Segítség, kísértet!

Ez az első olvasmányom Sophie Kinsella tollából és valószínűleg nem az utolsó. Már sok szépet hallottam a humoros stílusáról, így voltak elvárásaim, mikor belekezdtem, ám szerencsére nem kellett csalódnom.

A borító nagyon tetszik, színes, rajzolt, tökéletesen illik a történethez. 428 lapjával nem vékony könyv, de gyorsan végig lehet lapozni, mivel ha az embert elkapja a hangulat, szinte olvastatja magát.

Néhány elgépelés ugyan rontja az olvasási élményt és nem rajongok a Kelly Kiadó szoros kötéséért, mivel nagyon hamar meg lehet törni ezeket a könyveket, de ettől eltekintve a kivitelezés rendben van.

Fülszöveg:

"Amikor Larát egy nap felkeresi nagymamája nővérének szelleme, a húszas éveiben járó vagány csaj egy pillanatra úgy érzi: megtébolyodott. Semmilyen racionális magyarázatot nem talál a történtekre, azt pedig mégsem érzi normálisnak, hogy egy kísértettel társalogjon. Sadie néni szelleme azonban nem foglalkozik Lara aggályaival, fontos feladatot bíz rá: meg kell keresnie rég elveszett nyakláncát, különben soha nem lelhet végső nyugalmat.

Pedig szegény Larának a folyton zsizsegő Sadie néni nélkül is megvan a maga baja: nemrégiben indított üzleti vállalkozása máris a csőd szélén áll, egykoron a legjobb barátnőjének tartott üzlettársa mindent hátrahagyva meglépett Goába, ráadásul élete szerelme mindenféle indoklás nélkül szakít vele!
Az eleinte nem kívánt barátság, azonban mind kedvesebbé válik Lara számára, és ahogy egyre több időt tölt a kísértet-nénikével, úgy válik mind izgalmasabbá az élete…
Vajon mit tanulhat egymástól két különböző korból származó, de nagyjából egyidős fiatal lány? Mi a célravezetőbb módszer: görcsösen vágyakozni a szerelem után vagy nyugodtan megvárni, amíg ránk talál?"

Ez a könyv egyértelműen női olvasóknak készült, de talán néhány férfi is jól szórakozna rajta.

Kinsella stílusa remek, bohókás, pont annyira humoros, amennyire kell és véletlenül sem viszi túlzásba a dolgokat megtalálva így egy kellemes egyensúlyt. Remekül szórakoztam Lara megjegyzésein, néha hangosan felvihogtam és együtt szorongtam vele, mikor kínos helyzetbe került. Szóval kétségtelenül szórakoztató történet egy butus lánnyal és egy temperamentumos kísértettel a főszerepben. 

A cselekmény nem bonyolult, az olvasó mégsem unatkozik egyetlen percig sem. Akad itt a szakítás problémájától a munkahelyi helytálláson át a családi kapcsolatokig minden megfejelve egy táncmániás kísértettel.

A kísértetszál is az egyszerűséget képviseli, nincs agyonmagyarázva, természetes szabályokkal simul a történetbe. Sadie lebeg, hol feltűnik, hol eltűnik és egyetlen kapcsolata a világgal ifjú rokona. A hangsúly nem szellem mivoltán van, hanem a látásmódbeli különbségeken. Sadie a '20-as éveket képviseli annak divatszabályaival és vidámságával, míg Lara a modern, gátlásosabb lány, így a verbális összecsapás garantált, főleg ha ruhaválasztásról van szó. Jó volt olvasni, ahogy fokozatosan megismerték egymást és lassan összebarátkoztak. 

Néha azonban mindkét lány sok volt nekem. Lara időnként annyira sötét, hogy egy denevér is eltévedt volna a két füle között. A nyilvánvaló szinte majdnem kiszúrta a szemét, ő mégis csak állt és merengett valami máson. Párszor kedvem lett volna ráüvölteni: "Ébresztő!", hogy egy kicsit felélénküljön és tegyen valami értelmeset végre. Az állandó mellébeszélése - és itt most a folytonos hazudozásra gondolok nem csak a szüleinek hanem saját magának is -, meglehetősen bosszantott. Nem értettem, miért nem meri megmondani az apjának mi az ábra, mikor volt benne annyi kurázsi, hogy elhívjon egy teljesen idegen, cseppet ijesztő férfit randira. Van benne bátorság, néha mégis olyan esetlenül viselkedett. Natalie-t például jól fenékbe rúgtam volna a helyében.

Sadie sem tökéletes jellem. Néha elég önzőnek tűnt és nem sok tolerancia szorult belé, mikor nehéz helyzetbe hozta Larát. Ezt azonban a kísértetlét számlájára írhatjuk.

A szerelmi szál kifejezetten tetszett. Az elején nagyon idegesített Lara mániákus ragaszkodása Josh-hoz és cseppet tartottam tőle, hogy tovább fokozódik majd, de szerencsére nem így lett. Kinsella jól bemutatta, mennyit számít, ha igazán megismerünk valakit. Lara végül ott találta meg a boldogságot, ahol egyáltalán nem számított rá és ez szerintem egy kedves üzenet.

Összefoglalva tehát nem tökéletes könyv, a szálakat könnyű átlátni és csak ki kell várni, mire a főhősnek is leesik a dolog, néhány szereplő bosszantó tud lenni, de mindezek ellenére ez bizony egy remek kísértettörténet. Vidám és szórakoztató, élveztem minden fejezetét.

Bátran ajánlom elsősorban hölgyeknek, ha valami kifejezetten vicces, csajos történetre vágynak, illetve mindenkinek, aki egy koktél szürcsölgetése mellett olyan olvasmányra vágyik, ami teljesen ellazítja.

Kedvcsinálónak hoztam egy idézetet, ami tíz percnyi vihogást váltott ki belőlem:

"A fiúknak olyan a gondolkozás, mint a szex. Azt hiszik, lezavarhatják húsz perc alatt, aztán nem érdemes tovább kotlani rajta. Sejtelmük sincs, mit mulasztanak!"