Irha és bőr

Nem ez volt az első olvasmányom Moskát Anita tollából és biztos, hogy nem is az utolsó. Ez a kötet ugyanis sokkal jobban tetszett, mint a Horgonyhely.

A borító meseszép és 608 lapjával nem egy rövid olvasmány.

Fülszöveg:

"Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet. August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan."

A fülszöveg alapján az olvasó nem igazán tudja, mire számíthat. Félig állat és félig ember lények, vagyis valamilyen fantasztikum van kilátásban. Bekacsint kicsit a politika, és biztosan lesz valamiféle kaland is. Én legalábbis így gondolkodtam, mielőtt belekezdtem ebbe a könyvbe. Mindezt pedig meg is kaptam, ám ennél jóval többet is.

Ez a történet rendkívül kreatív. Eddig is tudtam, hogy az írónő remek képzelőerővel rendelkezik, de ez az ötlet annyira egyedi, érdekes és szépen kidolgozott, hogy ha Amerikában jelent volna meg, már biztosan sorban állnának a fordítási jogokért.

Először persze picit furának hatottak a fajzatok, de épp elég részletes és pontos leírást adott róluk, hogy egy idő után természetesnek és valóságosnak tűnjenek. Ezen persze sokat segítettek a főhősök, de róluk majd később. Tetszett, hogy nem csak a fajzatok, hanem körülöttük minden részletesen ki volt dolgozva, az eredetüket leszámítva, hiszen ez adta a történet megfejtésre váró rejtélyét. Az is tetszett, hogy külön kitért a hatalom és a fajzatok kapcsolatára, és ebbe nem csupán a helyi viszonyok tartoztak bele. Na, meg persze nagyon tetszettek a bemutatott problémák, amelyek könnyedén párhuzamba hozhatók világunk valós problémáival.

Ezzel elérkeztünk az olvasási élmény kérdésköréhez. Anita szépen ír, és nem fél a naturalista ábrázolásoktól. Az említett problémák, a politikai csatározás és a fajzatok sokszínűsége pedig rengeteg lehetőséget adtak, hogy egy sötétebb tónusú, valóságos és meglehetősen kegyetlen légkört teremtsen. A szöveg hangulata épp olyan alkotóeleme a történetnek, mint a szereplői. Ez a világ tehát nyomokban a horror elemeit is tartalmazza, jó példa erre a cselekmény szempontából fontos gyilkosságok és öncsonkítás. Az erőszak azonban itt egyáltalán nem céltalan, hanem fontos üzenetek kifejezőeszköze.

A cselekmény három főhős köré építkezik, akik nagyon különböző személyiségek, ám a történet szálai szorosan összekapcsolják őket. Tetszett, hogy mindegyikük gyökeresen eltérő háttérrel rendelkezett, más életszakaszban voltak, és úgy általánosságban máshogy látták a világot. Igazi változatosságot adtak a történetnek, ám minden különbözőségük ellenére meg lehetett érteni őket. Persze nem minden cselekedetükkel értettem egyet, ám ettől csak még emberibbnek találtam őket.

Apropó emberség, a történet elsődleges mondanivalója e köré építkezik. Újra és újra előjön a kérdés, embernek számítanak-e a fajzatok vagy inkább állatnak? Egyáltalán mitől ember az ember? Ezek a kérdések szinte fejezetenként felmerülnek, és egy nagyon árnyalt képet festenek magáról az emberiségről. Egyáltalán nem pozitívat, ám nagyon is valósat. Ahhoz pedig, hogy ezt a kérdést mindig új színben tüntethesse fel, az írónő egy remek eszközt választott, a történetbe szőtt kisebb történeteket. A fejezetek előtt ugyanis vannak kis anekdoták, melyek egy-egy fajzat rövid, általában sokkoló és meglepően emberi történetét mesélik el. Mindegyik nagyon tetszett, és mind tovább fűszerezte ezt a világot.

A cselekmény menete úgy alakul, ahogy a három főhős élete halad előre. Akadnak benne kisebb vagy épp nagyobb kitérők, ám egy cél felé törekszik mindegyik és ez a cél olvasói szempontból a nagy rejtély megoldása. Bevallom, az elején kissé tartottam tőle, hogy a nagy kérdések megválaszolatlanok maradnak, ezért is örültem nagyon, mikor a kötet végére a szálak rendezetten és szépen el lettek varrva.

Összességében tehát nagyon tetszett ez a kötet. Minden megvolt benne, ami egy jó fantasy történetbe kell. Kreatív, egyedi és részletgazdag világfelépítés. Érdekes karakterek. Izgalmas konfliktushelyzet néhány titokkal megtűzdelve és nagyon sok elgondolkodtató elem.

Nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet és nem csak fantasy kedvelőknek, hanem mindenkinek, aki szívesen boncolgatná a mitől ember az ember kérdéskörét. Hangulatát tekintve nem egy könnyed olvasmány, de nagyon megéri végiglapozni. A horror elemek senkit se riasszanak el, mert azok bizony fontos elemei a történetnek. Ha pedig valaki még nem olvasott Moskát Anita tollából, de fontolgatja, ezzel a kötettel kezdje, mert garantáltan meghozza a kedvet a többi munkájához.