2014. augusztus 18., hétfő

Ókori Róma / 1

Restellem, hogy ennyit csúszom élménybeszámolós bejegyzéseimmel, de szeszélyes író vagyok és olyan sok az élmény, hogy nehéz összefoglalni. Ami azonban késik, az nem biztos, hogy múlik is.

Ókori Róma, tehát most arról szeretnék mesélni, milyen is az örök város történelmi szempontból. Nos, egy szóval: lenyűgöző.
egy átlagos utcakép
Többek között azért imádom annyira ezt a várost, mert bár főváros, igazi központ, nem látszik rajta. Bájos mediterrán városka, macskaköves utcákkal, sok virággal és olyan remek hangulattal, hogy cseppet sem érzi az ember, melyik évszázadban sétál. Mikor kihaltabb utcákon jártunk és épp kósza robogót sem láttunk, szinte úgy éreztem, mintha egy másik korba csöppentem volna. Könnyedén el tudtam képzelni, hogy ezeken az utcákon mennyi ember megfordult az idők során és hogy valószínűleg ők is ezt a kellemes hangulatot érezték, ami szinte árad az épületekből.
No, de rátérve az ókori konkrétumokra, az ember elindul az orra után és előbb vagy utóbb ókori romokba botlik. Ráadásul a romok itt testközelből meg is csodálhatók, nem zárják el magas kerítéssel a látogatók elől (igaz, nem mindegyiket lehet bejárni) és még a tapizás is megengedett itt-ott. Élvezettel futtattam végig ujjaimat ókori oszlopokon, a Colosseum kövein és a római kori alagutak oldalán. Az olaszok ugyanis lakatok nélkül is tudnak vigyázni ezekre a kincsekre.
Láttam például egy olasz hölgyet az unokájával, aki amint a kisfiú túlságosan áthajolt egy kerítésen, finoman megdorgálta, hogy ezt bizony nem szabad. A helybéliek tehát tudják jól, hogyan viszonyuljanak ezekhez a szépségekhez.
Mindent megnéztünk, amit csak lehetett és természetesen le is fényképeztük, így most sorra veszem az ókori nevezetességeket néhány benyomással. Ez azonban nagyon hosszú lenne egyben, olyan sok gyönyörű építményről akarok mesélni és olyan sok szép képet készítettem róluk, így több részre bontom. (Előre láthatólag 3-4 bejegyzés lesz ókor témában.) 
Lássuk az első kört:

Teatro di Marcello
Ez volt az első ókori szépség, amit megpillantottunk. Egyszer csak ott volt előttünk, átsétálhattunk rajta, mert napközben egy gyalogút vezet el az ókori színház és néhány rom között, megcsodálhattuk közelről és ámulhattunk a méretén. 
Amit érdemes róla tudni:
- 33 méter magas, háromemeletes színház volt, de csak egyharmada maradt fenn
- Julius Caesar kezdte el építeni Kr. e. 50-ben, de csak Kr. e. 13 körül készült el Augustus császár alatt
- Augustus unokaöccséről, Marcellusról nevezték el
- a későbbi színházak és amfiteátrumok mintájául szolgált, így a Colosseum modelljének is tekinthető
- 5. századig működött színházként, középkorban erőddé alakították
-  16. században reneszánsz palotát terveztek a tetejére és a felső részében lévő lakásokban ma is laknak

ókori utakon





Circus Maximus
Amit tudni kell róla: ma egy GÖDÖR.
Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert mi kicsit látványosabbra számítottunk. Legalább valami picike romra, erre kaptunk egy hatalmas gödröt felszórva kaviccsal a közepén pedig egyetlen fával. Persze később átsétáltunk a másik oldalára, ahol valóban van egy picike rom az eredetiből és az oldalán a fű úgy van lenyírva, hogy hirdesse, ez bizony egy ókori cirkusz helye.  
Elsősorban kocsiversenyeket tartottak itt, de a programtervben szerepelt állatviadal, gladiátorharc és néha kivégzés is, szóval minden ami a népnek kell. A 6. századig használták.

"Most komolyan, ez az?"

megtévesztő építmények a gödör mögött: Palatino

az ominózus gödör és egyetlen fája

hogy egyértelmű legyen, ja, jó helyen jársz

és ennyi maradt belőle...

Köztársaság kori templomok
Két picike ókori templomról van szó az egykori marhapiac közelében. Az egyik a hajósok istenének tiszteletére épült, a másik pedig Herkulesnek. (Gondolom, utóbbit nem kell bemutatni senkinek.) Azért sikerült átvészelniük több mint kétezer évet, mert később keresztény templommá alakították őket. (Megjegyzem nagyon sok ókori épület az ilyen "újrahasznosításnak" köszönheti, hogy még mindig áll.)
Szemben velük foglal helyet egy görög templom, amiben a Bocca della Veritá vagyis az igazság szája található. Sajnos sikerült mindig zárás után érkeznünk errefelé, így nem próbálhattam ki, tényleg leharapja-e egy kígyó a kezemet, ha hazugságon kap.

hajósok istenének temploma

jobbra: Herkules temploma

harangtorony alatt az igazság szája

Egyelőre ennyi ókori csodát hoztam. Legközelebb a fórumokkal jelentkezem. 
Annyira imádom ezt a várost!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Szellem!
    Kiváló, alapos, egyszerre objektív és szubjektív a bejegyzése.
    Nagyon örülök, hogy rátaláltam, és elolvashattam.
    (A többi részt még csak láttam, de alaposabban is elolvasom majd.)
    Ha megengedi, valahogy linkelni szeretném a blogját (vagy legalább ezt a négyrészes sorozatot) latinos portálomon. Jelenleg éppen átszerkesztem, tehát most elég hiányos. Megengedi?
    További - hasonlóan színvonalas - blogposztokat kívánok!
    Üdvözli: Latomus (Sz.Gábor Ágnes)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ágnes!
      Örülök, hogy érdekesnek találta beszámolómat.
      Mivel ezekkel a bejegyzésekkel elsősorban az ismeretterjesztés a célom, hogy minél többen megismerjék Róma szépségeit, természetesen nyugodtan linkelheti őket. Főleg, hogy amint láttam, az oldalon a latin nyelv népszerűsítése is cél és jómagam is szeretem a nyelvet. :)

      Törlés