Már nem emlékszem rá, hol hallottam erről a könyvről, de az biztos, hogy az új-zélandi helyszín és szerző fogott meg benne a legjobban. A Booker-díj miatt is ígéretesnek tűnt, és a csillagképes utalásokat is érdekesnek találtam.
A borító mutatós, és meglehetősen terjedelmes darab 942 lapjával. Azonban nem az oldalszám miatt tartott egy teljes hónapig, míg átrágtam magam ezen a történeten.
Fülszöveg:
"Eleanor Catton fordulatos, hömpölygő története kerek százötven évvel ezelőtt, az új-zélandi aranyláz idején játszódik, a szigetek legtávolabbi csücskében, ahol szövevényes bűnügyre derül fény. De vajon tisztában vannak-e azzal a tettesek és az áldozatok, hogy mindez csak éppen ennél a csillagállásnál történhetett meg éppen így?
Egy sötét ügy és egy bravúros nyomozás Mars, Vénusz és a többi bolygó képviselői a kaotikus, világ végi településen: miután elolvastuk ezt a csodálatos regényt, garantált, hogy a saját horoszkópunkra is más szemmel nézünk!"
Ez a könyv egy nagyon-nagyon hosszú krimi nagyon-nagyon sok szereplővel. A krimi nem az én műfajom. Bár semmi gondom nincs egy kis nyomozással, a klasszikus krimis stílus untat, és ez ebben íródott. A sok szereplővel sem szoktak problémáim lenni, de ez a történet annyira vontatott volt, a szereplői pedig annyira érdektelenek, hogy gyakran kellett elgondolkodnom, ez megint ki a fene. Gondolom, ebből érződik, hogy nem lett kedves számomra ez a könyv. Nem nekem íródott.
A szerző stílusa nem az én ízlésem. Nem tetszett a könyv felépítése, mert a csillagképes kitérőket teljesen feleslegesnek találtam, a fejezetek előtti horoszkópos utalásokat szintén. Attól pedig, amikor a fejezetek elején összefoglalják két mondatban, mi fog történni a következő negyvenen, konkrétan falra mászom. Már az előre utalások is szoktak bosszantani, de ez az "Amelyben Mr. X felfedezést tesz, Mr. Z elmegy a boltba, Mrs. Y pedig barackos rétest süt..." fejezet eleji összefoglalás az agyamra ment. Egyrészt, mire eljutottunk a második vagy harmadik személyig el is felejtettem, mi lesz vele, másrészt pedig miért akarnám előre tudni, hiszen azért olvasom ezt a nyomorult könyvet, hogy magam jöjjek rá, ki hova megy, mit csinál és milyen rétest sütnek. Eleanor Catton tehát nem lett a kedvenc íróm. Terjengős, hosszú oldalakat képes írni lényegtelen dolgokról, a fontos eseményeket meg összecsapja három mondatban.
Hiába áll a könyv középpontjában egy valóban csavaros ügy, rém unalmas. Olyan vontatottan halad a "nyomozás", hogy végig unatkoztam. Ezen pedig nem segített, hogy újra és újra új szereplő érdektelen háttértörténetét is végig kellett olvasni, hogy egyetlen picike nyom felbukkanjon. Túlságosan szerteágazott a cselekmény, túlságosan messziről közelítette meg az eseményeket, és túlságosan sok volt a szereplő. Már a nyitó jelenetben tizenhárom karakter van, és ez menet közben csak sokszorozódik. Pedig van, akinek a cselekmény szempontjából annyi a szerepe, hogy átad egy üzenetet. De persze ehhez az üzenethez végig kell olvasni élete történetét, meg még azok történetét is, akivel közben találkozik, hogy a végére egyértelművé váljon, hiába olvastál róla vagy ötven oldalt, ez csak egy mellékszereplő volt a sok közül...
Persze a sok szereplő lehetett volna jó is, ha érdekesek, izgalmasak és szimpatikusak. Csakhogy szinte mindegyiket unszimpatikusnak találtam, akit pedig nem, azt egyszerűen ostobának. Ami pedig a kifejezetten negatív figurákat illeti, rettentően untam őket is. Egyszerűen nem fogtak meg, nem érdekeltek, és csak azért olvastam végig a könyvet, hogy megtudjam, hová fog vezetni ez a sok kusza szál.
A szerző tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és sajnos a történet sem. A csillagképes és horoszkópos utalások pedig semmit sem adtak hozzá számomra. Na, de mi a helyzet a helyszínnel? Mert ha volt valami, ami feldobhatta ezt az unalmas és nagyon hosszú történetet, akkor az Új-Zéland csodálatos vidéke. Sajnos azt kell mondanom, ez sem segített. A táj hangulatából nem adott sokat. Az aranyásók élete pedig nem épp olyan festői, mint amit képeslapokon látunk. A maori karakter egy kis színfolt volt, de sajnos semmi több, mivel ő is csupán egy volt a mellékszereplők népes sorában. Ha tehát valaki részletes tájleírást vár, csalódni fog.
Összességében számomra nagy csalódás volt ez a kötet. Egyik előzetes elvárásomat sem teljesítette, nem adott sem érdekes, sem izgalmas cselekményt, se szerethető karaktereket. Csak azért olvastam végig, hogy megtudjam, összefutnak-e a szálak (igen, de a hatszáz oldalas felvezetéshez képest rettentően lassan), és csak azért nem kezdtem bele másik könyvbe mellette, mert féltem, akkor sosem jutok a végére.
Nem mondanám, hogy rossz ez a könyv, de nagyon vontatott, unalmas és nem az én ízlésem. Azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a klasszikus krimiket, hátha ők jobban boldogulnak vele. Ha azonban valaki olyan elvárásokkal kezdene bele, mint én tettem, inkább ne tegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése