Sorozatajánló VI.

Már eltelt fél év a rovat legutóbbi bejegyzése óta, így itt az ideje, hogy ismét ajánljak négy jó sorozatot. Van közte kifejezetten népszerű és kevésbé ismert is. Ráadásul ezúttal nem csak a Netflix kínálatából válogattam. Egy dolog azonban közös bennük, mindegyik a bűnügyi vonalon mozog, úgyhogy ez a bejegyzés tematikus ajánlásnak is elmenne.

Jacob védelmében

"Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események."

Ez a 8 részes minisorozat az Apple TV kínálatában szerepel. Nagyon hamar felfigyeltem rá a témája és a szuper szereplőválasztás miatt. Chris Evans gondolom mindenkinek ismerős (súgok: Amerika kapitány) és kifejezetten jó nézni drámai szerepben. A feleségét játszó Michelle Dockery szintén ismerős lehet egy kosztümös sorozatból (Downton Abbey) vagy épp Guy Ritchie legutóbbi kiváló alkotásából (Úriemberek).

Ez nem egy szokványos krimisorozat, mert bár egy gyilkossági ügy áll a középpontjában, a hangsúly inkább a családi drámán van. A nyomozás persze zajlik, és derülnek ki újabb és újabb dolgok, ám közben végig egy család dinamikáját követhetjük nyomon. A gyilkos kiléténél pedig fontosabbá válik az erkölcsi kérdés: mit tesz meg egy szülő, hogy megvédje gyermekét. Mind a nyolc rész feszült, izgalmas, és a néző újra és újra át kell hogy gondolja álláspontját a címszereplő Jacob ellen illetve mellett. A karakterek emberiek, a problémák ábrázolása pedig kifejezetten valósághű. A lezárás pedig, hát, nem biztos, hogy mindenki szeretni fogja, de zseniális. Nekem nagyon tetszett.

Bátran ajánlom azoknak, akik szeretnek erkölcsi kérdéseken rágódni, kedvelik a pszichológiai jellegű sorozatokat és a családi drámákat. Aki viszont egy klasszikus nyomozást szeretne klasszikus befejezéssel, keresse máshol, mert ez nem egy klasszikus krimi, ám épp ettől olyan különleges.

Criminal

"A sorozat (4 nyelven és 4 különböző országban forgatták: Franciaország, Spanyolország, Németország, Egyesült Királyság) 12 különböző történetből áll, amelynek mindegyike kihallgató szobákban játszódik. A széria a gyanúsítottak és a nyomozók közötti intenzív mentális konfliktusra fókuszál."

Ez is egy különleges krimisorozat, ami a Netflixen érhető el. A koncepció nagyon egyszerű: egy kihallgatószoba, néhány nyomozó és egy bűnügy, ami megoldásra vár. Azonban a készítők mindezt megbolondították azzal, hogy négy országban és négy nyelven forgatták le. Szóval a koncepció állandó, ám a nyelv és a viszonyok változnak. 7 rész van angolul és 3-3 epizód van franciául, spanyolul és németül.

Mindegyik ügy különálló és más. Nem csupán gyilkossági ügyek vannak, hanem erőszakos bűntettek, és eltűnések is. Van ami a sorozat jelenében történt és van régebbi eset is. A kihallgatások hangneme is változatos, mivel nem feltétlenül a gyanúsított ül a nyomozókkal szemben, hanem lehet épp tanú is vagy áldozat. Természetesen mindig van benne egy kellemes csavar, ami megkavarja kicsit a történetet és az aktuális szereplőről gondoltakat. Mivel az egész egy kihallgatószobában, illetve annak környékén (az üveg mögött, valamint a folyosón) játszódik, egyáltalán nem látványos. Bár, ha az ember megcsodálja az operatőri munkát, talál benne látnivalót bőven. Ettől függetlenül minden epizód feszültséggel teli és izgalmas a megfejtendő titkoktól. A krimi hangulatot így maradéktalanul adja, és mivel minden rész végén van konklúzió, a néző elégedett lehet vele.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik a krimifilmekben azokat a részeket kedvelik a legjobban, amikor a kihallgatás zajlik. Azoknak pedig, akik mindent szeretnek eredeti nyelven nézni, igazi csemege lehet ez a sorozat.

Easttowni rejtélyek

"A történet egy Mare Sheehan nevű pennsylvaniai zsaruról szól, aki egy helyi gyilkosságot próbál megoldani, miközben az élete darabjaira hullik szét."

Még egy krimisorozat és még egy minisorozat. Mindössze 7 epizódból áll és az HBO követte el.

Ez már egy kicsit klasszikusabbnak mondható, egy tipikus kisvárosi nyomozásról szól a nyomozóval a főszerepben. Viszont a történet kifejezetten csavaros, és mivel egy tényleg kicsi városban játszódik, mindenki ismer mindenkit, így a főhős és a mellékszereplők kapcsolatán is nagy hangsúly van.

A sorozatnak két nagy erőssége van. Egyrészt a főszereplőt játszó Kate Winslet, aki zseniális ebben a szerepben. Másrészt a szuper történetvezetés, ami fokozatosan adagolja az információkat, és minden epizód végén csavar egyet a történeten. Úgyhogy meglehetősen izgalmas sorozat, de akad benne dráma bőven (egyes szereplők személyes drámái miatt) és helyenként kifejezetten humoros. A szereplők könnyen megkedvelhetők, könnyű velük azonosulni és minden olyan természetes ebben a sorozatban, amitől kifejezetten hitelessé válik. A főhősnő nem egy szuperzsaru, csak egy nő, aki próbálja kihozni a munkájából a maximumot. Tetszetős felállás.

Én nagyon szerettem ezt a sorozatot, így bátran ajánlom mindenkinek, akár krimirajongó, akár nem. Kisvárosi bűntények kedvelőinek pedig kötelező darab.

Narcos

"A Narcos a 80-as évek Kolumbiájában játszódik, a drogvilágról szól, Pablo Escobar életéről és a Medellin kartelről."

Ez a Netflix egyik legnépszerűbb sorozata, így talán mindenki hallott már róla. Én legalábbis nagyon sok jót hallottam kritikusoktól, ismerősöktől, mégis nehezen szántam rá magam, hogy belekezdjek. Egyrészt nem szeretem a drog témájú filmeket, másrészt nem voltam biztos benne, hogy ennek a sorozatnak én vagyok a célközönsége. Nos, még mindig nem szeretem a drog témájú filmeket, de ez a sorozat kiváló, kár lett volna kihagynom.

Három évad, összesen 30 epizód, vagyis nem rövid alkotás, ráadásul nem jó belőle egyszerre sok részt megnézni. Nekem időről-időre túl soknak bizonyult a benne nyíltan megmutatott erőszak és korrupció miatt, így szépen beosztva néztem végig.

A készítők nagyon jól nyúltak az alapanyaghoz, és hagyták, hogy a valós események elvigyék a hátán a történetet. Természetesen nem minden történt így, és vannak benne fiktív karakterek, de az események valósak, a drogkartelek működése, a rendőrség, a kormányok viselkedése nagyon is valóságos. Időnként bevágtak archív felvételeket, újságcikkeket, így a néző pontosan tudja, mi nem fikció, és sajnos a legmeredekebb dolgok ebbe a kategóriába estek.

A szereplőválasztás csillagos ötös. Nem egyszerűen megtalálták a legjobban hasonlító színészeket, hanem olyan jól működő karaktert írtak nekik, hogy kifejezetten ikonikusak lettek. Félreértés azonban ne essék, itt bizony mindenki rossz fiú, még a nyomozó, rendőr, katonatiszt is. A sorozat nagyon szépen bemutatja, hogyan lesz egy piti bűnözőből drogbáró, és hogy mit jelent az, ha egy ország szinte az utolsó emberig korrupt. Na, meg van egy elég erős kritika a CIA felé is, ami szintén dicséretes.

A történet izgalmas, érdekes, helyenként sokkoló és valamilyen morbid módon rendkívül szórakoztató. Hiába az erőszak (van itt minden a lövöldözéstől, a nemi erőszakon át a kínzásig), hiába a lesújtó politikai háttér, hiába az ország szomorú szegénysége, néha konkrétan vicces ez a sorozat. A poénok az abszurditásból erednek és van egy olyan szint, amikor a néző már nem tud mit kezdeni azzal a lehetetlennek tűnő, ám mégis valós történettel, amit lát, így már kuncog rajta. Ettől pedig durván szórakoztató lett ez a sorozat.

Nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt, mert joggal dicsérik. Szóval, ha valaki kacérkodott a gondolattal, hogy belenézzen, hajrá, csak bátran, megéri. Arra azonban mindenkit figyelmeztetek, hogy erőszakos sorozatról van szó, helyenként kifejezetten naturalista, és a kisállatok sincsenek benne biztonságban. (Utóbbi volt az egyik oka annak, hogy helyenként hosszabb szüneteket tartottam az epizódok között.)

Sorozatajánló V.

 Azt hiszem, ebben az évben a Netflix megvett engem kilóra. Ha filmre vagy sorozatra vágyom, az első gondolatom az, megnézem a listámat Netflixen. Mi sem mutatja jobban lelkesedésemet, mint a tény, hogy a rovat legutóbbi bejegyzésében és most is kizárólag Netlfixes sorozatokat hoztam ajánlásra.

The Crown

"A The Crown című sorozat történetének középpontjában a 25 éves II. Erzsébet királynő áll. A fiatal nő vállaira komoly teher nehezedik, ugyanis át kell vennie a világ leghíresebb és leghatalmasabb monarchiájának vezetését, és jó kapcsolatot kell kialakítania az ország ikonikus miniszterelnökével, Winston Churchillel. A Brit Birodalom hanyatlik, a világpolitikában zűrzavar uralkodik, azonban amikor új királynő kerül a trónra, új korszak veszi a kezdetét. Peter Morgan zseniális, hosszú évek kutatása során kiérlelt forgatókönyve merész őszinteséggel tárja elénk II. Erzsébet életútját."

Munkatársaim nagy lelkesedéssel beszéltek erről a sorozatról. Engem azonban egy ideig nem hozott lázba, mert nem igazán hatott meg a brit uralkodócsalád története. Azonban olyan sok jót hallottam róla, hogy mégis adtam neki egy esélyt, és milyen jól tettem.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy II. Erzsébet élete ennyire le fog kötni, azt meg pláne nem hittem volna, hogy San Diegót is. Ez is bizonyítja, hogy a készítők remek munkát végeztek. Egyrészt nagyon szépen vannak felépítve az epizódok, finoman adagolják az eseményeket, és remekül hoznak be újabb és újabb témát. A zene csodálatos. Na, de kit lep ez meg, mikor a betétdal Hans Zimmer munkája? A színészek kiválasztása pedig külön díjat érdemelne. Remekül eltalálták a karaktereket, és félelmetesen hasonlítanak a valódi emberekre.

A sorozat jelenleg 4 évadnál tart (összesen 6 évad lesz) és mindegyik évad 10 epizódból áll. Mivel az első évad az 1940-50-es évekre fókuszál, míg a legutóbbi negyedikben már a '80-as években járunk, a teljes színészgárdát lecserélték a második évad után, hogy hitelesen öregedjenek. Ez pedig egy újabb piros pont a szereplők javára.

Számomra a legérdekesebb ebben a sorozatban az volt, mennyire hétköznapian ábrázolták a királyi családot, és mennyire kendőzetlennek tűnt a tálalás bizonyos kérdésekben. Nekem a fiatalabb Erzsébet sokkal szimpatikusabb volt, tetszett a tettvágya, míg az idősebb kiadása rettentően karót nyelt. Fülöp azonban mindegyik évadban zseniális, talán ő volt a kedvenc szereplőnk, mert egyik részben imádtuk, a másikban pedig legszívesebben agyon csaptuk volna. Ez is mutatja, hogy milyen remekül eltalálták a karaktereket, mert valahol mindenki szimpatikus, hiszen érthetőek a problémáik, és mégis képesek zsigeri érzelmeket kiváltani a nézőből. (Péládul esetemben Károlyt a harmadik évadban sajnáltam, ebben az utolsóban azonban úgy megutáltam, hogy ideges leszek, ha csak rá gondolok.) Szóval remekül építkezik a sorozat, bár időnként érezni, hogy évadonként 10 rész kevés, hogy mindent kifejtsenek, ezért vannak elhanyagolt családtagok és félbemaradt történetek. Mindez azonban nem számít, mert mindig van valami új és érdekes téma, ami kárpótol minket.

A korona tehát egy remek sorozat. Tudom ajánlani mindenkinek, akár követi a brit királyi család sorsát, akár nem. Családtörténetek kedvelői előnyben.

Our Planet

"A rendkívül látványos széria felfedezi bolygónk természeti szépségeit, és megvizsgálja, hogyan hat a klímaváltozás minden egyes élőlényre."

Ez a dokumentumfilm sorozat mindössze 8 részből áll, ám olyan csodálatos, hogy a nézőben biztosan nem marad hiányérzet.

A filmes rovatomban már írtam a sorozat folytatásáról, David Attenborough életrajzi filmjéről. Azonban teljesen mindegy, hogy az ember látta-e már azt a filmet (Remélem, hogy igen, mert azt tényleg mindenkinek látnia kell!) vagy sem, ez a sorozat külön is tökéletesen megállja a helyét.

Ez egy klasszikus értelemben vett dokumentumfilm sorozat, vagyis lenyűgözően gyönyörű felvételek kellemes narrációval. Tényleg nagyon látványos, így érdemes nagyobb képernyőn nézni. A felépítése remek, minden epizódban egy téma, egy tájtípus köré építkeznek, ám mindig a kapcsolatokat emelik ki, vagyis hogyan hat a környezet változása, illetve egyik faj a másikra. Természetesen előkerül a környezetszennyezés, az emberi pusztítás is, ám ennek a sorozatnak nem az a célja, hogy elborzassza az embereket, hanem, hogy megmutassa a bolygó szépségét. Hiszen, ha látjuk ezeket a csodálatos élőlényeket, talán jobban fogunk vigyázni rájuk.

Be kell vallanom, kicsit tartottam tőle, hogy depresszióba süllyedek egy-egy rész után, ám Attenborough egy rendkívül kedves ember és persze nagyon okos is, így nem állt szándékában ilyet tenni a nézővel. Azért így is volt egy epizód, amin elsírtam magam. Nem sűrűn fordul elő velem ilyesmi, de a rozmárok... Jaj, azok a rozmárok! Most is összeszorul a szívem, ha eszembe jut.

A Bolygónk csodái tehát egy gyönyörű dokumentumfilm sorozat. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert tényleg csodálatos.

The Queen's Gambit

"Az 1950-es években egy árvaházban élő kislány elképesztő sakktehetségről tesz tanúbizonyságot. Ám a siker felé vezető úton egy rejtélyes függőséggel is meg kell küzdenie."

Két okból érdekelt ez a sorozat. Egyrészt úgy gondoltam, San Diegónak tetszeni fog a sakkozás miatt. (Ezt el is találtam.) Másrészt az előzetes alapján feminista történetnek tűnt, azokat meg nagyon szeretem. (Ezt nem találtam el annyira.)

Ez egy minisorozat, vagyis összesen egy évad, ami hét epizódból áll. Mivel regényadaptációról van szó, ez a terjedelem egyáltalán nem meglepő.

A készítők ennél a sorozatnál is zseniális munkát végeztek. Az első dolog, amit érdemes kiemelni, az a sorozat hangulata. Remek a korkép, remek a zene, remek a díszlet, a ruhákról nem is beszélve. Nagyon eltalálták a hangulatot, és nagyon szépen gazdálkodtak a történet idejével. Hagytak időt a főhős karakterének kibontakozására, és eszméletlenül izgalmassá tettek egy olyan sportot, ami lássuk be, nem épp a legizgalmasabb dolog a világon. A látványvilág, a vágás mind remek. A színészek pedig ugyanúgy remekelnek, főleg Anya Taylor-Joy, aki szerintem elképesztő alakítást nyújtott.

Tényleg nem gondoltam volna, hogy  sakkozó embereket nézni izgalmas lehet, mégis olyan feszült légkört teremtett a sorozat, hogy minden képkockáját érdekesnek találtam. Pedig nem fukarkodtak a szakkifejezésekkel, ám olyan szépen mutatták be a sakk világát, ahogy a főhős szemén át megismerhettük, hogy a néző a végére már szinte úgy érzi, simán értene egy sakkbajnokságot. A karakterek emberi oldalát pedig ugyanilyen gondossággal építették fel és mutatták be, így nincs egy pillanatnyi üres járat sem az epizódokban. A sorozat tempója így feszes, a párbeszédek jól átgondoltak és a hangulat tényleg mindent visz.

A vezércsel tehát egy olyan sorozat, amelyet nagyon tudok ajánlani, akár sakkozott már életében valaki, akár nem. Azoknak pedig, akik szkeptikusak a sakkozás izgalmaival szemben, különösen tudom javasolni, mert meg fognak lepődni.

Dash & Lily

"Miközben New York a karácsonyra készül, a cinikus Dash és az optimista Lily üzeneteket váltanak egy piros füzeten keresztül és különböző próbák elé állítják egymást."

Hangolódásként az ünnepekre, és mert időnként kell valami cuki a lelkemnek (Ugyanezen okból korábban egyébként megnéztem az Emily Párizsban sorozatot is, amely nem kiemelkedően jó, hogy bekerüljön a rovatba, ám egyáltalán nem olyan rossz, hogy tűzzel és vassal kellene üldözni, mint ahogy sokan tették.) belekezdtem ebbe a sorozatba és pár nap alatt befaltam. Oké, egy könyvesbolti levelezésből indul ki a történet, vagyis két szenvedélyemet is felvonultatja, így nem volt kétségem, hogy tetszeni fog.

Szintén regényadaptációról van szó és egy évad az egész nyolc epizóddal. A részek ráadásul rövidek, alig fél órásak, így gyorsan végig lehet pörgetni.

A történet időben is limitált, hiszen egy karácsonyi időszak alatt játszódik az ünnepi készülődéstől szilveszterig. A váltott nézőpont miatt azonban nem érződik olyan rövidnek. A néző egyik részben a női, míg a másikban a férfi főhőst követheti nyomon. Ezeket a váltásokat pedig remekül kihasználták a készítők elsősorban az izgamak fokozására. No, senki se várjon nagy eseményeket a történettől, mert nincs itt semmi eget rengető, csak kis kalandok sora, mégis könnyedén leköti a nézőt. A szereplők pedig igazán kedvesek, mindenki szerethető, így jó őket nézni. Azonban megmaradna a szokásos kedves tinirománcnál, ha nem kapná el olyan szuperül a karácsonyi hangulatot. A színvilág, a ruhák (főleg Lily ruhái), a díszlet és a zene együtt olyan kellemes hatást keltenek, hogy a nézőnek rögtön megjön az ünnepi kedve.

Ez tehát egy szórakoztató és aranyosan romantikus történet, ami tökéletes karácsonyi kikapcsolódáshoz. Elsősorban női nézőknek ajánlom, mert San Diego erre a sorozatra már nem volt vevő, de bárki tehet vele egy próbát, ha karácsonyi hangulatra vágyik.

Sorozatajánló IV.

Ideje újra írom ebbe a rovatba, mert a legutóbbi bejegyzés óta jó néhány remek sorozatot néztem végig. Na, meg persze kevésbé remek alkotásokat is végigpörgettem, ami végül időpazarlásnak minősült. Írni azonban csupán azokról fogok, amelyek tényleg jók, hogy olvasóimnak megfelelő minőségű sorozatokat ajánlhassak. Hoztam is szokásomhoz híven négy alkotást változatos témában és stílusban, ám mindegyiket a Netflix kínálatából.

Unorthodox

"A brooklyni hászid zsidó nő az elrendezett házasság elől Berlinbe menekül, ahol egy csapat zenész befogadja. A múltja azonban utána nyúl."

Ezt a sorozatot a Netflix ajánlója dobta fel nekem, és először nem akartam megnézni. Szabadidőmben ugyanis nem szeretek semmi olyannal foglalkozni, ami valahogy kapcsolódik a munkámhoz. Aztán megnéztem az előzetest, és mivel csak 4 részből áll, mégis rászántam magam, amit nagyon jól tettem.
Ez a sorozat nem azért jó, mert bemutatja a brooklyni hászid közösséget, hanem azért, mert bemutat egy zárt közösséget, ami nem hajlandó haladni a korral, és ami botrányosan férfiközpontú. Ez a közösség tehát ugyanúgy lehetne akár amish, szélsőséges muzulmán vagy bármelyik másik kisebb vallási közösség, ami átesett annak a bizonyos hétbéli lónak a túlsó oldalára. Számomra itt nem az volt a lényeg, hogy a szereplők zsidók-e vagy sem, hanem hogy milyen emberi kapcsolatokat ápolnak egymással. Tehát, ha valaki a vallási töltet miatt ódzkodik ettől a sorozattól (ahogy én is tettem kezdetben), ne foglalkozzon vele, mert egyáltalán nem ez a lényeg.
Nem hosszú sorozat, ám nagyon megdöbbentő, így érdemes beosztani. Én két nekifutással néztem végig, mert helyenként annyira felbosszantott, hogy muszáj volt szünetet tartanom. A sorozat egyébként remekül adagolja az eseményeket, és nekem kifejezetten tetszett, hogy visszaemlékezésekből ismerhettük meg a főhős hátterét. Egy olyan hátteret, ahol ha kilógsz a sorból, és mást szeretnél, mint a többiek, mérhetetlenül boldogtalan leszel, mert nem fogják hagyni. Lehet mondani, hogy a csúnya, gonosz férfiak az okai mindennek, hiszen elnyomják a nőket, de ez szerintem baromság. Baromság, mert az elnyomásban annak is része van, aki hagyja, és ebben a sorozatban az a legmegdöbbentőbb, amit a nők művelnek egymással. Ahogy nem segítenek az ifjú arának, pedig pontosan tudják, milyen ijesztő és nehézkes egy házasság olyan gyerekként, aki még annyi felvilágosítást sem kapott soha, hogy tudja, mi az a női nemi szerv. Ez is jól mutatja, hogy az ilyen zárkózott közösségek legnagyobb problémája a tabu. Tabuként kezelnek rengeteg dolgot, így ha ezekhez kapcsolódóan problémájuk adódik, képtelenek megoldani, mert képtelenek beszélni róla. Ez európai, modern nőként számomra elképzelhetetlen és rettentően frusztráló.
A történet egy önéletrajzi könyv alapján készült, így még nagyobbat üt a tudat, hogy igen, ez bizony nem esik távol a valóságtól, ma is élnek emberek így elszigetelve, és egy részük biztos boldog a kis megszokott világában, ám az a néhány, aki mást szeretne, szenvedésre van ítélve. A sorozat egyébként azért is jó, mert megmutatja, hogyan lehet egy ilyen radikális háttérrel beilleszkedni a mozgó világ valóságába.
Összességében tehát ez egy zseniális alkotás. Tudom ajánlani mindenkinek, aki kíváncsi rá, milyen egy zárt közösség, van némi érdeklődése a vallási szélsőségek iránt, és a feminizmus sem hagyja hidegen. Nem mindig könnyű nézni, de nagyon érdemes nőknek és férfiaknak egyaránt.

Bodyguard

"Egy háborús veteránt egy terrortámadás meghiúsítása után egy olyan politikus védelmére vezénylik, aki az egyik fő támogatója volt annak a háborúnak, amelyben ő harcolt."

Szintén egy évados alkotás.  Összesen hat részből áll, és ez a hat rész tökéletesen kimeríti a sztorit, és gyönyörűen le is zárja azt. Szeretem az ilyet.
Mikor belekezdtem, főleg politikai konfliktusokra számítottam, amit meg is kaptam nem kevés dózisban, mégis rögtön látszott, hogy ez a sorozat jóval többet nyújt ennél. A történetvezetése rendkívül feszes és meglepően akciódús. Szinte minden részben találni akciót, amitől kifejezetten izgalmassá válik a történet. Ráadásul realista jelenetek vannak benne, a hőhős nem egy superman, sőt nagyon is emberi figura. Richard Madden nagyon jól eltalálta a karaktert, mert egyszerre tűnik hűvös profinak és egy kifejezetten sebezhető embernek. Könnyen meg lehet kedvelni, ezért nagyon hamar lehet drukkolni neki, hogy végre rendbe jöjjön az élete. Persze erre nem sok kilátás van az egyre sokasodó politikai, szerelmi és hatalmi csatározásokban, amitől egyre csak nőnek a gondok körülötte.
Nagyon tetszett, ahogy a sorozat bemutatta a poszttraumás stressz tüneteit, és a sorozat politikai vonala is szépen ki lett dolgozva. A végkifejlet pedig egy kifejezetten izgalmas csavart tartogatott, így ez az alkotás kriminek sem utolsó.
Összességében tehát nagyon jó sorozat érdekes történettel és rendkívül izgalmas cselekménnyel, na meg egy remek főhőssel. Nem csak nekem tetszett, San Diego is szerette, így tényleg bátran ajánlom mindenkinek, aki egy napjainkban játszódó, izgalmas, ám reális, akciódús thrillerre vágyik.

Szexoktatás

"Terapeuta anyja miatt a bizonytalan Otis mindenre ismeri a választ a szextanácsadás tekintetében, így a lázadó Maeve felveti egy iskolai szexterápiás klinika ötletét."

Ez már egy hosszabb sorozat, két évadnál jár, ám már a harmadik évad is be van ígérve.  Egyébként évadonként 8 részes.
Be kell vallanom, hogy sokáig hidegen hagyott ez a sorozat, hiába hallottam róla sok jót, és tudtam, hogy rendkívül népszerű alkotás. Az Eufória után valahogy nem vágytam a tinédzserek szexuális életére. Az a sorozat ugyanis annyira távol állt attól a tiniléttől, mint amit én megtapasztaltam, hogy elkönyveltem magamban, a mai tinik mások, nem fogok tudni azonosulni velük. Szóval nem hozott lázba ez a sorozat, hiába jött velem szembe újra és újra. Aztán egy unalmas karantén napon, úgy döntöttem, oké, belenézek. A belenézés nem sikerült teljesen jól, mert kicsit sokkolt a már-már pornóra hajazó látványvilága, de volt valami a hangulatában, ami arra késztetett, ne adjam fel ilyen könnyen. Nos, nem is tettem, és az évad közepére megértettem, miért szeretik olyan sokan.
Ez a sorozat vicces, néhol ugyan alpári, hiszen a poénok nagy része a szexualitáshoz köthető, valahogy mégis megtartja azt a mértéket, amitől ha kínosan feszengve is, de elmosolyodik az ember. Ez pedig a már említett hangulatának és a szuper szereplőválogatásnak köszönhető. Van valami retró az egészben beleértve a ruhákat, meg a hétköznapi apróságokat. Míg a már emlegetett Eufória rettentően modern akar lenni, addig itt a hétköznapiság a cél. Ez a hétköznapiság pedig megfelel a mai tiniknek, és megfelel az extiniknek is. Ezzel a csapattal ugyanis tudtam azonosulni. Ha már szóba került a csapat, csak dicsérni tudom a készítőket, mert sikerült egy sokszínű és nagyon hiteles szereplőgárdát összerakniuk, akik nem tűnnek túlkorosnak a tinédzserek szerepére, és vannak annyira érdekesek külön-külön is, hogy együtt igazán ütős csapatot alkossanak.
Mindez persze ahhoz elég, hogy szórakoztató legyen a sorozat, ahhoz azonban, hogy igazán kiemelkedőnek minősüljön kell még valami, a mondanivaló. Talán én lepődtem meg a legjobban, hogy még ezt is sikerült megugraniuk a készítőknek. Habár kezdetben úgy tűnhet, ezek a kamaszok szextanácsok alatt csak a hogyan és mit csináljunk egymással kérdéskört járják körbe, amit a már említett kissé naturalista ágyjelenetek is alátámasztanak, nem ez az igazán hangsúlyos. A hogyan és mit mögött ugyanis igazi terápia módjára felmerül a miért is, és ezzel el is jutottunk a sorozat velejéig, a kapcsolatokig. Kifejezetten kreatív módon mutatja be a párkapcsolatok és alkalmi kapcsolatok minden problémáját és egy idő után tényleg az kerül reflektorfénybe, amit a szereplők gondolnak, vagy éreznek. Ráadásul a bemutatott problémák mindegyike érdekes és nagyon tanulságos. A sorozat így remekül játszott a kevésbé köztudott vagy kevésbé megvitatott kérdésekkel a szexuális beállítottság széles palettáját bemutatva a biszexuálistól az aszexuálisig. Tényleg nagyon érdekesek ezek az epizodikus jellegű problémák, amelyek még megoldást is kapnak a részek végére. Szuper ötlet, remek kreativitás és támogatandó tanulság, ezek adják a sorozat igazi erejét.
Összességében ez egy okosan felépített, szórakoztató, ám mondanivalóban is gazdag sorozat, ami a szokásos gimis románcok köntösében provokatív és helyenként pikáns kérdéseket feszeget. Tudom ajánlani tiniknek és felnőtteknek egyaránt, prűdek viszont inkább kerüljék, mert néhol tényleg naturális.

Dark

"Egy gyermek eltűnik és négy család indul kétségbeesett kutatásra, miközben egy három generációt érintő elképesztő rejtélyre derítenek fényt."

Ez a sorozat San Diego ötlete volt, mert kíváncsi volt, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Német alkotás német készítőktől német szereplőkkel. (Olyan jó volt a változatosság kedvéért német nyelvet hallgatni!) Összesen 3 évad, vagyis 26 epizód, ám sokkal hosszabbnak érződik a szövevényes cselekmény miatt.
Vannak olyan kissé bosszantó alkotások, amelyeknek az ember megnézi két-három részét, és még mindig nem ért belőle egy kukkot se. Nos, ez is egy ilyen sorozat. Az első három részig teljes homályban tapogatóztunk azzal kapcsolatban, miről szól ez az egész, ki kicsoda, miért érdekes, és úgy általánosságban rájövünk-e bármire is valamikor. Aztán megtörtént az áttörés, végre kezdtük kapisgálni, és ez akkora sikerélményt adott, hogy lelkesedésünk még az évad végére sem lankadt, sőt fokozódott. Úgyhogy, ha valaki belekezd, és úgy érzi, elveszett a "sötétben", ne aggódjon, nézze tovább, és viláhosságra lel.
A történet egyébként több okból szövevényes. Egyrészt regeteg a szereplő, akiket fejben tartani kihívásnak minősül. Péládul hiába mondtam San Diegonak, hogy ez Agnes, ha nem tettem volna hozzá, hogy kinek a kicsodája, és hogy sárga ruhás, nem jött volna rá, kire gondolok. Szóval nem elég a népes szereplőgárda, ez a több tucat ember még  rokonságban is áll egymással, nem is akárhogyan, így gyakorlatilag a nézőnek családfákat is fejben kell tartania. Ehhez jön a több idősík, a jelen, a közelmúlt, a nagyon múlt, a még inkább múlt és a jövő. Ebből adódóan pedig a szereplőgárdát nem csak egyszer, hanem legalább háromszor kell észben tartani, mert a többségnek van fiatal, középkorú és idős énje is. Gondolom, ebből már érthető az említett tapogatózás a sötétben. Mindez persze meg van fejelve egy jó kis rejtéllyel, ami ráadásul egyik epizódról a másikra szaporodik, meg van fűszerezve egy kis tudományos fantasztikummal, és ha ez nem lenne elég, hozzá van csapva mindenki szerelmi élete, ami nem épp egyszerű a ki kit csal meg felállásokkal.
Kihívás tehát nézni ezt a sorozatot, mert rengeteg dolgot kell fejben tartani, azonban megéri. Minden apró fénymorzsa a sötétségben igazi dicsőségnek hat, a készítők többnyire mindent tökéletesen és részletesen kidolgoztak (Azért nem hibátlan, van néhány logikai kérdőjel a harmadik évadra.), a látványvilág pedig meseszép. Nem csupán a díszlet, a kisváros a gyönyörű erdővel a szép, hanem a ruhák és a finom képi utalások, amelyekből az ember egy pillantás alapján rájön, hogy 2019-et, 1986-ot vagy 2052-t írunk. Mindehhez pedig sikerült egy olyan csodálatos szereplőgárdát találniuk, hogy az egyes karakterek fiatalabb, illetve idősebb énjei kifejezetten hasonlítanak. Zseniális háttérmunka, csak gratulálni tudok a készítőknek. A zene is remek, nagyon jellegzetes, kissé borús, ám nem teljesen nyomasztó hangulata van a sorozatnak.
Összességében tehát ez egy szuperül kidolgozott, csavarokkal teli sorozat, ami kifejezetten megdolgoztatja a néző agyát. Nekünk nagyon tetszett a lezárással együtt, így bátran tudom ajánlani minden kihívásra vágyó nézőnek. Ha viszont valaki könnyed történetre vágyik félálomban lefekvés előtt, keressen mást, mert ettől inkább beindulnak a gondolatok, mint elcsendesednek.

Sorozatajánló III.

Az elmúlt két hónapban eléggé belevetettem magam a sorozatokba. Úgyhogy itt az ideje, hogy megosszak négy újabb kíváló alkotást.

A sebész

"A sorozat hőse John Thackery sebészorvos, aki az egyik New York-i kórházban dolgozik az 1900-as évek fordulóján. A férfit mentora, Christiansen doktor váratlan távozása után vezető sebészorvossá léptetik elő. Azt szeretné, ha pártfogoltja, Everett Gallinger lenne a helyettese, a kórház fő támogatójának lánya azonban ragaszkodik hozzá, hogy a fekete bőrű Algernon Edwardsot vegye maga mellé, aki Londonban és Párizsban szerzett tapasztalatokat. Már az első napon vibrál köztük a feszültség."

Egy ismerősöm ajánlotta ezt a sorozatot. Mivel szerepel az HBO kínálatában. rögtön bele is néztem, és nem csalódtam, valóban remek alkotás.

Mindössze két évadból áll 10-10 epizóddal, és a lezárása van annyira kielégítő, hogy bár az ember szívesen nézné még tovább, megelégszik ennyivel.

A történet meglehetősen összetett, és mivel egy kórház áll a középpontjában és a főhősei többsége orvos vagy ápoló, meglehetősen véres is. Gyenge idegzetűek óvatosan bánjanak vele, mert itt bizony minden műtétet és beavatkozást közelről mutatnak. Konkrétan véresebb, mint egy harmadrangú darabolós horror. Ettől azonban csak még hitelesebbnek tűnik minden. A díszlet egyébként csodálatos, a kor ábrázolása zseniális és a szálak mozgatása is remek érzékkel lett megkoreografálva. Van itt minden a drogfüggőségtől, a korrupción át a rasszizmusig. Nincs hiány szerelmi szálból és családi drámákból, és úgy ábrázolja a korabeli egészségügyi viszonyokat, ahogy voltak. No, persze ez egy mai embernek inkább hátborzongató, mint normális. A szereplők kedvelhetők minden emberi hibájuk ellenére, és valahogy még a negatív hősöket is jó nézni, mert érdekesek és izgalmas az a sok baj, amibe keverednek.

Összességében tehát ez egy zseniális sorozat. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli az orvosokról szóló sorozatokat, bírja a vért és érdeklődik a 20. század eleje iránt.

Hihetetlen

"Egy igaz történet Marie-ről, akit azzal vádolnak, hogy hazudott a megerőszakolásáról. Két női nyomozó segít a lánynak a fordulatos ügy felgöngyölítésében."

Ez a dühítően jó sorozat a Netflix kínálatában szerepel. Mindössze egy évadra, azaz 8 epizódra rúg, ám ennyi bőven elég is belőle.

A történet tényleg hihetetlen és annyira bosszantó, hogy minden egyes részt magamban dühöngve néztem végig. A sorozat ugyanis rámutat az igazságszolgáltatás egyik nagy hibájára, az áldozatok hibáztatására. Ettől pedig szerintem minden normális emberben felmegy a pumpa. Én kiakadtam, és végig szorongva drukkoltam a nyomozóknak, hogy derítsenek fényt az igazságra, és segítsenek végre a főhősnőnek. A cselekmény elég feszülten alakul, és a készítők remek érzékkel játszottak az idővel és a helyszínekkel. Ettől ez egyszerre egy izgalmas nyomozás és egy nyomasztó személyi dráma. A színészek játéka remek, minden karakter érthető, még akkor is, ha épp ostoba módon cselekszik. A sorozat üzenete pedig egyértelmű és kifejezetten fontos.

Hiába dühöngtem és szorongtam rajta, nagyon tetszett. Remek alkotásnak találom, amit mindenkinek érdemes megnézni. Ez a téma sajnos még mindig aktuális, így fontos, hogy halljunk róla, gondolkodjunk rajta és tanuljunk belőle kortól és nemtől függetlenül.

The Witcher

"Geralt, a vaják, aki egy mutálódott szörnyvadász, a helyét keresi egy olyan világban, ahol az emberek gyakran gonoszabbak a szörnyeknél."

A Netflix újabb nagy durranása, amiről szerintem már mindenki hallott. Nos, én előbb megnéztem az első évad mind a 8 epizódját, majd kezdtem el olvasni az alapjául szolgáló könyveket. Tekintve, hogy a könyvsorozat kiverte nálam a biztosítékot (aki kíváncsi rá, miért, olvasson utána ITT), azt kell mondanom, hogy a filmsorozat nekem bizony jobban tetszik. Legalábbis egyelőre, aztán majd meglátjuk mit hoznak ki a készítők az alapanyag katyvaszából.

Szeretem a fantasy sorozatokat, így bár a szörnyek ábrázolása néhol sántított és a háborús jelenetek borzalmasan gagyik voltak, tetszett az összkép. Tetszett a díszlet, tetszettek a szereplők és tetszett a történet vezetése is. Remélem, a következő évadban is megtartják ezt az egyensúlyt. A párbeszédek pörögtek, a kardozás látványos volt, míg a zene addiktív. Ó, és ami még fontos, tetszett a magyar szinkron. 

Összességében tehát ez egy kellemes fantasy sorozat. Tudom ajánlani a műfaj kedvelőinek a könyvektől függetlenül.

Mindhunter

"Az 1970-es évek végén két FBI-ügynök továbbgyarapítja a kriminalisztika tudományát a gyilkosság pszichológiájával és valóságos szörnyek közeli vizsgálatával."

Ezt a sorozatot is egy ismerősöm ajánlotta, és ez is a Netflix kínálatában található. Jelenleg két évadnál jár, vagyis eddig 19 epizódnál, ám a következő évad már borítékolva van legnagyobb örömömre.

Ez egy meglehetősen realista sorozat a sorozatgyilkosokról és arról, hogyan is alakult ki ez a megnevezés a bűnüldözésben. A történet valós eseményeket követ, így szemben a megszokott bűnügyi sorozatokkal, itt bizony nem mindig van megoldás, nem mindig kapják el a gyilkost. Nem is igazán az elkapásukon van a hangsúly, hanem a megértésükön. A főhősök ugyanis azon a nehéz és megterhelő feladaton dolgoznak, hogy megértsék a gyilkosokat, rájöjjenek, mi motiválja őket, és ezzel talán segítsék a hasonló esetek megakadályozását. A történet így tele van brutalitással és mentális problémákkal. A főhősök egyszerűen sodródnak egyik ügytől a másikhoz, miközben a néző is sodródik velük és egyre közelebb kerül ezáltal nem csupán a nyomozókhoz, hanem a gyilkosokhoz is. Remek a téma megközelítése, illetve nagyon jól adagolták az információkat, amitől a sorozat végig feszült marad.

Nekem tetszett, érdekesnek és izgalmasnak találtam. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a bűnügyi sorozatokat, és szeretnének valami igazán realista alkotást látni. Azonban szólok, csak erős idegzetűeknek, mert ez nem egy könnyed délutáni Columbo. 

Sorozatajánló II.

Mivel mostanában elég sok sorozatot nézek elsősorban a Netflix széles választéka miatt, úgy döntöttem mégis csak rovatot készítek korábbi bejegyzésem mintájára. Hoztam is újabb 4 sorozatot, hátha valaki kedvet kap hozzájuk.

A boszorkányok elveszett könyve

"Az évadnyitó részben Diana Bishop, a kiváló történész (és vonakodó boszorkány) visszatér az Oxfordi Egyetemre. A Bodleian Könyvtárban egy ősi, mágikus kéziratra bukkan. Az egyetemen tanító biokémikus (és vámpír), Matthew Clairmont évszázadok óta keresi ezt a könyvet, amelynek felbukkanása felkelti a kongregáció vezető boszorkányának figyelmét is, aki még a vámpírok előtt meg akarja szerezni azt. Matthew szembesíti Dianát a kérdéssel: miért rejtegeti a könyvet, és miért tagadja meg az erejét?"

Ez a sorozat az HBO kínálatában szerepel és egy könyvsorozat alapján készült. Ha valaki kíváncsi a könyvre, ITT olvashat róla bővebben. Az első éved a könyvtrilógia első részét dolgozza fel és 8 epizódból áll. A második évad már készítés alatt van, így a folytatás garantált.

Két dolog igazán vonzó ebben a sorozatban, a díszlet és a hangulat. A történet nagy része Oxfordban játszódik, elsősorban az egyetem és annak könyvtára területén, így a nézőt elég hamar lenyűgözik a csodálatos épületek. A látványvilágra tehát nem eshet panasz, főleg, hogy a misztikus vonal többnyire takarékon mozog. A hangulat pedig azért tud kifejezetten vonzó lenni, mert az olyan nézők, mint én, akik misztikus sorozatokon szocializálódtak, elég erőteljes nosztalgialöketet kapnak tőle. Mostanában nincsenek jó varázslatos sorozatok, mert általában szappanoperává avanzsálva csak a szereplők szívügyeivel foglalkoznak. Itt viszont a romantikus szál finoman van adagolva és épp elég rejtélyes a könyv és a kihalás veszélye, na meg a főhős családi vonatkozásai, hogy fenntartsa az érdeklődést. A tempó tehát rendben van. Persze nem hibátlan alkotás, mert néhol nem magyaráz meg dolgokat, így kissé esetlegesnek tűnik egy-egy mellékszereplő motivációja és időnként kicsit gagyinak hat ez a "Vámpír vagyok, úgy megennélek, de inkább légy a feleségem." vonal. A boszorkányos varázslatok azonban, nem túl magas költségvetés ide vagy oda, rendben voltak.

Összességében számomra egy kellemes kikapcsolódást nyújtott. Tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a misztikus romantikus sorozatokat.

Dead to Me

"A férjét meggyilkoló cserbenhagyásos gázolót kereső forrófejű özvegy összebarátkozik egy különc, de örök optimistával, aki nem az, akinek mutatja magát."

Ez a sorozat a Netflixen fut és egyelőre egy évadnál jár, ami 10 epizódot jelent. Viszont itt is elindult már a következő éved legyártása, így lehet várni a folytatást.

Ez egy kifejezetten szórakoztató vígjáték. Az előzetes alapján sokkal bohókásabbnak gondoltam, ám inkább sötétebb és szarkasztikus humorral van megáldva. A két főszereplő hölgy szövege remek, viselkedése kaotikus, ami tökéletesen passzol a gyász témájához, és a készítők nem féltek újabb és újabb csavarokat belevonni. Igaz, a nézőt elég hamar bevonják a "nagy titokba", ám így is van bőven izgalmi faktor. Az események egyébként kényelmes tempóban haladnak és a karterek is ennek megfelelően formálódnak. A helyzetek néhol abszurdnak tűnnek, de mégis elég valósághűek és ami a legfontosabb, emberiek. A néző hamar átérzi a helyzeteket és drukkol a szimpatikus karakterekért. Ha pedig ez nem lenne elég, mindig ott lebeg valami a múltban, ami nem teljesen egyértelmű és tovább árnyalhatja a képet.

Nekem nagyon tetszett, kifejezetten szórakoztatónak találtam, így kíváncsian várom, hogyan csavarják tovább a következő évadban. Elsősorban azoknak ajánlom, akik egy kreatív vígjátékra vágynak. Hölgyek előnyben, de az urak is jól szórakozhatnak rajta.

Black Mirror

"A Fekete tükör valóban egyfajta enciklopédiája a jelenlegi világban tapasztalható társadalmi, médiafogyasztásbeli, életvitel trendjeit illető folyamatoknak, melyekben egy rettenetes új világ baljós képes sejlik fel. A sorozat epizódjai a technológiai fejlődés veszélyeiről szólnak egy-egy az alternatív valóságban vagy a közeli, illetve távoli jövőben játszódó történet formájában."

Ez a zseniális sorozat is a Netflix kínálatában szerepel. Egyelőre 5 évadra rúg, ám minden évad más epizódszámmal rendelkezik és az egyes részek játékideje is változó. Mivel minden rész külön egész történetet mesél el, mindez cseppet sem zavaró, sőt, a sorrend, ahogy a néző halad, szintén teljesen mindegy. Mi San Diegoval az utolsó, vagyis ötödik évaddal kezdtük el a sorozatot, míg Nel barátom időrendben haladt az első évadtól, mégis ugyanúgy tetszett mindegyikünknek.

Ahogy a cím is mutatja egy egy fekete tükör a mai modern társadalomnak és ez elég sokszor egy negatív jövőképpel párosul. Az egyetlen közös tulajdonság az egyes részekben az, hogy mind valamilyen technológiai jelenségre reflektálnak és az esetek nagy részében elég kemény társadalmi problémákat hoznak velük párhuzamba. Persze akad közöttük ütősebb és kevésbé ütősebb rész, de mind-mind remek alkotás. Illetve minden epizódnak van valóságalapja, így hitelesnek és még borzongatóbbnak hat.
Ez egy kiválóan összerakott, jól átgondolt és erőteljes üzenettel rendelkező sorozat. Nekem nagyon tetszett és bátran ajánlom mindenkinek. A társadalomkritika szerintem mindig elkél.

Eufória

"Sam Levinson sorozata egy 2012-es izraeli széria amerikai változata, az eredeti megtörtént eseményeken alapul. A történet a középiskolás tinik életébe, annak is az árnyoldalába nyújt bepillantást. Miközben ifjú hőseink keresik helyüket a világban, megtapasztalják a drogot, a szexet és az erőszakot."

Sokáig gondolkodtam, hogy bevegyem-e ezt a sorozatot ebbe a bejegyzésbe, vagy sem. Ebben a rovatban ugyanis kizárólag olyan sorozatokról szeretnék írni, amelyek tetszettek és tudom ajánlani másoknak. Az Eufória azonban nem tetszett igazán. Viszont végignéztem, így mégsem volt a teljesen élvezhetetlen kategória, ezért adok neki egy esélyt olvasóim számára.
A sorozat az HBO-n fut és jelenleg egy évadból és 8 epizódból áll, ám a készítők már dolgoznak a folytatáson. Elég népszerű alkotás és több ismerősöm látta és a lelkesedésük miatt, kíváncsi lettem rá. Aztán kicsit fanyalogtam, mert a Skins című sorozatra emlékeztetett, amit anno úgy két epizódig bírtam elviselni, mielőtt feladtam volna. Ezt viszont végignéztem, úgyhogy fogyaszthatóbbnak ítélem.
Az alapötlet egyébként jó, de ha tényleg ilyen ma tininek lenni, akkor nagyon örülök, hogy nem most vagyok tizenéves. Azért remélem, hogy a sorozat sarkít és túltol dolgokat, mert ha tényleg csak drogokból és szexuális tartalmakból el egy mai tinédzser mindennapja, akkor nagyon tudom sajnálni őket. A történet epizodikus jellege, hogy minden részben egy-egy szereplő nem épp boldog életének motivációit mutatja be, kifejezetten tetszett. Az is tetszett, hogy komolyan foglalkozott a depresszió kérdésével és igen, a drogfüggőséget is jól átgondoltan fűzte bele. Azonban az összhatás akkor is rendkívül nyomasztó. Engem legalábbis lehozott az életről és nem a jó, elgondolkodtató értelemben.
Nem mondanám, hogy tetszett, de kicsit értem, miért találják sokan vonzónak ezt a sorozatot. Számomra ez az évad bőven elég volt, nem vágyom a folytatásra és nem igazán tudnám ajánlani sem. Viszont, ha valakit érdekel a drogfüggő kamaszok szexuális élete, kezdjen bele bátran. Nem biztos, hogy korrekt képet fog kapni (legalábbis én nagyon remélem), de nyomasztó az biztosan lesz.

Sorozatajánló

A filmes rovatomban említettem, hogy mostanában rákaptam néhány sorozatra és megérdemelnének külön bejegyzést. Csakhogy nem feltétlenül látom értelmét annak, ha mindegyiket bő lére eresztve kifejtem egy-egy bejegyzésben, így inkább összevontam őket egy nagy ajánlóba. 

Hogy lesz-e hasonló bejegyzésem még a jövőben, azt nem tudom, így egyelőre nem nevezném rovatnak ezt a kis kedvcsinálót.

Quicksand

Maja a svéd gimnazista lány egy gyilkossági tárgyaláson találja magát az iskolájában elkövetett lövöldözés után. Ő az első számú gyanúsított, de vajon tényleg ő tette? És ha igen, miért?

Ez a sorozat a Netflix saját gyártású svéd krimije. Igazán érdekes volt látni a svéd helyszínt, a svéd színészeket és hallgatni hozzá a svéd nyelvet. Angol felirattal néztem, de valahol biztosan akad hozzá magyar felirat is.

Egy évad az egész, vagyis mindössze 6 részes, így elég gyorsan végig lehet nézni. Főleg azért, mert minden epizód végén felbukkan egy új csavar, ami árnyalja a végéig ködös képet.

A narráció izgalmas, rögtön a nyitó képen látjuk a főhőslányt egy vértócsában ülve az osztályterem közepén. Aztán jönnek a rendőrök és elviszik, mint a lövöldözés első számú gyanúsítottját. Innentől a sorozat a nyomozás pillanataiból és a lány visszaemlékezéseiből áll össze. Ezek a visszaemlékezések nem feltétlenül lineáris időrendben követik egymást, mert a lövöldözés napja újra és újra felbukkan.

A sorozatban a legérdekesebb talán az, hogy elég újszerű megközelítést választott a témához és elég merész volt annak bemutatásában. Ráadásul a nézőt folyton kétségek között hagyja, mert valahol szimpatikus ez a lány, akinek boldog családja, kikiegyensúlyozott élete van és látszólag azt sem tudja, mi történt vele. Csakhogy, ahogy haladnak a múltbéli események, mégsem tűnik olyan tökéletesnek. Sőt, senki sem tűnik olyan tökéletesnek és ez egy remek üzenet. Főleg úgy, hogy gazdag svéd családok vannak a fókuszában.

Nem szeretnék többet elárulni a cselekményről, nehogy elrontsam a meglepetéseket. A lényeg, hogy ez egy izgalmas és aktuális alkotás. Nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy a főhősnőt és a fiúját elég gyorsan megutáltam. Végig feszültségben tartott, ezért bátran ajánlom mindenkinek, akit nem taszít a téma és egy jó skandináv tinikrimire vágyik.

A tett

"A sorozat valóban megtörtént bűncselekményeket dolgoz fel. Gipsy Blanchard esetét idézi fel, a fiatal lányét, aki megpróbált szabadulni az őt túlzottan védő anyjától. A függetlenségi törekvése végül gyilkossághoz vezetett."

Ez a sorozat első és sokadik ránézésre is nagyon beteg. Ráadásul, ha az ember belegondol, hogy nem a készítők fantáziájával szaladt el a ló, hanem mindez valóban meg is történt, csak még sokkolóbbá válik az egész.

Szintén egy évados sorozat, ami 8 epizódból áll és minden rész annyira felkavaró, hogy a néző csak fokozatosan tudja befogadni. Számomra volt néhány olyan pont, ahol pár napra fel kellett függesztenem a sorozatot, hogy legyen lelkierőm folytatni. 

HBO GO-n elérhető, így magyar szinkron is van hozzá.

A színészek zseniálisak. Ezzel Patricia Arquette esetében nem mondtam újat, de Joey King játéka is elképesztő. Ha valaki úgy gondolná, a hölgy kissé túltolta a szerepet, annak javaslom, hogy nézzen meg egy interjút az eredeti Gipsy-vel és rá fog jönni, hogy nincs itt semmiféle hatásvadász túlzás. A készítők és a színészek félelmetesen valósághűen vitték filmre ezt a beteg családot. A nézőket pedig egy olyan végtelen düh és tehetetlenségérzet  mókuskerékbe pakolja, amiből nem könnyű kijönni. Nem lehet nem együtt érezni a szereplőkkel és nem lehet nem dühöngeni, amiért senki sem látott át a színjátékon. Ráadásul, mivel a néző már a nyitójelenetben szembesül a tragikus végkimenetellel, már az elején megfogalmazódik benne egy állásfoglalás, ami az epizódok során formálódik és csiszolódik.

Ez a sorozat sokkoló és valamilyen perverz módon mégis annyira érdekes, hogy nem lehet elmenni mellette. Nem tetszett, amit láttam, de tetszett, hogy megmutatták, hogy gondolkodhattam rajta.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik éreznek magukban elég lelkierőt, hogy végignézzék, milyen a bántalmazó szeretet.

Csodatévők

"A mennyország is csak egy munkahely. A cégvezető Isten (Steve Buscemi), akit a hobbiján kívül senki és semmi sem érdekel. Amikor el akarja pusztítani a Földet, az angyal Craigre és követőjére vár a feladat, hogy megmentsék az emberiséget."

Kellett valami könnyed a sok dráma után és találomra megnéztem az első részt ebből a furcsa sorozatból. Aztán a másodikat, majd a harmadikat, mert nem tudtam eldönteni, élvezem, vagy csak meg lettem bűvölve. Aztán azt vettem észre, hogy a végére értem és jó volt.

Szintén elérhető az HBO GO-n, így magyar szinkronnal lehet végignézni mind a 7 epizódot. A részek egyébként kifejezetten rövidek, mindössze 25 percesek.

Ha valaki belekezd felejtse el minden világnézetét és hagyja magát sodródni ebben az abszurd mennyországban. Néhol már-már túlságosan is abszurdak a jelenetek, de többnyire kedvesen butuskák és szórakoztatóak. A fő vicc ugyanis az, hogy itt mindenki jót akar (megmenteni a Földet meg hasonlók), de olyan ügyetlenül teszik, hogy néha többet ártanak, mint használnak. A mennyország egyébként egy tipikus nagyvállalat tipikus problematikájával és nevetséges hülyeségeivel működik, így mindenki, aki dolgozott már fura munkahelyen, otthonosnak találhatja. A karakterek szerethetőek, még Istent is meg lehet kedvelni a maga gyermeteg lelkével. A cselekménynek pedig van íve, van kifutása és van magyarázata. Szóval ha valaki pár rész után nem értené, hogy lett a bolygó egy ilyen kétbalkezes alkotóval, ne aggódjon, a végére ez is magyarázatot kap.

Remekül szórakoztam rajta és tudom ajánlani délutáni kedvjavító kikapcsolódásnak. Elsősorban persze az abszurd humor kedvelőinek. Vallási fanatikusok viszont inkább kerüljék.

Csernobil

"A minisorozat az 1986-os csernobili nukleáris katasztrófa történetét, az emberiség történetének legsúlyosabb, ember által előidézett katasztrófáját, illetve az orosz tudósok Európa megmentéséért folytatott drámai küzdelmét dolgozza fel."

Ezt a sorozatot talán nem is kell bemutatnom, mert jelenleg ez a legnézettebb sorozat. Mondhatjuk, hogy az év nagy meglepetése, mert nem hiszem, hogy az HBO számított ekkora népszerűségre, mikor megálmodta a mindössze 5 epizódos minisorozatot.

Egyelőre magyar felirattal érhető el az HBO Go-n.
Kifejezetten összeszedett alkotás és olyan atmoszférát teremt, amiből nehéz szabadulni. A kép végig borongós jelezve a dolgok súlyát és a zene, illetve a hanghatások (pl: műszerek sípolása )remekül fokozzák a feszültséget. Hiába ismeri mindenki Csernobil nevét és a történetét és tudja, hogy mi lesz a végkimenetele a dolognak, ez a részletesség sokkolóan hat. Ebben nagy szerepe van a részekben felbukkanó jeleneteknek, amelyek nem egy tipikus cselekményívet járnak be, hanem pillanatképeket mutatnak az eseményekből. Így a néző látja azt, amit már tudott (a robbanást) és azt is, amire nem feltétlenül gondolt (hogyan hat a sugárzás).
Számomra igazán gondolatébresztő és érdekes volt ez a sorozat. Barátokkal elég sokat beszéltünk is róla. Tudom tehát ajánlani mindenkinek, aki kíváncsi egy megtörtént katasztrófára. Ha viszont valaki tudja, hogy a sok halál és szörnyűség megviselné, óvatosan kezdjen bele. Egy-egy képsor megterheli az ember lelkét.