30 Napos Könyves Kihívás

Molyon részt vettem a 30 Napos Könyves Kihíváson.
Minden nap egy-egy szempont szerint kellett könyvet választani. 30 nap alatt meglehetősen változatos listát hoztam létre, amit szeretnék visszakereshetővé tenni, így itt is megosztom. Talán a hozzám hasonló könyvfüggők még érdekesnek is találhatják.
(Mivel a kép nélküli bejegyzések elég csupasznak tűnnek és még nem dicsekedtem el a drágáimmal, a napok közé szúrok néhány fényképet.)

1. nap – A legjobb könyv, amit a múlt évben olvastál
Sok jó könyvhöz volt szerencsém a múlt évben, mégis, ha ki kell emelni egyet, akkor az Cassandra Clare Üvegvárosa. Olyan olvasási élményt nyújtott, amivel ritkán találkozom. Egyszerűen nem találtam benne semmi kivetnivalót, pedig elég kritikus vagyok. Imádom! :)

2. nap – A könyv, amit háromnál többször olvastál el
Két kedvenc könyvemre illik ez a leírás, én mégis az Éjvilágot emelném ki.
Rob Thurman olyan könyvet írt, amit egy héten belül kétszer olvastam végig. Egyszerűen muszáj volt azonnal repetáznom, annyira a szívemhez nőtt. :)
Azóta is előkelő helyen szerepel és már érik egy újabb újraolvasás… :)

3. nap – Kedvenc könyvsorozatod
Hajaj, előre látom, hogy sok lesz az ismétlés. ^^
Jelenleg a kedvenc sorozatom Cassandra Clare – Végzet ereklyéi sorozata. Már az első kötet óta függő vagyok és nem nyugszom, míg az összes rész a polcomra nem kerül. :)
Ráadásul szerintem nagy élmény úgy belecsöppenni egy sorozatba, hogy még folyamatban van. Kicsit olyan érzés, mintha az író neked írná az aktuális részt.

4. nap – Kedvenc könyved a kedvenc könyvsorozatodból
Ha a cselekményt nézem, akkor az Üvegváros a csúcs, mégis inkább a Hamuvárost mondanám kedvencnek.
A sorozatban a Hamuvárosnak van a legszebb borítója. ^.^ Ebben a kötetben kedveltem meg Jace-t igazán és ebben van egy olyan csavar, amire egyáltalán nem számítottam és aminél először a számat húztam, de mire a végére értem, bőszen egyetértve bólogattam.
(I love Simon!)

5. nap – Egy könyv, ami felvidít
Mindegyik szívemnek kedves könyv felvidít. Már attól szebben süt a nap, ha kézbe veszem őket. :)
De ha ki kell emelni egyet, ami kifejezetten hangulatjavító terápiaként is alkalmazható, akkor az a Kísértés Rt. Minden egyes új oldalon azt várom, mikor nevethetek ismét egy jót a butuska angyalokon. (:

6. nap – Egy könyv, ami elszomorít
Szeretem a drámákat és egy melankolikusabb történethez sokkal jobban illik a szomorú befejezés. Így lesz kerek és így ad valami pluszt, amin lehet gondolkodni.
Ian McEwan Vágy és vezeklése épp ilyen könyv. Szomorú, kissé mélyen szántó, elgondolkodtató, ugyanakkor csodálatos darab. Mind a megfogalmazás, mind a cselekmény mestermunka.

7. nap – Egy könyv, amit szerinted alulértékelnek
Nehéz ilyet mondani, hiszen nincs olyan könyv, ami mindeninek tetszene, vagy ami senkinek sem. Ez teljesen szubjektív és stílusfüggő. Ugyanakkor csodálatos is, hogy ilyen különbözőek és színesek vagyunk. :)
Noel Barber Tamanera című könyve nem a legismertebb. Épp ezért mondanám ezt a művet, mintegy népszerűsítés szempontjából is. Vaskos kötet, a fülszöveg alapján romantikus, bár szerintem nem kimondottan ebbe a kategóriába tartozik. Inkább életszagú, történelmi, kelettel fűszerezve. Megérdemelne egy kicsivel nagyobb olvasótábort.

8. nap – Egy könyv, amit szerinted túlértékelnek
Meg lehet kövezni, de én egyszerűen nem értem, mit eszik szinte mindenki a Twilighton.
Olvastam már rosszabbat az igaz, de százszor jobbat is.
Valahogy nem értem, miért lett ekkora felhajtás egy cukorszirupos, sablonokat előszeretettel alkalmazó történet körül, amit megpróbáltak természetfeletti köntösbe bújtatni.
Szerintem, sosem fogom megérteni, ahhoz túl sötétlila a lelkem.

9. nap – Egy könyv, amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de a végén mégis másképp alakult
Claire Loup – Amikor életemben először című könyvével sokáig csak szemeztem. Nem gondoltam volna, hogy tetszene, mivel ostoba kis tinikönyvnek tűnt. Aztán addig ingerelte a retinámat kacér vörös színével, míg tettem vele egy próbát. Kellemesen csalódtam. Egyáltalán nem ostoba könyvecske, hanem egy szórakoztató, könnyed olvasmány, amit ha vonaton olvas az ember, furcsa tekintetek kereszttüzébe kerülhet. (Hangosan felkacagtam egy-egy résznél nem törődve azzal, ki van a közelemben. ^^)
Szerintem, minden lánynak el kellene olvasnia. Ez nekünk, rólunk szól. :)

10. nap – Kedvenc klasszikus könyved
Egyértelműen: Louisa May Alcott – Kisasszonyok
Olyan könnyed, magával ragadó, aranyos történet. Minden sor mögött ott rejlik a család szeretete és a kisemberek boldogsága. Megunhatatlan és kortalan. :)


11. nap – Egy könyv, amit utáltál
Egy könyvet sem utálok, van amit nem szeretek, amivel csak szenvedek, ami felbosszant, de nincs olyan hogy utálom. Amúgy is rövid az utálom listám. ^^
De mivel mondanom kell egy könyvet, kiemelem azt, amivel a legtöbbet szenvedtem: Paulo Coelho – Veronika meg akar halni.
Számomra kész gyötrelem volt, mire átrágtam magam rajta. Egy teljes évig félbehagytam és pihentettem a polcomon. Egyszerűen nem kötött le. Untam, idegesítettek a szereplők és bosszantott az üres elmélkedés a semmiről. A töprengős könyvek, amúgy sem az én világom. Sokat vártam tőle, hiszen Coelho is népes rajongótáborral rendelkezik, de nem kaptam semmit.
Most pedig úgy érzem, soha többet Coelhot…

12. nap – Egy könyv, amit régen szerettél, de már nem
Hűséges típus vagyok, szóval ha megszeretek valamit, akkor kitartok mellette még akkor is, ha megváltoznak az érzelmeim. Szóval olyan könyv nincs, amit egyszer szerettem, de már nem.
Viszont van egy könyvsorozat, amit régen imádtam. Az első néhány kötetért még most is oda meg vissza vagyok, azonban a folytatás nagy csalódást okozott, kiábrándított.
Laurell K. Hamilton – Anita Blake sorozatáról van szó.
A 10. köteten (Leláncolt Nárcisszusz) még átrágtam magam. A 11. (Égkék bűnök) viszont kiverte nálam a biztosítékot. Félbehagytam és nem tudom, lesz-e valamikor erőm folytatni.
Ez az Anita már nem az a vagány csaj, akit a sorozat elején megismertem és ezek a könyvek, már nem azok az izgalmas, csavaros kötetek, amik voltak. Csalódtam…

13. nap – A kedvenc íród
Kedvenc könyve(i)m van, de kedvenc íróm nincs. Van azonban néhány, akiknek különösen szeretem a munkáit:
Takami Kósun – realisztikus és alkotott egy zseniális könyvet, aminek párja nincs.
Ian McEwan – gyönyörűen írja le a legapróbb dolgokat.
Cassandra Clare – bírom a stílusát és a csavaros történetvezetését.
Magggie Stiefvater – érzelmes és szép minden sora.

14. nap – A kedvenc könyved a kedvenc íródtól
Mivel előző nap kifejtettem, nincs kedvenc íróm, ez most egy kis fejtörést okozott.
Az előző karcban említett szerzők közül, van akinek műveit már korábban kiemeltem és van, amit későbbre tartogatok. Választásom, így Maggie Stiefvaterre esett.
A Shiver szépen megírt kötet tele érzelemmel és feszültséggel. Az olvasó maga is megborzong a hidegtől, vagy az aggodalomtól, illetve ellágyul a napsugaraktól és a gyönyörűen megfogalmazott soroktól. Nálam előkelő helyen szerepel a „szeretem könyvek” listán.

15. nap – Kedvenc férfi szereplőd
Hallgatok a szívemre és azt mondom: Niko. :)
Belezúgtam a srácba, az eszébe, a kitartásába, a hűségébe, a pengéibe, az életstílusába, szóval mindenbe, ami ő, akár van hosszú szőke haja, akár nincs. :)

16. nap – Kedvenc női szereplőd
Anita Blake (szigorúan, amíg nem rohan önként és dalolva egy bizonyos vérszívó karjaiba)
Anita egy igazi tökös csaj, akiről ha olvas az emberlánya, elhiheti, ő is lehet ennyire magabiztos és vagány. Önbizalom fejlesztő terápiaként is használható. (=

17. nap – A kedvenc idézeted a kedvenc könyvedből
Nagyon szeretem az idézeteket, így nehéz választani. Viszont van egy könyv, aminek szinte minden sorát ki lehetne írni: Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg
Íme az egyik kedvenc részem:
"– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem."

18. nap – Egy könyv, amiben csalódtál
Jay Asher – Tizenhárom okom volt… című könyve hatalmas melléfogás volt a részemről.
A fülszöveg tetszett és mindenki dicsérte, hogy elgondolkodtató, meglepő és megrázó. Bennem azonban csak szánalmat és dühöt ébresztett.
Hannah olyan szinten idegesítő, hisztis liba, hogy néhány fejezet után kedvem lett volna az arcába üvölteni, mennyire szánalmas, vagy agyoncsapni. De kitartottam, vártam és reménykedtem, hátha kapok valamit. Valamit, amin elgondolkodhatok, amitől átértékelhetem a könyvet, esetleg más megvilágításba helyezhetek dolgokat. Legnagyobb csalódásomra semmi ilyet nem kaptam…

19. nap – Kedvenc könyved, amit megfilmesítettek
Sok általam kedvelt könyv került már vászonra vagy képernyőre. Volt, ami csapnivaló (Battle Royale), volt ami csodálatos (Vágy és vezeklés) és volt ami megunhatatlan (Harry Potter) vizuális élményt nyújtott.
Ha ki kell emelni egyet, akkor George R. R. Martin művét mondanám. A Trónok harca, bár sorozatként került a nézők elé, a lehető legpontosabb adaptáció, amivel eddig találkoztam. Még a párbeszédek is szinte szó szerinti idézetek és a színészek tökéletesek. Külön piros pont jár a hihetetlen látványért. Szerintem senkinek sem okozott csalódást és már alig várom a 2. évadot. :)

20. nap – Kedvenc romantikus könyved
Nem vagyok az a kimondottan romantikus típus. Azt szeretem, mikor a szerelmi szál fűszerként van jelen és nem töményen.
Ha kimondottan romantikus könyvet kell mondani, amiben a lényeg a szerelmen van, akkor Cally Taylor könyvét emelném ki. A mennyország várhat vicces, könnyed, hóbortos és mentes a csöpögéstől, egyszóval szórakoztatóan romantikus.



21. nap – Kedvenc könyved a gyerekkorodból
Gyerekként nem szerettem olvasni, fel kellett nőnöm a könyvekhez.
Azért néhány mesekönyv, gyerekkönyv megfordult a kezemben. Közülük Gazdag Erzsi Meseboltját lapozgattam a legtöbbet, meg is látszik az állapotán. :)
Update: Anyukám épp most emlékeztetett, hogy Donászy Magda A mókus és a szarka című könyvét olvastattam fel a legtöbbet. Akkor helyesbítésként ezt mondanám a kedvencemnek. :)

22. nap – A kedvenced a birtokodban lévő könyvek közül
Mindegyik könyvet egyformán szeretem a polcomon látni és olyan csinosak, ha nem egyedül vannak. Szóval kedvencem az egész könyvespolcom. :)
No, de ha ki kell emelni egyet, hát legyen: Benina – A Boszorka fénye
Ez volt az első könyv, amit dedikáltathattam, így különleges darabja lett a gyűjteményemnek.

23. nap – Egy könyv, amit már régóta el akarsz olvasni
Mikor belekezdtem a kihívásba és átfutottam a napokat, ennél a pontnál A szél árnyéka ugrott be. Mivel azonban ezt tegnap este elkezdtem olvasni, más kiválasztott után kell néznem. :)
Egy ideje szeretnék Jane Austen könyvet olvasni, csak még azt nem döntöttem el, melyiket. Ezen kívül George Orwell 1984 kötete is piszkálja a fantáziámat.

24. nap – Egy könyv, amit jó lenne, ha többen elolvasnának
Nem igazán lehet univerzális könyvet mondani, hiszen mi molyok is olyan sokfélék vagyunk. Van aki a krimit szereti, van aki a romantikát, van aki a horrort és így tovább. Ettől vagyunk érdekesek.
Épp ezért nem ajánlhatom az általam nagyra becsült könyveket sem mindenkinek, ez ugyanis ízlés kérdése. Viszont van egy kötet, ami népszerű, sokan olvassák, mégsem jut el mindenkihez. (Én is csupán nemrég fedeztem fel magamnak.) Pedig, ha létezik olyan könyv, ami korra, nemre, vallásra, politikai nézetre és minden életeszményre tekintet nélkül bárkinek a kezébe nyomható, akkor az A kis herceg.
Jó lenne, ha többen olvasnák és még jobb, ha mindenki.

25. nap – Az a karakter, akire a legjobban hasonlítasz
Kelley Armstrong – A szellemidéző könyvének főszereplője, Chloé pont olyan, mint én.
Meglepő volt olvasni valakiről, akit szintén jó néhány évvel fiatalabbnak néznek, aki annyit dühöng a csapnivaló frizurája miatt, mint jómagam és akinek még a gondolkozásával is azonosulni tudtam.
Amúgy nem én vagyok az egyetlen, aki észrevette a hasonlóságot. Anyum rendszeresen elcseni a könyveimet, így mikor ez a kötet került a kezébe, néhány fejezet után közölte, kicsit olyan, mintha rólam olvasna. :D

26. nap – Egy könyv, ami megváltoztatta a véleményedet valamiről
Jean M. Auel – A Barlangi Medve népe hatására átértékeltem mindent, amit az őskorról gondoltam.
Régebben unalmas időszaknak tituláltam, míg őseink túl távolinak és megismerhetetlennek tűntek. A könyv hatására azonban ez is egy olyan korszak lett, amit bárcsak megtapasztalhatnék a saját szememmel. Ayla fogadott népe belopta magát a szívembe a főhősnővel együtt. Rádöbbentem, hogy nem sokban különböztek tőlünk.

27. nap – A legmeglepőbb csavar egy történetben / a legmeglepőbb befejezés
Általában, sőt szinte mindig, átlátok a szálakon, így mindig azokat a könyveket tartom a legjobbaknak, amik meg tudnak lepni.
Ebben a Battle Royale vezet, úgy egy fényévvel, mivel az elejétől a végéig kiszámíthatatlan volt. Most mégsem ezt a könyvet szeretném kiemelni. (Más alkalomra tartogatom.)
Választottam Brent Weeks – Az árnyékvilág peremén. Az utolsó oldal olyan ütős meglepetést okozott, hogy hosszú percekig csak pislogtam és vagy hatszor elolvastam újra, hogy megbizonyosodjak, nem a szemem káprázott. Kiérdemelte a legmeglepőbb végszó címet.

28. nap – Kedvenc könyvcímed
Rettentő gyönyörűség
Mert dallamos, sejtelmes és rettentően gyönyörű. :)

29. nap – Egy könyv, amit mindenki utált, de te szeretted
Jókai Mór – A kőszívű ember fiai
A kötelező olvasmányokat elég durván szelektáltam, amiket viszont olvasásra alkalmasnak ítéltem, többnyire tetszettek.
Ezt a könyvet egyedül én olvastam az osztályomból. Mindenki más feladta és csak panaszkodott, mennyire rossz. Én meg csak pislogtam, mert nekem kifejezetten tetszett. Az egyik legjobb kötelező volt. :)

30. nap – Minden idők kedvenc könyve
„Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.” /Carlos Ruiz Zafón/
Egyértelműen: Takami Kósun – Battle Royale
Imádom az első betűjétől az utolsóig. Ez az a könyv, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám, ami rabul ejtette a lelkemet.
Megunhatatlan és felülmúlhatatlan számomra. Évek óta a kedvenc könyvem csupa nagybetűvel és nem valószínű, hogy ez változni fog. :)



Megjegyzés:
A fent említett könyvek többségéről van külön bejegyzésem, így aki kedvet kapott valamelyikhez, nézzen utána bátran. (Linkek a könyvcímekhez csatolva, de akár a Könyvek címkén is megkereshetők )Könyvkritikáimat igyekszem spoiler mentesen megírni, ám ha mégis előfordulna ilyesmi, azt mindig jelzem.
A képeken látható cicáim Edgár (vörös) és Hermione (fekete), akik testvérek. Ők a legfotogénebbek a csapatban. Edgár szinte pózol, ha kamerát lát, vagy beszélni kezd. A harmadik szőrmókomról Valentínáról (anyamacska) ez már nem mondható el, pedig ő is gyönyörű cicus, csak alig lehet róla normális képet készíteni. A kutyusom szintén ebbe a kategóriába tartozik.
Igen, az utolsó képen Edgár valóban puszit ad nővérének. Ugye, milyen aranyosak? ^^