Ritkán veszek részt könyves kihívásokon, mert nem szeretem, ha bárki bármilyen módon megszabja, hogy épp mit olvassak. Ezt a kötelező érzést nem kedvelem, meg amúgy is kivettem már bőven belőle a részemet korábbi tanulányaim során. Szóval Molyon kizárólag olyan kihívásokra jelentkezem, amelyek amúgy is egybeesnek a várólistámon pihenő könyvekkel. Ami az olvasási maratonokat illeti, hasonló okokból nem vettem részt rajtuk eddig. Az időm beosztásába történő beleszólást ugyanis még nehezebben viselem.
A mostani életkörülmények mégis arra ösztönöztek, hogy jelentkezzek egy olvasási maratonra. Több nyomós okom is volt rá. Először is épp egy olyan hétre esett, amikor kevés volt a munkám, a nyelvtanfolyamom pedig éppen szünetelt, így még több időm volt olvasni. Másodszor egybeesett a Húsvéttal, amit ezúttal is a családom nélkül kellett töltenem, így még több időm volt olvasni. Harmadszor a kihívás teljesítéséhez könnyedén tudtam válogatni várólistámról. És negyedszer annyira hiányoznak a könyves rendezvények, hogy már egy ilyen virtuális olvassunk együtt dologgal is beérem.
Szóval részt vettem a Könyv Kempingen, és mivel kellemes élménynek bizonyult, gondoltam írok róla egy kicsit.
Az esemény, ahogy a fenti kép is hirdeti, a múlt héten volt. Lényege, hogy az ember ezen egy hét alatt minél több és változatosabb könyvet vegyen a kezébe, és olvassa őket együtt sok-sok másik lelkes könyvszeretővel. (A molyos eseményen 322-en vettünk részt, ami nem kevés.)
Azonban ez nem egyszerűen egy esemény, hanem egy kihívás is, vagyis az ember közben próbára teszi magát, na meg az olvasási tempóját. Ehhez pedig adva volt tíz szempont, amelyek alapján a könyveket ki lehetett választani. Könnyítésként a szempontok összevonhatók voltak, vagyis egy könyvvel többet is ki lehetett pipálni. Közülök két szempont kötelező volt, a többi szabadon választható, ám a sikerhez legalább hatot teljesíteni kellett. Félreértés ne essék, a szervezők nem ellenőrizgették a résztvevőket, mindenki magának felelt, és ha esetleg nem sikerült teljesítenie a kitűzött célokat, akkor sem történt semmi. Legfeljebb a maximalista résztvevő egója sérült...
Ráadásnak volt egy közös könyv maximalizálva a közös olvasás élményét, ami nem volt kötelező, de azért a résztvevők nagy része elolvasta. Illetve rengeteg egyéb program, de ezekről majd a bejegyzés végén.
Az esemény egyik szervezője, nem csupán mutatós grafikákat készített a kempinghez, hanem egy térképet is a vizuális beállítottságúak nagy örömére. Nos, ezt a térképet, egy borús, semmihez sincs kedvem, ezért inkább rajzolok napon kicsit átdolgoztam az általam választott szempontokhoz igazítva:
 |
| Könyv Kemping térképem |
A térképen is látszik, hogy a tíz szempontból kilencet választottam. A csillagok között szempont ugyanis egyáltalán nem passzolt a jelenlegi várólistám könyveihez, és A Dűne még mindig frissnek ható élménye után nem vett volna rá a lélek, hogy már megint sci-fi könyvet olvassak. Ezt a kilenc szempontot pedig sikerült öt könyvvel kipipálnom, mert egyet leszámítva mindegyik jó volt kettőhöz is. Sorra is veszem őket kötetenként.
Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
Mikor jelentkeztem az eseményre, tudtam, hogy a még tíz perc szempontot biztosan ki fogom pipálni. Ez ugyanis azt a könyvet jelentette, amit az esemény hivatalos kezdete előtt kezdett el az ember és a kemping alatt fejezett be. Sokáig kétséges volt, hogy mi lesz ez a könyv, de pár nappal a kezdet előtt világossá vált számomra, hogy aktuális olvasmányom (Őméltósága) nem alkalmas erre a szerepre, mert ki van zárva, hogy egy hét alatt más könyvek mellett befejezzem. Így nyúltam egy nappal a kemping kezdete előtt egyik kedvenc íróm könyvéhez. Két nap alatt kiolvastam, tehát jó döntés volt.
Peter Wohlleben: A fák titkos élete
Ez a könyv az esemény közös könyve, ami ugyan korábban nem volt rajta a várólistámon (bár hallottam már róla) további kedvet hozott nekem a részvételhez. Mivel ismeretterjesztő kötet, két szempontot is kipipálhattam vele. Egyrészt a tanösvényt, aminek lényege nem túl meglepő módon, hogy ismeretterjesztő legyen. Másrészt a hálózsákot, ami egy konfortzónán kívül eső könyvet jelent. Ritkán olvasok ismeretterjesztő köteteket, így már ezért megérte nekem részt venni az eseményen. Sokkal jobban csúszott így, hogy tudtam, még sok-sok más ember is épp ezt lapozza. Egyébként meg érdekes könyv volt, tetszett.
Ez volt az egyetlen újraolvasásom a héten, amivel a két kötelező szempontot tudtam le. Az egyik a fotóalbum, ami képregény kellett legyen, nekem pedig most épp nincs olvasatlan képregényem. A másik pedig a kincsesláda, vagyis egy olyan könyv, ami valamiért különösen értékes. A dedikált könyveimet nagy becsben tartom, és ez a cuki képregény is dedikáltatva lett még 2017-ben.
Ráadásul még mindig nagyon szeretem, így olvasás közben épp olyan boldog fejet vágtam, mint a képen is látható puha avokádóm. Ezt a képregényt egy puha, boldog puffancs társaságában az igazi olvasni.
Leiner Laura: Hullócsillag
Ez a könyv kicsit hátrébb állt várólistám sorában, ám az esemény miatt előbbre vettem, hogy két szempontot is ki tudjak pipálni vele. Az egyik az otthonról hoztam, ami azt jelenti, hogy hazai szerző tollából válogassunk. A másik pedig a válogatáskazi, amelynek két értelmezése is volt, vagy listáról kell válogatni, vagy legyen benne zene. Értelemszerűen az utóbbi megközelítést húztam rá a könyvre.
Extra adalék, hogy ezzel a könyvvel szinte tényleg kempingeztem. A húsvéti jó időt kihasználva San Diego autót szerelt. Nem csupán az esedékes kerékcserét intézte el, hanem más alkatrész (hűtő, ha bárkit is érdekel) cseréjét is. Ehhez pedig nem csupán lebontotta az autó ejejét, hanem néhol szüksége volt egy segítő kézre. Szóval a napot az útpatka mellett a fűben üldögélve töltöttem ezzel a könyvvel a kezemben megadva az esemény kempingező élményét és begyűjtve némi D-vitamint.
Einar Kárason: Viharmadarak
Az utolsó betervezett könyvet meglehetősen a végére hagytam. Szombat este kezdtem el olvasni, de pár oldal után becsuktam, mert túl fáradt voltam, hogy felfogjam a hajók alkatrészeit. No, de nem estem ettől kétségbe (pedig maximalista vagyok), mert másnap délutánig könnyen és lazán befejeztem kipipálva a maradék két szempontot. Egyrészt ez volt a sprint könyvem, ami egy rövid kötetet jelentett, másrészt a vízpart kék borítójához és a vizes tartalomhoz is tökéletes volt.
 |
| Elolvasott könyvek egy kupacban (Bal felső az e-olvasóm, mert kettő e-könyv volt.) |
A teljesség igénye miatt szeretném még megjegyezni, hogy mivel a szervezők YouTube-on is aktívak, nem csupán a Moly felületén voltak programok. Egyrészt sok-sok videó készült a könyvkemping alatt, másrészt voltak könyves kvízjátékok, illetve a Discord felületén is voltak beszélgetések, na meg Instagramon sok-sok kép. Mivel nem igazán vettem részt ezeken, a közös könyvet kibeszélő videót is csak utólag néztem meg, nem tudok érdemben nyilatkozni róluk.
Összességében azonban kifejezetten pozitív élménynek találtam ezt az eseményt. Nekem már az jó volt, hogy múlt héten nem egyszerűen sokat olvastam, hanem másokkal együtt olvastam sokat. Ez most jólesett, így nem zárkózom majd el hasonló könyves események elől, főleg hogy már egy éve ezek is csak online vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése