Kalitkába zárt álmok

Ruta Sepetys egy tündéri írónő és ezt egy bejegyzésben már bizonygattam. Ezért nem meglepő, hogy szemmel tartom a könyveit.

Ez a könyve meglehetősen népszerű, Molyon például jelenleg a 72. legjobb krimiként tartják számon. (Ne kérdezd, hogyan került rá krimi címke, én sem értem pontosan.) A helyzet ugyanis az, hogy ifjúsági regényről van szó, annak is az igényesebb válfajáról.

A borító nekem nem igazán tetszik, hiába ugyanaz a kép, mint az amerikain. Az eredeti színvilága sokkal szebb és azon a hölgy jobban is passzol a történethez. A magyar borító lehangoló történetet ígér, pedig cseppet sem az.

Kicsivel több 300 oldalnál, így gyorsan végig lehet olvasni.

Fülszöveg:

"1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét."

Ruta még mindig jól ír. A stílusa könnyed, korhű, látszik rajta a gondos kutatómunka és a szereplői még mindig igazi emberek. Nagyon tetszik, hogy nem szépít a dolgokon, ám nem is esik át a ló túlsó oldalára. Nem próbál sokkolni, csak adagolja a valóságot és várja, hogy az olvasó befogadja.

Josie szimpatikus főhős (bár szinte minden karakter könnyedén megkedvelhető), könnyű azonosulni az álmaival, lehet drukkolni neki, mert megérdemli, mert egy vagány lány, aki tudja, mit akar. Persze hibázik, de ettől emberi.

A cselekmény lassan halad. Bontogatja szárnyait, miközben az olvasót megismerteti New Orleans világával és alvilágával és fokozatosan bemutatja a szereplőket. Ez lehet, hogy a pörgősebb könyvekhez szokottaknak unalmas lehet, pedig inkább csak hiteles. A regény ugyanis több hónapot ölel fel és ezekbe a napokba bizony beletartozik a szürke hétköznapok munkája is. 

A fülszöveg kicsit csalóka, mivel nincs igazi nyomozás, Josie csak kíváncsiskodik, ami tovább növeli a konfliktushelyzetet és még több bonyodalmat hoz a fejére. Épp ezért nem mondanám kriminek és nem is mondanám kiszámíthatatlannak. Fordulatos, de nagyon sok dolgot előre lehet látni és szerintem a vége senkinek sem okoz nagy meglepetést. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen ifjúsági regényről van szó.

eredeti borító
Ugye, hogy sokkal szebb?

Hangulatokról, érzésekről és álmokról szól, így nagyon karakterközpontú. A karakterekre pedig egyáltalán nem lehet panasz.

Nagyon kedveltem Patricket (igaz már az első oldalakon tudtam, mit titkol), picit belepirultam Jesse-be, szerettem mindenkit, aki szerette Josie-t és gyűlöltem az anyját. A legjobb szereplő számomra mégis Willie volt, az igazi kemény üzletasszony, akinek szívesen elolvastam volna a teljes élettörténetét. 

Ami a maffiát illeti, pont olyan volt, mint amilyenre az ember számít, ha eszébe jut az '50-es évek Amerikája. Az én ízlésemnek lehetett volna még picivel több is belőle, de akkor valószínűleg ugrott volna az ifjúsági besorolás.

Összefoglalva tetszett, végig fenntartotta a figyelmemet és szereplői a szívemhez nőttek, így cseppet sem bántam, hogy elolvastam és a polcomon tudhatom.

Aki szereti Ruta könyveit, ne habozzon elolvasni (Szerintem nem érdemes összehasonlítani a másik könyvével, két külön kor, külön téma, külön világ.), aki pedig még nem ismeri az írónőt, az gyorsan pótolja. 

New Orleans szerelmeseinek erősen javallott.