Kedves Aaron!

Nagyon szeretek levelet, képeslapot kapni és persze nagyon szeretem a könyveket, így a levélregény egy olyan műfaj, amelyet duplán tudok értékelni.

A borító hangulatos, a terjedelem pedig nem csekély 560 oldalával, ám mivel a könyv nagy része e-mailekből és chat beszélgetésekből áll, gyorsan lehet haladni vele.

Fülszöveg:

"Ruby Santos pontosan tudta, mire vállalkozik, mikor jelentkezett, hogy egy tengerentúlon állomásozó katonával levelezzen. Az utasítások egyszerűek: egy levél vagy e-mail hetente, ameddig a bevetése tart. Egyéb csomagok küldése nem szükséges.

Ruby már túl volt mindezen. Azt hitte, tudja, mire számíthat. Csak azzal nem számolt, hogy beleszeret a srácba."

Nem igazán néztem utána, miről szól ez a könyv, csak megláttam, hogy levélregény, és már csaptam is az elolvasandó könyvek listámra. Azzal persze még tisztában voltam, hogy a romantikus kategóriába tartozik, de nem voltak külösebb elvárásaim, és ez így volt jól.
Aki olvasott már levélregényt, az tudja, hogy egy egészen más történetvezetést jelent. Mivel én oda és vissza vagyok a papírért és a kézzel írt üzenetekért, egyáltalán nem zavart, hogy viszonylag lassan indult be a történet. Hogyan is lehetne gyors, mikor két idegen e-maileken történő ismerkedését olvashatjuk hosszú heteken és hónapokon keresztül. Ebben az ismerkedésben pedig nem igazán vannak nagy események, sőt úgy általánosságban nincs ilyesmi ebben a kötetben. A történet ugyanis meglehetősen kényelmes tempóban halad egy kifejezetten kellemesen otthonos közegben. 

A kötetnek egyértelműen Ruby a főhőse, vele indul a könyv, és a második felében az ő szemszögéből láthatunk mindent. Közvetlen és vidám karakter, így jó választás volt, mert Aaron néha kifejezetten hallgatagnak bizonyult, ami egy levélregénynél nem a legideálisabb.

Tetszett, hogy a főhősök a húszas éveikben jártak, így olyan általános problémákat vitattak meg, amelyek hétköznapiak, ám van súlyuk. Ilyen volt például a főhősnő munkahelyi válsága, a korábbi pályaválasztási döntések megkérdőjelezése, illetve az ismerkedés problematikája. Nem hiszem, hogy nagy meglepetést okozom, ha megjegyzem, hogy a párkeresés egy központi kérdés ebben a könyvben.

Az is tetszett, hogy bár felnőtt szereplőkről van szó, a könyv nem félt bemutatni bizonytalanságukat és a kivülről érkező nyomások hatását. Ruby gyerekként volt kezelve a családja által, és ez megint egy olyan hétköznapi probléma, amellyel fiatal felnőttek tucatjai találkoznak.

Az írónő szerencsére nem akarta az elpécselt mozzanatokat kihasználni, legyenek bármennyire is kézenfekvőek. Például rengeteg lehetősége adódott rá, hogy az írásbeli ismerkedés félreértéseken alapuló buktatóit újra és újra feldobhassa, mégsem tette. Ettől pedig jóval szimpatikusabbá vált számomra a könyv, mert nem voltak benne felesleges időhúzások, kliséken alapuló "csavarok", és szerencsére a főhősök sem viselkedtek ostobán. A történet romantikus vonala így kellemes, könnyed és szerethető maradt.

A férfi főhős katona mivolta egyáltalán nem volt hangsúlyos. Helyenként felbukkant egy-egy gondolat erről, ám összességében gyorsan elsikkadtak, így az ő problémái nem épp a katonalét árnyoldalain alapultak, hanem a családi hátterén. Ebben a könyvben tehát nincs katonai tartalom, csupán az ürügyet adja egy leveleken keresztül történő megismerkedéshes. Ezzel pedig nincs baj, hiszen romantikus levélregényről van szó és nem haditudósításról.

Van még néhány mozzanata a könyvnek, amelyekről szólnom kell, ám ezek a kötet második felén helyezkednek el, és cselekményleírásnak minősülnek, így innentől Vigyázat Spoilerek!

A könyv elején reménykedtem, hogy levélregény marad a legvégéig, azonban, amikor átváltott hagyományos elbeszélői narrációra, mégsem voltam csalódott. A könyv legizgalmasabb pontja ugyanis a két szereplő találkozása, ami e-maileken át nem lett volna annyira érdekes. Szóval kicsit ugyan csalódtam, mikor megváltozott a narráció, ám összeségében pozitívnak értékeltem.

Ami még a megváltozott narrációt illeti, Ruby szimpatikus lány, a levelei alapján kedveltem, de a gondolatai néha rettentően unalmasnak, ismétlődőnek és idegesítőnek hatottak. Nekem egyszerűen túl sok volt.

A szerelmi szál alakulásával összeségében elégedett voltam. Tetszett a kellemes tempó, amiben haladtak, és tetszett a hétköznapiságuk. Illetve, ahogy már korábban írtam, rengeteg "fordulatot" lehetett volna még beleerőszakolni a történetbe, ám ez elmaradt, így élveztem a nyugodt, hétköznapi romantikát.

Azt viszont nem élveztem, hogy míg a leveleket olvastam, a két főhős egyenértékű hangsúlyt kapott, ám a narrációváltással ez az egyensúly kibillent a hölgy javára. Aaron problémái nem kerültek valódi kifejtésre, és ezt nagyon sajnáltam. Aaron barátai pedig olyan béna és unalmas statiszták voltak, hogy igaz rájuk a mondás, csupán gyertyatartóként funkcionáltak. 

Még egy dologgal nem voltam kibékülve, az elnyújtottsággal és a lezárással. A nagy beteljesülésnek számító ágyjelenet rettentően túl volt írva. Egyrészt nem éreztem szükségét ilyen mértékű részletességnek a korábbi inkább cukinak, mint szenvedélyesnek minősülő romantikázás után. Másrészt pedig amennyire az ágytorna el volt nyújtva, annyira le lett csapva a kötet vége. Az epilógusnak minősülő üzenetváltásokat (igen, az utolsó fejezetre visszatértünk a levélregényhez) rettentően kurtának és semmitmondónak éreztem. Nekem jobban tetszett volna, ha a soft pornó jelenet kimarad, és az így felszabadult oldalakat néhány e-mail tölti ki, hiszen ez mégis csak egy levélregény.

Spoilerek vége!

Összeségében ez egy kellemes, kedvesen romantikus levélregény. Nem hibátlan, ám a műfajban megállja helyét. Nekem tetszett, kellemesen kikapcsolt.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a levélregényeket, vagy most ismerkednének ezzel az elbeszélői stílussal. Romantikus történetek kedvelői előnyben. Ha viszont valaki egy nagy furdulatokkal teli románcra vágyik, esetleg az amerikai katonák életét szeretné behatóbban tanulmányozni, inkább keressen egy másik könyvet.