Vágy és vezeklés (könyv)

Ma reggel befejeztem ezt a csodálatos könyvet. Igaz, a filmadaptációjáról már írtam egy bejegyzést korábban, mégis úgy gondolom, a könyv is megérdemel egyet.
Karácsonyi könyvtermésem legjobb darabja lett és beírta magát a "kedvenc könyveim" listámra. Egész nap érlelgettem, ízlelgettem magamban a szavakat, hogy mivel is tudnám jól érzékeltetni, mennyire tetszett. Nem jártam túl nagy sikerrel, mégis megpróbálkozom a feladattal.
De előbb a szokásos rövid leírás, hogy mindenki képbe kerüljön:

"A tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis ház parkjának ékes szökőkútjába merül. A kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és ekkor Briony döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés... "

Először is le kell szögeznem néhány paramétert. Szépirodalmi regény és élvezéséhez és megértéséhez szükség van bizonyos mértékű érettségre. Nem húznék korhatárt, mivel nem hiszek ezekben a számszerűsítésekben. Attól, hogy valaki eléri a bűvös 18-at még nem biztos, hogy elég érett gondolkodású ahhoz, hogy meglássa ennek a könyvnek a varázsát, míg lehet, hogy egy fiatalabb egyén igen. Ezt nem lehet számhoz kötni. Ezek amúgy is csak irányító, általánosító határok, mint a vérnyomás meg a koleszterinszint.
A nyelvezete csodálatos, érzékletes és aprólékos. Minden picike részletet pontosan ír le, így teljes képet ad, mintha csak egy festményt nézne az ember. Ez azonban együtt jár a hosszú leíró részekkel, amik uralják az egész könyvet. Nagyon kevés a párbeszéd és nagyon sok a gondolat, benyomás. Ezt egyesek unalmasnak vagy vontatottnak találhatják, bár egyáltalán nem az. Nem rajongok a hosszú tájleírásokért, mégis élveztem minden egyes mondatot. Szerkezetileg három egységből áll, illetve a végszóból. Az első rész maga a cselekmény, a kiindulópont, a lényeg, ha úgy tetszik. A második Robie, míg a harmadik Briony szemszögébe enged bepillantást. A záró részhez pedig nem fűznék semmit, hiszen az teszi fel az i-re a pontot és adja meg a végső csavart.
Van mondanivalója, méghozzá elég erőteljes, elgondolkodtató, ahogy a háborús jelenetek is azok. De ha már jelenetek, akkor ki kell emelnem egyet, a könyvtárban játszódó részt. Nagyon szépen van megírva és az én szótáramban ez jelenti az érzékiséget. Bár nem vagyok szexuális tartalmak híve, főleg mert hajlamosak tönkretenni a könyv varázsát, mint az Anita Blake esetében. Azért függesztettem fel ugyanis a rettentő jó Anita Blake sorozatot, mert az erotikus tartalom teljesen elvitte az egészet. A munkahelyi ágy helyett padlójelenet kissé kiverte nálam a biztosítékot. Nem azért mert olyan durva lett volna, hanem, ha már munka közben is dug (bocsánat a kifejezésért, de ez a megfelelő szó rá), mikor végre zombikkal kellene foglalkoznia, akkor már nem lesz nyomozás. Engem meg csak az érdekelt, míg Anita magánélete hidegen hagyott. Na, de ebben a könyvben tökéletes volt ez a jelenet. Élő példa arra, hogyan kell szépen és érzékien írni.
Robie szemszöge pedig kifejezetten tetszett, hiszen a háborúba is bepillantást enged. Teljesen beszippantott, megérintett és elgondolkodtatott, bár lehet, hogy ebben az is közre játszott, hogy éjszakai vonatút során olvastam. De az egész könyv ilyen, magával ragadja az olvasót, aki hirtelen a könyvben találja magát és megfeledkezik a külvilágról.
A leírás mellett pedig a karakterek nyújtják a varázsát. Mindegyik él, igazi ember, aki akár a szomszéd is lehetne, vagy épp te magad. Én könnyedén tudtam azonosulni velük, főleg Brionyval és a gondolkodásával, ami tekintve tette súlyát nem a legbiztatóbb dolog. Egyik szereplő sem tökéletes, mindegyiknek van hibája, tévedése, akár a való életben.
Összességében egy gyönyörű mű, amit csak ajánlani tudok. Érdemes elolvasni.
Még meg kell jegyeznem, hogy én előbb a filmet láttam, mégis nagyon élveztem a könyvet, hiszen az mindig többet nyújt. Azt pedig muszáj hozzátennem, hogy eddigi tapasztalataim szerint, ez a filmátirat követte a legjobban az eredeti szöveget. Egyedül a végét írták át teljesen érthető okokból, és a filmben így is ütött a csavar. Minden más érintetlen maradt, csupán apróságokat, részletjeleneteket hagytak ki, amik nem változtatnak a lényegen.