Attack on Titan-gyűjtemény 4.

Ismét nagyon eltalálták a borítót. Csakúgy, mint a harmadik kötetnél, most is egy konkrét titán elleni küzdelem teszi ki a cselekmény nagy részét, és ez köszön vissza a címlapon.

A korábbi köteteknél már említettem, hogy bosszant az a pár elgépelés, amit észrevettem. Nos, szeretném egy kicsit megkövetni magam, mert bár még mindig bosszant, mikor feltűnik, már nem szeretném felróni a kiadónak. Hallottam ugyanis egy beszélgetést, amiben azt fejtegették, mekkora siker volt megszerezni magyar kiadásra a sorozatot, és mennyi plusz munka járt vele a formátum illetve a szerző szőrszálhasogató stílusa miatt. Szóval értem, elfogadom, többet nem fogok szólni miatta. (Csak jöjjenek szép sorban a további kötetek!)

576 lapjával ez eddig a legrövidebb kötet, ám így is egy monstrum.

Fülszöveg:

"Ősidők óta az emberi faj uralta a világot. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a titánok érkezésével minden megváltozott. Ezek a bizarr, óriási lények elsöpörték a civilizációt, és pár ezer embert leszámítva mindenkit felzabáltak. A túlélők kolosszális falakat emeltek, és azóta is ezek árnyékában élnek. Azonban már a falon belül is vannak titánok… 

A Felderítőosztag szörnyű veszteségek árán végül foglyul ejtette a Női Titánt. A felderítőknek azonban nincs ideje a babérjaikon ülni: a falakon belül érthetetlen módon titánok jelentek meg, pedig a védművek sértetlenek. Megindul a versenyfutás az idővel: nem csupán a megmagyarázhatatlan titántámadásra kell mielőbb választ találniuk, de a falak egyházának titkát is meg kell fejteniük. Útjuk pedig újra keresztezi egymást a rettenetes Kolosszus és Páncélos Titánéval…"

Ez volt eddig a legpörgősebb kötet. Szinte folyamatosan egyik akció váltotta a másikat, és nagyon kevés idő maradt töprengésre és visszatekintésre. Nem csoda, hogy pár nap alatt befaltam, pedig próbáltam beosztani.

A sorozatnak van egy nagy erőssége, amiről talán eddig nem ejtettem szót, és az a hangulat. Mikor kézbe veszek egy kötetet, pár oldal után elfog egy borongós, kissé lemondó érzés, mert ebben az erőszakos világban mindenki csak szenved. Aztán, ahogy halad a történet árnyalódik ez a hangulat egy kis reménnyel, hiszen olvasás közben nem lehet nem drukkolni a szereplőknek és rettentően lehet örülni minden kis győzelemnek. Ezek az erőteljes hangulatok és érzések pedig igazán jót tesznek az olvasási élménynek. Tényleg beszippant a világ, és tényleg ki lehet vele kapcsolni a valóságot. Szóval, ha valaki ilyen érzést keres, azonnal vágjon bele ebbe a sorozatba.

A kötet első fele a mellékszereplőkre fókuszál, a tényleges főhősök csak a második felében kerülnek képbe. Már az előző kötetnél tetszett, hogy teret kaptak, itt meg egyenesen szuper volt, hiszen ők lendítették a cselekményt és a titkokat.

Nagyon tetszik az a fokozatosság, amivel a titánok kérdését kezeli a szerző. El-elejt néhány információt, pár elszólt mondat itt, egy kis nyom ott, és az olvasó folyamatos izgalomban van. Plusz úgy érzi, alig ért valamit, mint a főhős, aki csak dühöng az események középpontjában a kérdéseivel. Úgyhogy világépítés és információcsepegtetés csillagos ötös.

Ami a főszereplőket illeti, csupán aprót mozdult ebben a kötetben a szerepük, ám az bőven elég is. Természetesen az elsőszámú karakter továbbra is Eren, így nem meglepő, hogy ő hozta az új fordulatot. Viszont érdekes, hogy Levi mennyire háttérbe volt szorítva ebben a kötetben. Persze érthető, de azért látványosan keveset szerepelt most.

Egyetlen dolog volt, ami cseppet zavart: a vallási szál szintén háttérbe húzódott. Az előző kötet végén Krista fontos lett a csapatnak, most meg mintha ezt el is felejtették volna. Persze a fülszövegben is említett két titán mellett ez nem olyan nagy csoda, de azért reméltem némi fejlődést az ügyében. (Nem, Ymir nem fejlődés, az az ő szála volt és nem Krista vonala, hiába kapcsolódnak szorosan.)

Összességében tehát ez egy remek, izgalmas és érdekes kötet volt. Konkrétan meghozta a kedvemet az anime folytatásához is, csak ha azt elkezdem, nem biztos, hogy meg tudok majd állni ennél a résznél. Pedig továbbra is szeretném előbb olvasni és csak utána nézni. (Azért lehet, hogy a következő kötet után meggondolom magam, így a változtatás jogát természetesen fenntartom.)

Aki olvasta az előző három kötetet, ne habozzon, falja be gyorsan, mint titán a sánta járókelőt.

Szerencsére a Fumax kiadó gyorsan dolgozik, így a folytatás már elérhető. Ez pedig egy remek hír, mert ez a sorozat bizony függőséget okoz.

Attack on Titan-gyűjtemény 3.

Ezzel a kötettel utolértem megkopott emlékeimet az animéről. Szóval innentől már nem tudtam, mi fog következni, és ez így van jól. (Az animét teljes egészében csak akkor fogom megnézni, ha már az összes kötetet olvastam.)

A borító ezúttal is passzol a cselekményhez, hiszen valóban a női titáné itt a főszerep. 600 lapjával pedig szokásosan vaskos darab, amit nem jó sokáig kézben tartani alátámasztás nélkül. (Míg a mellkasomon doromboló macska felett lebegtettem, görcsbe állt a csuklóm...)

Fülszöveg:

"Ősidők óta az emberi faj uralta a világot. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a titánok érkezésével minden megváltozott. Ezek a bizarr, óriási lények elsöpörték a civilizációt, és pár ezer embert leszámítva mindenkit felzabáltak. A túlélők kolosszális falakat emeltek, és azóta is ezek árnyékában élnek. Most pedig a titánok áttörték a külső falat…

A Felderítőosztag parancsnoka, Erwin mindent egy lapra tett fel. Az áttört fal befoltozása ugyanis csak egy a számos titokban kovácsolt terve közül, aminek égisze alatt nem kevesebbre készült, mint leleplezni a katonaság soraiban bujkáló árulókat és szörnyetegeket. A falon túli küldetés pengeélen táncol, a veszteségek nagyok, a városban pedig sokan ugrásra készen szemlélik a felderítők tevékenységét, és elég a legkisebb hiba is, hogy lecsapjanak…"

Be kell vallanom, hogy a kötet nyitája kicsit felbosszantott. Mindegyik rész erőteljes függővéggel zárul, így az olvasó keze szinte remeg a folytatásért. Aztán kézbe veszi, mint én jelen esetben ezt a 3. kötetet, és arcul csapja a felismerés, hogy a szerző már megint csak játszott vele. Kicsit olyan érzést keltett bennem a kötet eleje, mintha hátra léptünk volna kettőt a cselekményben. Azonban szerencsére, miután túltettem magam a bosszúságon, mégis csak sikerült megbarátkoznom vele.

Hiába gyűjteményes kötet, egy-egy ilyen 600 oldalas monstrumban a történet egészét nézve alig-alig történik valami. Viszont, míg az első kötet a kevés információval az olvasó figyelmének megragadására törekedett, a második kötet pedig a világot építve próbált kitölteni néhány hézagot, addig itt már új információk vannak. Bizony, lasssan kétezer oldalnál lehet néhány választ is kapni a rengeteg felmerülő kérdésre. Na, meg új kérdéseket bedobni a kalapba, de ezt most ne firtassuk.

A női titán szála izgalmas volt és érdekes. Természtesen nyitva maradt, hiszen hol van még a vége ennek a sorozatnak, de így is sokat lendített a cselekményen. Ráasdásul nagyon tetszett, hogy ezúttal a korábban már megismert mellékszereplők is nagyobb figyelmet kaptak. Jó őket nem csupán sopánkodni vagy épp titánok által elfogyasztva látni.

Eren szinte csak titánbőrben szerepelt ebben a részben és ez olvasás közben fel sem tűnt. Annyira vitt magával az akció és a sok rejtély, hogy a főhős szinte mellékessé vált. Hogy ez jó-e vagy sem, még nem sikerült eldöntenem, de az olvasási élményemet cseppet sem rontotta.

Az akció pörög, az erőszak még mindig nagy dózisban van jelen és a titán kontra titán csetepatékkal ismét az elmosódott, kusza képkockák voltak többségben. Vizuálisan eddig a második rész nyert nálam, itt most jóval kevesebb szépséget találtam.

Nagyon tetszett, hogy a vallás is bekerült a képbe, sokat lendített a világ kidolgozottságán. Na, meg adott még néhány kérdést, de ez így helyes. Illetve a titánok is egyre változatosabbak, ami egy újabb pozitívuma a kötetnek.

Ami a könyv lezárását illeti, persze, hogy hatalmas függővég. Ismét belengetett sok-sok izgalmat és több válasz lehetőségét. Kíváncsi leszek, hogy a negyedik kötet mennyire fogja laposan lecsapni ezeket az egyébként magas labdákat.

Összességében továbbra is nagyon tetszik ez a sorozat. Érdekel a folytatás, tetszenek a karakterek, izgalmas a világ és van valami rendkívül egyedi a rajzok stílusában. Bátran ajánlom mindenkinek, aki az előző részeket olvasta. Itt már konkrét haladás van a cselekményben, ami garantálja a jó olvasási élményt. Aki pedig még nem kezdett bele, de szívesen olvasna emberevő óriásokról, bátran vágjon bele. Kidolgott történet, erőszakos, de ez a helyén van benne kezelve. Viszont minden kisgyerekes szülőnek javasolom, hogy ne hagyja elől, mindig tegye egy magas polcra, mert kicsiknek ebbe még belelapozni sem szerencsés.

Attack on Titan-gyűjtemény 2.

Az első kötet befejezése meghozta a kedvemet, hogy azonnal akarjam a folytatást.

A borítóra ezúttal a főbb szereplők kerültek, ami egy visszafogottabb hatást kelt, és jól passzol a cselekményhez.

Ez a kötet is 600 oldal, csodálatosan mutat a polcon.

Fülszöveg:

"Ősidők óta az emberi faj uralta a világot. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a titánok érkezésével minden megváltozott. Ezek a bizarr, óriási lények elsöpörték a civilizációt és pár ezer embert leszámítva mindenkit felzabáltak. A túlélők kolosszális falakat emeltek, és azóta is ezek árnyékában élnek. A titánok jelentette fenyegetés azonban nem szűnt meg…
A Felderítő-osztag kétségbeesett tervvel áll elő, a titánná alakuló Erennel akarják befoltoztatni a Rose-falon tátongó rést. Ha sikerülne, az történelmi jelentőséggel bírna: először fordulna elő, hogy az emberiség visszahódít egy elvesztett területet az óriásoktól. Azonban a titán Eren önuralma messze áll a tökéletestől, és amikor féktelen tombolásba kezd, talán még maga Armin sem tudja megfékezni…
Eren a vállára vette az egész emberiség sorsát. De vajon feleszmél az iszonyatos teher súlya alatt, vagy mindörökre elveszíti önmagát?"

A kötet ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol az előző eldobta. Viszont elég gyorsan le is rendezi a nagy kérdést, sikerül-e betömni a luykat a falon, majd behúzza kicsit a kéziféket. Itt jön a képbe a visszafogottság, ami a borítón is tükröződik.

Bár nem mindenre emlékszem az animéből, az előző kötet olvasása közben úgy éreztem, a manga sokkal gyorsabban halad, pedig ez csak a történetvezetés illúziója volt. A készítők ugyanis rengeteg múltban játszódó képkockát tettek a kötetekbe, amelyekkel építették a karaktereket és a világot, és ha ezeket levesszük, akkor a jelen eseménysorozata bizony elég kurta. Szóval a cselekmény fő szála lassan halad, és ez most érezhető is volt. Félreértés ne essék, ez nem probléma, csak az olvasási tempómat befolyásolta kicsit. Könnyebb volt lerakni a kötetet pihentetni.

Ez a kötet kitöltött néhány hézagot, amelyet az első rész meghagyott. Megmutatta, hogyan zajlott a szereplők kiképzése, a bírósági jelenettel felvázolta a társadalmi berendezkedés vázát, kicsit mélyítette a már megismert karaktereket és behozott néhány új figurát. Többnyire tehát építkezett, ami szükséges és teljes mértékben rendben lévő dolog. Ráadásul a könyv közepét töltötte ki, így akció volt előtte és utána is, senki sem panaszkodhat, a befejezésre ismét visszatért a gyorsan pergő események illúziója.

Ami nekem nagyon tetszett ebben a kissé lassabb kötetben, az a katonaság bemutatása. Nincs itt romantika, idealizmus meg hasonló magasztosság. Csak fiatalok vannak, akik ilyen vagy olyan általában gyakorlatias okból a katonai munkát választották. Ők távolról sem hősök vagy önzetlen hazafiak, csak kölykök, akik éhesek, akik bosszúra szomjaznak, akik biztonságra vágynak, vagy akiknek nem volt más lehetőségük. Emberevő óriások ide vagy oda, ez egy rettentően valósághű és nagyon emberi ábrázolása a témának.

Kezdem a grafikát is egyre szebbnak látni. Talán mert kitágult kicsit a világ, és már nem a szűk utcákat lehet csak látni a bugyutának tűnő, ám így is veszélyes titánokkal. A lovas képkockák a kedvenceim voltak.

Ahogy korábban már írtam, ez a kötet inkább alapozott, építkezett, nem annyira a jelenben futó szálakat szőtte tovább. Azonban így is sikerült izgalmas fordulatokkal és új szereplőkkel előállni, ezért ismét úgy tettem le a kötet, hogy ide nekem a folytatást de rögtön.

Összességében tehát hozta a színvonalat, továbbra is tetszik ez a sorozat, és bátran ajánlom mindenkinek, aki az első gyűjteményes kötetet már olvasta. Aki pedig még nem ismeri, de szívesen olvasna reális katonaságról szóló történetet egy izgalmas fantasy világban, és nem zavarják a horror elemek, mint a leszakadó végtagok, vágjon bele minél előbb.

Attack on Titan-gyűjtemény 1.

Nagyon hálás vagyok a Fumax kiadónak, amiért gyűjteményes formában jelenteti meg ezt a mangát. A magyar olvasóknak ilyen monstrumok kellenek, ráadásul óriások vannak benne, csodálatos az összecsengés.

Az animét megjelenésekor kezdtem nézni (Igen, mondhatnám, hogy még mielőtt felkapott lett, de ez nem releváns és senkit sem érdekel.), azonban amikor hosszabb ideig várnom kellett volna a folytatásra, félbehagytam. Sajnos elég sok jó történet merül nálam feledésbe, ha nincs szem előtt a folytatás lehetősége. Aztán jött ez a manga, és beugrott, hogy én ezt bizony kedveltem, még mindig érdekel, ide nekem a köteteket.

A borító nagyon látványos, 600 oldalával tényleg igazi monstrum, mégis jó kézbe venni, lapozni. A kötésre tehát nem lehet panasz, az átvezető képeket is megtartották. Viszont találtam benne két elgépelést, ami pici csalódást okozott.

A kötet követi az eredeti manga stílust, így magyar szempontból visszafelé kell olvasni, vagyis jobbról balra és fentről lefelé. Számomra ez természtes, de tudom, van akit ez elriaszt. Pedig cirka három lapozás után garantáltan rááll az ember szeme.

Fülszöveg:

"Ősidők óta az emberi faj uralta a világot. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a titánok érkezésével minden megváltozott. Ezek a bizarr, óriási lények elsöpörték a civilizációt és pár ezer embert leszámítva mindenkit felzabáltak. A túlélők kolosszális falakat emeltek, és azóta is ezek árnyékában élnek. A titánok jelentette fenyegetés azonban nem szűnt meg…A tüzes lelkű Eren Jäger és barátai, a jóeszű Armin és az őket bármitől megvédelmező Mikasa elvégzik a katonai alapkiképzést, és bekerülnek a legveszedelmesebb, falakon kívüli műveleteket is végző Felderítő Osztaghoz. Erennek ugyanis feltett szándéka, hogy megfordítja a küzdelem menetét, és visszahódítja a titánoktól a világot."

Ez egy kifejezetten erőszakos történet. Nem sok emlékem maradt az animéről, ám arra tisztán emlékszem, mennyire sokkolt az azonnali és kendőzetlen erőszak. Mondjuk, mi mást is várhattam volna, mikor a történet embereket felzabáló óriásokról szól... Ez a nyitány pedig manga formájában is rettentően hatásos volt.

A cselekmény viszonylag egyszerű, lényegében a túlélésről szól. Ebben a kötetben három fiatal főhős kerül a középpontba, az ő küzdelmeiket követhetjük nyomon a gyerekkori traumáktól a katonai kiképzés végéig. A traumák persze fokozatosan vannak adagolva, így a szereplők múltja mindig hagy még további kérdéseket, míg a katonai kiképzés, nos, röviden le lett tudva. Ez pedig számomra üdítő volt. Nem igazán hiányzott a hosszas felvezetés, tetszett, hogy azonnal élés bevetéssel indult a történet. A karakterek egyébként érdekesek és nagyon emberiek, könnyű velük szimpatizálni. 

A világ felépítése szintén lassú és megfontolt. Minden fejezet elején akad egy kis extra információ vagy magához a helyszínhez, vagy épp a katonai eszközök működéséhez. Ami pedig a titánokat illeti, nos, ők adják a történet rejtélyét, így nem meglepő módon még nagyon kevés információ kerül elő róluk. Az olvasó figyelme így garantáltan végig fenn van tartva a pörgős akciók, a sokkoló erőszak és a rengeteg kérdés háromszögében.

Nagyon gyorsan lehet haladni a könyvvel, olvastatja magát. Ráadásul az ember hajlamos a képregényekkel rettentő gyorsan haladni, ha a történet izgalmas és minél több információra szomjazik. Ezért próbálok több figyelmet szentelni az apró részleteknek. Nem mondanám, hogy kifejezetten szép képkockák vannak ebben a kötetben, hiszen meglehetősen sok végtag szakad és fröccsennek a különböző testnedvek, ám a kivitelezés ehhez mérten remek. Nekem például nagyon tetszettek az apró, ám nagy helyszínt bemutató képkockák, mint például a katonai kantin, mert itt látszik igazán, hogy figyeltek a részletekre. Ami a titánok ábrázolását illeti, bár többnyire elnagyoltnak tűnnek, kellőképp borzongatóak. Egyszerre suták, mégis mikor épp megesznek valakit, már cseppet sem tűnnek gagyinak. Van valami ebben a kettősségben, ami kifejezetten egyedivé és izgalmassá teszi őket.

Már láttam az anime elejét, ismertem a történet nyitányát, mégis meglepett, hogy ilyen gyorsan eljutottunk az első nagyobb csavarig. Ezek szerint a manga tempója feszes, nem lesz itt belassulás. 

Összességében tetszett ez a kötet. Izgalmas, pörgős és épp annyira véres, hogy az olvasó komolyan vegye. A kötet lezárása pedig olyan dühítően felcsigázó függővég, hogy ide nekem a folytatást, de rögtön!

Aki látta az animét, ne hagyja ki. Aki viszont nem látta, de szívesen olvasna egy emberevő óriásokkal teli disztópikus világról, kezdjen bele bátran. Viszont, ez tényleg egy erőszakos kötet. 16 éves kortól ajánlják, de szerintem a 18-as karikát is elbírta volna. Itt ugyanis nem "csak" a titánok ölnek, sőt, sokkal rosszabb az, amit a megmaradt emberek egymás ellen elkövetnek. Úgyhogy érzékeny lelkűek óvatosan vegyék kézbe.

Kiegészítés:

A kiadó 12 ilyen vaskos kötetben fogja megjelentetni a teljes történetet. Jelenleg az első 4 kötet már olvasható, és idén jön az ötödik. Már a polcomon pihen a folytatás.