Az új évben sem sikerült utolérnem maga, főleg ami a blogbejegyzéseket illeti. Na, de remélem, lesz ez még jobb is. Addig is gyorsan írok decemberi filmélményeimről.
A múlt hónapban 6 filmet láttam és közülük csupán egyet moziban. Ez nem meglepő, mivel karácsony környékét többnyire otthon vagy rokonoknál szoktam tölteni.
Az ír
"Egy bérgyilkos megpróbálja visszaidézni Jimmy Hoffa meggyilkolását, és azt, hogy neki milyen szerepe volt benne."
Híres rendező, híres színészek, Netflix és Oscar gyanús kivitelezés, kell ennél több ajánlólevél? Nos, igen, kellene, mert ez a film pont olyan mint az ismertetője. Egysoros, nem túl érdekes és csak a plakátjára írt sok-sok név miatt került be a köztudatba.
Igen, kedves olvasóm, jól érzed, ezt a filmet cseppet sem szerettem. Sőt, kifejezetten fájdalmas volt, mikor egy órás szenvedés után (majdnem elaludtam rajta, olyan unalmasnak találtam) szünetet tartva megállapítottam, hogy még 3! óra hátra van belőle... Fájt. Nagyon, nagyon, fájt. Ez a film ugyanis rém vonatott, rém unalmas és rémségesen hosszú. A dialógusok, a szereplők lassúak (utóbbi mondjuk nem csoda, mert mindenki túl van már a hetvenen), a cselekmény - már ha valaki annak nevezi a fenti egyetlen mondatot - úgy cammog, mint egy matuzsálem medve és a végkifejlet annyira érdektelen, mint heti ebédmenü egy idősek otthonában. Egyszerűen nem találtam benne semmi érdekeset vagy szeretni valót. A színészek pedig hiába jók, ha a mesterséges fiatalítás ellenére is vénnek tűnnek, mint az országút.
Szóval cseppet sem tetszett ez a film és inkább óva intek tőle mindenkit. Ezt a négy órát (A film 209 perces!) mindenki el tudja tölteni hasznosabban, mint öreg gengszterek összefüggéstelen visszaemlékezéseit hallgatva. Nem ajánlom senkinek.
Portré a lángoló fiatal lányról
" Héloïse-ról (Adèle Haenel) portrét rendel grófi családja, hogy a festmény segítségével házasítsák ki. A fiatal lány viszont nem akarja elveszíteni a szabadságát, mindent megtesz a kényszerházasság ellen, így a Bretagne-i szigetre érkező festőnő, Marianne (Noémie Merlant) társalkodónőnek adja ki magát, hogy megfigyelhesse a vonásait. A közös séták során Marianne-nak nemcsak arra kell vigyáznia, hogy Héloïse előtt ne derüljön ki az igazi feladata, de egyre nehezebben tud ellenállni a lány vonzerejének is."
Az egyetlen film, amit múlt hónapban moziban láttam Nel barátomnak köszönhetően, aki nyert rá két jegyet.
Ez egy francia művészfilm, annak minden szépségével és hibájával. Tudtam, mire vállalkozom, így nem ért meglepetésként a lassú tempó, a kitartott jelenetek és a leszbikus vonal. Viszont volt két összefüggő dolog, amit problémának éreztem. Az egyik az idő használata volt. Sosem tudtam, hogy most csak pár napja vagy már több hete vagyunk a festőnővel ezen a szép kis francia szigeten. A idő kaotikussága pedig nem segített a szereplők kapcsolatán, akik kissé hirtelen omlottak egymás karjaiba. Ezen zavaró tényezők miatt, nem nyűgözött le ez a film, vagy csak nem vagyok elég szenvelgő típus, hogy teljes mértékben élvezni tudjam. Pedig gyönyörű volt a látványvilág, nagyon finom az elejtett humor és tökéletes a korkép. A zárás pedig zseniálisra sikeredett, ez tény.
Szóval tetszett is, meg nem is. Kizárólag a francia művészfilmek kedvelőinek ajánlom.
Behavazva
"Egy hideg karácsonyi este hóvihar dúl a kisvárosban, ami felbolygatja a barátságokat és szerelmeket a középiskolai végzősök között."
Karácsonykor néha elkap a vágy a téli giccsek iránt. Ezért egyik este plédbe burkozólva a karácsonyfa mellett valami tömény romantikus giccsre vágytam és ettől a filmtől meg is kaptam.
Tényleg nem voltak nagy elvárásaim, csak akartam valami romantikus bonyodalmat a hóban. Nos, a havat tökéletesen teljesítette, a romantikus hangulatot közepesen a bonyodalmat pedig, hát, félig-meddig. Kicsit lehetett volna szórakoztatóbb is, mert nevetni nem igazán tudtam rajta, de szerencsére nem tolta túl a giccset, így könnyed kikapcsolódásnak megfelelt. A sztori mondjuk rém egyszerű és teljesen kiszámítható, ahogy ebben a műfajban lenni szokott. Na, meg felejtős, mert elég nehezen idéztem fel, mégis miről szólt ez a film.
Azoknak ajánlom, akik romantikus téli giccsre vágynak és nincsenek túl nagy elvárásaik.
Klaus - A karácsony titkos története
"Egy önző postás és egy zárkózott játékkészítő meghökkentő barátsága örömet hoz a hideg, sötét városba, amelynek szörnyen nagy szüksége van rá."
A másik dolog, amire karácsonykor vágyni szoktam, egy jó mese. Ha pedig ez a mese ünnepi témát dolgoz fel, az az igazán tökéletes.
Ez a mese pedig pont ilyen, tökéletes. Szép kivitelezés, nagyon szerethető karakterek, remek történetvezetés és egy kedves üzenet. Ráadásul egy postás a főhőse, amit én, levél- és képeslaprajongó különösen tudtam értékelni.
Imádtam minden percét, így nagyon ajánlom mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, mert egy jó mese mindenkihez szól. Nagyon drukkolok neki, hogy megkapja az Oscar szobrot, mert megérdemli.
Házassági történet
"Noah Baumbach kíméletlen, de egyben szívmelengető képet fest a nézőknek egy házasság széthullásáról és egy család összetartásáról."
Egy másik sokat magasztalt film, ami számomra Az írhez hasonlóan csalódást okozott.
Nagyon sokan dicsérték ezt a filmet és nagyon sok díjra jelölték, de én egyszerűen nem értem az okát. Számomra lassú, vontatott és érdektelen volt. Mármint láttam már több válást, nem mondott semmi újat, sőt bosszantott a semmitmondóságával, mert nem, egy kapcsolat nem megy csak úgy magától tönkre. Kell, hogy legyen oka, itt pedig az oknak csak a felszínét kapargatták és nem mondták ki kerek perec, hogy ez történt és pont. Ráadásul magyar nézőként csak az fogott meg benne, hogy az amerikai jog mennyire tekervényes és mennyire dühítő tud lenni egy amerikai válóper. Az ügyvédektől szabályosan viszolyogtam.
Engem tehát nem fogott meg ez a film és tényleg nem értem, miért magasztalják az egekbe. Azoknak tudom ajánlani, akik kíváncsiak egy dühítően amerikai válóperre.
Zöld könyv - Útmutató az élethez
"Tony Lip egyszerű, ugyanakkor jó lelkű fickó, az a típus, akinek a problémamegoldó készsége kimerül az „előbb ütök és csak aztán kérdezek” módszerben. Egy kis mellékes reményében elvállalja, hogy egy afroamerikai zongorista, Don Shirley sofőrje lesz, aki Amerika déli államaiba indul turnézni, oda, ahol a helyiek nem látják szívesen azokat, akiknek más a bőrszíne. Don kifinomult stílusa szöges ellentéte az egykori kidobó ember nyers modorának, ám az út során rájönnek, hogy nem is annyira különbözőek."
Sokáig halogattam ezt a filmet, mert bár többen dicsérték, Nel barátom kifejezetten ellenszenvesnek találta. Azért szeretek mindennek magam utánanézni, amit ezúttal kifejezetten jól tettem.
Ez egy szépen felépített film, megfelelő tempójú cselekménnyel, jó karakterekkel és jó témákkal, amelyeket feszegethet. Habár a filmnek helyet adó korszaknak megfelelően a rasszizmus van központi helyre emelve (ezt mutatja a cím is), számomra mégsem volt egy fekete-fehér film. Sokkal érdekesebbnek találtam a két főhős közötti társadalmi különbséget és az ebből adódó véleményütköztetéseket. Mindig izgalmas, ha összezárunk két teljesen ellentétes karaktert és ezt a film maximálisan ki is használja. Oké, nem túl bonyolult a nyelvezete, mert itt aztán minden képkockát tökéletesen lehet érteni, nekem mégis tetszett ez az egyszerűség, mert könnyen befogadható és szórakoztató volt.
Nem azt mondom, hogy ez volt a tavalyi év legjobb filmje, de tetszett. Rendben lévő alkotás, nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek.
Értékelés:
Klaus - A karácsony titkos története -> 10
Zöld könyv - Útmutató az élethez -> 9
Portré a lángoló fiatal lányról -> 7
Zöld könyv - Útmutató az élethez -> 9
Portré a lángoló fiatal lányról -> 7
Házassági történet -> 5
Behavazva -> 4
Az ír -> 2
