A fák titkos élete

Ennek a könyvnek zseniálisan jó címe van. Emlékszem, hogy egyszer már felkeltette az érdeklődésemet, ám a tény, hogy ismeretterjesztő kötet, eltántorított tőle. Szóval szükségem volt a Könyv Kemping eseményre és a közös olvasás élményére, hogy rászánjam magam. Nem bántam meg, sőt, kár lett volna kihagyni.
A Park Kiadó gondozásában két borítóval is megjelent, nekem a mellékelt tetszik jobban. 

Alig több 200 oldalnál.

Fülszöveg:

"Az ​erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin."

Ritkán olvasok ismeretterjesztő könyveket (útikönyveket nem számítva), így kifejezetten kellemes csalódás volt ez a könyv. Sokkal olvasmányosabb volt, mint vártam.

Nem egy terjengős kötet, és jó érzékkel rövidebb fejezetekre lett osztva. Ez egyrészt azért dicséretes, mert segít fenntartani az érdeklődést, ahogy mindig csupán egy aktuális kérdésre fókuszál, másrészt pedig az olvasó észre sem veszi, hogy milyen sok információt zúdítanak rá. A könyv ugyanis ebből áll, információkból a fákról, ami talán elsőre nem hangzik túl érdekesnek, ám Peter Wohlleben tolmácsolásában mégis az.

A kötetben a fák érző lények (Gondolom, azzal mindenki tisztában van, hogy élőlények.), ám nem akármilyenek, hanem néha kifejezetten emberiek. A szerző ugyanis előszeretettel él párhuzamokkal, hogy olvasói könnyen megértsék, mire akar kilyukadni. Ez a megszemélyesítés pedig nem csupán az olvasási élményt növeli, hanem a könyv célját is teljesíti, közelebb hozza az emberhez a fákat. A cél ugyanis ez, megmutatni, milyen a fák világa, bepillantani a nézőpontjukba, és szimpátiát kelteni feléjük. A könyv pedig mindezt tökéletesen teljesítette.

"Csak, aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket."

Nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy miről szól a könyv, mivel a cím mindent elárul, inkább leírom, nekem milyen élmény volt az olvasása.

Viszonylag gyorsan haladtam vele, mert az olvasmányos, rövid fejezetek szinte maguktól peregtek. Közben egyre inkább éreztem, hogy én bizony szeretem a fákat. No, nem mintha eddig ne szerettem volna őket, ám érzelmeim csupán addig terjedtek, mint amennyire a napsütést, a bárányfelhőket és a hegyeket szeretem. Szóval úgy szerettem a fákat, mint természeti képződményeket, ám a könyv után úgy szeretem őket, mint érző élőlényeket. Persze eddig is tisztában voltam vele, hogy éreznek, ezért sem néztem jó szemmel, ha valaki dekorálni kezdte a törzsüket egy bicskával, (Most viszont letörném a kezét...) ám nem feltételeztem róluk ilyen összetettséget. A könyv tehát kifejezetten pozitív irányba billentette a szemléletmódomat. Közben kellemes nosztalgiát okozott megboldogult biológia tanulmányaim iránt, és erős késztetést váltott ki belőlem, hogy megölelgessek egy fát.

A szerző nagyon szépen fogalmazta meg a gondolatait, a magyar fordítás pedig remek, nagy köszönet érte Balázs Istvánnak. Tetszett a közvetlen stílus, a sok hasonlat, a hivatkozások, és a hozzáállás, mert a könyv nem arról szól, hogy ez a német fickó most megmondja a tutit, hanem arról, hogy jelenleg mit lehet tudni a fák valóban titkos életéről, és ezért sok kutatót és szakértőt megemlített benne.

"Amikor erdészként megkezdtem szakmai pályafutásomat, nagyjából annyit tudtam a fák titkos életéről, mint egy mészáros az állatok érzelmeiről."

A kötet célja tehát nem a szerző tudásának bizonyítása, hanem az ismeretterjesztés. Ezt pedig egy nemes ügy, a környezetvédelem érdekében teszi. A könyv ezért tele van kritikával az emberi tevékenység iránt (Meglep még valakit, hogy amihez a természetben nyúlunk, azt elrontjuk?), és most nem csupán az ipari fakitermelésre kell gondolni, hanem az erdészek munkájára is. Mert ahol a cél az ember jóléte, ott a természet érdeke csupán másodlagos lehet. Nagyon érdekes volt olvasni, hogy az emberi nézőpontból okénak tűnő, sőt néha logikusnak ható dolgok is károsak lehetnek az erdőre nézve. Tényleg sokat tanultam ebből a könyvből.

"Egy fa ugyanis csak annyira lehet jól, amennyire az őt körülvevő erdő is jól van."

Összességében tehát ez egy remek ismeretterjesztő kötet. Nekem nagyon tetszett, örülök, hogy elolvastam, így bátran ajánlom mindenkinek. Olvasmányos, így ne riadjon vissza tőle senki, aki többet szeretne megtudni a fákról. A nyitott szemmel túrázóknak és a természetet szeretőknek pedig kifejezetten javasolt könyv.

"Több bátorságot az ősi természethez!"

Kiegészítés:

Peter Wohlleben több könyvet is írt a természetről és elsősorban az erdő élővilágáról, amelyeket a Park Kiadó szorgalmasan meg is jelentet magyarul. Mivel tetszett a stílusa, valamikor kézbe veszem majd másik kötetét is. Az állatok érzelmi élete például kifejezetten megmozgatja a fantáziámat.