Ismét eljött az ideje a filmes rovatnak. Ahogy a bejegyzés címéből is látszik, ez már a 23. alkalom. Nagyon örülök, hogy sikerül tartanom magam a rendszerességhez és pontossághoz nem csupán itt, hanem két könyves rovatomnál is. Szeretem írni őket, egy kis állandóságot visznek a blog életébe, így kár lenne megtörni ezt a szép sorozatot.
Az elmúlt hónapban moziban ugyan nem jártam, de sikerült hat filmet otthon megnéznem. Nem rossz arány.
Paranoia
"New York közepén a toronyházak labirintusában számtalan mamutcég ontja magából a dollármilliárdos megbízásokat. Ha ott egyszer is hibázol, máris az utcán találod magadat, hacsak meg nem zsarol a főnököd. Az ambíciókkal teli fiatal pályakezdő Adam (Liam Hemsworht) mindent megtesz azért, hogy előre jusson a ranglétrán, ám egy hiba után nem mindennapi második esélyt kap kegyetlen ördögi főnökétől, Wyattől (Gary Oldman): a cég versenytársánál, Wyatt egykori mentoránál, Jock Goddardnál (Harrison Ford) kell kémkednie. És Adam számára csomagban érkezik a Manhattan exkluzív: siker, menő autók, pénz, csillogás,a legjobb nők. Azonban Adam hamar rájön, hogy ő is csak egy bábu Wyatt játszmájában. Meg kell találnia a menekülő utat, mert Wyatt mindenre képes, hogy az előnyt megszerezze. Gyilkosság? Az is belefér. De egy valamivel nem számol, hogy a királyok közt a gyalog lehet az igazi vezér."
Miért néztem meg? Mert nőből vagyok és néha a dupla X kromoszómám választ filmet... Hiba, nagy hiba...
A cím és az ismertető alapján elvártam volna valamicske fordulatot és izgalmat. Liam, át kell váltanod Marvel filmekre, mert csak ott működik a félmeztelen vagyok, ennyi legyen elég figura. Mármint tessék példát venni a bátyóról, ő legalább időnként lenget egy kalapácsot és földbe döngöl pár száz rossz fiút. Ez a film ugyanis harmatgyenge. Sztori? Néhány lerágott csontszilánk. Izgalom? Béna menekülés. Romantika? Eh, inkább nem minősítem. Fordulat és rejtély? Hol? Látta valaki? Én még a szikráját sem.
Szóval totálisan unalmas és érdektelen, gyenge kísérlete egy igazi thriller szellemének másolására és ezt nem húzza ki a bajból Liam csinos hátsója.
Csak azoknak ajánlom, akik szerelmesek az ifjabb Thorba, mindenki más inkább passzolja.
The Immigrant
"1920-ban járunk. Az újrakezdés reményében és az Amerikai álmot kergetve Ewa Cybulski és testvére, Magda New Yorkba hajóznak Lengyelországból. Ellis Island-et elérve azonban a doktorok rájönnek, hogy Magda beteg, így a két nőt elkülönítik. Ewa szabadon távozhat és körbejárhatja Manhattant, ám testvérét karanténba zárják. Egyedül az ismeretlen városban, kétségek között, hogy vajon viszont látja-e Magdát, Ewa gyorsan áldozatul esik az elbűvölő, ámde kicsit ijesztő Bruno-nak, aki prostitúcióra kényszeríti őt. Egy szép napon azonban a nő megismerkedik Bruno unokatestvérével, a mágus Orlandóval. A férfi egy szempillantás alatt leveszi a lábáról a nőt, aki hamar ráébred: ő az egyetlen esélye, hogy kitörjön ebből a rémálomból, amibe belekeveredett."
Cseppet vontatottan lassú és helyenként unalmas film, de itt ez bőven belefér, hiszen egy művészi drámáról van szó. A cselekmény egyértelműen drámai, a művészi jelzőt pedig azért használtam, mert itt érezhetően a film művészeti értékére törekedtek és nem arra, hogy minden nézőnek megfeleljenek. A képi világ szép és kifejezetten '20-as évek hangulata van. Picit kevésnek találtam mind a sötétséget, mind a rózsaszín foltokat, így nem kapott el a dráma ökle és nem voltam elragadtatva a szerelmi száltól, de talán nem is baj.
Kifejezetten drámakedvelőknek ajánlom, akiket nem zavar, ha lassú és kedvlik az 1920-as évek világát.
Carrie
"Carrie White: ezt a nevet biztosan nem felejted el!Carrie White egy szégyenlős fiatal lány, akinek nem megy könnyen a barátkozás. Osztálytársai is folyton ugratják, általában ő az élcelődés középpontja. Ráadásul otthon sem túl rózsás a helyzet, hiszen Carrie személyiségét nagyban befolyásolta bigott vallásos anyja, aki drákói szigorral neveli és minden külvilági hatás elől gondosan elzárja gyermekét.Közeledik a szalagavató bál, Carrie egyik osztálytársnője pedig gonosz tervet eszel ki, mellyel ismét (sőt, minden eddiginél jobban) megalázhatja a visszafogott lányt. Arról azonban fogalma sincs, hogy Carrie különleges képességek birtokában van. Telekinetikus erejének poklát pedig épp azok számára tartogatja, akik ártani akarnak neki."
Bizonyára mindenki látta már a Hamupipőke amerikai változatát, amiben a rút kiskacsából bálkirálynőt faragnak és minden fényesen giccses. Valószínűleg Stephen King is látta, mert ez bizony az a film csak egy kicsit kingesen.
A horror koronázatlan királya fogta a sztorit, megnézte milyen lenne a valóságban rózsaszín lufik nélkül, megfűszerezte egy kis természetfelettivel és mikor elkészült, nyakon öntötte vérrel. Kész is a meggyes pite...
Nagyon tetszett, ahogy átalakította a felállást és hogy bár horror, ha levesszük a vérmennyiséget meg a pszichopata anyucit, egy egész komoly történetet kapunk.
Bátran ajánlom bárkinek, aki kedvet érez hozzá. A horror besorolástól pedig nem kell félni, csak egy kis Tarantino-féle vérengzősdi van a végén, semmi több.
Very Good Girls
"Két New York-i barátnő megegyeznek, hogy a soron következő nyár során mindketten elvesztik a szüzességüket. Odáig el is jutnak, hogy szerelembe esnek, csakhogy mindketten ugyanabba a srácba. Barátságuk most először igazán nagy veszélybe kerül."
Az ismertetővel ellentétben nem egy tipikus kamaszfilm. Ez inkább egy lassú drámai film a barátságról. Egy nagyon lassú és elég lapos változatban.
A barátság jól van tálalva buktatókkal együtt és a hormonoktól túlfűtöttség is teljesen rendben van. Viszont a szerelmi szál elég egysíkú és van néhány kérdéses mozzanat. Például miért hazudnak egymásnak a barátok, ha eddig nem tették? Igaz, a főhősök karakteréhez illik ez a kuszaság és ez viszi előre a cselekményt még ha tyúklépésekben is.
Nekem kevés volt, így csak azoknak ajánlanám, akik nyári filmre vágynak több csenddel mint beszéddel.
A Grand Budapest Hotel
"Valahol a békés, bogaras Európában, valamikor a békeidőkben, a két világháború között működött egy elegáns hotel: a Grand Budapest. Vendégei átlagos arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok; alkalmazottai pedig a legjobbak a szakmájukban. Gustave (Ralph Fiennes), a híres főportás itt barátkozott össze az egyszerű küldönccel, Zero Musztafával, akivel együtt keverednek bele az évszázad festményrablásába.Miközben a felbecsülhetetlen értékű reneszánsz képet keresik, egy családi vagyon elvesztése vagy visszaszerzése is kockán forog: és a nyomozás meghökkentő fordulatai magukkal ragadják a hotel összes lakóját."
Ez egy fura film, egy nagyon-nagyon fura film.
Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám rá: rántott padlizsán. Na, ennyire fura...
A képi világa meggyőző és itt-ott humoros is a maga abszurd és kissé kicsavart módján. A néző vagy belejön a ritmusba és ráérez az apró humorra, vagy nem. Sajnos ezen nem segít a hossza. Hosszú film, nagyon nagyon hosszú, így csak akkor érdemes belevágni, ha krumpli.
Nem tudom megmondani tetszett-e vagy sem. Míg néztem nem igazán, de utána, hát, nem volt bennem megbánás, amiért végigültem. Csak saját felelősségre ajánlom és ha postagalamb.
Az órák
"Egy röpke nap óráiba sűrítve három nő megkapó története... 1923: Virginia Woolf (Nicole Kidman), a huszadik századi világirodalom nagy egyénisége, a tragikus sorsú írónő hosszú gyógykezelése után elkezdi írni "Dalloway asszony" című regényét. 1951: Laura (Julianne Moore), az öngyilkossági hajlammal küzdő terhes háziasszony meglepetés bulit akar rendezni férje születésnapjára, de kezébe akad a regény és teljesen belefeledkezik. 2001: Clarissa (Meryl Streep), a leszbikus kiadótulajdonos szintén meglepetés ünnepséget akar rendezni AIDS-ben szenvedő költő barátja tiszteletére. Mindhárom történet alapkérdése saját boldogságunk igazi célja és annak elérése mások életén keresztül. Három nő, egy regény: az egyik írja, a másik olvassa, a harmadik átéli..."
Értem és mégsem értem. Egyrészt ez bizony egy kemény dráma, ami női sorsokat boncolgat és bele-belecsíp kicsit a pszichológia mélységeibe. Mindegyik főhős zavart ilyen vagy olyan formában, és bár mindegyikre ráférne a segítség, egyedül kell megbirkózniuk a gondjaikkal, mert más nem értheti őket. Ezzel viszont nem tudok teljesen egyetérteni.
Érdekes, töprengős, lassú és melankolikus. Nem lesz tőle szebb az ember napja, viszont lehet rajta gondolkodni.
Nőknek ajánlom, főleg ha melankolikus hangulatban vannak.
Értékelés:
Carrie -> 9
Az órák -> 8
The Immigrant -> 7
A Grand Budapest Hotel -> π
Very Good Girls -> 5
Paranoia -> 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése