A felhők fölött három méterrel

Két okból néztem meg ezt a filmet:
1. elegem volt a középkorból (még mindig a vizsgaidőszaktól szenvedek)
2. úgy ajánlották, mint az a film, ami hasonlít a Tökéletes kémiára.
Sajnos nem érte meg a fáradtságot, míg letöltöttem és megnéztem. Jobban tettem volna, ha a Kísértés Rt.-t bújom tovább.
Szóval ez a film, bár nem olvastam még a fent említett Tökéletes kémia című könyvet, csak az elejébe pillantottam bele és sok pozitív kritikát hallottam róla, megítélésem szerint gyengébb. Persze végső következtetést majd akkor vonok le, ha sikerül megszereznem könyvtárból.
No, de maradjunk a filmnél.
Íme az ismertető, hogy mindenki képbe kerüljön:

"Történet két fiatalról, akik két különböző világhoz tartoznak. A film krónikája egy valószerűtlen szerelemnek egy őrült utazás a szenvedélyek viharában. Babi (Maria Valverde) egy fiatal lány a felső középosztályból, tanult ,jóságos és ártatlan, Hugo (Mario Casas) egy lázadó fiú, impulzív, öntudatos az élete tele van folyamatos veszélyekkel..."

Ismerős nem? A szívdöglesztő rossz fiú elcsábítja a jó kislányt. Nagy szerelem kerekedik belőle és kiderül, hogy a macsó felszín érző szívet takar.
Én legalábbis erre számítottam és bár meghazudtolta előzetes elvárásaimat, nem örültem neki.
Az első tíz perc után leszűrtem, hogy Hugo egy paraszt és akkor még finoman fogalmaztam. Babi persze az a buta liba, akinek az elején feltételeztem, így nem lepett meg. Mégis azt vártam, hogy legalább kibontakozik belőle valami. Valami, ami megmagyarázza miért ilyenek a főszereplők, majd némi karakterfejlődésre is ráveszi őket. Ismét naiv voltam.
Persze lehet velem van a baj, hogy nem ájultam el egy motorozós, verekedős, külsőleg rendben lévő sráctól. És biztosan sokan úgy gondolnák, ha Babi helyében lennék, én is a karjaiba olvadnék, de nem. H. felhúzott az elején és egyre jobban taszított, szóval nem kérek belőle, köszönöm.
Igazából nem is értem, Babit mi vonzotta a srácban. Az hogy beszólt neki, hogy beledobta a medencébe, hogy kis híján agyonvert valakit a szeme láttára? A válasz persze ennél sokkal költőibb. Kiutat keresett életéből, ami ugyebár annyira szörnyű volt. Szerető szülők (az anyja is csak szokásos mértékben házisárkány), jó fej hugica, menő suli, anyagi gondok nuku és szép kilátások a kiegyensúlyozott jövő felé. Valóban szörnyű lehetett neki... Nem is értem mitől vagyok ilyen érzéketlen...
Ami meg az úriember hátterét illeti, sürgősen elküldeném egy pszichológushoz és adnék neki xanaxot vagy valami erősebbet. Egy dühöngő örült a srác és még közveszélyes is. No, de persze ennek is megvan az "oka", ami nem más mint egy családi dráma, ami elég gyakori és ami valójában nem is az ő problémája csak a szívére veszi, na meg az öklére. Ezen felül ő is a már említett aranykalickában sínylődik, egy megértő apukával, egy kissé tutyimutyi, de szerető bátyóval, meg az egész nap lébecolok, mégis megélek a semmiből életérzéssel. Neki is piszkosul szörnyű lehet...
Ergo nem csípem a főszereplőket. Nyafka mindegyik és ami köztük van az inkább szenvedély kategóriába esik. Szerintem csak a kapaszkodót látják egymásban.
Ami még kicsapta nálam a biztosítékot, az a motorverseny. Az még hagyján, hogy száguldoznak, még az is rendben, hogy gyorsulási versenyt játszanak. Ők a tökös gyerekek, tegyék, az ő felelősségük. De hogy mindezt bukósisak nélkül, a barátnőjükkel a hátuk mögött teszik, az már csoportos öngyilkosságra hajaz. Vagy én vagyok túl töketlen, hogy nem értem, miért jó a saját bőrünkön kívül a szerelmünk életét is a vásárra vinni?
Ültem már nagy motoron, tudom milyen bivalyerős, őszintén szólva piszkosul élveztem is, de ki van csukva, hogy bukósisak nélkül kipróbáljam, egy lenge nyári ruhácskában a csomagtartóra szíjazva menetiránynak háttal. Egyszerűen nem vagyok őrült, mint a film szereplői.
Szóval néztem, nem untam, de nem kaptam semmi pluszt. Egy kicsit sem hatott meg sem a főszereplők kapcsolata, sem a végén a csattanó. Az egyetlen érzés a bosszúság volt, hogy nem rázhatom meg a szereplőket, nem téríthetem észhez őket.
Egy pozitívuma viszont mégis akadt, spanyol alkotás és feliratosan néztem. Először kicsit furcsa volt a sok angol és japán hang után, de hamar belejöttem és nagyon tetszett ez a hangzás.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a spanyol filmeket, esetleg beszélik a nyelvet, illetve azoknak, akik romantikus, akciós kikapcsolódásra vágynak.
Egyszer nézhető darab.

“Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.”
/perzsa közmondás/