Hamuváros

Az új év első bejegyzését azzal kezdem, hogyan léptem át 2011-be.
Eddig ez volt a legjobb szilveszterem. Habár nem volt nagyon nehéz felülmúlni az elmúlt éveket. Gyors lista visszafelé haladva:

2009: ismeretlen emberke (egyik barátom osztálytársa) házibulival induló, a falucska állítólag legjobb helyén folytatódó partijára voltam hivatalos. A következő sült ki belőle: lapos házibuli, a társaság felét nem ismertem, a falucska legjobb helye egy téglalap alakú izé, ahol a karaokegépen, egy csocsóasztalon, pókerszobán kívül két másik 40-es átlagéletkorú társaság volt jelen. Nyilvánosan sosem éneklem, csocsó és póker utálatom van és a befizetett jegyért kaptam egy pohár pezsgőt és fél tucat virslit.... Így gondoskodnak az antialkoholista, vegetáriánus vendégekről... Hajnalban már jöttem is haza, ami a kiváló közlekedési viszonyoknak köszönhetően több mint két órát vett igénybe a szokásos egy helyett...

2008: kisvárosunk egyetlen normális bulihelyén, drága belépővel töltöttem. Az egészből egy átlagos szombat este hangulat lett, miután túltettem magam azon, hogy háromféle állatot tettek elém vacsorára. Ennyit a "biztos lesz húsmentes menü" dologról...

2007: HuAn barátomnál kezdtünk és egy diszkóban folytattuk. Kemény egy órát bírtam a szardíniásdobozra emlékeztető borzalmas zenétől dübörgő diszkóban, ahol valaki leöntött fél üveg sörrel és rám borítottak szintén véletlenül egy asztalt tele üres üvegekkel, aminek a szilánkjait még másnap is szedegettem a ruháimról...

2006: otthon kezdtem egyik barátommal és az osztálytárasával. Éjfélre barátnőm öntudatlanra itta magát. Nekem kellett még felöltöztetni is kabátba csizmába, hogy bemehessünk az éjféli tűzijátékra, majd végigvonszolni a városon egyedül, mivel az osztálytársa végig telefonon beszélt valami sráccal. Aztán a tűzijáték alatt is én vigyáztam rá, míg a parkban hányt. Az említett osztálytárs eközben még mindig telefonált. Miután összeszedte magát a barátom és belefutottunk még néhány ismerősbe, nagy lelkesen megindultak a diszkó felé. Én meg dühös voltam, elegem volt mindenkiből és tartottam magam az elvhez, hogy oda én be nem teszem a lábam, így hazamentem szépen olyan egy óra körül....

Ezek fényében a következő vélemény alakult ki bennem a szilveszterről: Mi a francnak kell kötelezően bulizni? Rossz tapasztalataim miatt és mert tudtam, hogy másnap folytatnom kell a tanulást, szépen otthon maradtam. Végre azt tettem szilveszter este, amit igazán akartam. Ez pedig nem jelentett mást, minthogy bevackoltam magam kényelmes fotelomba egy jó könyv, kölyökpezsgő (az alkoholnak még a szagától is rosszul vagyok), egy zacskó chips és egy nagy adag fagyi mellé. Ez volt eddigi legjobb szilveszterem. A fenti képpel pedig dokumentáltam is.

Na, de hogy ne csak magamról zagyváljak össze-vissza, leírom a könyv ismertetőjét. Szóval Hamuváros. A könyvismertetőt libri.hu-ról szereztem és önkényesen kissé megvágtam, mivel elég sok spoilert tartalmazott az első kötetből. Én pedig senkinek sem szeretném elrontani a meglepetés örömét.

"Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt?"

Először is egy javítással kezdenék. Ez a Mortal Instruments című sorozat második kötete. Az elsőről, a Csontvárosról már írtam korábban és abban a bejegyzésben tévesen a trilógia jelzőt használtam a könyvsorozatra. Ez annak az oka, hogy a magyar kiadói oldalakon is trilógia címszó alatt fut. Valójában azonban hat kötetes. Amerikában kb. két hónap múlva jön ki a negyedik kötete a City of Fallen Angels, míg nálunk még mindig a harmadik kötet kiadási dátumát tologatják.
Nos, akkor rá is térek erre a könyvre. A borítója szerintem gyönyörű lett és bár nem annyira vastag darab, mint az előző, mégis megéri az árát.
Clary kalandjai folytatódnak és egyre több az izgalom és az akciójelenet. A könyv végére pedig az írónő határozottan belejött a harcjelenetek leírásába. Az elején még nem volt az igazi, de a finálé jóra sikeredett. De ez csak az én véleményem és amúgy is realisztikus, véres és pontos küzdelemleírásokhoz vagyok szokva... Az első kötetből megismert titkok is jelen vannak, sőt újabb elemekkel bővülnek. Ebbe nem megyek bele mélyebben, mivel nehéz úgy írni róla, hogy ne szóljam el magam a dolgok állását illetően. Nem szeretem, amikor valaki előre elmondja a nagy meglepetést és ezzel elrontja a varázst.
A cselekmény tele van fordulatokkal és bár én átláttam a szálakon, (nagyjából, mint mindig) egy nagy meglepetés mégis ért. Nem várt fordulatot hozott Simon, bár így utólag belegondolva, ez is jól megszerkesztett, a későbbi dolgok bonyolítására szánt elem volt. Összességében egy nagyon izgalmas kötet, amit nem lehet letenni. Nagy gratuláció az írónőnek és kíváncsian várom a folytatást. A végét már megint a kérdések tetőfokán hagyta abba...
Sajnos az Üvegváros című harmadik kötetre bizonytalan ideig még várnom kell, mivel eltolták a kiadás dátumát ismeretlen határidőre. Nem tudom, mi van a magyar kiadókkal, de valami nem stimmel, mert ez már nem az első könyv, amit halogatnak...
Megjegyzem, hogy akinek felkeltettem az érdeklődését, az olvassa el nyugodtan az első kötetről szóló bejegyzésemet és azzal kezdje a sorozat elolvasását és még véletlenül se nézze meg ennek illetve a harmadik kötetnek a leírását a kiadói oldalakon. Tele vannak spoilerekkel...

Még néhány apróság a végére:
Beleszerettem az árnyvadász rúnákba. Egyszerűen gyönyörűek!
Szombaton, vagyis holnap megyek Tolkien születésnapi rendezvényre, amit a Magyar Tolkien Társaság szervez a fővárosban. Gazdag programok reggel 11-től estig. (A linkek között a társaság honlapjára kattintva bővebb információk találhatók a programokról.) Mázli, hogy Ribizly eljön velem, mert egyedül biztosan nem mentem volna. Végre egy kis kikapcsolódás. Már nagyon rám fér... Amúgy tervezem, hogy megosztom élményeimet erről az eseményről.
Szabadidőm jelenleg a nullához közeli, így nem jut időm szinte semmire a tanuláson kívül. Legyen már vége! A vizsgaidőszak kikészít... Szóval nem írtam már egy jó ideje és fogalmam sincs mikor tudom folytatni a Revulsiont... Eddig úgy éreztem, megéri a sok energia, amit tanulásra fordítottam, ám a tegnapi borzalmas vizsgám után, kezdek ebben kételkedni...