Ókori Róma / 3

Róma legnagyobb látványossága egyértelműen a Colosseum. Ha valakit megkérnek, hogy mondjon egyetlen dolgot, ami eszébe jut az örök városról, nagy valószínűséggel ezt az ókori csodát fogja rávágni.

Nem meglepő hát, hogy már a második napon elmentünk megcsodálni. (Azért nem az elsőn, mert azt hittük, picit messzebb van és más dolgok vonták el a figyelmünket.) 

Benyomásom róla a következőképpen alakult: 

Hm, nem is tűnik olyan nagynak. -> Ja, hogy közelről ekkora... visszaszívtam. -> Ó, a csudába, fel van állványozva. -> Kit érdekel az állvány, ez a Colosseum?! -> Hű, de gyönyörű belülről! -> Imádom! -> Nézzük meg újra! 

A népszerűség tehát cseppet sem alaptalan. Háromszor jártam körbe és mindháromszor csak ámultam és sóhajtoztam bőszen, hogy ezt a látványt bizony nem lehet megszokni. A körülötte tobzódó turisták mennyiségéből és a négyzetméterre jutó rámenős árusok számából adódóan ezzel az érzéssel nem voltam egyedül.

No, de nem csak a külföldiek rajongnak ezért az építményért, hanem a helyiek is. Láttunk esküvői fotózást a lábánál menyasszonyostól, vőlegényestől, koszorúslányostól és a közeli parkban divatfotózást is, aminek hátterét a Colosseum szolgáltatta a lemenő nap fényében. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Körbe is fényképeztük kívülről, belülről.

Pék megjegyezte, hogy ha becsapódna egy meteor és megsemmisülne, a fényképeink alapján a régészek könnyen rekonstruálhatnák. Hát, csak ennyire varázsolt el minket...

Amit érdemes róla tudni:

- Vespasianus császár kezdte építeni Kr. u. 72-ben

- az építés 8 évig tartott és Titus avatta fel

- nevét Nero közelben álló szoborkolosszusáról kapta a középkorban

- állatviadaloknak, gladiátorküzdelmeknek és kivégzéseknek adott helyet

- a bolthajtásokon római számjegyek mutatják az ókori nézők belépőjén szereplő kapuszámokat (összesen 80 bejárata volt)

- 48,5 méter magas, 188 méter hosszú és 156 méter széles

- a nézőtér üléseit fából készítették, csakúgy mint a küzdőtér padlóját, ami alól csapóajtón át bukkantak a felszínre a véres játékok résztvevői (ezek nem maradtak meg)

- voltak drágább és olcsóbb helyek, külön páholyok az előkelőknek, akik személyzetet is kaptak (például egy rabszolgát, aki legyezte őket a hőségben)

- a viadalok szünetében árusok kínálták körbe portékájukat

- Római Birodalom bukása után csűrnek, istállónak és erődítménynek használták, köveit pedig elhordták különféle építkezésekre (Nagy szerencse, hogy nem bontották el teljesen...)

- mivel napjainkban egy forgalmas főút vezet el mellette, időnként meg kell tisztítani a rárakódott szürkeségtől (a képeken jól látszik a már megtisztított homokszínű rész és a megtisztításra váró szürkés részek erős kontrasztja) ezért is van most épp felállványozva

alacsonyabb, már megtisztított fele

háttérben: Constantinus diadalíve

forgalomtól megszürkült magasabbik fele

Tipp turistáknak: zárás előtt (este fél 8-kor zár) két órával érdemes bemenni, mert ekkor már nem tűz a nap és az emberek is kezdenek megfogyatkozni. 

Belépni a Colosseumba egyszerű és először nem is tűnik különlegesebbnek, mint a többi ókori szépség. Csakhogy, ha a látogató felhagy picit a fényképezéssel és elkezd gondolkodni is azon, amit lát, már egész más az élmény. 

Az egykori nézőtéren állva megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett fénykorában. Milyen lehetett, mikor megtelt emberekkel, akik beszéltek, kiabáltak, milyen lehetett a tömeg, milyen lehetett a nézőtér őrjöngése, mikor két gladiátor összecsapott. Biztosra veszem, hogy félelmetes.

a fedetlen küzdőtér

Colosseum egyik cicája,
bár a modora alapján párducnak képzeli magát...

"kulisszák mögött"
avagy micsoda labirintus volt a küzdőtér alatt

kilátás a Colosseumból

Palatino

Ahogy a fórumokról szóló beszámolómban is említettem, a kedvenc ókori emlékem a Palatino.

A Palatinus-dombról van szó, aminek lábánál terül el a Forum Romanum. Hatalmas területet fed le és van itt minden a folyamatban lévő régészeti ásatástól, a köztársaság kori villák és templomok romjain át a császári paloták maradványaiig. Igazi felfedezőtúra bejárni, ezért érdemes bőven időt szánni rá. Könnyedén el lehet tévedni az ókori alagutak és gyönyörű növények között.

Imádtam, mert olyan érzésem volt, mintha magam tárnám fel ezt a csodát, ahogy eloszlott benne a látogatótömeg és időnként egyetlen lelket sem láttunk rajtunk kívül és mert tele van növényekkel. A Palatino ugyanis gyakorlatilag egy ókori romokkal tarkított, szépen gondozott park. Csodálatos!

Nem is érdemes többet írni róla, ezt ugyanis látni kell és kész.

ahol érdemes bolyongani

mediterrán fákból sosem elég

helyes, kék virágok mindenfelé

még a gödrök alján is ókori oszlopok vannak

itt görög módra sportversenyeket tartottak...

... ma viszont csak oszlopok vannak

Na, mi az ott a háttérben?
Persze, hogy a Colosseum!

kilátás a Palatino tetejéről a város leghíresebb gödrére
Igen, az a Circus Maximus és az egyetlen fája...

Néhány anekdota a végére:

Nagyon jól elszórakoztattuk magunkat, például képes voltam romokon ugróiskolázni (nem, még mindig nem nőttem fel teljesen) és annyit nevettünk, hogy valószínűleg tőlünk volt visszhangos a fél Palatinus-domb.

Mivel útikönyvem állandóan velem volt, mindig megálltunk kicsit, hogy felolvashassak belőle. Így esett meg, hogy megtudtuk, hol tartottak görög módra sportversenyeket. Görög módra, azaz meztelenül. Meg is jegyeztem: "Hm, itt valamikor meztelen férfiak sportoltak. Szimpatikus hely." Mire Pék: "Szerintem is, fényképezzük le még néhányszor!"

Fájó szívvel hagytuk el ezt a csodálatos helyet, amit jól bizonyít, hogy amikor a hangosbemondó elkezdte ismételni a "műemlék bezár, kérem hagyják el a területét" szöveget előbb olaszul, majd angolul, aztán franciául és spanyolul, Pék kijelentette: "Akkor fogok elmenni innen, ha magyarul is bemondják." Végül azonban mégis csak visszatértünk a 21. századba.