Lánytörténet

Van valami figyelemfelkeltő ebben az egyébként nem épp szép borítóban. Egyik munkatársam olvasta, így keltette fel az érdeklődésemet. Rá is kérdeztem, milyen, mire inkább kölcsönadta, hogy magam győződjek meg róla. Most, hogy olvastam, tökéletesen megértem ezt a reakciót.

Nem hosszú kötet, mindössze 148 oldal, mégsem lehet vele gyorsan haladni.

Fülszöveg:

"1958, Franciaország. A vidéki kispolgári családból frissen szabadult tizenhét éves Annie először tölt el egy éjszakát egy fiúval. A fiú számára teljesen jelentéktelen esemény felforgatja a lány életét. Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye egy nyomozás története, amelynek során a szerző kíméletlen őszinteséggel igyekszik tetten érni jelenlegi énje születését, miközben az írás folyamatát és nehézségeit is pontosan dokumentálja. Emlékekből, korabeli fotókból, levelekből és dalszövegekből egy letűnt világ kel életre: Franciaország történetének az az időszaka, amikor a híreket az algériai függetlenségi háború uralta, és amikor a szüzesség elvesztése, a kamaszkor érzelmi viharai és az étkezési zavarok még egészen más megítélés alá estek, mint ma – ám e sok szempontból távoli világ felidézése saját világunk megértéséhez is hozzásegít."

Nem egy könnyed olvasmány, így nem is könnyű véleményt írni róla. Egyszerre önéletrajz és irodalmi elmélkedés. A befogadásán pedig nem sokat segít a szöveg tagolatlansága.

Sok gondolatot vet fel ez a rövidke könyv, az olvasó mégis elveszve érzi magát közöttük, ahogy az írónő is elveszik kicsit a sorokban. Ad egy keserű történetet egy fiatal lány felnőtté válásáról, ad rengeteg pillanatképet az '50-es és '60-as évek Franciaországáról és ad egy leírást egy belső írói vívódásról. Ez az egyveleg pedig nem egy megszokott olvasmány, hanem olyan mint egy tömény édesség, csábító, de nem lehet belőle sokat fogyasztani, mert megterheli az embert.

No, de mielőtt én is elvesznék a csapongó gondolatokban, inkább leírom szépen sorban, miről, mit gondoltam.

Kissé csalódott voltam az események alakulását illetően. Tudom, gonosz ez így leírva, de valami sokkal dámaibb eseménysorozatra vártam, mivel a kötet eleje úgy harangozza be az '58-as nyarat, mint a főhős bukásának kezdetét. Hát, inkább csak egy butus lány első rossz döntése volt ez, ami persze ettől még elég sok szenvedést okozott neki. Kissé csalódtam abban is, hogy míg az apró részletek hosszasan voltak tárgyalva, addig a lényegi pillanatok meglehetősen szűkszavúan, távolságot megtartva és cseppet nyersen kerültek papírra. Félreértés ne essék, nem erotikus tartalmat vártam, hanem kicsit részletesebb meghatározását ennek a szinte egy éjszakás kalandnak.

A könyvnek van egy önostorozó felhangja. Tekintve, hogy önéletrajzi ihletésű kötetről van szó, ez talán nem annyira meglepő, ám én mégis helyenként soknak éreztem. Mintha a narrátor úgy próbálna meg elhatárolódni fiatalkori énjétől, hogy minél negatívabb színben tünteti fel, ettől pedig megkeseredett a sorok íze.

Az étkezési zavar bemutatásánál is volt némi hiányérzetem. Kialakulásának kifejtését kifejezetten érzékletesnek találtam, és tetszett, hogy nem csak említés szintjén volt jelen a történetben, hanem végig képben maradt. Viszont, ahogy haladtunk az időben, már nem tért ki többször ennyire mélyrehatóan a lelki okokra, amit sajnáltam.

A kötet tele van utalásokkal irodalmi művekre, zenékre és más a kor Franciaországához tartozó elemekre vonatkozóan. Ettől viszont én, egy jóval később született, nem francia nő, nem kaptam meg azt a hangulatot, amelyet az írónő meg szeretett volna teremteni. Ezek az utalások nekem nem mondtak semmit, ezért úgy érzem, kimaradtam a könyv egy fontos részéből.

A kötet témája azonban csak részben a múlt, mert inkább a múlt és jelen kapcsolatára fókuszál. Az írónő nagyon sokat elmélkedik rajta, mennyiben lehet azonos valaki múltbéli énjével. Újra és újra megjegyzi, hogy mintha két külön ember volna, hiszen a múltbéli lány egy teljesen más világban élt, teljesen más életszakaszban és teljesen más tapasztalatokkal rendelkezett. Ezt a gondolatmenetet pedig kifejezetten érdekesnek találtam. Jó volt eltöprengni rajta, jó volt körbejárni, és jó volt kacérkodni kicsit, hogy mennyiben más a saját múltbéli énem a mostanitól.

Összességében tehát ez az a típusú könyv, amelyik nem tetszett igazán, de cseppet sem bánom, hogy elolvastan. Nem tudtam azonosulni a főhőssel, sem a problémáival, de egy nagyon jót elmélkedtem az időről és az idő által változó személyiségekről.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretik a gondolkodó könyveket, és nem várnak cselekményt. Ez ugyanis visszaemlékezések boncolgatása, így nincs benne klasszikus értelenben vett történet. Idősebb korosztály előnyben. Viszont, ha valaki egy felnőtté válás történetére vágyik, keressen róla egy másik könyvet, mert itt ez bizony csak az ürügy az elmélkedésre.