Művészeti vonalon továbbhaladva, az előző bejegyzés szobrai után most a Rómában megcsodálható festményekre szeretném felhívni a figyelmet. A bejegyzést ezért egy galériának szentelem.
A Galleria Nazionale d'Arte Antica méltatlanul kevés figyelmet kap. Talán az elhelyezkedése teszi, mivel kicsit távolabb van a központtól, a város északi felén. Palazzo Barberini, egy 17. századi gyönyörű palota ad helyet neki és csodálatos képeinek.
A belépő olcsó és ahogy már említettem, méltatlanul kevesen látogatják, így itt biztosan nem lesz túl nagy a tömeg a békés művészetcsodáláshoz. Nekem nagyon tetszett, hogy néha csak mi ketten voltunk egy-egy teremben, leülhettem nyugodtan megcsodálni a képeket és senkinek a feje nem lógott bele a kilátásba. Pedig a gyűjtemény bámulatosan szép.
Az épület többszintes és bár az első terem vallásos témájú képei nem feltétlenül jelentenek vizuális katarzist (nekem inkább csak a koruk tetszett és nem maguk a képek) a további termekben igazi kincsek bújnak meg.
Az egyik ilyen kincs Raffaello utolsó alkotása, La Fornarina, amit viszont nem is rejtenek véka alá, mivel minden galériát hirdető plakáton, szórólapon rajta van. Nem is csoda, hiszen gyönyörű festményről van szó és a története sem utolsó. Raffaello utolsó alkotása és a hagyomány úgy tartja, szerelmét, egy pék leányát örökítette meg vele. A lány karján látszik is a festő rajongása egy kék karperecen. Pék teljesen odáig volt tőle és bár én is csak ámultam, főleg a kendő mesteri kidolgozásán, nem ez lett a kedvencem a galériában. Az én ízlésem cseppet más, kicsit későbbi.
 |
| Palazzo Barberini |
 |
| minden emeleten más csodák |
 |
| La Fornarina |
Ahogy az összes múzeumban, itt is érdemes felfelé is nézni. A mennyezet ugyanis gyönyörű freskókkal van díszítve, amiket kár lenne nem észrevenni.
Nagyjából a galéria közepén a látogató egy hatalmas és látszólag üres teremben találja magát. A tágas teremet Bernini tervezte és a város legtágasabb díszterme volt. Belépve a magas ablakokon át beáradó napfényben csupán két puffot lehet látni a terem közepén. Mégis ez a leglenyűgözőbb szoba az egész palotában, a mennyezeten ugyanis Pietro da Cortona gyönyörű freskója, Az isteni gondviselés diadala döbbenti meg az erre tévedőket. A puffokra kényelmesen le lehet heveredni és a terem szélén található útmutató kártya alapján ki lehet igazodni a mennyezet barokk sokaságán.
Mi hosszú percekig feküdtünk ott (ahogy már említettem, kevés a látogató, így senki sem zavart meg minket) és próbáltuk felfogni, mit is látunk. Volt, amire magunktól rájöttünk, de sokat segített az útmutató.
Lenyűgöző ez a terem!
 |
| Az isteni gondviselés diadala |
A díszterem tehát lenyűgözött, ám még mindig nem ez volt számomra a legkedvesebb.
A galériában egy jóval kisebb terem lett a szívem csücske, egy kicsi és ablaktalan szoba, amelyik tele van Caravaggio festményeivel. Legalább annyira bele vagyok esve Caravaggio műveibe, mint Bernini szobraiba. Imádom őket! Sötét és naturalista, mégis annyira gyönyörű. Ezek a képek beszélnek, borzongatnak és nem lehet érzéketlenül elmenni mellettük. A kedvencem Narcissus, alig tudtam elszakadni tőle.
 |
| Caravaggio: Judit lefejezi Holofernészt |
 |
| Caravaggio: Narcissus |
 |
| Caravaggio: Szent Ferenc |
Ha már neves művészeknél tartunk, nem csupán Raffaello és Cavaraggio képei teszik híressé a galériát. Hoztam is egy csokorra valót, élen Berninivel (csak mert elfogult rajongó vagyok), aki amint látszik, festeni is tudott.
 |
| Bernini |
 |
| Tiziano |
 |
| Tintoretto |
 |
| El Greco |
 |
| Gondolom, VIII. Henriket nem kell bemutatnom senkinek. (minden történelemkönyvben benne van ez a kép) |
 |
| mennyezet, mert felfelé bizony érdemes figyelni |
Remélem, ezek a képek minden művészetkedvelőt kellőképpen meggyőztek róla, hogy a Galleria Nazionala d'Arte Antica bizony érdemes a figyelemre. Aki gyönyörű festményeket akar nézni anélkül, hogy egy turistacsoport letaposná a lábát, annak ez az ideális helyszín. Nekem nagyon tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése