Kísértés Rt.

Egy újabb könyv magyar szerző tollából.
Hogy hogyan bukkantam rá, illetve szereztem be a kötet, azt már egy korábbi bejegyzésemben elregéltem, szóval nem ismétlem magam. Inkább belevágok a pokoli lecsóba, csak stílusosan.
Fülszöveg:

"Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög?
Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött.
Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe.
A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét.
Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonban folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és kifinomult taktikázáson múlik."

Ami a külsőségeket illeti, helyes kis darab. Ideális vastagságú a közel 400 oldalával, ami hosszú olvasással töltött perceket ígér, mégsem tépi le a csuklódat, ha huzamosabb ideig bújod. A borító tetszetős, kellőképp megalapozza a hangulatot, ami a belső dizájnnal csak fokozódik. Minden fejezet előtt szerepel ugyanis egy rajzocska, ami csakúgy mint a borító, a szerző keze munkája.
Mikor belekezdtem, könnyed kikapcsolódásra vágytam. Ezt teljes mértékben teljesítette. Jót mosolyogtam már az elején és a humor nem apadt el, kitartott az utolsó betűig. A stílust gördülékeny, néhol kissé hosszúra nyújtott hasonlatokkal tűzdelt mondatok alkotják, amibe hamar belejön az olvasó. Persze szükség van arra, hogy vegyük a lapot. Én csípem a szarkazmust, a sötét humort és mindent, ami nem hétköznapi, így kedveltem ezt a fajta narrációt.
Ami a szereplőket illeti, nálam nem a főszereplők taroltak, hanem a mellékszereplők.
Kedvenceim a butuska angyalok, akik csupa jó szívvel képesek bődületes baromságokat véghez vinni és akik naivitásán csak mosolyogni lehet. Valahányszor feltűnt egy "tollseprű" már előre mosolyogtam, ezúttal milyen bakit követ el.
Aki még belopta magát a szívembe, az Vincent, a főhősnő bátyja. Minden cselekedete, gondolata teljesen logikus és érthető volt a számomra, szóval könnyedén azonosultam a helyzetével.
Ezt azonban sajnos nem mondhatom el a túlvilági trióról, vagy a bérgyilkosnőről. Talán nekem túl szélsőségesek voltak, amit időnként teljesen levetkőztek és valami szöges ellentétben álló dolgot műveltek. Persze ezzel inkább a határvonal elmosódását kellett volna éreznem a jó és rossz között, mégis néha zavaró volt.
A pap feltűnése egy kis változatosságot adott a szálaknak. Bár érezhető volt, hogy valami van körülötte, az ördögűzésig csak sejtéseim voltak. Aztán kiderült a titok és Theo beállt a főhősök sorába, már ami a népszerűségét illeti nálam.
A cselekményről nem írnék sokat, hiszen nem szeretem ellőni a meglepetéseket. Csak annyit fűzök hozzá, hogy szépen halad, akad jó néhány csavar és a részletek is jól kidolgozottak. Végig fenntartja az olvasó éberségét, mivel nem lehet eldönteni a Menny vagy a Pokol oldalára billen jobban a mérleg.
A vége azonban egy kis keserű szájízt hagyott maga után, már ami Serene bérgyilkos pályafutását illeti. Egyszerűbb kivitelben hatásosabb lett volna és talán jobban is illett volna a bohókás hangulathoz.
A versengés végkifejlete, a bérgyilkosnő beavatkozását leszámítva, tetszett. Pont olyan végszót kaptam, amilyet vártam, amin még dobott is az epilógus utolsó néhány sora.
Összességében egy szórakoztató könyv. Ajánlom mindenkinek, aki valami üdítőre vágyik és nincsenek betonba vésett vallási nézetei, nehogy megfeküdje a gyomrát a sajátos teremtéstörténet.

Néhány idézet ízelítőnek:

"- Az a helyzet, hogy én vagyok az apád. - Később ez a mondatom igen nagy népszerűségnek örvendett. Ha ezt előre tudom, komolyan levédetem."

"Rendes pap nem verekszik temetésen."

"- Nos, én... végtelenül örvendek - nyögte ki sután. - Ezek szerint te biztosan tudsz nekem segíteni.
- Miben is? - érdeklődött a nő elhűlve.
- Egy kárhozott lelket szeretnék elvitelre. - Anachel az élethez legszükségesebb mondatokat a gyorséttermekben tanulta. - De nem kérek mellé sült krumplit."

És végezetül a kedvencem:

"A saját szemeddel láttad, hány könnycseppé változik egyetlen pisztolygolyó."

Ha már van dedikált példányom, eldicsekszem vele. ^^