A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mats Strandberg és Sara B. Elfgren. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mats Strandberg és Sara B. Elfgren. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 26., péntek

Tűz

Svéd szerzőpáros Engelsfors trilógiájának második része. Az első kötet, A Kör nagyon tetszett, így nem volt kérdéses, hogy a többit is elolvasom.
A borító ezúttal is hangulatosan szép és tökéletesen illik a történethez. 660 oldalához szükséges volt a kemény kötés. A külsőségekre tehát nem lehet panaszom. Picike piros pont a belső borítóra nyomott fekete-fehér térképért, ám elgépelések most is akadtak a szövegben.
Fülszöveg:
"Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket…
Engelsfors boszorkányainak története még mindig hangulatos és izgalmas. Ismét könnyen belemerültem a gördülékeny sorokba, a váltott nézőpontokba és faltam a lapokat, hogy megtudjam, ezúttal ki sáros és hogyan másznak ki a lányok az egyre fokozódó bajokból.
A stílusra tehát most sem eshet panasz és a könyv felépítésére sem. Az elején a szereplők köré szerveződnek a dolgok. A lányok személyes problémái kerülnek fókuszba és az elmúlt év (vagyis az előző kötet) eseményei a Tanács képében.
Tetszett, hogy bár a Tanács pont olyan, mint az ilyen titkos, önelégült szervezetek lenni szoktak, nem beszél a levegőbe és valódi veszélyt is jelenthet. Viktort viszont egyelőre nem tudtam hová tenni. Talán a következő részben jobban kibontakozik a karaktere.
Szóval az olvasó először elmerül Linnéa, Vanessa, Minoo, Anna-Karin és Ida "apró-cseprő" dolgaiban kezdve a családi helyzettel, folytatva a magánélettel és barátokkal és zárva a mágiához való viszonyukig. A képességeik lassan de biztosan fokozódnak, ahogy a kiválasztottak csapata összecsiszolódik.
Közben pedig a fenyegetés egyre egyértelműbben van jelen nem csupán a már említett boszorkánytanács képében, hanem egy őrült szekta formájában is. 
A szerzők egy újabb valós jelenséget szőttek bele a cselekménybe, a tömegmanipulációt és annak beláthatatlan következményeit. Az iskolában megjelenő erőszak - kiközösítés, bántalmazás és megalázások - újabb mértékegységet ugrottak felfelé a skálán. Eddig egy klikk nyomásából fakadtak, most viszont egy szekta hatalmát mutatták. Erik és Robin viselkedése pedig jól bizonyítja, nem kell ide mágia, hogy elszabaduljon az apokalipszis. 
A lányok élete tehát továbbra sem cukormázas, sőt, időnként kifejezetten keserű. Viszont a közös gondokban nagy összetartó erő rejlik. Öröm volt nézni, ahogy ráébredtek, milyen a másik "cipőjében" és igazi csapattá, barátokká alakultak.
Nagyon tetszett a mágikus probléma alakulása is. Eddig is volt már szó a démonokról, de most végre kiderült, kik ők és mit akarnak. Ez a magyarázat pedig üdítően hatott. Végre van egy igazi ok a pusztításra, nem csak elintézik azzal, hogy a démonok rosszak punktum. Piros pont jár érte.
A könyv végére, így a túlélésért való küzdelem vette át a helyét a mindennapok küzdelmeinek és kifejezetten izgalmasra sikerült. Bár a Tanács ügyködése nagyobb teret kapott a terjedelemben, mint a démonok tevékenysége és a végén lehetett volna elegánsabb a végső összecsapás kimenetele, jól jött ki a dologból. (Tudom, ez így elég ködös, de nem akarom elszólni magam.)
Az utolsó oldalak hoztak egy kis meglepetést és elhúzták a mézes madzagot a következő kötetre. Eléggé függővég íze volt, hiába zárta le a kötet konfliktusait, a harc még nem ért véget.
Összességében tehát remek könyv, izgalmas és fordulatokban gazdag, tele mondanivalóval és mágikusan szimpatikus szereplőkel. Nagyon tetszett.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, ami már olvasta az első kötetet. Ha az tetszett, ez is garantáltan tetszeni fog.

A könyvben ismét volt néhány zenei említés, közülük hoztam egyet, ami szerintem a leginkább passzol a könyv hangulatához:


Kiegészítés:
A trilógia befejező része, Kulcs már megjelent magyarul. Amint lehetőségem adódik rá, elolvasom. Remélem, minél előbb jön ez a lehetőség, mert a második kötet utolsó oldalai után kifejezetten erős vágyat érzek a folytatásra. Tudni akarom, hogyan végződik a Kiválasztottak sorsa.

2014. október 29., szerda

A Kör

Nagyon sok jót hallottam már erről a könyvről és mivel boszorkányos történet, nem is kellett több, hogy kézbe vegyem.
A kivitelezés nagyon tetszetős, a borító gyönyörű és kemény kötést kapott, így a mérete ellenére is öröm kézbe venni. Akad benne ugyan egy-két elgépelés, de ez 550 oldalnyi terjedelemnél bocsánatos bűn.
Fülszöveg:
"Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik. Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak az iskola egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…"
Ez az első olvasmányom svéd szerző tollából, pontosabban szerzők tollából, mivel szerzőpárosról van szó. Általában nem szeretem a többszerzős könyveket, talán mert volt már rossz tapasztalatom velük, most azonban kellemesen csalódtam.
A szöveg végig gördülékeny, nem tűnik darabosnak és valószínűleg a több nézőpont miatt nem is érződik rajta hogy két kéz, két agy és két szív dolgozott rajta. Nagyon olvasmányos, alig lehet letenni, ha az olvasó egyszer belelendült.
A történet misztikus krimiként indul, hiszen egy meglehetősen különös gyilkosság indítja el a szálakat, ám közben valami mássá válik. A lányok kerülnek a középpontba, ami tekintve, hogy négyük váltott nézőpontjain halad a cselekmény, nem túl meglepő. Azonban, ahogy telnek a napok és az olvasó egyre jobban megismeri őket, az életüket, problémáikat, családjukat és barátaikat, a könyv krimiből átalakul egy igényes kamaszkönyvvé. Karakterközpontú lesz, ami cseppet sem baj. Nem baj, mert a szereplők érdekesek, a gondjaikat át lehet érezni, és mert a nyomozás lassan halad előre.
A gyilkosság felderítésének ügye komótosan csordogál, míg a boszorkányság hasonló tempóban bontakozik ki. Igaz, az egyéni képességek mindig feldobják kicsit az eseményeket.
Nem bővelkedik minden fejezet akcióban, ám erre nincs is szükség, enélkül is épp elég izgalmas és érdekes. A nézőpontváltások nagyon el lettek találva és bár volt, amit könnyedén kikövetkeztettem, egy-két csavar okozott meglepetést. Lappangó feszültség jellemzi a hangulatát.
Tetszett, ahogy a mágiát kezelték. Érezni lehetett a fantáziát mögötte, mégsem rugaszkodtak el teljesen a mitológiai alapoktól. A képességek pedig kifejezetten természetesnek hatottak.
Ahogy már említettem, nagyon karakterközpontú. A lányok, Idát kivéve (ám vele pont az ellenszenv volt a cél) mind azonnal szimpatikusak voltak. Mindegyikőjüket megértettem és még a hibáik is illettek a személyiségükhöz, így végig élő és hiteles alakok maradtak. Mindenki más pedig folyamatosan sárosnak tűnt. A gyilkosság árnyékában szinte mindenki gyanússá vált és ez így volt rendjén, ebből fakadt a feszültség. No, meg persze abból, hogy a boszik képesek-e együttműködni.
Tetszett, hogy az írók több változatos problémát is beleszőttek a történetbe az étkezési zavaroktól a kirekesztettségen át a szülő és gyerek konfliktusokig. Sok-sok probléma és mindegyik kapott magának egy kis teret, teret az iskolában, ami démonok nélkül is a gonoszság háza. Nagy volt a hangsúly a kiközösítésen és a diákok egymás közötti megalázásán, amit kifejezetten szimpatikusnak találtam.
A cselekmény tehát jól van összerakva, kellő mennyiségű veszélyes nyomozás, mágia és szokásos kamaszkori gondok egyvelegeként sok kicsi pozitív üzenettel fűszerezve, mint a barátság, őszinteség és összetartás fontossága. A finálé pedig, bár nem ütött nagyot, jól összefogta a tekergőző, elkóborolt szálakat és pontot tett a fő konfliktushelyzet végére. Persze ezzel nem oldódott meg minden probléma, de arra ott a folytatás.
Összességében tehát nagyon tetszett. Izgalmas volt, beszippantott és igazán megkedveltem a szereplőket. A svéd helyszín hőmérséklettel egyetemben pedig csak hab volt azon a bizonyos tortán.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy boszorkányos történetre vágyik, illetve mindazoknak akik a kamaszkor viszontagságairól szeretnének olvasni és nem riadnak vissza egy kis mágiától.

A könyvben több dalt is említettek - piros pont a lábjegyzetekért - közülük hoztam kettőt. Szerintem ezek passzoltak a leginkább a történethez:

The National - Sorrow

Portishead - Glory box

Kiegészítés:
A könyv az Engelsfors trilógia első kötete, vagyis még további két könyvben lehet nyomon követni a svéd boszorkánylányok életét. A második rész Tűz címmel már megjelent magyarul (be is gyűjtöttem, így hamarosan ezt is elolvasom), míg a harmadik kötet, A kulcs a Geopen Kiadó ígérete szerint novemberben jut el a magyar olvasókhoz. Szóval már nem kell sokat várni a befejezésre.