Sötét, magányos átok

Már egy ideje elég divatosnak számít a klasszikus mesék újragondolása. Nem kifejezetten szeretem őket, de azért néhányszor már adtam esélyt ilyen történetnek, mert kíváncsi voltam, milyen újító ötletet csempésznek bele.

Ez egy Szépség és a szörnyeteg feldolgozás, ami egyébként az egyik gyerekkori kedvencem, és épp fantasy olvasó kedvemban vagyok. Pontosabban fantasy sorozatokba belekezdő kedvemben, ahogy korábbi bejegyzésemben írtam is róla. Úgyhogy mindenféle további átgondolás nélkül belekezdtem az Átoktörő sorozatba.

A borító mutatós, bár az angol cím talán túlságosan sok helyet foglal rajta. 528 lapjával terjedelmesebb olvasmány, ám mivel ifjúsági történet, gyorsan lehet haladni vele.

Fülszöveg:

"Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.
És elérkezett az utolsó ősz…
Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.
Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!
Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?"

Az alapjául szolgáló mese átdolgozása kifejezetten kellemesnek hat. Itt a szörny nem csupán kívülről tűnik szörnynek, hanem ténylegesen szörnyként is viselkedik. Ez pedig egy nagyon jó alapot ad az ifjúságihoz képest meglehetősen véresnek mondható cselekményhez. Na, nem kell megijedni, pont annyi halál van a történetben, hogy a szörny-problémának legyen tétje, se több, se kevesebb.

A női főszereplő hátterében is van egy kellemes változás, betegség miatt sánta. Ez egyrészt kiemeli őt az unalmasan tökéletes átlagos lányok rettentően népes csoportjából, másrészt a szerző felhívja vele az olvasó figyelmét egy betegségre.

Az tehát, ahogy Brigid Kemmerer az alaptörténethez nyúlt, kifejezetten ötletes. Főleg, hogy mindkét főhős tisztában van vele, mivel lehetne megtörni az átkot, ami további lehetőségeket ad a történetnek. Na, de élnek-e ezzel a lehetőséggel? Sajnos, nem igazán.

Nem véletlenül kezdtem a pozitív dolgok leírásával, mert ötletesnek találtam ezt a történetet, és egyáltalán nem volt kellemetlen olvasni, Csakhogy mindez nem volt elég ahhoz, hogy igazán jó újragondolt klasszikus legyen belőle, ami többnyire a szerző írói képességein múlt.

Ífjúsági regényről van szó, így a szöveg gördülékeny, olvasmányos, viszonylag egyszerű. Csakhogy helyenként kifejezetten suta. A párbeszédek nem mindig vannak a helyükön. Vagy ugynazt a témát ismételgetik újra és újra, vagy csak fecsegnek, és így a szereplők nem igazán haladnak egymás megismerése felé. A már említett viszonylagos vérbőségből adódóan néhány fejezetenként akad egy-egy akciójelenet. Fájdalom, de a szerző nem tud akciójeleneteket írni. A leírásai suták, olyan mintha egy túlvágott gagyi akciófilm forgatókönyvét olvasnánk. Engem állandó jelleggel kirúgott a szövegből, mert nem tudtam elképzelni, ki hol és mit csinál a sok sutty, sutty között.

Először ötletesnek tűnt az átok mellé behozni még egy konfliktushelyzetet, a szomszédos királyság támadását, de ez is épp olyan zavaros lett, mint a késdobálós jelenetek. Hiába van felvezetve, hogy itt bizony nagy politikai intrika van, amit katonai stratégiával kell megoldani, ez egy ifjúsági kötet, nem a Trónok harca. Oké, ez egyértelműen a folytatás miatt lett beleszuszakolva a történetbe, de akkor is feleslegesnek hatott. Na, de miért is? Mert ez egy romantikus mesén alapuló ifjúsági könyv, vagyis egy romantikus történet. Legalábbis ez lenne az elvárás, amit nem igazán sikerül teljesítenie.

Mindkét főszereplő kifejezetten kreatív újítást kapott, csak épp nem éltek vele. A női főhőst a bizonyítási vágy hajtja, és állandó jelleggel meggondolatlanul cselekszik. Ez egy ideig szórakoztató, hiszen egyik bajból sodródva a másikba izgalmasabbá teszi a cselekményt, ám a végére fárasztóvá válik. Nem tudja, mit akar, ezért újra és újra meggondolja magát, és az adott helyzetben ahhoz igazodik, mi tűnne hősiesebbnek. Vagány főhős látszatát akarta kelteni, de maradt a meggondolatlan ostobaságnál.

A férfi főhős rengeteg, de tényleg rengeteg lehetőséget kapott, hogy igazán érdekes személyisége legyen. Elvileg idősebb, mint amilyennek látszik, elvileg uralkodásra nevelték, elvileg nagy stratéga, fontos helyzetekben mégis épp úgy viselkedik, mint ifjú hercegek tömkelege. Az önmarcangoló bűntudata pedig rettentően felszínesen volt tálalva.

Szóval adva volt két jó lehetőségekkel felruházott főhős, akik nem igazán aknázták ki ezeket. Ettől még működhetnének együtt kifejezetten jól, ha lenne köztük bármi az egymásra licitált meggondolatlan tetteken kívül. Hiányzott közöttük a szikra, az alapműhöz ragaszkodva mégis egymáshoz lettek kényszerítve. Pedig lehetett volna ez egy jó újítás. Főleg, hogy mindketten több vonzalmat éreztek a testőr iránt, mint egymással szemben. Sőt, a főhősnő és a testőr kapcsolata jobban meg lett alapozva, mint bármi, amit a herceggel tett. Kezdetben tartottam a szerelmi háromszögtől, ám még az is jobb lett volna, mint ez a langyos víz, amiben romantika címszó alatt kapálóztak.

Összességében ez egy kifejezetten jó újításokon alapuló újragondolása egy klasszikus mesének. Ifjúsági kalandnak teljesen megfelel, mivel olvasmányos, és a fantasy elemek jó mértékkel vanank elhelyezve benne. Szerelmi történetnek azonban suta, a lezárása még sutább, így a fent említett hibák sajnos leterítették ezt az egyébként kreatív ötletet. Pedig a karakterek jobb ábrázolásával és jobban megírt akcióval, illetve kevesebb mellékszállal kifejezetten jó is lehetett volna.

Mivel látom benne a potenciált, tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a Szepség és a szörnyeteg történetét, és szívesen olvasnának új ötleteket róla. Viszont, aki a következő nagy szerelmi történetre vágyik, hát, keresse máshol, mert románcnak ez bizony kevés volt.

Kiegészítés:

Nem igazán néztem utána ennek a sorozatnak, mikor belekezdtem. Épp ezért ért váratlanul, hogy a kötet végén kaptam ugyan lezárást, ám a konfliktusok nem oldódtak meg. Sőt, kicsit elszaporodtak. A második kötet, Harcos, megtört szív tehát szorosan kapcsolódik hozzá, közvetlen folytatásnak tekinthető. Egyelőre nem igazán tudom, mit gondoljak róla. Főleg, hogy lesz még egy harmadik kötet is, így gyanítom, a második rész inkább növelni fogja a konfliktusok számát és nem csökkenteni.

A hazugság tézisei

Moskát Anita legutóbbi regényével (Irha és bőr) meggyőzött, hogy érdemes rá figyelni. El is szoktam olvasni online megjelent novelláit, hogy kellemesen megborzongjak kicsit a felvetett témáktól. Úgyhogy, mikor megjelent ez a novelláskötet, azonnal érdekelni kezdett.

A borító kifejezetten szép és a terjedelemre sem lehet panasz közel 400 oldalával. Egyébként a kötet tíz történetet tartalmaz.

Fülszöveg:

"Mi történik, ha belenézel a fekete monitorba? Hogyan őrzik meg a hátországban maradó családtagjaikat a háborúba vonuló katonák? Milyen, ha a halott apa tudata az okosház rendszerébe költözik? Hazugságokból felépülő életek és világok jelennek meg ebben a novelláskötetben: fizikai törvényeket szerződésekkel manipuláló jogászok, fénylő istengyereket váró leányanyák, áldozatot követelő tavak és hazugságokból városokat emelő építészek. Moskát Anita olyan, mint a kötet kisregényének szerződéskötője: pontosan ismeri a valóságot, hogy aztán a paraméterek átírásával új valóságokat hozzon létre." 

Ezek a novellák meglehetősen változatosak mind a témát, mind a zsánert tekintve. Néhány dolog azonban közös bennük, a kellemes írói stílus, az ötletes koncepció és a nyugtalanító hangulat. Aki már olvasott a szerző tollából nem fog meglepődni, ha azt mondom, egyik sem épp egy szívderítő történet, sőt, akad közöttük kifejezetten komor is. Szóval, ha valaki úgy gondolja, pár oldalas kikapcsolódásra jó lesz egy-egy novella, nagyot téved. Ezeket a történeteket emészteni kell. Rágódni kicsit rajtuk, hogy a nyugtalanító hangulaton kívül néhány gondolat is ránk telepedjen.

Változatosságukból adódóan volt olyan történet, ami jobban tetszett, és volt olyan, ami kevésbé. Utóbbi esetben nem tudtam kapcsolódni a felvetett témával, vagy csak egyszerűen nem volt rám azzal a kellemesen borzongató hatással, mint a többi. Arányaiban azonban több volt az élvezetes olvasmány, mint ami csak elment.

Nem szeretnék mindegyik történetről írni, inkább kiemelnék néhányat, ami különösen tetszett, hátha másoknak is meghozom hozzá a kedvét.

 

Rügyeid

Ha van valami, amit nagyon szeretek Moskát Anita munkáiban, akkor az a reflektálása a környezeti problémákra. Ez a novella pedig épp ilyen. Az olvasó érzi, hogy csupán pár lépésre vagyunk egy ilyen lehetséges világtól, és már jön is a kellemesen borzongató érzés. Ráadásul ez a novella kifejezetten ötletes képeket használ.

 

A gyertya a magasban tündöklő nap

Ez egy fantasy történet, abból is a klasszikus mesei elemekkel dolgozó. Közben pedig egy valós problémát, a bizalom kérdéskörét boncolgatja megfűszerezve házassággal és háborúval. Rendkívül kreatív megoldás több probléma felvetésére, és igen, itt is érezhető a borzongás, mert bizony, ha lenne erre a varázslatra lehetőség, biztosan lenne olyan személy is, aki él vele.

Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe

Ez a történet minden egyetemista félelméről szól. A szerző több helyen kifejtette, mennyi szorongással élte meg az egyetemet, ami bizony sok embernek ismerős lehet. Nos, ennek a szorongásnak egy része olvasható itt egy testhorrorba ágyazva. A fantasztikus elemek természetesen jelen vannak, ám a felvetett problémák, érzések, a szorongások gyökere nagyon is valós, amit minden egyetemista átérezhet. Nem mondom, hogy kellemes nosztalgiát váltott ki belőlem, mert húszas éveim szorongásait és kudarcait idézte fel, de jólesett a tudat, hogy másokat is hasonló kétségek gyötörtek.

 

Gumicukorszív

Ez a novella olyan, mintha egy Black Mirror részt olvasnál. Elképzelt jövő elképzelt technikai fejlődéssel, amitől egyébként nem is vagyunk annyira messze. Közben pedig egy családi dráma a gyászról, ami kortalan. Tetszettek a felvetett kérdések, és talán ennek a történetnek volt a legmegnyugtatóbb a lezárása.

Szerződési szabadság

A kötet leghosszabb története, ami nem is novella, hanem kisregény. Talán a terjedelem miatt, de ennek a felépítése a legrészletesebb. Jól átgondolt világépítés és aprólékos karakterábrázolás is belefért a már megszokottan izgalmas témafelvetés és a kreatívan fantasztikus háttér mellé. Nagyon sok érdekes kérdést boncolgat központban a hatalommal. Az pedig, hogy egy két apából és egy kislányból álló család életébe ad bepillantást kifejezetten tudatos választás. A kapcsolatok ugyanis szerves részei a történetnek, érezhetően ebből építkezik a cselekmény, és nem a megszokott oldalról, a kirekesztés felől (a főhőst nem éri bántás szexuális hovatartozása miatt), hanem egyszerűen a kapcsolati szerepekből adódóan (pl. gyermekvállalás). A jogi szövegeket varázslathoz hasonlítani pedig annyira ötletes, hogy ha legközelebb találkozom ügyvéd barátommal, a kezébe fogom nyomni ezt a könyvet.

Fekete monitor

A végére hagytam a legszórakoztatóbb történetet. Ez egy lapozgatós történet, vagyis az olvasó választási lehetőségeket kap, és a döntései nyomán vesz kisebb-nagyobb fordulatokat a cselekmény. Ez önmagában egy kreatív dolog, ha pedig hozzátesszük, hogy ez a cselekmény egy munka-mókuskerék, az ember csak magasztalni tudja. Ez bizony a munkahelyi szorongásokról szól, a kiábrándultságról, a szürkeségről, a jó döntések hiányáról. (Ne akkor olvasd, ha épp rossz a munkamorálod, mert garantáltan nem fog segíteni!) A technikai újítás pedig, ami köré épül a konfliktushelyzet, szintén érdemelhetne egy részt a korábban említett sorozatban. Zseniális! Addig lapoztam, míg minden lehetőséget végig nem játszottam. Illetve ezt már San Diego orra alá dugtam egyik este. Nem meglepő módon ő is átérezte ezt a történetet.

Ennyit szerettem volna kiemelni ebből az egyébként szuper kötetből. Ha csak egy történet szólít meg, már érdemes elolvasni. Nekem tetszett, örülök, hogy a polcomon tudhatom és nem csak azért, mert jól mutat.

Azoknak ajánlom, akik szeretnek rágódni, töprengeni egy-egy történeten. Akik szorongtak már valami miatt (egyetemisták és nagyvállalatnál dolgozók előnyben), akik értékelik a kreatív megoldásokat, és nem zavarja őket a fantasztikum. 

A szerző látásmódja széles, így sok téma felmerül ebben a könyvben, amit gördülékenyen, ám helyenként nyers őszinteséggel tálal. Akinek ez a hangvétel sok lehet, vagy csak nem szeret borzongani a valóságon, illetve felidézni a szorongásait, óvatosan kezdjen bele. Aki pedig könnyed kis történetekre vágyik, nos, keresse máshol, lehetőleg minél távolabb Moskát Anitától.

Az orgyilkos tanítványa

Mindig van néhány fantasy sorozat a radaromon, amit halogatok. Általában a terjedelem tart vissza, de a legutóbbi ilyen kötet (Királyok Veszte) kellemes élményt nyújtott, így kihasználva a lendületet belekezdtem egy újabb terjedelmes sorozatba. (Tudom, tudom folytathattam volna a már megkezdett sorozatot, de hol van abban a kihívás...)

Ez a kötet meglehetősen régi, az eredeti megjelenése '95-ös, és a két magyar kiadás, amit megélt, sem mondható frissnek. A mellékelt borító az újabb, fülszövegből azonban önkényesen a korábbit hoztam picikét megrövidítve.

Nincs bajom egyébként ezzel a borítóval, nem nyújt kifejezett esztétikai élményt, de jól illik a cselekményhez.

Terjedelemre 300 oldal körül mozog, de ne tévesszen meg senkit, ez bizony egy terjengős történet.

Fülszöveg:

"A Hat Hercegség ősi uralkodó családjának a Látnokoknak kettős nehézséggel kell szembenézniük. A királyi utódlás kényes láncában hirtelen feltűnik egy hatéves gyermek, a trónörökös törvénytelen fia, Fitz, aki megjelenésével örökre megváltoztathatja a Hercegségek történelmét. Ugyanakkor a tenger felől új, minden eddiginél kegyetlenebb támadásokat intéznek a Vörös Martalócokként rettegett kalózok. Az udvari örökösödési intrikákba csöppent hatéves fiút a király titokzatos tanácsadója és mestergyilkosa, Árny tanítja ki a tőr diplomáciájára, amivel hasznossá válhat a királyi család számára."

A cím és a műfaj alapján egy eseményekben gazdag, kalandos történetre számítottam. Nos, egyáltalán nem ezt kaptam, mégsem mondhatom, hogy nagyot csalódtam. Ez a könyv ugyanis egy felnövéstörténet középkort idéző háttérrel és időnként egy kis mágiával. Ha pedig így tekintünk rá, és nem egy pörgős, akcióban bővelkedő kalandra, akkor megállja a helyét.

A cselekmény lényegében a főhős életét és cseperedését mutatja be hat éves korától a kamaszkor elejéig. Közben akad itt világ- és családépítés. Különféle kapcsolatok alakulása, külső és belső fenyegetések, árulások, háttérben megbújó titkok és minden egyéb, ami egy királyság belső intrikáiba beleférhet. Szóval, bár a narráció meglhetősen lassúnak és helyenként tényleg terjengősnek hat (mindig tudjuk épp mit evett, mit viselt a főhős) egész jól leköti az olvasó figyelmét. Nem éreztem úgy, hogy unatkoznék rajta, ami elsősorban a gördülékeny szövegnek volt köszönhető.

Ha már szöveg, a narráció a főhős szemszögéből mutatja be az eseményeket, és minden fejezet elején van egy kis extra ismertető, amolyan mini történelemlecke vagy krónika. Ez elsősorban a világ megismerésében segít, és egy kis kiegészítést nyújt az olvasónak. Ráadásul a könyv keretes szerkezetéből tudjuk, hogy a főhős felnőtt, megöregedett és épp a visszaemlékezéseit írja. Ez és a tény, hogy van még néhány kötetnyi folytatás, elég nyilvánvalóvá teszi, hogy Fitz életéért nem érdemes aggódni, ám ettől még lehet izgulni érte. Ezzel a megoldással egyáltalán nem volt problémám, azonban volt egy eleme a narrációnak, ami nem tetszett, a nevek. Kifejezetten bosszantónak találtam, hogy a szereplők nagy része beszélő nevet kapott. Ez helyenként indokolt volt (mint Árny vagy Bolond esetében), helyenként csupán zavaró (mint Türelem). Ezek a nevek ugyanis keltettek az olvasóban egy előzetes képet az illetőről, ami aztán megismerve őket kissé zavarossá vált. Számomra nehéz volt ezt megszokni.

A karakterek egyébként jól felépített, árnyalt személyiségek és a furcsa neveik ellenére kifejezetten emberiek. Mindegyikük hibázik, hoznak jó és rossz döntéseket egyaránt, így igazi embereknek tűnnek és nem csupán díszletnek. Ráadásul egy kisfiú szemszögéből látjuk őket, aki épp fejlődésben van, így a többi szereplőről kialakított kép is vele együtt változik.

A cselekmény nagy része az udvari intrikák és belső viszonyok körül forog, ám akad mellette néhány mellékszál, ami kifejezetten érdekes.

Egyrészt, ahogy a cím el is árulja, a főhős egy orgyilkos tanítványa. Ez a szál végig együtt mozog az egyéb tanulási és felnövési folyamatokkal, így nem kell sok véres eseményre gondolni. Fitz tanul, megfigyel és csak a kötet legvégén keveredik bele a munka veszélyeibe. Szóval, ha valaki attól tartana, ez egy véres könyv, ne tegye. Sőt, ármányokkal átszőtt fantasy történethez képest kifejezetten vérszegény. Ez azonban nem baj, hiszen egy gyerek a főszereplő. (Gyanítom, a második kötet már erőszakosabb lesz.)

Másrészt ott a mágia, ami csupán mint fűszer van jelen a történetben. Néhány fejezetet leszámítva nem sokat törődnek vele, a főhősnek természetes, az olvasó meg úgyis rájön, miről szól ez az egész. Nekem nagyon tetszett, ahogy az írónő felépítette. Fitz képessége pedig irigylésre méltó. Kár, hogy mivel még gyerek, akit megaláznak és elnyomnak, nem tekint megfelelően az adottságaira. Azonban remélem, ez idővel változni fog.

Még egy dolgot szeretnék kiemelni, az állatok és elsősorban a kutyák hangsúlyos szerepét. Állatbarát olvasóknak kellemes lehet, azonban, ha egy intrikákkal teli udvarban kisállatot tartunk, nos, benne van a veszteség lehetősége. Bizony, nem mindegyik kutya éli túl ezt a kötetet, azonban ez nem céltalan erőszak, hanem  kifejezett okkal történik, és a főhős jellemét is formálja. Egyébként pedig ez sem olyan durva a könyvben, hiszen, ahogy korábban már írtam, meglehetősen visszafogott ez a történet, ha gyilkosságokról van szó.

Összességében ez egy hosszú felnövéstörténet fantasy köntösben. Nem bővelkedik akcióban, de fenntartja a figyelmet, és erős alapokat ad a folytatásnak. Azoknak ajánlom, akik kedvelik, ha a főhős a szemük előtt nő fel, nem zavarja őket a lassabb tempó, és nem vágynak világméretű problémákra. Uralkodói irntrikák kedvelői előnyben. Aki viszont olyan orgyilkosról olvasna, aki után véres tetemek százai maradnak, nos, keressen egy másik kötetet.

Kiegésztés:

A Látnok-ciklus három kötetből áll, így van még két további meglehetősen vaskos könyv. Hamarosan sort kerítek a második részre (A király orgyilkosa), hacsak bele nem kezdek inkább egy másik hasonlóan terjedelmes fantasy sorozatba...

Illetve ez a sorozat a szerző univerzumába (Az Elődök Birodalma) tartozik, vagyis kapcsolódik még hozzá jó néhány másik kötet. Ha csak a magyarul is megjelenteket nézzük, még két ciklussal plusz hat kötet (ami terjedelemben inkább tizenkettő). Egyelőre nem tudom, hogy jelenlegi olvasási lendületem kitart-e ilyen sokáig. 

Az első csók és egyéb démonok

Első ránézésre ez a könyv cseppet sem vonzott. A borító pocsék választás volt, és nem csupán azért, mert pici vágyat sem ébresztett bennem, hogy kézbe vegyem, hanem mert egyáltalán nem is passzol a történethez. Magyar szerzőnek azonban mindig szívesen adok egy esélyt, főleg ha kifejezetten sok jót hallottam róla.

368 oldalával átlagos terjedelmű kötet.

Fülszöveg:

"Patrik tizenhat éves, és úgy érzi, már nagyon ideje lenne járni valakivel. Amikor észreveszi, hogy Emma, a suli egyik legszebb lánya egyre biztatóbb jeleket küld felé, alig hisz a szerencséjének.

Minden szuperül alakul, ám egy éjszaka megjelenik a kollégiumban Patrik halott kutyájának szelleme.

De mit akar tőle a frissen eltemetett házi kedvenc? És miért beteg Patrik édesanyja, ha az orvosok nem találnak semmi okot?

Patrik maga kezd nyomozni.

Felkeresi egyik régi iskolatársát, Lilit, akiről azt pletykálják, hogy igazi boszorkány.

Szellemek, átkok, éjszakai szeánszok – kiderül, hogy a lánynak mindez meg sem kottyan, de a sötét erő, ami Patrik családját fenyegeti, sokkal kegyetlenebb, mint bármelyikük sejtette volna.

Patrik úgy érzi, kettészakad az élete.

Odahaza egy ismeretlen misztikus fenyegetés telepszik rá, miközben a kollégiumban próbálja teljes szívvel belevetni magát első párkapcsolatába, túlélni az első ügyetlenkedéseket, a bizonytalanságot, és rosszindulatú szobatársa kötekedéseit.

Lehet esélye a szerelemre, ha közben egy alattomos túlvilági lény a családjára tör?"

Ez egy ifjúsági regény egy kis fantasztikummal fűszerezve, úgyhogy könnyed kikapcsolódást vártam tőle. Egy ideig könnyed is volt, aztán túlságosan ifjúsági lett, így mégsem vált igazán szórakoztatóvá.

Az alapötlet kreatív, és a hazai helyszín, a megszokottság érzése kifejezetten kellemes. A történet nyitánya pedig meglepően szomorú, hiszen a fülszövegben is említett kutya szellemmé válásával indít. Nos, nem voltam erre lelkileg felkészülve, ám ez a kellemes meglepetések közé tartozott. Az ötlet tehát üde, a szöveg többnyire gördülékeny, és az elején még kellemesnek hatott a romantikus és misztikus vonal aránya. Az pedig, hogy férfi tollából olvashatjuk egy kamaszfiú gondolatait plusz piros pont.

Ezzel azonban sajnos ki is merítettem pozitív gondolataimat. Az egyensúly ugyanis hamar felborult, és hol a romantikus szálban toporogtunk, hol a boszorkányság hókuszpókuszában. Az pedig, ahogy a két szál összefutott, nos, enyhén szólva is klisés volt.

Kedvelem a fantasztikus dolgokat, a hétköznapi boszorkányságért pedig oda és vissza vagyok, de ez most nekem rettentően hiteltelen volt. Egyszerre akart hétköznapi lenni, miközben vörös ördögök repkedtek az égen. Nem igazán tudtam eldönteni, ezt most komolyan kellene vennem, vagy  sem. Egyik pillanatban hatalmas veszélyben voltak a szereplők, a következőben meg úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Az pedig, hogy még ők sem vették ezt az egészet komolyan, nem segített a megítélésemen.

A legnagyobb problémám a főhőssel volt. Ebben a történetben az olvasó mindent sokkal előbb összerakott, átlátott, mint maga a főhős, ami kifejezetten bosszantó tud lenni. Számomra mégis a reakciói voltak azok, amelyek taszítottak. Egyrészt, ahogy a szellemkutyával viselkedett finoman szólva is bunkóság volt. Másrészt haldoklik az anyukája, ráadásul egy idő után tudja is, hogy miért, mégsem próbál minél előbb tenni ellene, beszélni róla, vagy akármit megpróbálni az üres frázisok ismételgetésén kívül. Ezzel pedig nem csak azt vontam kétségbe, hogy tényleg a világ legcukibb kutyáját veszítette el, hanem azt is, hogy felfogná, az anyukáját is el fogja veszíteni hamarosan. Mert mit tett azon kívül, hogy nyafogott, nem akar koliba menni? Nos, semmit. Megtudott valami újat, és napokig ült az információn, ej, ráérünk arra még stílusban. Amikor pedig egy gyilkos démon járt a nyomában, mit tett? Persze, hogy elment randira. Aztán meg csodálkozott, hogy az említett démon oda is követte... Finoman szólva sem Patrik a legélesebb kés a fiókban.

A történet a főhős ráérős tempója és lassú felfogása miatt helyenként meglehetősen lapos lett. Ezt pedig a tipikus kamaszkori problémákkal próbálta meg kompenzálni a szerző. Ez jó is lehetett volna, ha a démonprobléma mellett bárkit is érdekelne a bunkó szobatárs és a szerelmi szál alakulása. Ráadásul utóbbin érződött egy kis tinédszer izzadságszag, mivel semmi mélység nem volt ebben a románcban. Sötétség ellenben rengeteg, mert a lány olyan sok jelet küldött neki, hogy szinte világítottak tőle a lapok, csak Patrik nem vette az adást már megint.

A történet lezárása akció szempontjából rendben volt. A boszorkányos szál lezárása kifejezetten tetszett. A főhős családjának élete viszont romokban, ő meg csak rugdalja le róla az apróbb darabokat. Na igen, még akkor sem képes elmondnai mi is történt, mikor már nincs is tétje. Ráadásul ezt egyik kedves boszorkány sem fogja megoldani helyette. A könyv végén tehát a főhős mérlege a következő: válás küszöbén álló szülők, egy lélekben megtaposott barátnő és egy megbántott kutya. Oké, utóbbi megbocsát, a kutyák már csak ilyen kedves lelkek, ám a többi tökéletesen mutatja, miért nem tudtam drukkolni közel négyszáz oldalom át ennek a srácnak.

Összességében tehát ez egy jó ötleten alapuló hazai fantasztikus történet egy sajnálatos módon meglehetősen béna főhőssel. Bármennyire igéretesen indult, helyenként untam, és egyáltalán nem sikerült megkedvelnem vagy legalább megértenem a főszereplőt.

Azoknak ajánlom, akik rontásokon alapuló boszorkányos történetre vágynak, és nem zavarja őket a tinikből álló főszereplőgárda. Kollégisták vagy volt kollégisták előnyben. Aki viszont nem kedveli a teszetosza, lassú felfogású főhősöket, és kicsit komolyabb mágiára vágyik, inkább keressen egy másik könyvet.