Művészeti Róma / 1

Ahogy a bejegyzés címéből is kiderül, most egy újabb szempont szerint mesélek az örök városról. Művészeti Róma vagyis ebben a bejegyzéssorozatban  (itt is 4 bejegyzést tervezek) múzeumokról, galériákról és más képzőművészeti csodákról lesz szó.

A múzeumok szerintem olyanok, mint a könyvek, vagy ahogy a mellékelt kép is mutatja, mint a seprű. Az emberek elkezdenek sopánkodni, hogy a mai fiatalok nem értékelik őket, unalmasnak tartják, a modern világban elavultak, de ez szerintem ostobaság.

Tény, hogy voltam már borzasztóan unalmas múzeumban, ami elrettentő példának volt csak jó, mégsem tettem olyan elhamarkodott kijelentést utána, hogy soha többet múzeumot. A helyzet ugyanis az, hogy a múzeumok tényleg olyanok, mint a könyvek, vannak olcsó ponyvák és vannak varázslatos irodalmak, egyszerűen csak meg kell találni azt, ami érdekel minket. Van, aki a természettudományok iránt rajong, más a kincsekért, épp ezért az előbbi kategóriába tartozó nem biztos hogy élvezni fog egy fésűkiállítást, míg az utóbbi talán pont igen, ha azok a fésűk drágakővel vannak kirakva. Minden tehát csak az érdeklődési körön múlik. Épp ezért üzenném fiatalabb olvasóimnak, akik a kötelező osztálykirándulások alkalmával látogatott múzeumoktól a hajukat tépik, hogy nyugalom, egyszer majd lesz egy olyan kiállítás, ami tetszik, de ahhoz hogy megtaláld, végig kell kóstolni a teljes kínálatot. (Vagy menj el Rómába, mert itt aztán egyik múzeum sem unalmas.)

Ami engem illet, szívesen járok kiállításokra és szakmai ártalomból elég kritikus tudok lenni velük szemben. Elég tág az érdeklődési köröm, mégis a legszívesebben művészeti galériákat látogatok. Nagyon szeretem csodálni híres mesterek képzőművészeti alkotásait és elmerülni az aprólékos részletekben. Az ízlésem talán cseppet konzervatív, mert a művészetben nekem a szépség, a színek, az élet a fontos, így többre becsülök egy reneszánsz művészt, mint egy posztmodern alkotót.

No, de ennyit rólam, lássuk inkább, mi a helyzet Rómában. Bemelegítésnek szökőkutakat és egy aranyos elefántot hoztam.

Szökőkutak

Róma tele van szökőkutakkal. Szinte minden sarkon van egy, ami lehet kisebb, mint a mellékelt sárkányos szökőkút (Imádom a sárkányokat, Rómában sok a sárkány, kell még több érv, hogy imádjam ezt a várost?) vagy éppen nagyobb, egy tér közepén.

Gondolom, mindenki ismeri Róma leghíresebb szökőkútját, a Trevi-kutat, ami a legnagyobb és leglátványosabb a városban. Sajnos nekem csalódást okozott, mivel sikerült olyan időpontban meglátogatnom, mikor épp felújították. (Megjegyzem, a Spanyol lépcsővel is így jártunk.) Tehát csak üresen, felállványozva és elkerítve láthattam, mégis ott tolongott turisták egész garmadája. Nem igazán értettük őket. Képesek voltak órákat sorban állni, hogy közelről megnézhessenek egy kiszáradt kutat...

Mi nem voltunk ennyire fanatikusak és inkább a többi, kisebb, de nem feltétlenül kevésbé érdekes kutat vettük inkább szemügyre.

Számunkra a legérdekesebb Bernini teknősbékás szökőkútja volt.

Ezt a kutat azonnal kiszúrtam az útikönyvemben és mivel napi szinten jártunk a Ghettóban (mert ott volt a legfinomabb fagyi), gondoltam, hamar megtaláljuk. Nos, nem így lett.  Több napig kerestük azokat a teknősöket és bár sok kutat láttunk közben, egyiken sem lógtak cuki teknősök. Már kezdtem kételkedni a létezésükben, hiszen többször bejártuk már a területet, de nem adtam fel. Aztán nagy városi térképen is megnéztük, merre van pontosan a Piazza Mattei, ami otthont ad a teknősöknek és úgy zuhant rám a felismerés, mint egy ezeréves oszlop. Egyetlen picike utcát nem néztünk csak meg és pont ez az utcácska vezetett Bernini kútjához. Ezek után már könnyedén felleltük és mondhatom, megérte ennyit keresni.

Trevi-kút

Bernini teknősbékás szökőkútja

Hát nem édesek ezek a teknősbékák?

Azt hiszem, ez volt az a pont, az a nap, amikor belezúgtam Gian Lorenzo Berninibe. Ez a szerelem pedig csak mélyült, miután megláttam az elefántját, majd azt a sok gyönyörű szobrot, amit alkotott (róluk majd egy másik bejegyzésben). Ha még élne, kezet csókolnék neki. Kedvenc szobrászom lett, ez nem vitás.

Bernini elefántja

Ugye, milyen helyes?

Az elefánt a Piazza della Minerván található és egy obeliszket visz a hátán. Az obeliszk azért érdekes, mert Rómában elég sok ilyen, egyiptomi obeliszk található. Még a birodalom hódítása során gyűjtötték be őket, aztán leleményesen újrahasznosították, mint Bernini tette ezzel a Kr. e. 6. századból származóval, amit Domitianus császár hozatott Rómába. Így kerülhet egy ókori gránitoszlop egy 17. századi fehér márvány elefánt hátára.

A legérdekesebb sorsa amúgy a Szent Péter téren álló obeliszknek van. Ez az obeliszk Kr. u. 67-ben készült és eredetileg Alexandriában állt, csak megtetszett Caligula császárnak, aki hazahozta Rómába. Aztán 1585-ben V. Sixtus pápának útban volt, így pár méterrel arrébb vitette és azóta is ott áll a Szent Péter tér közepén a bazilika előtt.

Róma tehát tele van világutazó obeliszkkel.

Piazza Navona

Róma legnagyobb tere, ahol egyszerre három szökőkutat csodálhat meg a látogató. A tér Domitianus császár egykori stadionjának helyén áll és mai kinézetét X. Ince pápának köszönheti. 

A téren éttermekkel szegélyezve és utcai zenészekkel körülvéve három szökőkút magasodik: Fontana del Moro, Fontana dei Quattro Fiumi és Fontana di Nettuno. Az első kettőben Bernini is közreműködött.

A Fontana del Moro közepén álló delfinnel hadakozó alakot Bernini tervezte, míg a Fontana dei Quattro Fiumit vagyis a Négy folyó kútját egészében ő alkotta. (Fából készült terve amúgy az Angyalvárban megtekinthető.) A négy folyó a Nílus, a Duna, a Tigris és a La Plata és ezen is található egy obeliszk. Ez az obeliszk egy egyiptomi obeliszk római másolata az első századból.

Mindhárom kút impozáns darab, nekem mégis a Fontana di Nettuno tetszett a legjobban, mert bár kisebb, barátságosabb hatást kelt. Épp ezért utolsó esténken ennek a kútnak a peremén ücsörögtünk fagyit nyalogatva és mivel a Trevi-kút épp nem működött, ebbe dobtunk egy-egy centet, hogy a babona szerint, visszatérhessünk még. Remélem, hat a varázslat és még újra láthatom ezeket a gyönyörű szökőkutakat.

Fontana del Moro

Piazza Navona

Fontana dei Quattro Fiumi

Fontana di Nettuno