Már régóta szerettem volna és nyár végén egész komoly elhatározásom volt a témában. Csak aztán a nyári szünet közbejött és az őszi félévben más dolgok foglalkoztattak. Most viszont tartottam magam a "fogadalomhoz" és büszkén mondhatom, ma részt vettem az első jóga órán, amit heti rendszerességgel űzni is fogok.
Amúgy a mai egész napom rohangálással telt. Össze-vissza szaladgáltam a városban.Kezdtem azzal, hogy délben visszaszambáztam a koliba ebédelni, ez nálam egy bögrés levest jelent, meg latinozni cseppet. Nem volt ugyanis kedvem lézengeni az egyetemen több mint két órát, míg kezdetét veszi a következő órám. Szóval egyetem, koli, majd ismét egyetem, volt a napirend.
Csakhogy az utolsó órám a várban volt megtartva és 30 perc állt rendelkezésemre, hogy az egyetemről átmásszak Budára. Időben teljesíthető is lett volna, ha a tanárról ki nem derül, hogy szájmenésben szenved. Az egész órát végigbeszélte és tíz percet rá is húzott. Pedig én már mindent megtettem, hogy ráébresszem, vége az órának. Látványosan összepakoltam, a kezemben forgattam a sapkámat, majd kínomban az asztalra tettem a táskámat. Eljönni viszont nem mertem, mert elég sértődékeny típusnak tűnik és pont az asztal közepére kerültem.
Így maradt cirka 10-15 percem metrózni, buszozni és megtalálni a többieket.
Vicces volt, de tíz perc késéssel ugyan, sikerült beérnem a csoportot.
Ehhez hozzátartozik a biztonsági őr kedvessége, aki rám nézett és csak ennyit kérdezett: "Órára?" Amint bólintottam már engedett is tovább és azt is megmondta, merre mentek a többiek. Bár a sprint a liftig nem volt sikeres, pont az orrom előtt csukódott be, csak eljutottam az órára.
No, de visszatérve a jógára. Igazán rám fér a mozgás. Sajnos gimi óta egyre tunyább vagyok. Bár utáltam a tesi órákat, bevallom hiányzik egy kicsit. Persze nem a 12 perces futás, az erősítő tesztek, meg a kínlódás a kötélre mászással, hanem a kosárlabda, a floorball és a kellemes fáradtság érzése. Mióta ugyanis egyetemre járok a rohangálás óráról órára lett az én sportom. Szóval kell nekem ez a jóga.
Mivel ma voltam először, nem is igazán tudtam, mire számíthatok.
Inkább nem írnék az óra menetéről. (Persze ha igény van rá, szívesen megosztom, majd ha jobban belejöttem.) A személyes vonatkozásokat szeretném helyette megörökíteni.
Jóga, már a neve sem valami ijesztő, így nem is számítottam semmi megterhelőre. Nos, tévedtem. Ezek a nyújtások nem kis erőfeszítést igényeltek a részemről.
Hajlékony vagyok, megy a lótuszülés is, itt viszont nem ezen van a hangsúly, hanem az izmok megfeszítésén és a különböző testtartások megtartásán.
Volt, ami könnyen ment, volt, aminél szinte reszkettem, annyira elpuhultak az izmaim. Ráadásul már korábban sem ment a saját testtartásom felmérése. Például én egyenesnek gondoltam a hátam, ám mégsem volt az.
Úgyhogy a nyújtások kellően kimerítettek. Viszont a jóga nem csupán ebből áll, hanem légzéstechnikából, amiből van bőven mit fejlődnöm és relaxációból. Az utóbbi meg elme kérdése, talán ebben voltam ma a legsikeresebb.
Amúgy az óra felépítése tökéletes volt, elfáradtak az izmaim és már most érzem őket, úgyhogy holnapra garantált az izomláz. De büszkén viselem, mert tényleg nagyon rám fért. Ugyanakkor fel is töltődtem. A kellemes zene, az oktató szuggeráló hangja, a gyertyák meg az egész hangulat különlegessé tette.
Nekem nagyon tetszett, megyek is ezentúl heti rendszerességgel és ajánlom mindenkinek. Tunyaság ellen tökéletes ellenszer.
Egy kis zene:
"No music, no life." Ez eléggé jellemző rám. Mindig a zsebemben lapul az mp3 lejátszóm és ha laptop előtt ülök, kötelezően megy a zene is. Ez viszont azzal jár, hogy időről-időre fel kell frissítenem a listámat, mert megunom őket. Szóval vadászom az új gyöngyszemekre és tegnap rábukkantam egyre. Azóta folyton ezt dúdolom, ha épp nem hallgatom. Íme:
Apocalyptica feat. Adam Gontier of Three Days Grace - I don't care
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése