Érdekes, hogy mostanában egyre kevesebb könyv iránt érzek leküzdhetetlen vágyat. Továbbra is falom a könyveket és képtelen vagyok üres kézzel kijönni a könyvtárból (épp ezért általában egy kisebb hegynyi kötettel lépem át a küszöböt), ám kevesebb az olyan kötet, amelyiket a polcomon akarom tudni.
Persze az is lehet, hogy csak válogatósabb lettem, vagy túlságosan jó a könyvtár és minden érdeklődésemnek megfelelő könyvet megtalálok ott, így feleslegesnek érzem a vásárlást. No, és az is lehet, hogy csak nem merek újabb sorozatokba vágni, mert vagy kismillió kötetesek vagy túl nagy az esélye, hogy a kiadó időközben megfeledkezik róluk.
Szóval mostanában nagyon megfontolt vagyok, már ami a könyvvásárlást illeti, így az elmúlt hetekben csupán két könyv került fel kívánságlistámra. Íme:
Elizabeth Haynes - A lélek legsötétje
Ez a könyv több szempontból is érdekel. Egyrészt Molyon többen dicsérték (jelenleg a 28. legjobb krimiként tartják számon) másrészt provokatív témát boncolgat. Első látásra úgy tűnt, mintha az Elakadó lélegzet felnőtt változata lenne, hiszen ez is a családon belüli erőszakról szól, bár egy más aspektusból. Aztán jobban átgondoltam a fülszöveget és rájöttem, inkább más irodalmi vizeken lehetne párhuzamot vonni.
A nők elleni erőszak szégyenletes léte a világban még mindig tartja pozícióját minden társadalomban. Nem kell messzire menni, hogy az ember találkozzon vele, ami elég elszomorító. Csakhogy nagyon kevés azon művek sora, amik a problémával foglalkoznak és nem csak felhasználják vagy épp elfedik. A kötet így bátornak és merésznek tűnik, no meg egy jobb horognak a mostanában népszerű pornóponyvák ellen.
Én ugyanis nem értem, az erőszak miért lett divatos, sikkes és kívánatos. (Igen, elsősorban egy bizonyos színű könyvre gondolok, aminek a címét inkább kihagynám önvédelmi és elvi okokból.) Tőlem mindenki azt csinál a saját hálószobájában, amit akar, azzal akivel akar (ha ő is akarja), ám fel nem foghatom, hogy egy szubkultúra - mert azok, akik azt szeretik, ha fáj is, kisebbségben vannak - hogyan bűvölheti el a társadalom nagy részét. Itt most nem az egyértelműen pornó mivoltára gondolok, az teljesen nyilvánvaló, hanem a megnövekedett szőrmés bilincsek iránti keresletre. Naiv az, aki azt hiszi, hogy az erőszakban van bármi romantikus és adjon hálát az égnek tudatlanságáért, mert még nem gondolt bele, milyen is az, ha valakit valamire kényszerítenek.
Szóval szerintem ez a könyv kifejezetten jól jött a piacra. Talán a szép borító miatt több pornóponyva kedvelő is leemeli majd a polcról és megérti végre, milyen is az, ha valakinek tényleg sötét a lelke. Nem cukormázas, azt garantálom.
James Dashner - Az útvesztő
Sorozat, ám csak három kötetes, így van bátorságom belevágni. A visszajelzések alapján egy izgalmas disztópia és szeretem ezt a műfajt. Mivel pedig filmet is készítettek belőle, ami hamarosan látható lesz a mozikban, rám tört az "előbb el akarom olvasni" érzés. Ráadásul a második kötet is megjelenik hamarosan a kiadó ígéretei szerint, így nem is kell túl sokat várni a folytatásra. Cartaphilus könyvei eddig még nem okoztak csalódást.
Most tehát csak ez a két könyv csalogat a könyvesboltok felé.
Ajánlásokat továbbra is szívesen fogadok, szóval ha ismersz olyan könyvet, amit szerinted érdemes lenne elolvasni, ne habozz megosztani velem. Új olvasmányokra mindig nyitott vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése