A kis herceg

Bár ez egy klasszikusnak számító mű, én még csak most ismerkedtem meg vele. Nem, nem éltem barlangban, csak szülővárosomban és környékén nem tartozik a kötelező olvasmányok közé. Megjegyzem, szerencsére, mert akkor gyászos sorsra jutott volna nálam, ahogy a többi kötelező olvasmány.

Természetesen hallottam róla, ismerem azt a bizonyos híres idézetet belőle, de nem volt szerencsém hozzá, egészen mostanáig.

Valahogy egyre többször bukkant fel, hol egy könyvben, hol egy filmben és mivel kíváncsi természet vagyok, érdekelni kezdett. Furta az oldalamat, miről maradtam le.

Aztán anyukám, akinek szintén kimaradt a gyerekkorából ez a mese, megemlítette, hogy kacérkodott a gondolattal, mi szerint megveszi nekem karácsonyi ajándéknak. Én meg kaptam az ötleten, így felkerült a karácsonyi listára. Egy akció keretében pedig beszereztem, most pedig kiolvastam.

Fülszöveg:

"A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk."

Nagyon örülök, hogy nem gyerekként nyomták a kezembe. Akkor ugyanis még nem szerettem olvasni és biztosan nem értékeltem volna ezt a csodálatos művet.

Nagyon tetszett az első betűjétől az utolsóig.

Gyorsan lehet haladni vele, hiszen elvileg gyerekeknek készült. Rövidke fejezetek, olvasmányos stílus, sok kép és nagy betűk. Már az elején elvarázsolt. Ezentúl igyekszem meglátni a nyitott és csukott óriáskígyókat, bármerre megyek.

Szerintem, ez nem gyerekkönyv. Nem adnám oda egy kisiskolásnak, inkább a szülei kezébe nyomnám. Itt ugyanis a sorok között kell olvasni, amihez nem csupán gyermeki fantázia szükséges, mint az óriáskígyó esetében, hanem nyitott szív is. Az üzenet szépen becsorog egyenesen a szívbe, ha képesek vagyunk figyelni rá.

Persze az értelmezés mindenki saját dolga, hisz a saját vonatkozásokat akarjuk meglátni ezekben az egyszerű, ám nagyszerű tanmesékben. Így meg sem próbálom leírni, nekem mit jelentett a virág, a bolygók lakói, vagy maga a kis herceg. Szubjektív és személyes, ettől olyan különleges.

Nem is tudom, mit írhatnék még róla, ezt egyszerűen olvasni kell.

Ajánlom mindenkinek, kicsiknek, ha elég kedvet éreznek magukban az olvasáshoz és minden nagynak. Tanulságos és gyönyörű mese, ne hagyja ki senki.

Néhány kedves idézet belőle:

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

"– Vannak azon a bolygón vadászok?
– Nincsenek.
– Lám ez érdekes. Hát tyúkok?
– Nincsenek.
– Semmi sem tökéletes."
/kis herceg és a róka párbeszéde/

"– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem."

"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."

"Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van – mondta a váltóőr."

"Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik…"

"Néha a szívnek is jó a víz…"

Helyzetjelentés:

Régen írtam ilyet és már cseppet hiányzott.

Szóval otthon vagyok és elvileg ezen a héten csak a lábamat lógatom, míg nem kezdődik a következő szemeszter. Legalábbis ez volt a terv, de a tervek ugyebár olyanok, mint a kártyavár... Hogy Pucca szavaival éljek: "Sosem lesz már életünk.". Sajnos, neki kell állnom latinozni, mert már az első órán dolgozattal indítunk minden eddig vett anyagból. Na, ennyit a pihenésről...

De azért is olvasok, filmezek, sorozatozok (amint F. odaadja a Gossip Girl részeket) és rajzolok, vagy a pókokat számolom a falon, a lényeg, hogy kedvem legyen hozzá.

Van egy új kedvnövelő trükköm, íme:

Néhány panda a körömre és máris vidámabb az élet. Könnyű elkészíteni és az enyémek már másfél hete húzzák kopás nélkül. Ha valami elrontja a kedvemet, csak lenézek a kezemre és vigyorogni kezdek. Meg bárgyún motyogom: "Panda!". :D
Meséket olvasok, fülig ér a szám egy kis helyes figurától, egy plüsskutyával osztozom az ágyamon és hiszek a tündérekben, sárkányokban meg az összes többiben. Örök gyerek vagyok és vállalom!