőle. Szóval kizárólag kísérletező jellegű választásnak tudom ajánlani. Nem teljesen százas film, de valamiért pont ettől jó.

Heavy Túra
"Apró falvak, rénszarvasok és lenyűgöző észak-finnországi tájak idilli díszlete között játszódó feelgood vígjáték a Heavy túra. Főszerepben az Impaled Rektum metálbandával. A 12 éve fennálló együttes ezidáig egyetlen koncertet sem adott, viszont egy napon a véletlen összehozza őket egy monstre metálfesztivál, a Northern Damnationl fejesével. Ezzel eljött az ő idejük: útra kelnek, hogy valóra váltsák álmukat, s útjuk minden képzeletet felülmúl."
Mikor megnéztem az előzetest, tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. El is rohantam rá moziba és vittem magammal San Diegót. Rohadtul nem bántuk meg!
Ez egy zseniális alkotás, mert egyszerre szórakoztató és szerethető. Végigkacagtuk az egész filmet, mert tele van jó poénokkal, találó utalásokkal és még az egyetlen ám visszatérő gusztustalan poén sem zavart. Nem zavart, mert illett a történetbe és nem volt alpári. Apropó történet, az nem épp nagy újság, feltörekvő banda a hírnév felé menetel, ám mégis teljesen rendben van. A karakterek ugyanis nem csak szórakoztatóak, hanem kifejezetten szerethetőek is. Felskiccelt személyiségük ellenére kedvelhető figurák és talán pont ettől olyan szórakoztató ez a vígjáték.
Nagyon tetszett, meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy jó vígjátékra vágyik és nem veti meg a metálzenét. 

A fiúknak, akiket valaha szerettem
"Lara Jean egy ázsiai-amerikai lány, aki minden egyes csalódása után ír egy szerelmes levelet, hogy lezárja magában a dolgot. Ám ezek a levelek végül eljutnak a címzettekhez, többek között a nővére, Margot pasijához, Joshhoz. Hogy mentse a helyzetet, Lara Jean álkapcsolatot kezd Peterrel, a suli menő srácával, akibe tényleg kezd beleszeretni."
Néha jól esik valami könnyed romantikus történetet nézni. Habár könyvadaptációról van szó, ezúttal nem akartam a könyvvel kezdeni, mert nem akartam másfél óránál többet szánni rá.
Szóval nem voltak nagy elvárásaim és ezeket a film meg is hozta. Kellemes kis romantikus történet, néhány esetlen helyzet, pont amit egy könnyed kikapcsolódástól vártam. Tetszett, hogy az átlaggal ellentétben itt a tiniszerelem nem varázsütésre tizedmásodperc alatt érkezik, hanem kialakul a másik megismerésével. Ez volt az, amiért úgy éreztem, végre egy szórakoztató románc.
Szerintem tehát rendben van ez a film, ha valaki könnyed szerelmi történetre vágyik, nézze meg, nem hiszem, hogy csalódna. Kedves kis romantikus alkotás.

Egy szerelem története: a nő
"Eleanor Rigby és Conor Ludlow mindennél jobban szeretik egymást. Kapcsolatuk perzselő szerelmen alapul, amelybe olyan őrültségek is beleférnek, minthogy egy étteremből fizetés nélkül távozzanak, vagy egy autóban töltsék az éjszakát. A fiatal házaspár kapcsolatában egy nem várt esemény mégis fordulatot hoz, és veszélyezteti a az idilli hétköznapok nyugalmát."
Még a moziba kerülése idején figyeltem fel erre a filmre (vagy inkább filmekre), ám sokáig halogattam a megnézését. Egyszerre érdekelt ez az újszerű megközelítés és aggódtam, hogy melyikkel érdemes kezdeni, illetve hogy tudom-e majd megfelelően értékelni. Utóbbi főleg azért volt számomra nagy kérdés, mert könyvek tekintetében a hideg futkos a hátamon a sikeres női nézőpont pénzhullámát meglovagoló, akkor mondjuk el újra ugyanazt ezúttal férfi narrátorral felállástól. Szerencsére azonban itt nem ez történet.
A nő nézőpontjával kezdtem, mert mégis csak nő vagyok, gondoltam, ezt könnyebb lesz befogadni. Nem így lett. Mármint értettem valahol a hölgyet, a problémáit, de számomra unszimpatikus volt az, ahogy a helyzetet kezelte. Egyszerűen nem tetszett, ahogy a családjával és a férjével viselkedett és ettől inkább kényelmetlen volt nézni a vívódásait, mint érdekes.
A nő karaktere távol állt tőlem, így ha csak ezen nézőpont alapján ítélnék, azt mondanám, nem tetszett. Ám nem így tettem, hanem megnéztem hozzá a másik oldalt is.

 Egy szerelem története: a férfi
"A rendező Ned Benson az Egy szerelem történetében rendhagyó módon egy szerelem két nézőpontját mutatja be - külön filmben a nő és a férfi szemszögéből. A szereplők konfliktusai valamennyi kapcsolatban élő ember számára ismerősek lehetnek, és leképezését adják napjaink társadalmának és társadalmi problémáinak."
Ebben a filmben ugyanazok az események zajlanak le, mint a női oldalt bemutató alkotásban és mégis egész más. Számomra könnyebb volt azonosulni a férfi nézőpontjával, mert az ő karaktere és a problémára adott válasza összhangban volt a személyiségemmel. Egyszerűen jobban értettem mit miért tett és jobban tudtam azonosulni vele. Ráadásul megnézve a két filmet egymás után, zseniális ötletnek tartom ezt a felállást. Ahogy a mondás tartja, az éremnek mindig két oldala van és ez itt látványosan bebizonyosodik.
Szóval nem bántam meg, hogy adtam egy esélyt ezeknek a filmeknek. Nem volt kellemes nézni (a téma miatt), de kifejezetten érdekes volt. Ha valaki érzi magában a kíváncsiságot, vágjon bele, de szigorúan akkor, ha mind a két filmet meg fogja nézni, mert együtt adjak az ötletes mondanivalót.
Van még egy harmadik rész is ők címmel, ám ehhez még nem vettem a lelki erőt, valamikor azonban sort fogok keríteni rá, hogy teljessé váljon az összhatás.

Testvérlövészek
"Az elismert rendező, Jacques Audiard (Rozsda és csont, A próféta) Patrick DeWitt regénye alapján készült új filmje a westernfilm műfajának újraértelmezése, és veszélyesen, szellemesen és érzelmileg katartikusan járja körbe azt a kérdést, hogy mit jelent férfinak lenni.1851-et írunk, és Charlie és Eli Sisters (Joaquin Phoenix és John C. Reilly) fivérek és gyilkosok; fiúk, akik egy könyörtelen és ellenséges világban nőttek férfivá. Kezükhöz vér tapad: bűnözők és ártatlanok vére is... és a bandita létformán kívül nem ismernek mást. Az idősebb fivér, a befelé forduló Eli (Reilly) öccsével együtt fosztogat, mégis mer rendes életről álmodozni. A fiatalabb, keményen iszákos Charlie (Phoenix) élvezettel veszi át a főnöki posztot a duó akcióiban. Mindketten egyre inkább megkérdőjelezik és vitatják a másik módszereit.A Sisters fivérek útja átvezet az északnyugati vidéken, el Oregon hegyeihez, majd egy veszélyes bordélyházba a Mayfield nevű kisvárosban, és végezetül a kaliforniai aranylázhoz. Ez az utazás próbára teszi a halálos családi kötelékeket. De lehet, hogy ezen az úton akadnak rá arra is, ami még megmaradt az emberségükből?"
Nel barátom ismét mázlista volt és nyert két jegyet erre a filmre.
Azt kell mondjam, a western nem az én műfajom. Ezt mondjuk eddig is sejtettem, ám ezzel az újraértelmezett vadnyugattal épp azok voltak a problémáim, ami egy a műfajt kedvelő számára alapelvárás. Egyszerűen vontatottnak találtam és a cselekmény sem igazán kötött le. Mindig csak vártam és vártam, hogy majd csak kibontakozik valami, ám nem így lett. Pedig a filmnek elég jó a humora, szépen bemutatja az emberi gyarlóságot és a színészeket is kifejezetten kedvelem. Valahogy mégsem éreztem elegendőnek, mert meg kellett állapítanom, hogy nem én vagyok a célközönség.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik kifejezetten szeretik a westernfilmeket, ők valószínűleg jól fognak szórakozni rajta. Ám ha valaki nem bírja ezt a műfajt, inkább kerülje.

Aquaman
"Ő az igazság ligája legerősebb tagja. Arthur Curry megtudja, hogy Atlantis, a víz alatti királyság trónja rá vár. Mint törvényes örökösnek, neki kell elfogadnia a koronát, hogy csatába vezesse a népét – mert a világ bajban van, és nincs, más, aki kiálljon érte."
Nem vártam sokat ettől a filmtől, mert a DC filmektől alapból nem várok sokat, mégis elég sokan szórakoztatónak mondták, így adtam neki egy esélyt.
Ez a film olyan, mint a science fiction és A kis hableány drogos buliban fogant szerelemgyereke. Egyik képkockán delfinfogat és várom mikor fakadnak dalra a rákok (nem történt, ám volt egy dobos polip...) a másikon pedig szuper high tech város sztrádával a víz alatt. Ez a film egy merő tudathasadás. A történet ehhez mérten bugyuta, csak hogy legyen ok a víz alatti úszkálásra és a karakterek is klisések. Bármennyire is jó nézegetni Jason Momoa pikkelyes kockahasát (meg gondolom a férfiaknak jó nézni a bögyös vöröst mellette talpig latexben) ez édeskevés egy jó filmhez.
Unatkoztam és egy pillanatig sem tudtam komolyan venni. Kétlem, hogy a készítők ezt átgondolták volna. Szóval nem vesztettem volna sokat, ha kihagyom, így ha valaki esetleg még nem látta, legyen boldog és ne próbáljon változtatni a helyzeten.

Értékelés:
Heavy Túra                                                         ->   10
Így neveld a sárkányodat 3                                 ->   9
Colette                                                                 ->  8
Donnie Darko                                                      ->  8
A fiúknak, akiket valaha szerettem                     ->  7
Egy szerelem története: a férfi                            ->  6
Testvérlövészek                                                   ->  5
Egy szerelem története: a nő                               ->  5
Marvel kapitány                                                  ->  4
Aquaman                                                             ->  4
Apró mesék                                                         ->  3

2019. április 15., hétfő

Az angyalok bánata

Menny és pokol-trilógia második kötete, vagyis az olvasás a hal gerincével folytatódik.
Habár már áradoztam a borítóról az első könyvnél, most is meg kell jegyeznem, hogy ez a kiadás meseszép. Még így külön, a testvérkötetei nélkül is gyönyörű a borító és olyan kellemes fogni. Pedig ez a rész jóval vaskosabb, 404 oldal.
Fülszöveg:
"Valahol ​Izlandon, valamikor az előző század elején a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny fiú küzdi magát előre. Hátizsákjában egy verseskötettel, ami nemrég a legjobb barátja halálát okozta a viharos tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatta a könyvet az eredeti tulajdonosához, ő maga is csatlakozik a barátjához a holtak birodalmában. Ám az élet, úgy tűnik, nem adja ilyen könnyen magát. Egy váratlan találkozás, egy kedves szó és néhány meleg takaró esélyt ad az életben maradásra. De vajon visszatalálhat-e valaki az élők közé, aki már mindent elveszített? Lehet-e újra családja annak, aki azt hitte, senkije sincs? És vajon túléli-e, ha újonnan megtalált otthonát később mégis ott kell hagynia egy olyan küldetésért, ami könnyen lehet, hogy az életébe kerül?"
A fülszöveg cselekményleírása megtévesztő, mert a benne foglaltak (a küldetést kivéve) megtörténtek az első kötetben. Az olvasó ezért itt már tényleg vakon tapogatózik, mint a főhősök a hóviharban. Ez pedig egyáltalán nem baj, sőt még különlegesebbé teszi az amúgy is egzotikus olvasási élményt.
A kötet cselekménye egyébként rém egyszerű, egy "küldetés" a hóban. Itt azonban nincs is igazán szükség klasszikus értelemben vett cselekményre, mivel a szereplők hétköznapi hősök és életük nekünk, kényelmes, meleg fotelban olvasó közép-európaiak számára így is izgalmas.
Párbeszéd továbbra sincs, bár egyre többször nyúl a szerző dialógusokhoz, mégsem lett sokkal fecsegősebb ez a rész. Ennyi oldal után azonban mindez nem is hiányzik, mert a szerző továbbra is gyönyörűen ír. Olyan gyönyörűen, hogy mindig volt olvasás közben a kezem ügyében toll és papír, hogy egy-egy szép gondolatát kiírhassam.
Ez a könyv igazából olyan, mint egy szépirodalommal megfogalmazott antropológiai tanulmány. Egyszerűen minden megvan benne, ami a huszadik század hajnalán egy izlandi ember életéhez tartozott. Gondolok itt a társadalmi berendezkedésre, a munkára, az életkörülményekre, a sózott halra, a hidegre és a hitre. Ehhez adódnak az emberi kapcsolatok hol jobb, hol gyászosabb színben feltüntetve és ezzel meg is van a tanulmány egy fiktív izlandi ember szívének tükrében. Nagyon tetszett.
Tetszett, mert egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogyan lehet egy szinte örökké hóval és jéggel borított országban élni, vagy egyáltalán miért akarna valaki ott élni. Nem tudtam elképzelni, micsoda kihívás lehetett egy-egy számunkra evidens dolog, mint például a posta, a víz, vagy épp a kávé megszerzése. És álmaimban sem gondoltam volna, hogyan pisil az ember egy hegyen térdig érő hóban és jeges szélviharban. Most viszont már el tudom képzelni, ám ettől nem lett kevésbé döbbenetes számomra az izlandi élet.
A szereplők továbbra is hétköznapi emberek, igazi emberi problémákkal és kifejezetten szerethetőek. Az nem kérdés, hogy az olvasó megkedveli a fiút (a könyv névtelen hősét) már csak a közös szenvedélyből adódóan is, ám a többiek is épp olyan gyorsan beférkőzhetnek a szívébe. Még azok a mellékszereplők is, akiket csupán pár oldalig vet a szemünk elé az író által mozgatott sors, fontossá válhatnak. Ettől pedig még mélyebb a könyv üzenete, az élet fontossága.
A szerzőt tehát nem tudom eleget dicsérni, biggyesztek is néhány idézetet a bejegyzés végére ízelítőnek. Van azonban még valaki, akit muszáj kiemelnem és szintén megdicsérnem. 
A kötet fordítója, Egyed Veronika remek munkát végzett. Tökéletesen átadta a jég birodalmának hangulatát és igazi csemegékkel szolgált a kötetvégi fordítói jegyzetekben. Nagyon hasznosak ezek az ismeretterjesztő kommentárok és kifejezetten segítik a könyv, vagy inkább a szerző megértését. Hatalmas piros pont!
Összességében tehát ez a második rész legalább úgy beszippantott és lenyűgözött, mint az első. Továbbra is iszom az író minden szavát és szívom magamba a jeges tudást, mint például azt, hogy mi az angyalok bánata. Tehát még mindig nagyon tetszik ez a trilógia és csak ajánlani tudom.

Ízelítő:
"Az ember élete csak a levegő halvány rezzenése, olyan gyorsan elmúlik, hogy az angyalok lemaradnak róla, ha pislognak egyet." 
"…az irodalom nem alázatossá tesz minket, hanem őszintévé, ez a természete, és ezért olyan hatalmas erő a világban." 
"Azt hiszem, nem jó dolog az, ha valaki egyedül él, szerintem nem tesz jót, az ember szívének muszáj valaki másért dobognia, különben kihűl." 
"Akinek a kezében toll és papír van, az megváltoztathatja a világot."

2019. április 10., szerda

Szerelmes pillanatok

Már a megjelenésekor felfigyeltem erre a könyvre. Szeretem a képregényeket és az internet bugyraiban már találkoztam a szerző néhány képkockájával, ezért nagyon örültem, mikor észrevettem a könyvtár egyik polcán.
Igazi zsebkönyv megjelenésű, cuki borítóval, kemény kötéssel, tökéletes, hogy az ember elfoglalja magát a tömegközlekedésen. Én legalábbis munkába menet és hazafelé olvastam a metrón. Csupán 160 oldal, elég gyorsan be lehet falni.
Fülszöveg:
"Ami spontán, alkalmi firkálgatásnak indult, az igazi szenzációvá vált, amikor a barátja felrakta Catana Chetwynd rajzait az internetre. Most a Catana Comics képregényei olvasók millióit érintik meg édes humorukkal, amivel könnyű azonosulni. A Szerelmes pillanatok pontosan az, amire a címe utal: egy kapcsolat legjobb pillanatai."
Ez a képregény valóban párkapcsolati dolgokról szól. Ahogy a fülszöveg is hirdeti, a művésznő az első képsorokkal a szerelmét lepte meg, mikor papírra vitte romantikus pillanataikat. A könyv ezért elsősorban párkapcsolatban élők számára érdekes.
ami ránk is igaz...
Ezek a pillanatok teljesen hétköznapiak, mégis sokan magukra ismernek bennük. Az előszóban a szerző meg is jegyzi, hogy nem gondolta volna, hogy a hétköznapi mosolyforrásaik ilyen sok embernek lehetnek ismerősek. A képkockák ugyanis rengeteg visszajelzést kaptak, nagyon sokan írták meg neki, hogy az ő kapcsolatukban is ugyanezen szituációk játszódnak le. Ezen felbuzdulva egy egész csomag jelölőcetlivel álltam neki az olvasásnak.
Nem kellett sokáig várnom, hogy olyan jelenetet olvashassak, ami velem is megesett már, majd egyre több és több hasonlót találtam lapozás közben. A kötet végére így elég színesek lettek a lapok (lásd a fenti képen) és alig vártam, hogy San Diego orra alá dughassam a könyvet, ezzel a felkiáltással:
"Olvasd el a bejelölt lapokat, mert ez rólunk szól!"
alvási szokások
A legnagyobb bája ennek a könyvek épp ez, hogy mindenki magára ismer benne. A legtöbb képkocka egyszerű, hétköznapi dolgokról szól, mint például az alvás. Nem tűnnek különösebben érdekesnek, ám amikor épp az a jelenség köszön vissza ránk a lapokról, amit naponta átélünk, az ember önkéntelenül is elmosolyodik.
A könyv másik nagy pozitívuma a szórakoztatósága. A párkapcsolati dolgok együtt járnak a női és a férfi gondolkodás különbségeivel, ami szintén hétköznapi és természetes, mégis újra és újra kacagásra késztet. Én nagyon sok olyan dolgot találtam, ami igaz az én gondolkodásmódomra és igaz San Diego gondolkodására. Ráadásul, mikor helyes rajzolt figurákon keresztül látom a különbségek összevetését, mindig jót nevetek.
különbségek
No, persze nem minden oldalon ismertem magunkra, mert nálunk például nincs olyan nagy szintkülönbség, hogy két lépcsőfokkal feljebb kelljen állnom egy kényelmes csókhoz, ám ezek a részek is szórakoztatóak voltak. A hangsúly ugyanis mindig a hétköznapi romantikán van és ezzel minden lapot kedvessé és aranyossá varázsol, akár igaz az olvasóra, akár nem.
Összességében tehát ez egy kedvesen romantikus és kifejezetten vidám képregény.
Nekem nagyon tetszett, tudom ajánlani. Az ajánlás persze elsősorban azoknak szól, akik párkapcsolatban élnek, hátha magukra ismernek egy-egy oldalon.
Zárásnak még két kedvenc képsorom:

Tipikus Ő
Tipikus Én

2019. április 8., hétfő

Csavargások XXII.

Idén még nem írtam ebbe a rovatba. A januári csehországi kirándulás balszerencsés befejezése kissé elkedvetlenített minket külföldi utazásokat illetően. (Ettől függetlenül a nyári nagy utazásunkat már félig leszerveztük.) Illetve hideg időben San Diegót úgy kell kirángatni a fűtött lakásból és én sem voltam csavargás-kompatibilis a megfázásaimmal és egyéb orvosi gondjaimmal.
No, de itt a tavasz! Itt a szép idő! Itt a kedv, hogy kimozduljunk végre, úgyhogy végre beszámolhatok új élményekről.

MagánZoo
Erről a helyről már írtam korábban (ITT olvasható) méghozzá nagy lelkesedéssel, így nem volt kérdéses, hogy ha tehetem, újra ellátogatok ide. A szép időt kihasználva ezt az ígéretet most be is váltottuk.
fiatal fehér tigris
Ez a magánállatkert még mindig zseniális, sőt, nagyon szépen fejlődik.
A főleg nagymacskákból álló állatállomány kellő méretű helyet kapott és minden négylábú lakón látszik a figyelmes gondoskodás eredménye. Egyszerűen gyönyörűek, egészségesek és ránézésre boldogok. Bár a szibériai tigrist már ez a tavaszi meleg időjárás is megviselte és gyakran üldögélt a medencéjében hűsölve. Nem erre az éghajlatra lett ő kitalálva...
2016-ban, mikor először jártunk itt, láttunk egy cuki fiatal oroszlánpárt. Egy nagyobbacska hímoroszlánt és egy kisebb fehér nőstényoroszlánt. Nos, jelentem, megnőttek, nem is kicsit (lásd a lenti képen). A kifutón csatlakozott hozzájuk még két oroszlánhölgy, akikről pedig azt gyanítom, ők lehetettek a legkisebben akkoriban. Igazán jó volt újra látni őket, főleg hogy ilyen szépen felcseperedtek.
felnőtt "kis" oroszlán
Tehát az akkori kölykök már nagyok, de vannak újak. Láttunk például két fiatal fehér tigrist (lásd a fenti képen és a videón) és két náluk fiatalabb szibériai tigrist. Utóbbiak a bemutató kifutón voltak, ahol a hely tulajdonosa feleségével megmutatta őket a kíváncsi látogatóknak. Közben pedig, míg a tigrisek plüssállatokkal, labdákkal és egyéb kellékekkel játszottak, sztorizgatott róluk és a helyről is. Ismét sok érdekeset hallottam az állatokról és már megint elkapott a láz, hogy kell nekem egy nagymacska.
No, de nem csak cicák vannak itt, hanem kecskék, pónik, szamarak, birkák, ormányos medvék, tarajos sülök, szurikáták és még néhány másik emlős és madárfaj. Körbe is jártuk, hogy a megsimogathatóakat (voltak például kisnyulak is) jól megtapogathassam és gyönyörködhessünk a hatalmas macskákban. Ezúttal nem a tigris, hanem a fehér oroszlán uraság próbált megjelölni minket. Szerencsére gyorsabbak voltunk.
nagy mara a kicsinyeivel
A cukiságfaktor pedig tovább nőtt, mikor a nagy marák kifutójához értünk. A két kis bébimara olyan édes volt, hogy majdnem a tornacipőmbe olvadtam tőlük.
A másik érdekesség pedig már hazafelé jött, mikor a hátsó oroszlánkifutótól indultunk a kijárat felé. A két felnőtt szibériai tigris összeveszett. Vacsoraidő volt, úgyhogy valószínűleg ez okozta a feszültséget. A morgásuk az egész állatkertet bezengte, mire a hím fehér oroszlán mint egy békebíró közbeüvöltött, majd a a másik hím oroszlán hátulról, hogy ne maradjon ki a buliból, szintén beleszólt a vitába. A koncert mindössze pár percig tartott, de így is mindenki megborzongott a mély hangoktól.
Ez a hely tehát továbbra is remek, csak ajánlani tudom!

előadás kis tigrisekkel

Japanika
Két éve már jártunk ebben a japán étteremben (ITT olvasható) és már akkor tudtam, hogy nem utoljára. Remek élmény volt a sok-sok finomságot kényelmesen befalni.
előétel
Most azonban késői vacsorára tudtunk csak időpontot foglalni, így sokkal nagyobbnak tűnt a mennyiség, pedig ezúttal "csak" három fogást fogyasztottunk.
Oké, volt elő-előételnek rákszirom is, de azt mind San Diego ropogtatta el.
A pincérünk kifejezetten szórakoztató volt, mindig fűzött valamilyen megjegyzést az ételekhez, mikor kihozta őket.
Első körben mindketten limonádét rendeltünk, én málnásat, San Diego pedig uborkásat. Aztán jöhettek az előételek. Nagyon szeretem a tavaszi tekercset, így bár más vegetáriánus előétel is szerepelt az étlapon, nem volt kérdés, hogy a tekercseket fogom választani. Jó döntés volt. San Diego a leves mellett döntött és ő sem bánta meg.
vegetáriánus szusi tál
A főétel kérdésében is gyorsan megegyeztünk, mert mi mást ettünk volna mint szusit.
Mind a ketten 10-10 darab szusit, illetve makit kaptunk vegyes ízesítéssel. Az én vegetáriánus tálamon különféle gombák és zöldségek szerepeltek az elmaradhatatlan rizsbe és algába csomagolva, míg San Diego hagyományos halas falatokat kapott. A tálaláshoz gyömbér, vaszabi és kétféle öntet (teriyaki szósz és fűszeres majonéz) tartozott.
Ennél a fogásnál mutatkozott meg a japán konyha csalókasága. Nem tűnik soknak, de 3 szusi után tele voltam. San Diego természetesen megbirkózott az adagjával, mint mindig, én viszont csak a feléig jutottam. Szerencsére a pincérünk készségesen elcsomagolta nekem a maradékot, így másnapra is megvolt az ebédem.
hagyományos szusi tál
Ezzel azonban még nem volt vége a vacsorának, mert hátra volt a desszert. Kétféle desszertből lehetett választani, így kikértük mind a kettőt és megosztoztunk rajtuk.
Mikor a pincér letette elém az édes fehér csokoládéval és mangóval töltött tavaszi tekercseket a fagyi kísérettel, megjegyezte, hogy rá vagyok függve a tavaszi tekercsekre. Hát, ez így van. Ezzel az adaggal viszont meggyűlt a bajom, mert egy ilyen kiadós vacsora után alig bírtam legyűrni. San Diego jobban járt a gyümölcsös, könnyed édességével.
Ez az étterem tehát még mindig remek, szívesen foglalok asztalt ide máskor is. Tudom ajánlani, mert finom és laktató adagokat adnak, az elhelyezkedése pedig különösen remek, de erre mindjárt rá is térek.

desszert

Máté Bence természetfotó kiállítása
A Japanika nem csupán a japán finomságok miatt különleges, hanem az elhelyezkedése miatt is. Ez pedig ezúttal többszörösen igaznak bizonyult. Mikor megérkeztünk a Szent István térre a Bazilika elé egy különleges élmény fogadott minket: Máté Bence fotókiállítása.
Ha valaki nem ismerné, sürgősen nézzen utána, mert lenyűgöző fényképeket készít. Mellékeltem is néhány képet a kiállításáról ízelítő gyanánt.
Nagyon tetszett a felépítése, hogy szabadtéri, ingyenes és bámulatos egyszerre. Ehhez persze közrejátszott a tökéletes helyszínválasztás, mert a Bazilika mindennek extra fényt ad.
Apropó fény, a képek digitálisan meg voltak világítva, így éjszaka még hangulatosabb volt végignézni őket.
Tetszett a tematika és tetszett a sok-sok információ. Több nyelven is szerepeltek rajtuk a képmagyarázatok, mindig meg volt adva a helyszín és több érdekes kis történet is volt mellékelve hozzájuk.
Szóval, bár önmagukban is lenyűgözőek ezek a felvételek, a plusz információk még különlegesebbé tették őket. Na, meg persze még közelebb hozták a fotóst, aki megérdemli, hogy minél többen megismerjék a nevét.
A kiállításhoz tartozik egy bódé, ahol egyrészt jegyeket lehet venni a fotós előadásaira, másrészt különféle formában (könyv, naptár, hűtőmágnes, poszter) a képeket is meg lehet vásárolni. Mi egy cuki baglyos hűtőmágnest vettünk, hogy egy kis darabot magunkkal vihessünk.
Mivel ez egy vándorkiállítás, már nincs Budapesten.
Jelenleg Debrecenben van a Kossuth téren és marad is április végéig, majd onnan utazik tovább Gödöllőre, konkrétan a kastélyba, ahol május elejétől június elejéig lesz látogatható. Június 15-től Egerben a Dobó téren lesz kiállítva július elejéig, ahonnan megy tovább Keszthelyre egy újabb kastélyba. Augusztus elejétől szeptember elejéig pedig Szegen lesz, majd Győrben a Széchenyi téren október elejéig és a turnét Miskolcon zárja november elején.
Szóval sok-sok lehetőség van az ország több pontján megnézni ezt a remek kiállítást. Csak ajánlani tudom! Akinek felkeltettem az érdeklődését, az ITT talál bővebb információkat.

2019. április 2., kedd

A betű mágusa

Mint minden könyvmoly, én is szeretem az összes könyvvel, olvasással kapcsolatos dolgot. Még egy könyvjelzőtől is lázba tudok jönni, sőt kifejezetten megválogatom, hogy épp melyik csodaszép könyvjelzőmet tegyem az aktuális olvasmányom lapjai közé. Ilyen szenvedéllyel pedig nehéz ellenállni egy olyan könyvnek, amely valódi varázslatként mesél az olvasásról.
A borító mutatós, szeretem a minimalista mégis csinos borítókat és a cím is kifejezetten figyelemfelkeltő.
Terjedelemre szokványos 416 oldalával. Az egyedüli negatív észrevételem ezért csak az volt, hogy már megint egy sorozat. Konkrétan trilógia, mert ez a kötet a Varázskönyv-trilógia első része. Ezt azonban elnyomta a már említett könyvmoly génem.
Fülszöveg, ami talán egy picit túl sokat árul el:
"Furia Faerfax a könyvek világában él. Családja vidéki birtoka egy végtelenségbe nyúló könyvtár fölött emelkedik. A lány egy nap különleges könyvre bukkan: a lapokra írt sorok segítségével képes levelezni Severinnel, aki 1804-ből válaszol neki. Miközben a barátság lassan vonzalommá formálódik, Furia nem is sejti, milyen halálos veszedelem fenyegeti a családját. A tragédia hamar bekövetkezik, édesapját elveszti, öccsét pedig elrabolják. Így Furia olyan erőkkel kerül szembe, amelyek hatalmát még csak nem is sejti. Hogy segítséget kapjon, Libropolisba, az eltűnt könyvesboltok városába megy. Itt találkozik a vadóc lánnyal, Cattel, és Finniannel, a felkelővel. Együtt vonulnak harcba a könyvmágia urai és az összes könyvet fenyegető betűhalál ellen."
Szóval igazi könyvmoly lelkesedéssel vetettem bele magamat ebbe a könyvbe. Aztán a lelkesedésem megcsappant kicsit, majd visszatért, majd megint eltünedezett, aztán felszívta magát és visszajött és ez így ment a kötet végéig. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy jó élmény volt-e ez a könyv, avagy sem. A könyvmoly génem ugyanis túlságosan elfogult.
Az alapötlet, a könyvek valódi varázslatos világa és a levelezés a múlttal egy mágikus könyvön keresztül nagyon jó. Nagyon ötletes és kellőképpen táplálja az olvasói szenvedélyt. (Na, nem mintha táplálni kellene, mert az enyém konkrétan már elhízott...) Csakhogy ez egy kétélű fegyver, mert a valódi könyvmoly számára az olvasás hókusz-pókusz és villódzó, színes fények nélkül is varázslat. Ez a varázslat pedig szelíd és láthatatlan, ettől olyan különleges és ettől vált a könyvbéli könyvmágia olyan furcsává. A szaladgáló betűk és a könyvutazás még hagyján, de az oldalszív felhasítása és az azzal járó csihi-puhi nekem már sok volt. Egyszerűen nem bírtam komolyan venni és ezzel kiestem az olvasási élményből.
Bármennyire jól hangzik tehát a mágikus könyvek világa, néhol nevetséges és rajzfilmszerű. Pedig az írónak tényleg vannak jó gondolatai és a karakterek nagy része is érthető és szerethető volt. Kicsit azonban úgy éreztem, mindent bele akart szuszakolni ebbe a kötetbe. Trilógiánál ez cseppet feleslegesnek érződött. Ráadásul olyan sok szálat hozott be és mozgatott a különféle konfliktusok terén, hogy az ember nehezen tudta eldönteni, melyik az igazán fontos. A mumus Akadémia, a könyvön kívüliek problematikája, az üres könyvek vagy a gonosz nők világuralmi tervei? Pedig sejthető, hogy melyik könyv körül bonyolódik valójában a történet, ám ez a sok mellékszál elsikkasztotta a lényeget.
Időnként így nem voltam biztos benne, hogy a szerző tudja, mit szeretne elérni, hová akarja kifuttatni a dolgokat és úgy egyáltalán, van-e oka mindenre. 
Erre a másik jó példa a korhatár kérdése. A könyv elvileg ifjúsági, kamasz főszereplőkkel, romantikus szállal és a tipikus "majd a fiatalok megoldják a felnőttek problémáit" konfliktushelyzettel. Csakhogy ifjúsági regényhez képest a történet drámai oldala -  itt most konkrétan a halálesetekre gondolok - cseppet erős. Túl sok szereplő túl rövid idő alatt adja be a kulcsot és ezen a lezárás finomított mivolta sem segített. Oké, hogy Disney kiirthat családokat büntetlenül, de nem hiszem, hogy ez lenne a követendő példa. Ráadásul ettől a tragikus hangvételtől csak még furcsábban hatottak a szó szerint egymással harcoló könyvek...
Félreértés ne essék, ez egy pörgős könyv és ha az olvasó bele tud feledkezni (és nem dobja ki néhol a kacagtató könyvmágia), akkor jól szórakozik rajta, ám nem érdemes a könnyed kikapcsolódáson kívül mást keresni benne. Ettől nem fogja az ember jobban szeretni vagy épp becsülni a nyomtatott oldalakat, nem lesz nagyobb könyvfüggő. Nem kap semmi pluszt egy kreatív alapokon nyugvó, ám szokványos cselekményű ifjúsági fantasy regényen kívül. Épp ezért nehéz állást foglalnom a végső ítéletemmel kapcsolatban.
Egyrészt kellemesen kikapcsolt, nem untam, nem bosszantott, másrészt viszont nagyon kevés volt. Mindaz, amire könyvmoly szellemem vágyott (még több hódolat a nyomtatványok világa felé) hiányzott belőle. Jó ötlet ez a könyvmágia, ám annyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy még a könyvillatú kölni csábítása sem tudja az olvasó szívéhez közel tartani. Az én szívemnek legalábbis nem jutott a közelébe.
Könnyed fantasy történetre vágyóknak tudom ajánlani, főleg ha valami teljesen újra vágynak. Fanatikus könyvfüggők azonban ne várjanak tőle csodát, mert a gondolati mélység itt bizony elmarad.

Kiegészítés:
Ahogy említettem, trilógia nyitó kötete. A második rész, A sötétség oldalai már elérhető magyarul csinos kék borítóban. A befejező rész, Blutbuch (vagyis Vérkönyv) magyar megjelenéséről nincsenek információim.
A második résznek még adnék egy esélyt, mert nem mondanám rossznak ezt a mágikus  könyvvilágot.