2012. február 25., szombat

Dürer Kert

Elmesélek egy cseppet fura koncertélményt. Kicsit vicces, kicsit szomorú, legalábbis én így éltem meg.
Szóval tegnap este felhívott Applequeen. Megegyeztünk, hogy a hétvégén találkozunk, így nem ért váratlanul a dolog. Azt mondta, egy óra múlva lesz a fiújának (továbbiaknak: "A's boyfriend" az érthetőség kedvéért) a koncertje, mehetnék én is. Természetesen kaptam az alkalmon és rekordidő alatt kaptam össze magam.
Sosem értettem, mit tudnak tökölni egyesek a fürdőszobában. Nekem fél óra alatt megvan a zuhany, hajmosás, séró belövése, smink és a megfelelő gönc kiválasztása. Oké, néha én is hosszú percekig masszívan csak nézem a szerkényem tartalmát, de ennyiben ki is merül női hiúságom.
Mielőtt tovább mesélem a nem mindennapi koncertet, meg kell említenem a helyszínt.
A Dürer Kert egy kellemes hely. Már sokat hallottam róla, viszont tegnap léptem át először a küszöbét. Nem túl nagy, ami pont az én ízlésemnek való, nem is drága és még a zene is jó.
Szóval ide voltunk hivatalosak és negyed órával a kezdés előtt találkoztam Applequeennel. Miután üdvözöltük egymást, közölte, hogy a fiúja nem jön. Én csak pislogtam, aztán előjött a gyakorlatias énem és megkérdeztem: "Akkor ki fog dobolni?"
Na igen, úgy esett a helyzet, hogy A's boyfriend épp úton volt két haverja társaságában kocsival, mikor megállította őket a közeg. Ez nem is lenne baj, ha a két delikvens havernál nem lett volna fű. Így az egész pereputtyot bevitték a rendőrségre, szóval ő biztosan nem fog dobolni ma este. Épp annyit tudott tenni, hogy felhívta Applequeent és gyorsan elhadarta a történteket.
Ennyi volt az összes infó, amit tudtunk, mikor megérkeztünk a kertbe.
Ötszáz a beugró, amit le lehet inni, szóval nem drága hely. A kapuban fel kell mutatni a személyit, hogy helyes kis pecsétet (+18, ami feljogosít alkohol vásárlásra) kaphasson az ember. Az est fénypontja, hogy míg Applequeentől kértek személyit, tőlem nem. Persze tudták hogy együtt vagyunk, így valószínűleg nem akart a csaj újra égni, vagy (szeretném ezt hinni) végre nem néztem ki kiskorúnak.
Bementünk tehát, hogy megkeresve A's boyfriend bandájának többi tagját felgöngyölítsük az ügyet. Meg is találtuk őket, épp a koncertre pakoltak be. Kiderült, hogy nem csak fű volt a két jómadárnál és állítólag A's boyfriend zsebe sem volt üres. A slusszpoén, hogy A's boyfriend magának sodorja a cigit és valami hülye szokás folytán a C-vitamint meg a Supradynt fóliába csomagolva hordja. Így őt is egy kalap alá vették a többiekkel.
Az estét így beárnyékolta Applequeen jogos aggodalma lovagja után, aki a gyors telefon után sehogy sem volt elérhető. Bevetettem minden tudásomat, ami filmekből és könyvekből ragadt rám, hogy megnyugtassam, minden oké, csak a szokásos bürokráciát kell végigülnie a srácnak, addig pedig nem lóghat a telefonon.
Azért nem engedtük, hogy teljesen tönkre menjen az este.
A's boyfriend bandáját néztük meg először nagyon kíváncsian, hogy oldják meg a helyzetet. Nem kell félteni a fiúkat, ugyanis első dolguk, amint felmentek a színpadra, az volt, hogy tájékoztatták a közönséget, a dobosukat lecsukták, úgyhogy várnak minden lelkes önkéntest, aki tud Nirvana számokat dobolni. Viccesnek hangzott és az, hogy valóban minden szám után dobost cseréltek kész őrületnek tűnt. Minden elismerésem amúgy a srácoké, hogy így is bevállalták a koncertet és persze a lelkes önkénteseké, akik több (a Slipknot maszkos srác nagyon tudott) vagy épp kevesebb sikerrel, segítettek nekik. A hangulat felülmúlta a történteket.
Ezután még maradtunk és megnéztünk még néhányat.
A kert másik nagy előnye, hogy élő zene van, jó stílusban és a fiatal tehetségeknek teret biztosít a kibontakozásra. Nem voltak rosszak, bár nekem az utolsó banda, amit megnéztünk, tetszett a legjobban. Gyengéim a zúzós számok, ők meg Limp Bizkitet és Slipknotot játszottak.
Örülök, hogy végre megnéztem ezt a helyet, még a furcsa körülmények ellenére is. Mennék szívesen máskor is, remélhetőleg olyankor, mikor A's boyfriend dobol a színpadon.

Két negatívumot viszont meg kell még említenem.
Az első ahhoz kapcsolódik, hogy végre minden zárt helyiségből kitiltották a cigarettát. Hihetetlen boldogság ez számomra, mivel nem kell attól félnem, hogy vérvörös szemekkel megyek haza a füsttől, a ruháim és a hajam másnap is úgy bűzlenek majd, mint egy kocsma és melyik részeg marha fogja véletlenül rajtam elnyomni a cigit. Sokkal jobb így, itt viszont nem tartották be ezt az előírást, ami engem baromira zavart.
A másik, ami szemet szúrt az átlagéletkor volt. Applequeen azt tanácsolta, ne próbáljam meg besaccolni a körülöttünk lézengő spicces kis csajokat. Nem vagyok valami jó kormeghatározó, az azonban mégis lejött, hogy a tömeg 80%-a 4-5 évvel fiatalabb volt nálam. Komolyan, kezdem lassan vénnek érezni magam, ha buliba megyek. Az persze más dolog, hogy simán beolvadok közéjük...
Egyszerűen nem értem, miért botlok egyre fiatalabb, ráadásul részeg egyénekbe éjszaka. A szülők ilyenkor hol vannak? Sajnálom őket, hamar ki fognak égni, ha most ilyen intenzíven falják az éjszakai életet. Hova sietnek?
Ez úgy hangozhat, mintha képmutató lennék. Nem vagyok. Én is voltam 16, én is maradtam ki akkor is éjszakára, de én sosem voltam részeg, sosem voltam betépve és sosem találtam magam egy ismeretlen alak szájában a sarokban. Tudni kell, hol a határ és kész.
Amúgy meg aggódom, mert unokatestvérem 13 éves és most kezd kacsingatni a kamaszkor irányába, amihez a csordaszellem nagyban társul, míg kellő ésszel nem rendelkezik. Gyakorlatilag gyerek egy fejlődő testben, így könnyen baja kerülhet.
Persze nem tisztem gardedámot játszani és tőlem azt tesz, amit akar. Mindenki magáért felel, én legalábbis így látom.

Pasijelentés:
Ha épp nem egy könyvet bújok, akkor nyitott női szemmel szemlélem a világot. Így tegnap este is megnéztem magamnak a hímnemű felhozatalt és nem voltam elragadtatva. Szeretem Budapestet és itt előbb botlok figyelemre méltó srácokba, mint otthon. Most viszont cseppet csalódtam. A többség túl fiatal volt, Applequeen szerint sokan a meleg vonal képviselőinek tűntek, szerintem csak a divat teszi, így nem tudtam megfelelő irányt adni céltalan tekintetemnek.
Na, jó, két szám erejéig ráfeledkeztem valakire. A gond csak az, hogy mindig előbb hátulról szúrom ki az embereket. Szolidabbnak tűnt fehér trikóban, aztán mikor újra láttam, kiderült, ő is a zenész népséget gyarapítja és valahogy elvesztette a báját. No, nem azért mert zenész, bírom őket, csak jobban megnézve (fényben, nagyobb szögből) kicsit lágynak tűnt. Mint mondtam, nem vagyok jó kormeghatározó, így lehet tévedtem, mikor fiatalabbnak ítéltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése