Nightlife

Ez lesz az év utolsó bejegyzése. Fura, hogy lassan már egy éve írom ezt a blogot. Durván gyorsan telik az idő...
Erre a bejegyzésre igazából már elég régóta készülök. Korábbi bejegyzéseim alapján egyértelmű, hogy imádom a könyveket. Vannak azonban szívemnek különösen kedves darabok. Talán ezen kötetek azok, amik befolyásolják gondolkozásomat, valami pluszt adtak az életben, vagy csak kedves emlékhez kötődnek. Most is egy ilyenről fogok írni. Lelkem, lényem darabkái talán ezen lapokból rakhatók össze a leginkább. Persze nem csupán a könyvek vannak az életemben, mégis egyre közelebb állnak hozzám. Időm nagy részét velük töltöm és szívesebben választom az olvasás örömét más szórakozások helyett. Könyvmoly vagyok és élvezem.



Rá is térek az egyik kedvenc könyvemre. Kezdem az ismertetővel:

"Üdv New Yorkban! Ahol egy troli lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában - és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő - és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. O a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa..."

Erre a kötetre is véletlenül bukkantam rá az interneten böngészve. Megtetszett a borító, elolvastam a leírást és arra gondoltam: "Miért ne?" Így karácsonyi ajándéknak ezt a könyvet kértem. Meg is kaptam, és ennek már ha jól emlékszem, három éve. Ott díszelgett a fa alatt és nagyon örültem neki. Miután pedig lementek a kötelező rokonlátogatások és nem volt semmiféle zavaró tényező, bevonultam vele a szobámba. Bekucorodtam a fotelomba és nekiláttam az olvasásának. Néhány oldal után megállapítottam, ez egy izgalmas könyv. Hihetetlenül kíváncsivá tett. Aztán a folytatás egyszerűen beszippantott. Csak olvastam és olvastam, majd azon kaptam magam, hogy már a felénél tartok. Mivel rengeteg szabadidőm volt akkoriban és szerettem volna kiélvezni a kötet minden egyes betűjét, kényszerítettem magam a lassabb tempóra. Mindezek ellenére két nap alatt kiolvastam és miután befejeztem, éreztem azt a bizonyos bizsergést, amit csak a kedvenc könyveim után érzek. Ez a vágy, öröm és szomorúság keveréke. Folytatást akartam. Tudni, mi lesz velük ezután. Egyszerűen beleszerettem a könyvbe, az író stílusába, a szereplőkbe, mindenbe. Így pár napig gyötrődtem a hiányérzetemmel, amin nem segített a tudat, hogy igen is létezik folytatás, csak épp nem piciny országunkban. Aztán fogtam magam és még az ünnepek alatt, másodszorra is nekikezdtem. Ezúttal igyekeztem beosztani és lassabban haladni. Ez hiányérzetemet csökkentette, mégis ismét éreztem azt a bizonyos bizsergést, miután másodszorra is a végére értem. Egyszerűen imádom. Ez alatt a néhány év alatt pedig még egyszer-kétszer kiolvastam és nem tudom megunni.

A rövid személyes történet után, belemerülök a könyv világába.
A főszereplő Cal egy igazán jól megalkotott karakter. Igaz, ez minden egyes szereplőről elmondható. Mégis az önmarcangoló, makacs és pimasz természete kifejezetten vonzóvá teszi. Nagyon bírom a beszólásait és mivel a kötet az ő szemszögéből íródott, szarkasztikus humora lépten-nyomon feltűnik. Mégsem ő a kedvenc karakterem, hanem a bátyja, Niko. Szabályosan belezúgtam. Ilyen pasi kell nekem! Egyszerűen imádom, hogy komoly és megfontolt, mégis vevő a csípős megjegyzésekre. Okos, szeret olvasni és vegetáriánus, sőt még a derekáig érő szőke haját is szeretem, bár a szőke haj nem épp a zsánerem...
Az írónő kiváló munkát végzett nemcsak a karakterekkel, hanem a stílussal és a sztori megalkotásával is. Humoros, izgalmas és fordulatokkal teli. Ráadásul a misztikus lényeket egy egész más megvilágításba helyezi. Ez a kötet vérbeli urban fantasy. Kedvem támadt csak azért elmenni New Yorkba, hogy megnézzem, tényleg lakik e egy kobold a Central Parkban, illetve egy troll a Brooklyn híd alatt.
A szokásos pörgős akciós és szarkasztikus humorral bevont történet alatt pedig van valami, ami ezt a kötetet számomra még kedvesebbé teszi. Ez pedig a testvéri szeretet. Jómagam egyke vagyok, bár biológiailag van két féltestvérem, egy öcsém és egy bátyám. Őket azonban nem ismerem, sőt az idősebbet csupán fényképen láttam egyszer, míg a fiatalabbat párszor még a gimiben. Akkor volt kilencedikes, mikor én végzős. Nem ismert meg, nem köszönt, bár én se törtem magam, hogy haverkodjak vele. Lehet, azt sem tudja, hogy létezem... Ezen okok miatt, nekem idegen a testvéri szeretet. Cal és Niko közt pedig olyan szép és erős kötelék van, ami számomra csak álom lehet. Megható, hogy bár Niko csupán a féltestvére és öt évvel idősebb, tehetséges és száz százalékig emberi lény, mégis a félig auphe öccse önkéntes testőrévé vált és bármire képes azért, hogy megvédje. Nem hagyta sorsára sem őt, sem az anyjukat és szinte feladta a saját életét, hogy biztonságban legyenek. Ez pedig szerintem csodálatra méltó. Igaz, az én szívemnek már az is kedves, amikor a testvéri civódásukat olvashatom.
Azért is szeretek olvasni, mert szinte átélhetek olyan dolgokat, amik nekem nem adatottak meg.

Bátran ajánlom ezt a könyvet minden fantasy rajongónak, főleg azoknak, akik az urban fantasy hívei és nem zavarja őket a vér és egyéb testnedvek realisztikus kiontása, illetve a borongós hangulat. Iszonyatosan jó könyv.

Egy kis aktualitás a végére:
Sajnos, a Tuan kiadó gondozásában jelent meg és ismereteim szerint, ők vették meg a folytatás jogát is. Ez pedig azt jelenti, hogy már lassan három éve a kiadó honlapja szerint fordítás alatt van a második kötet, a Moonshine. Talán állíthatom, hogy ez a kiadó az ország legmegbízhatatlanabbika, ami folyton anyagi gondokkal küszködik és éveket tol a kiadás dátumán, illetve még a honlapját sem frissíti, hogy az olvasók legalább képben lehessenek a várható megjelenéseket illetőleg. Sajnos, ez a műfaj más kiadóknál nem túl népszerű és a kiadói jogokkal sem vagyok teljesen tisztában, mégis egyedüli esélyt akkor látok a további kötetek hazai kiadására, ha egy másik kiadó veszi a szárnyai alá.
Szomorú, hogy a piac tele van számomra érdektelen könyvekkel, míg az igazán jó darabok, főleg a fantasy műfajában, hiánycikkek maradnak, hiába lett bestseller Amerikában és hiába egyre nagyobb a sikere. Ráadásul New York lakossága már a ötödik kötetet is olvashatja ebből a sorozatból, illetve az írónő másik két regényét. Én meg várhatok és reménykedhetek tovább, mivel angolul nem az igazi regényt olvasni. Én ugyanis az összes betűt ki akarom élvezni, amit csak anyanyelvemen tehetek meg. Hozzáteszem, a fordítót Takács Gergelyt elismerés illeti a kitűnő munkáért. Szerintem, tökéletesen fordította, megtartva a könyv eredeti stílusát és hangulatát.

Befejezem bejegyzésemet és a blog 2010-es részét egy szép idézettel:

"Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna "ha.."! Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat!"

Ezúton kívánok minden olvasómnak, illetve az erre tévedőknek sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt. :)