A szirén

Olvastam már az írónőtől, így nagyjából tudtam, mire számíthatok.

A borító egyszerű, szép, passzol ehhez a könnyed kis meséhez. Közel 300 lapjával vastagságra is könnyed olvasmány.

Fülszöveg:

"Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni."

Nem vártam sokat ettől a könyvtől, csak egy kis romantikus kikapcsolódást és ezt többnyire teljesítette.

Tetszik Kiera Cass könnyed stílusa, amitől a legegyszerűbb alaptörténet is olvasmányos kosztümöt kap. Jelen esetben fogta a szirének mítoszát, csavart rajta egy kicsit, hogy frissebb legyen, hozzáadott egy tipikus tiltott szerelemi történetet és már készen is volt a következő romantikus meséje.

A szirénlét felépítése ötletes, bár rengeteg kérdést felvetett, amelyeknek többsége nem kapott pontos választ. Szóval nem volt teljes mértékben hihető minden, de az olvasó azért belejön a hullámzásba, ha elég időt tölt ebben a sós vizű közegben.

A karakterek is szimpatikusak voltak. Változatos életekből, változatos problémákkal érkeztek a habok közé és többnyire érthetően és szerethetően viselkedtek. Idegesíteni szokott, mikor  egy történet főhőse szürke kisegérnek van beállítva, bár cseppet sem az és mindenkinek ő kell. Nos, ez a veszély itt nem állt fent, mivel Kahlen valóban a legátlagosabb élettörténetű lány volt a csapatban. A többi szirén hozzá képest kész színkavalkádnak bizonyult.

Az Óceán karaktere is érdekesen lett lefestve és valamennyire sikerült az írónőnek megragadni azt a pontot, ahol egyszerre tűnt emberinek és cseppet sem emberinek minden megnyilvánulása. Persze itt is rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Például ha van Óceán, akkor van-e Föld vagy Levegő is, vagy egyéb természeti jelenség isteni és mitikus hatalommal vegyítve?

Ami a szerelmi szálat illeti, kedvesen romantikusan indult. Jó volt olvasni a természetes könnyedséget, ahogy a két szereplő egymásra talált és a férfi főhős karaktere is szerethetőnek bizonyult. Azonban a könyv itt már mutatott némi gyengeséget. Számomra szükséges lett volna még néhány találkozás, még pár együtt töltött nap vagy akár órácska, hogy a két főhős között kialakult mély ragaszkodás hiteles legyen. Mármint értem én, hogy lelki társak meg a többi, de kissé zavaró volt a valós természetesség után egy ilyen éles, "ők márpedig azért is egymásnak lettek teremtve" kinyilatkoztatás.

Ráadásul a kapcsolatuk cirka két évet ölel fel, miközben rengeteg más kérdés felmerül. Például az új lány története, ami önmagában is nagyon érdekes volt. Néhol ezért úgy éreztem, mintha a történet kissé görcsösen ragaszkodna a románchoz, mint fő konfliktushelyzethez, míg a fel-felvillanó újabb kérdéseket hagyja elsikkadni. Pedig rettentően kíváncsi voltam, hogy mi történhetett pontosan Indiában...

A történet lezárása is ilyen felemásan alakult. Egyrészt az írónő szépen megtalálta a megoldást a látszólag megoldhatatlan problémára. Másrészt viszont egy ilyen konfliktust csak giccsel lehet pozitív irányba terelni. Szóval nekem a végén kicsit sok volt a cukormáz, főleg az előzményekhez képest. A férfifőhős és családja is a cukortúladagolás tüneteit produkálta.

Összességében tehát nem tökéletes a könyv, kissé szirupos a vége. Mégsem bánom, hogy elolvastam, mert azt a könnyed kikapcsolódást, amit vártam tőle, megkaptam. Illetve ez a fajta szirénkoncepció kifejezetten kreatív volt.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik habkönnyű, romantikus történetre vágynak. Ha valaki már olvasott az írónőtől és megkedvelte, ne habozzon újra kézbe venni tőle valamit. Kellemes olvasmány, csak egy kicsit töményen édes a vége, így akinek ez megfeküdné a gyomrát, óvatosan szemezzen vele.

Az Igazi

A feleségkereső uralkodói valóságshow utolsó kötete.

Az első könyvet (A Párválasztó) nagyon szerettem, mert aranyos volt és humorosan könnyed. Cseppet sem éreztem túlzásnak a romantikát és könnyen megkedveltem a szereplőket. A második résznél (Az Elit) azonban csappant lelkesedésem a szerelmi huzavona számlájára írva. Ezek után fokozottan kíváncsi voltam, milyen korona kerül a sorozat végére.

A borító tökéletes, szépen passzol az előzményekhez és most a hölgy is bájosnak tűnik rajta. 346 oldalával vastagsága is megszokott, és bár akad benne elgépelés nem is egy, összességében nincs panaszom a fizikai kivitelezésre.

Fülszöveg:

"Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. "

A könyv elején kicsit megijedtem, hogy hiába jutott a második rész végén döntésre America, ismét kezdi előröl a nyafogást a két fiú között. Utána azonban sikerült megnyugodnom, mert a döntése végeleges volt, csak nem bírta ezt kimondani és ezzel az idegeimre ment.

Amennyire kedveltem a főhősnőt a sorozat elején, úgy kezdett elegem lenni belőle a végére. Elvileg önzetlen és kedves teremtés, én mégis úgy éreztem, hogy nagyon is önző. Sosem próbálta a fiúk szemszögéből is megnézni a dolgokat, ráadásul nem adta meg a hercegnek az egyetlen dolgot, amire vágyott, cserébe mégis elvárt mindent. A palotaőrt illetően pedig teljesen vaknak bizonyult.

Szóval nem lett a szívem csücske a lány, de a fiúk kissé kiegyensúlyozták a dolgot. Aspennel csak sikerült megbarátkoznom valamennyire, bár jobban a sarkára állhatott volna. Maxon pedig, nos ő a főnyeremény. Szegény srác hiába herceg, szívás az élete és tökéletesen megértettem, mennyire elege volt már a rengeteg érdekből, amelyekkel befolyásolni kívánták. Kedvelem a karakterét, bár a nyílt hősszerelmes szerep nem állt jól neki.

A többi szereplő nálam a futottak még kategóriába került, hiába igyekezett az írónő megkedveltetni a többi lányt és csúnyának beállítani a királyt. Utóbbi nem egy ma született bárány, de sokkal negatívabb is lehetett volna. A történet hangsúlya így egyértelműen a főszereplők felé tolódott.

A fő konfliktusszál ezek után természetesen a szerelem, az írónő mégis igyekezett kicsit kiszínezni a dolgokat. Felkarolta a lázadók vonalát és még ha gyengén is, de bevont egy kis belpolitikát és ez nagyon tetszett. Tetszett, mert izgalmasabbá tette a könyvet és tetszett, mert jobban kibontakozott tőle ez a világ. Azonban a vége nem úgy sült el, ahogy megérdemelte volna.

Kiera Cass tele van egyedi ötletekkel és megoldásokkal, a vége mégis annyira kiszámítható volt, hogy egy mondat után tudtam, mi lesz az aktuális fejezetben. Először elsütötte a szokásos szerelmi drámát (Köszönet érte America ostobaságának!), majd meghintette egy nagy adag porcukorral (Kiver a víz a szerelmes levelektől...) és hogy feltegye rá azt a bizonyos csillogó koronát, még nyakon öntötte az egészet egy váratlannak szánt, de szörnyen kiszámítható akcióval. És hogy mi sült ki ebből az egészből? Könnyedén elvarrt szálak (azaz iktassunk ki mindenkit, aki a boldog befejezés útjában áll) és még egy kis giccs, mert enélkül nincs uralkodói lagzi.

Összességében tehát nem vagyok elragadtatva a befejezéstől, mert ebből a jó alapötletből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Ettől függetlenül ajánlom a könyvet mindazoknak, akik az előző részeket szerették, mivel giccs és indokolatlan dráma ide vagy oda, szórakoztató ez az uralkodói szerelmi történet.

Kiegészítés:

Azt mondtam volna, hogy befejeződött ez a sorozat? Nos, nem egészen. Nemrég megjelent a negyedik könyv, amely bár America szerelmi története lezárult, tovább fűzi ezt a nem mindennapi valóságshow-t.

A koronahercegnő a sorozat után 20 évvel játszódik és szerepcserét ad, vagyis ezúttal urak versengenek egyetlen hölgy szívéért. Habár nem érzem úgy, hogy erre feltétlenül szükség lett volna, kíváncsi vagyok, hová tudja még fokozni az írónő a dolgokat, így ha lehetőségem adódik rá, elolvasom.

Párválasztó történetek

Ez a könyv egy kiegészítő kötet Kiera Cass sorozatához. Ennek megfelelően a borító szépen simul a regények sorába és picit vékonyabb 256 oldalával.

Csak egy kis ínyencség a rajongóknak, semmi több.

Fülszöveg:

"Mielőtt America Singert beválasztották a Párválasztóba… Szerelmesek voltak egymásba Aspen Legerrel, a Hatossal… Maxon hercegnek pedig egy másik lány volt a választottja… Ismerd meg a Párválasztó-trilógia előzmény történeteit és a főszereplők családfáját, valamint olvasd el a szerzővel készült interjút, és még sok minden mást!"

Ötletesnek találom, ha a kiadók nagy érdeklődésnek örvendő sorozataikhoz nem restellnek kiegészítő csemegéket megjelentetni. Ez egy picike figyelmesség az olvasók felé és piros pontot érdemel.

Ebben a könyvben két novella kapott helyet, az előzményeket elmesélő A herceg és a második kötet utáni kiegészítés, A palotaőr. Ezek adják tehát a kötet magját, a többi csak ráadás. Méghozzá eléggé mutatós ráadások: interjú a szerzővel, Párválasztóban résztvevők teljes listája, kasztlista, családfák és a végére két dalválogatás az első két könyv egyes jeleneteihez igazítva. Igazi csemege tehát a javából.

A két novella nagyon tetszett és nem csak azért, mert végre megismerhettem ezt a szerelmi háromszöget az urak nézőpontjából, hanem mert tele volt finom apróságokkal. A könyvek America szemszögéből íródtak, így csak azt mesélhetik el, amit ő lát, míg ebben a két rövid novellában egy hercegi és egy palotaőri szemszög jelenik meg tovább árnyalva a háttérvilágot.

Maxon részéről a kötelességek és a királyi család bontakozott ki jobban, míg Aspen meséje megmutatta, mi a helyzet a palotában dolgozókkal. Ez pedig érdekessé tette a fiúk romantikus gondolatait.

Be kell vallanom, hogy nem különösebben hoznak lázba a szerzőkkel készült interjúk, de ha nyomtatásba kerülnek, azért átfutom őket. Most is így álltam hozzá, egy dolog azonban megragadta a figyelmemet, a kérdés, honnan szedte az írónő szereplői neveit. Mikor pedig megtudtam, hogy a többség a férje által megvétózott babanév, rájöttem, kedvelem az urat. Kiera Cass gyermekei hálát adhatnak apukának, amiért nem földrajzi nevet kaptak. Bár lehet, hogy csak én nem bírom megszokni, hogy a főhőst egy kontinensről nevezték el...

Ennek fényében a Párválasztóban szereplők névlistáját egyszerűen átlapoztam. A kasztlista azonban érdekesnek bizonyult, a családfák pedig megnyerték a legjobb csemege címet. Nagyon örültem, hogy nem merültek ki egy szokványos családfarajzban, hanem az írónő röviden össze is foglalta a fontosabb információkat. Természetesen a királyi család vérvonala volt a legérdekesebb és leginformatívabb, de mindegyik tetszett.

Zenerajongóként végighallgattam a kötet végén említett dalokat, igaz a többséget már ismertem. Érdekes felhozatal, azonban egyiknél sem éreztem azt, hogy passzolna a sorozat olvasása közben rám telepedő hangulathoz.

Összességében tehát ez egy finom ínyencség a rajongóknak, örülök, hogy elolvastam. Aki szereti a sorozatot, annak biztosan tetszeni fog, akár a hercegnek, akár a palotaőrnek drukkol. Azok pedig, akik többet szeretnének megtudni a könyvek háttérvilágáról, különösen érdekesnek fogják találni.

Zene a könyvben: The All-American Rejects - Dirty Little Secret

Az Elit

Ez a könyv A Párválasztó folytatása és egy kifejezetten kapós kötet, mivel már nagyon régóta vadásztam rá a könyvtárban. Gondolom, ebből egyértelmű, hogy az első rész tetszett és pozitívan álltam a folytatáshoz.

A borító szép, csak kicsit morcos rajta a hölgy, de ez így utólag még passzol is a cselekményhez. 354 oldal, gyorsan végig lehet lapozni.

Fülszöveg:

"A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…"

Ez a történet még mindig aranyosan romantikus, ugyanakkor kezd valami kibontakozni a cukormáz alatt.

A verseny folytatódik, ez azonban szinte már csak a lányoknak kiadott feladatokban nyilvánul meg, hiszen mindenki tudja, a herceg szíve kihez húz. Ettől függetlenül mégsem egyértelmű a végeredmény, mert America döntésképtelen.

Egyetlen negatívumot tudok felhozni a könyv ellen, a főhősnő viselkedését. Kifejezetten bosszantó volt, hogy egyik fejezetben Maxon, a másikban pedig már Aspen kellett neki, de ezt még elkönyveltem volna a tipikus szerelmi háromszög számlájára, ha tényleg csak döntésképtelen lett volna. America azonban nem egyszerűen időt kér meditálni, hanem hol ezzel, hol azzal romantikázik és egyszer ki is jelenti, nem tudná elviselni ha a két fiút más lánnyal látná. Ez pedig rettentően felhúzott, főleg mikor kibukott belőle a féltékenység és kedvem támadt ráüvölteni: "America, és te mit csináltál azzal a palotaőrrel a sarokban? Rémlik? Akkor kuss!" Ez a viselkedés egyáltalán nem tisztességes a fiúkkal szemben. Főleg, hogy az olvasó tisztán látja, Maxon a nyerő, Aspen csak a vigaszdíj, akihez mindig menekül a csaj, ha egérutat keres.

Szóval a főhősnő nem volt mindig a szívem csücske és ostobaság alól a szívjóság sem mentség, de a fiúk tetszettek. Aspen mondjuk kap egy fekete pontot, amiért eltűrte America viselkedését, de nem éreztem zavaró harmadik keréknek, talán mert egyre többet szerepelt. Maxon meg, nos, ő továbbra is herceg és továbbra is okos (kivéve ha a főhősnőről van szó), kötelességtudó és végre, végre mégsem tökéletes és ez így tökéletes. Tetszett, hogy be lehetett pillantani a királyi csillogás mögé, és bár birkatürelemmel viseltetett America döntésképtelensége iránt, nem várt a sült galambra.

A többi versenyző hozta a szokásos formát és egy-egy csavartól eltekintve, amelyek mindig megkavarták kicsit az állóvizet, nem okoztak meglepetést. A vetélkedés tehát halad a maga útján, ám a könyv nem merül ki ennyiben.

Az első kötetben épp csak feltűntek a lázadók, itt viszont már jóval több szerepet kaptak. Nagyon tetszett, hogy az írónő végre elkezdi felfedni a világ hátterét, így a naplóbejegyzésekért hatalmas piros pont jár. (Ez azonban csak az írónak szól, mert a kiadó egyedül a végén használt esetükben dőlt betűt, ami pedig mindenhol elkelt volna.) A feltárt múltbéli titkok pedig egy kifejezetten érdekes, disztópikus élt adtak a cselekménynek. Az élt néhány erőszakos momentum hegyezte ki jobban, és ez kifejezetten dicséretes. 

Összességében tehát továbbra is egy romantikus, könnyed olvasmány fokozatosan kibontakozó háttérvilággal és izgalmas cselekménnyel. Teljesen lekötött és a hangulat ismét megfogott, így America viselkedése ellenére nagyon tetszett.

Csak ajánlani tudom. Aki már olvasta az első kötetet, ne habozzon a folytatással, aki pedig még nem olvasta, az vágjon csak bele. Könnyed kis könyv, finom romantikával és csipetnyi izgalommal. Lányok előnyben, hiszen itt egy herceg szívéért folyik a verseny.

Kiegészítés:

Ahogy az első kötetnél megjegyeztem, háromkötetes történetről volt szó. Azért a múltidő, mert időközben lett negyedik kötet is, ami A koronahercegnő címmel mostanában jelent meg hazánkban. Illetve akad hozzá néhány kiegészítő könyv, amelyek közül egy magyarul is elérhető. A Párválasztó történetek címet kapta és kiegészítő novellák és egyéb finomságok szerepelnek benne.

Amint be tudom gyűjteni, már olvasom is tovább, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a herceggel, az országgal, és hogy megtér-e a főhősnő esze.

A Párválasztó

Ez a könyv meglehetősen friss, szinte ropogós, amiről eddig csupa szépet és jót hallottam.

A borító meseszép, tetszik a színvilág, passzol a cselekményhez és a tiara a címen csak ráadás. 360 oldal, így vastagságra kényelmesnek tűnik, aztán ahogy halad az olvasó, rájön, cseppet sem az. Rövid, túl rövid, ahogy minden jó könyv.

Mikor belekezdtem valami könnyed, romantikus kikapcsolódásra vágytam és semmi extrára. Ezt pedig meg is kaptam, sőt jóval többet is. Remekül szórakoztam és teljesen beszippantott.

Fülszöveg:

"Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna."

Ez a könyv aranyos, romantikus, humoros, klasszikus meséket idéző, mégis modern. Remek egyveleg.

Nem nézek tévét, de tényleg, egyáltalán nem, mert minden ostoba műsor fáraszt és időpocsékolásnak érzem. Sosem kötöttek le ezek a kiválasztós műsorok, legyen szó tehetségkutatóról vagy párkeresőről. Sőt, a szimpla divattippeket adó átalakítós dolgok sem. Teljességgel hidegen hagynak vagy épp a hideg futkos tőlük a hátamon. Itt viszont kifejezetten tetszett ez a szelektálás, a sürgés-forgás és minden nyilvánosság, ami vele járt. Ezt pedig az írónőnek köszönhetem. 

Kiera Cass könnyedén fűzi a mondatokat, nem esik túlzásba sem a ruhákkal, sem az ételekkel, élvezhetően tálal mindent, még egy tévés interjút is. Ráadásul mindig csempész bele egy csipet őszinte érzelmet és ezt mindig nagyra értékelem.

America szerethető főhős. Érthetőek a motivációi és gondolatai még akkor is, mikor az olvasó nem ért vele teljesen egyet. Ő is nagyon jól van összegyúrva a tündérmesék jólelkű főhősnőiből és a vagány lányokból. Persze nem tökéletes, ám ettől élő, igazi lány. Kedveltem.

Maxon pedig pont olyan, mint egy igazi herceg. Nem vetkőzik ki magából női társaságban, hanem megtartja stílusát, amit belé neveltek. Ehhez pedig egy remek egyéniség társul gyors felfogóképességgel. Hiába riasztják meg a könnycseppek, tűnik karót nyeltnek, szerintem teljességgel átlátja a dolgokat, talán jobban, mint bárki más. Ráadásul végre egy igazi uralkodó, aki tényleg dolgozik és nem rest használni a tekintélyét. Nagyszerű férfifőhős, én neki drukkolok.

A romantikus szál azonban nem ilyen egyszerű, hiszen ott van még Aspen. Nincs is a fiúval semmi baj (na, jó talán a túlzott büszkesége egy picurka akadály lehet) érthető és szerethető ő is, mégsem tudtam igazán megkedvelni. Úgy érzem, nem ő illik igazán Americához, a társadalmi különbségeken kívül is vannak olyan dolgok, amikben nem biztos, hogy megtalálják a közös nézőpontot. 

A szereplőkre, America családját és vetélytársait is beleértve, tehát nem lehet panaszom. 

A cselekmény izgalmasan alakul, folyamatos kisebb fordulatokkal tűzdelve. Mindig történik valami, amin az olvasó izgulhat vagy egy jót kuncoghat. 

Ahogy már írtam, a tévéműsor jelleg szépen van tálalva, mégsem csak erről szól a könyv. Ha csak szimpla női versengésről lenne szó, nem tetszett volna ennyire. Van ugyanis egy egész más része is, a mondanivaló és az igazi izgalom, ezt pedig a felépített világ adja.

Jövőbeli országban játszódik, ahogy a kasztok határoznak meg mindent, így remek lehetőség nyílik a társadalmi feszültségek bogozgatására, ami több helyen is megnyilvánul. Ugyanakkor ott vannak a lázadók, akik egy másik konfliktushelyzetet képviselnek, az ország külső fenyegetését. A kettő pedig összekapcsolódik a történelemkönyvek hiányában. Ezek a mozzanatok ugyan csak kisebb-nagyobb utalások szintjén állnak, mégis bőven látok bennük potenciált. Nagyon remélem, hogy az írónő a további kötetekben részletesen kifejti őket.

Az aranyosan romantikus szálat és az annak háttért adó szórakoztató felhajtást, tehát átjárja egy csipet mondanivaló is, ettől lesz igazán jó kis könyv A Párválasztó.

Nekem nagyon tetszett és bátran ajánlom minden lánynak.

Kiegészítés:

Nem túlságosan meglepő módon, ez a könyv egy trilógia nyitó része. Ezt azonban cseppet sem bánom, mert amilyen tempóban halad a női rivalizálás, sok-sok idő lesz még a világ kibontakozásához és a mondanivalók kifejtéséhez. No, meg a romantikus szál alakulgatásához.

A második kötet, Az Elit hamarosan megjelenik magyarul, a Gabo Kiadó legalábbis novemberre ígérte. A harmadik és egyben befejező részen (The One) pedig most dolgozik az írónő, aminek elkészülését 2014-re tervezi.

Akinek pedig nem lenne elég ez a három könyv, az elolvashatja Cass rövid novelláját is. The Prince előzménytörténetnek számít, Maxon életébe enged bepillantást még a 35 lány kiválasztása előttről. Ez a novella azonban csak e-bookban jelent meg, így a magyar megjelenése nem valószínű.

Mindenképpen végigolvasom a trilógiát, ha tehetném, már kapnék is a következő kötet után.