Rettentő gyönyörűség

Mostanában megfogyatkoztak a könyvekről szóló bejegyzéseim. Ennek több oka is van. Az első, hogy nincs időm olvasni, vagyis pontosabban megfogalmazva, szinte csak a kötelező irodalmat bújhatom, az meg nem mindig szórakoztató. Szabadidőm hiánya pedig rányomja bélyegét a blogbejegyzések gyakoriságára és témájára. Mégis, kiújult a könyvszenvedélyem. Csupán néhány dolognak vagyok szenvedélyes rajongója, már-már függője. Ezek a könyvek, képeslapok, tea és írás. A szenvedély pedig minél tovább nyomják el, annál intenzívebbé válik. Így jártam én is és szabályosan kiéheztem a könyvekre. Most azonban igyekszem táplálni a dolgot, mielőtt még több vásárlásra vetemednék. Az elmúlt héten ugyanis vettem két könyvet, majd rendeltem egy másikat és ma előjegyeztem egy lehetségesre. Ez csak attól függ, hogy sikerül e megvennem akciósan, avagy sem. Ráadásul a hónap végén kijön az Üvegváros, amire azonnal le fogok csapni. A másik régóta várt könyvet pedig júniusra ígérik a kiadók. Ezeken kívül felkerült még egy könyv a listámra és már nagyon szemezgetek egy régóta kinézettel is, amitől csupán pénztárcám vékonysága tart vissza.
Na, igen. Könyv azon kevés téma egyike is, amikről hosszú órákon át tudok beszélni. Most pedig kiélem magam. ^^
Ez a bejegyzés már nagyon esedékes volt. Az egyik kedvenc könyvemet fogom megosztani és részletezni. A címe: Rettentő gyönyörűség.
Szokásos könyvismertető az elejére:

"Gemma Doyle más, mint a többi lány, akinek kifogástalan a modora, csak akkor szólal meg, ha szólnak hozzá, tudja a helyét, és hanyatt veti magát, és Angliára gondol, amikor ezt kívánják tőle. A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség. A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma, aki magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínosan valóra is válnak, hűvös fogadtatásban részesül az Akadémián. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt. Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal. És itt vár rá a sorsa..., amennyiben hisz benne."

Mint ahogy a jó könyvek többségével, ezzel is a véletlen folytán ismerkedtem meg. Pár éve, mikor közelgett a karácsony és szemezgettem a lehetséges könyvek között, megakadt a szemem ezen a gyönyörű darabon. A címe szerintem igazán tökéletesen lett lefordítva.Figyelemfelkeltő, dallamos hangzás, amihez a gyönyörű borító csak még több kedvet csinál. Természetesen, sosem a borító alapján ítélem meg a könyveket, mégis számítanak nekem. Egy szép borító még kedvesebbé teszi a szívemnek és jól is mutat a polcomon.
Szóval rábukkantam és ígéretesnek találtam, így szépen leadtam a rendelést, hogy nekem ez kell. Meg is kaptam és amint elolvastam, beleszerettem.
A gyengém a fantasy és a kosztümös könyvek. Ez pedig ötvözi a kettőt, így dupla élvezet.
A történet főszereplője Gemma, aki különleges képességek birtokában van, csak még nem tud róla. Nem az a tipikus jól nevelt kislány, mivel megvannak a saját gondolati, mégis fiatal és tapasztalatlan. Mikor bekerül a lányiskolába, szembe kell hogy nézzen ezzel, amint belecsöppen a lányok intrikáiba, miközben nagyobb dolgok is történnek körülötte a háttérben.
A főszereplők közül ki kell még emelnem Felicity-t, aki mindig eléri, amit akar, Pippát, aki igazi szépség és Annt, az akadémia ösztöndíjas hallgatóját. Ők hárman alkotják Gemma nagy csapatát a kalandokban és bár mindegyik egész más egyéniség, talán épp ezért egészítik ki egymást. Persze ez a kvartett nem minden kényszer nélkül alakul ki és semmi sem megy teljesen simán, ahogy a való életben sem. Az intrika és egyéni célok közéjük is beférkőznek...
Fontos még megemlítenem, ha már a szereplőknél tartok, Kartikot, a jóképű indiai idegent, aki folyton Gemma sarkában van. Kartik karakterét a könyv elején nagyon szerettem, ahogy azonban haladt a cselekmény, egyre kevésbé nyerte el lelkesedésemet. No, nem azért mert valami baj lenne vele, csak szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni a karakteréből. Bár ez főleg a második kötetben érezhető. Keveset szerepel és azon jelenetekben pedig, amikor az írónő előveszi, túl sokat akar rásózni a karakterére. Pedig tényleg egy nagyon jó karakter. Kedvelem.
A cselekmény izgalmas, érdekes és gyönyörű. Imádom a viktoriánus kort, a ruhákat, a viselkedést, mindent. A rejtélyek pedig egyre halmozódnak és az olvasó észre sem veszi, milyen szövevényes dolgok húzódnak a háttérben. Egy remek könyv, amit csak ajánlani tudok.
Az elején elfelejtettem megemlíteni, hogy trilógiáról van szó, vagyis három kötet és ha az ember elkezdi, garantálom, hogy mind a három létszükségletévé válik. Én is így vagyok vele.
Könyvekről talán még nehezebben merek írni részletekbe menően, mivel nem akarom elrontani a legapróbb meglepetés örömét sem. Épp ezért megemlítem most a második kötetet is, mivel nem tudnék úgy írni róla külön bejegyzést, hogy ne szólnám el magam a cselekményt illetően.


A második kötet a Lázadó angyalok címet viseli és szintén csodaszép borítót kapott. Ez a kötet ráadásul jóval vastagabb az elsőnél. Én egy teljes évet vártam rá, mivel csak következő karácsonyra jelent meg, de egyáltalán nem bántam. Elég türelmes vagyok, főleg ha tudom, hogy előbb, vagy utóbb lesz folytatás. Jó pont a kiadónak, hogy az ismertető teljesen spoiler mentesre sikerült, ezért be is tehetem nyugodt szívvel ide is:

"Gemma Doyle alig várja, hogy elutazzon a Spence Akadémiáról a karácsonyi szünetre, a barátnőivel töltse az időt Londonban, elegáns bálokra járjon, és ami már nem akkora mulatság, a betegeskedő apját ápolja. Miközben az 1896-os év szilveszterére készül, egy jóképű fiatalember, Lord Denby szeme akad meg Gemmán, vagy csak úgy tűnik? Mégis, a nagyvárosi forgatagban is egyre erőteljesebbek Gemma látomásai három fehérbe öltözött lányról, akikkel valami szörnyűség történt, amit csak a birodalmak tudnak megmagyarázni..."

Gemma kalandjai folytatódnak és amint megtudtam, hogy lesz benn bál és egy új lovagja is akad a főszereplőnek, még nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a könyvbe. Az első kötettel ellentétben ugyanis, ebben megmutatkozik a kor igazi varázsa, vagyis a társadalmi élet.
A misztikus vonal is egyre jobban fejlődik, egyre több a kérdés, a titok és a veszély is. A szereplők is kezdenek kibontakozni, feltárul életük egy-egy újabb szelete, Kartik azonban továbbra sem kap elég figyelmet véleményem szerint.
Gemma kezd felnőni és a szálak egyre jobban összekuszálódnak. Volt néhány meglepetés ebben a kötetben még nekem is. A befejezés pedig csak még több kérdést produkált. Alig várom a harmadik kötet a The sweet far thing (Távoli édes dolog)-t, ami vastagságából ítélve (a legvastagabb) még sok titkot rejt az olvasók előtt. Szerencsére, már nem kell sokáig várnom, mivel júniusban végre kiadják, legalábbis a kiadó ezt ígérte...
Meg kell jegyeznem, hogy ebben a kötetben szerepel egy karakter, aki nagyon a szívemhez nőtt. Nell igazán el lett találva és nem túl valószínű, hogy rajtam kívül mások ennyire megkedvelték, ő ugyanis kissé elmeháborodott. Valamiért mégis vonzódom az őrültekhez... Kedvelem és fejből tudom idézni, néhány mondatát:

"Jack és Jill felmentek a hegyre. Jack beverte a fejét, Jill utánagurult."

"Vigyázzatok a pipacsharcosokkal! Mohón felfalnak benneteket. Ham-ham!"

Nekem az utóbbi idézet a kedvencem. Annyira bírom a csajt. ^^
Összefoglalva, meleg szívvel ajánlom mindenkinek. Tényleg nagyon jó könyv. Benn van minden, ami kell: kaland, érzelmek, titkok. Persze, elsősorban nőneműeknek ajánlanám, ám ez nem zárja ki a lehetséges férfi olvasókat.

Helyzetjelentés, csak mert már olyan régen írtam ilyet:
Jelenleg a Vágy és vezeklést olvasom. Muszáj volt elkezdenem, mert már nem bírtam olvasnivaló nélkül. Csupán négy fejezetet olvastam a vonaton, de máris beigazolódott sejtésem, nagyon fog tetszeni. Igaz, a filmet láttam már, (írtam is róla korábban egy bejegyzést) így tudom, mi fog történni benne, mégis a hangulata magával ragadott. Olyan kellemes meleg, virágillatú hangulat telepedett rám, míg olvastam. Jó volt, de csak hazafelé folytathatom, mivel most tanulnom kell.
Apropó tanulás. Kezdek túl lenni egyre több referátumom és zh-n, ami igazán jó hír. Az egyik referátumomról írok is majd egy bejegyzést, ha lesz időm és kedvem hozzá.
Sajnos a szabadidőm még mindig elég kevés, így nem nagyon van időm írni, pedig most kedvet kaptam egy nagy vállalkozáshoz. A gond csak az, hogy ma délelőtti kezdeti lelkesedésem nagyon alábbhagyott. Elkezdtem lebeszélni magam a dologról, amit nem lenne szabad. Hisz mi veszteni valóm van, ha megpróbálok valami újat? Semmi, maximum a büszkeségem szenved néhány karcolást, de ez még belefér. Ráadásul, ha mégis bejönne a dolog, a fellegekben járnék egy ideig, az biztos. De erre még alszok párat...