Vér és csillagfény napjai

Egy igazán különleges fantasy trilógia második kötete. Az első rész, Füst és csont leánya nagyon tetszett, így alig vártam, hogy a folytatás is a kezembe kerüljön. 

A borító ezúttal nem egyezik az eredetivel, de a koncepciót átvették, így a magyar változat is fekete-piros lett egy női arccal és nekem valahogy a hazai jobban is tetszik. Kicsit lágyabb, kicsit csalogatóbb. Persze, aki nem ismeri a történetet, valószínűleg nem esik hasra tőle.

376 oldalával kellemes vastagságú, de cseppet sajnálom, hogy puha kötést kapott. Semmi bajom a puhatáblás könyvekkel, sőt néha jobban is szeretem őket, de mivel az első rész kemény kötést kapott, úgy lett volna az igazi, ha a folytatás is tartja ezt a hagyományt.

Fülszöveg:

"A kék hajú Karou végre megkapta a választ kérdéseire. Már tudja, ki is ő, mi is ő valójában. Ezzel a tudással együtt azonban fény derül egy másik titokra is. Egy titokra, amelyet szeretne meg nem történtté tenni: az ellenséget szerette, aki elárulta – és a világ szenvedett miatta. A világsikerű Füst és csont leánya folytatásában Karounak döntenie kell, milyen áldozatot képes hozni népe megmentéséért. Karou és Akiva a háborúban ismét ellenséges oldalon áll. Szépséggel, szomorúsággal és titkokkal teli történetük újra az emberi világban ér össze.
A lány mint új feltámasztó szörnyű hadsereget teremt, Akiva közben az angyalok gonoszsága ellen harcol.
Születhet vajon új remény az elveszett álmokból?"

Ez a történet, ez a világ még mindig nagyon egyedi, rendívül izgalmas és mágikusan hangulatos.

Oké, talán cseppet elfogult vagyok, de egyszerűen faltam a sorokat és mikor épp nem bújhattam a könyvet, akkor is ott motoszkált a fejemben. Szóval teljesen lekötött.

A cselekmény ott folytatódik, ahol az első rész véget ért, és bár megfontolt tempóban indul, egyre nagyobb fordulatszámot vesz és a végére teljesen felpörög. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen a háború és lázadás mindig kalandos, de ugyanakkor véres és szomorú is. Mivel nem szeretnék elárulni egyetlen picike fordulatot sem, inkább a hangulatáról írok.

Laini Taylor még mindig megtalálja a szavakat, hogy különleges atmoszférát teremtsen. A rövid fejezetek, az éles váltások, a velős sorok és az elejtett szép vagy épp humoros gondolatok különleges bájt adnak a könyvnek. Bár a helyszín ezúttal nem Prágára koncentrálódik, mégis hozza azt a titokzatos és egzotikus légkört, amit megszoktak az olvasók.

Az első részben megismert szereplők mellett több új karakter is feltűnik, akik vagy csak színesítik az eseményeket és jobban bemutatják ezt a háborús világot, vagy fontosabb feladatokat is kapnak, mint például Ziri, akit könnyű megkedvelni.

Nagyon tetszett, hogy még mindig nem lett fekete és fehér a küzdelem, mivel egyik oldal sem dicsekedhet makulátlan hírnévvel. Ahogy az angyalok között vannak velejéig gonosz szereplők, úgy a kimérák között is és ettől válik a harc reálissá és persze még értelmetlenebbé. A pacifista üzenet ugyanis továbbra is jelen van.

"Az irgalom irgalmat szül, a vérontás vérontást. Nem várhatjuk el, hogy a világ különb legyen, mint amilyenné tesszük."

Ez a rész kissé komorabb lett, mint az előző, ám ez így van rendjén. A veszteség elkerülhetetlen, így valahol értettem Karou megtörtségét, ettől azonban nem lett a szívem csücske. Sőt, kifejezetten elborzasztott mennyire nem figyelt rá, mi is folyik körülötte. A két fél kölcsönös mészárlási akció csak fokozták az említett békepárti üzenetet.

Ezért érthetően akad benne dráma, ugyanakkor humor is. Ezt a kis pozitív fűszert pedig Zuzana és Mik párosa szolgáltatja. Őket egyszerűen nem lehet nem kedvelni, nem lehet nem mosolyogni a megjegyzéseiken és nem lehet nem irigyelni Karout amiért ilyen remek barátai vannak.

Sajnos ebben a részben a barátain kívül Karounak nem sok jó tulajdonsága van. Ahogy már említettem, megértem, hogy összetört és kicsit tartottam tőle, hogy az emlékek visszaszerzésével majd megtörik a személyisége, de nem így lett. Egyszerűen csak megkeseredett, a gyász elvette az eszét és rendkívül gyerekes módon viselkedett miközben homokba dugta kék hajú fejét. Idegesített.

Akiva ellenben a személyiségfejlődés mintapéldánya. Imádom a srácot! Végre egy erős férfifőhős, aki képes a saját kezébe venni a dolgokat és túllépni a tényen, hogy már megint kitépték és földbe taposták a szívét. Sokkal többet szenvedett, mint Karou, mégsem lett se őrjöngő sorozatgyilkos (legalábbis nem sokáig), se önmarcangoló szerencsétlenség. Történjen bármi, ő talpra áll és küzd, mert elvei vannak, gerince van és érző szíve, amit nem csupán a szerelem dobogtat meg. Ráadásul ebben a könyvben a legokosabb gondolatokat ő mondja ki.

"Amíg élsz, mindig van rá remény, hogy a dolgok jobbra forduljanak."

Nagyon tetszett, hogy az írónő jobban bemutatta Eretz világát (könyv elején térkép is van róla), így az olvasónak szélesedett kicsit a kimérákról alkotott képe és jobban átlátta az angyalok hierarchiáját. A szeráfok hatalmi játszmáiért pedig külön piros pontot érdemel.

Összességében tehát egy különleges történet továbbra is különleges és izgalmas folytatása. Nem csalódtam, még mindig nagyon tetszik ez a fantasy világ.

Meleg szível ajánlom mindenkinek, akinek az első kötet tetszett. Akinek pedig még nem volt szerencséje ehhez a trilógiához, ám szívesen olvasna angyalokról és szörnyekről, vágjon bele bátran, megéri megismerkedni vele.

a történet konfliktushelyzete

Kiegészítés:

A befejező kötet, Dreams of Gods and Monsters rendkívül izgalmasnak ígérkezik, ezért nagyon remélem, hogy a Kossuth Kiadó még ha hosszú ideig is kell rá várni, de megjelenteti magyarul. Kár lenne ezt a remek sorozatot félbehagyni és kifúrná a rajongók oldalát a kíváncsiság. 

Pontos megjelenési információk tehát még nincsenek, de bizakodó vagyok.

Laini Taylor írt egy kiegészítő novellát Night of Cake and Puppets címmel, ami a második és harmadik kötet között helyezkedik el és Zuzana és Mik románcáról szól. Szívesen elolvasnám ezt is, de nem sok esélyt látok magyar megjelenésére. 

Füst és csont leánya

Ezt a könyvet találomra emeltem le a könyvtár egyik polcáról. Ismerős volt a borító, mivel Molyon egész nagy népszerűségnek örvend. Próba-cseresznye módon kivettem hát és nem bántam meg.

Kossuth Kiadó munkája, amire nem lehet panasz. Kemény kötésben, védőborítóval, igényes szerkesztéssel került az olvasók kezébe, ami igazán dicséretes. (Igaz, ez lenne az alap olvasói elvárás, azonban sajnos nem minden kiadó tartja be. Piros pont a Kossuth Kiadónak.)

A borító igazán kifejező, jól passzol a történethez, bár míg nem láttam meg ezeket az összefüggéseket, nem nyűgözött le. Most viszont, hogy a könyv végére értem, jó választásnak tartom.

Megközelíti a 400 oldalnyi terjedelmet, ám gyorsan végig lehet lapozni nem csak a nagyobb betűméret, hanem a letehetetlensége miatt is. Én legalábbis nehezen tudtam megválni tőle, olvastam buszon, óra előtti pár percben és sétálás közben is.

Fülszöveg:

"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.

Világszerte fekete tenyérlenyomatok jelennek meg ajtókon, szárnyas idegenek égették a fába, akik az égbolt hasadékából bújtak elő. 

Egy sötét és poros boltban egy kiméra emberfogkészlete veszélyesen csökken. 

Prága zegzugos utcáin egy ifjú művészpalánta belekeveredik egy brutális, nem e világi háborúba."

Fantasy regény, így egy kalandos történetre számítottam csodás lényekkel. Mégis, mikor elkezdtem olvasni, furcsának találtam. Nem igazán tudtam hova tenni a főszereplőt és a körülötte kibontakozó titkokat, így meg is ijedtem cseppet, hogy talán mégsem nekem íródott ez a könyv. Aztán, ahogy olvastam tovább, jót nevettem magamon. Ez a könyv fura, ám az én szótáramban szereplő jelentésével, vagyis egyedi, cseppet sem szokványos és különleges.

A történetnek külön atmoszférája van és ezt mindig nagyra értékelem. Az pedig, hogy a fő helyszín Prága, ami gyakorlatilag itt van a szomszédban, csak növelte a különleges érzést. Szeretnék én is a város kanyargós utcáin bolyongani sarkokból előugró színészek, temetői éttermek és gyönyörű angyalok után kutatva.

Az eredetiség azonban nem merül ki a helyszínekben, hanem fokozódik a karakterek által.

Karou nem szokványos hősnő, hiszen kék a haja, jártas a harcművészetekben, a világ különböző városai között ingázik és buta kívánságokra pazarolja szkupi nyakláncát. Lassan, fokozatosan kedveltem meg, ahogy megismertem a személyiségét és a humorát. Ez a könyv ugyanis meglehetősen vicces, ami a kissé szarkasztikus humorból adódik és elsősorban Karou és Zuzana párbeszédeiből fakad. Az író könnyed, laza stílusa pedig csak hab a tortán. Fiatalos, lendületes és nem kertel, ahogy egy ifjúsági regénytől elvárható.

"Az agyarak vászonba voltak csavarva, körülragasztva, és amikor egy utcazenész leengedte a hegedűjét, és megkérdezte: „Hé, kislány, mit cipelsz?”, azt felelte: „Kérdezősködő zenészeket”, és vonszolta a cuccot tovább."

Zuzana a főhősnő legjobb barátnője és ennek megfelelően is viselkedik. Például nem kérdezősködik, ha Karou "küldetésre megy", teljes odaadással szidja barátnője exfiúját (akit amúgy Szamárcsődörnek gúnyolnak) és nem habozik megmondani az igazat, mert az igaz barát szól, ha mákszem szorult a fogad közé.

Karou tehát hiába érzi üresnek magát, szerető szívek veszik körül, akár kiméra a családja, akár nem. Nekem szimpatikusak voltak, főleg Kénkő, aki első látásra megnyert magának.

Aztán, ahogy az egy ifjúsági regényben elvárt, színre lépett, vagyis jelen esetben inkább repült a hősnő párja, Akiva. Csakúgy, mint Kénkő, ő is gyorsan megnyert magának. Az ő karaktere is szerethető, mivel igazinak hat. Pont annyira morcos, annyira romantikus és annyira erős, amennyire kell és egy csipettel sem jobban. Valahogy sikerült megtartania az egészséges egyensúlyt, így egy igazán vonzó főhős lett belőle.

A különleges helyszín és a szimpatikus karakterek mellett a mondavilág is el lett találva.

Sok fantasyt olvasok, valamennyi betekintést szereztem a nagyobb vallások világába, no meg a mondák és mítoszok is eljutottak hozzám, így örültem, hogy egy újabb megközelítést kaptam.

A könyvben két faj áll szemben egymással: a kimérát (félig ember, félig állat lények, mint a Minótaurosz) és az angyalok. De hogy ki a jó fiú, azt nem a külső dönti el, mivel a bűvös éremnek mindig két oldala van.

Tetszett, hogy az írónő valóban harcos angyalokat ábrázolt, akik igazából nem sokat törődnek mással, csak a paranccsal. Mégsem veszett ki belőlük minden "emberség", ahogy a kimérákból sem. Ezt a kettősséget pedig sok-sok utalás teszi még szemléletesebbé.

"A szörnyek jellemző baja, hogy nem érzékelik magukat annak. A sárkány, tudod éppen szűz lányokat falt, és amikor a népek kiáltozni kezdtek „szörnyeteg” , maga mögé nézett."

A mágia szintén új értelmet nyert a könyv világában, aminek a cselekmény szempontjából még jelentősebb szerepe van. A cselekményről viszont nem szeretnék írni, nehogy elkotyogjak valami fontosat. Legyen elég annyi, hogy kalandos és titkokkal teli. Engem végig lekötött.

A könyv tagolása is tetszetős, ahogy a nagyobb egységeket rövid, pár soros bevezetővel választották el egymástól. Ezek nagyszerű alaphanglatot teremtenek.  

Összefoglalva tehát egy egyedi és izgalmas fantasy szépen beleszőtt pacifista mondanivalóval. Nekem tetszett.

Ajánlom a műfaj kedvelőinek, az angyalok rajongóinak, azoknak akik szívesen bolyonganának Prága utcáin és mindenkinek, akinek vannak kívánságai és ami még ezeknél is fontosabb: remény él a szívében.

Néhány nagyszerű gondolat a könyvből:

"Sose bánd meg önnön jóságodat, gyermekem. Igaznak maradni a gonosszal szemben igazi erőpróba."

"A béke több a háború hiányánál. A béke egyetértés. Harmónia." 

"A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia." 

"– Nem sok szabályt ismerek, amelyek szerint élni kell – mondta. – De mondok egyet. Egyszerű. Ne tégy magadba semmi szükségtelent. Se mérget vagy vegyi anyagokat, se füstöt vagy gázt vagy alkoholt, se éles tárgyakat, se lényegtelen tűket – drogot vagy tetoválást – és… lényegtelen hímvesszőket se."

Utóbbi igazán hasznos tanács azoknak, akiket az élet már összehozott egy "szamárcsődörrel".

Kiegészítés:

Ez a könyv is egy sorozat, pontosabban egy trilógia nyitó része. A második kötet (Days of Blood and Starlight) tavaly látott napvilágot és ha a kiadó betartja a szavát, szeptemberben érkezik a magyar olvasókhoz. Az utolsó, befejező kötetről azonban még semmi hír, így valószínűleg csak jövőre várható.

Laini Taylor, amúgy nem véletlenül adott kék hajat főszereplőjének. Neki ugyanis pink a hajszíne, ami a könyv védőborítóján megcsodálható. Egyéniség a hölgy, az már biztos.

Engem megnyert magának a sorozat és kíváncsian várom a folytatást.