Hyouka

Fukube, Chitanda, Oreki, Ibara

Érdekes anime, ám nem épp abba a műfajba tartozik, ami nagy rajongótábornak örvend. Ez ugyanis egy nyomozós (bár lehet, hogy inkább a rejtélymegoldós jelzőt kellene használnom) hangulatközpontú anime az iskolai élet kategórián belül. Szóval, aki pörgős shounenre vágyik, vagy cukros shoujora, az rossz helyen tapogatózik. Azok viszont, akik kifejezetten szeretik a logikára alapuló alkotásokat, jó nyomon járnak.

Ismertető:

Oreki Houtarou a lustaság élő megtestesítője. Az energiatakarékosság életszemléletét követi, így minden plusz elfoglaltságból - az iskolai klubokat is beleértve - kivonja magát. Mikor azonban nővére levélben megkéri, lépjen be a Klasszikusok Klubjába, aminek ő is tagja volt egykor, és amit a megszűnés fenyeget, boldog semmittevéssel töltött napjainak vége szakad. A klub új tagokkal éltre kelve spontán módon iskolai detektívirodaként folytatja létét, amiben Oreki a főnyomozó szerepét kapja, akár akarja, akár nem.

A történet Yonezawa Honobu regényén alapul és ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondám rá: aranyos. Ebben ugyanis nem gyilkosságok után nyomoznak a szereplők, hanem az élet apró rejtélyeit derítik fel éles megfigyelőképességgel, gazdag fantáziával és Oreki hibátlan logikájú következtetéseivel. Ha tehát eltűnt tárgyakról, bezárt ajtókról és múltbéli iskolai titkokról van szó, a Klasszikusok Klubja jön és megoldja.

A rejtélyek tehát apró-cseprő dolgok és ezért az epizódok nagy részét az elméletek elmondása teszi ki, így pedig néhányan unalmasnak találhatják. Ebben ugyanis nincs se harc, se kínos jelenetek komikuma, se rózsaszín romantika. Azonban nekem pont ezért tetszett. Olyan természetes és hétköznapi hangulata van és aki szeret gondolkodni, azt hamar beszippantják az elméletek és titkok.

A cselekmény inkább epizódjellegű - bár néhány nyomozás több részen átível -, újabb és újabb titok várnak megoldásra, így nincs tetten érhető iránya. A vége ebből kifolyólag nem egy cél lezárása, csak egy szép utalás a későbbiekre.

A logika mellett ugyanis itt a legfőbb hangsúly a karaktereken van.

Mindegyik szereplő érdekes egyéniség és mindegyik változik, formálódik a történet végére, persze lassan és mértékkel. 

A legtöbbet Oreki fejlődik, aki az epizódok végére megtalálja magában a motivációt és a kezdeményezőkészséget. Így lesz egy lusta (nagyon-nagyon-nagyon lusta) és nemtörődöm srácból gondoskodó jó barát.

A kapcsolatok közül a barátság az, ami kidomborodik ebben az animében. Jó nézni, ahogy a klubtagok összecsiszolódnak, ahogy egyre jobban mernek a többiekre támaszkodni és ahogy a végére egy jól működő csapatot alkotnak.

Természetesen a szerelem is felüti a fejét, de csak olyan kisdiákosan. Aranyos elpirulások és egyértelműen kibontakozó ragaszkodások jellemzik ezt a szálat, és bár a nézők tudják jól, hogy ki kit szeret, a dolog nincs kimondva. Ez talán a romantikus animékhez szokott nézőknek zavaró lehet, de szerintem inkább bájos. A fiatal szereplőkhöz (mert ők bizony 14-15 évesek) sokkal jobban illik ez a visszafogott szerelem, mint a nagy vallomások meg a drámai egymásra találás. Főleg mert ezzel is fokozzák az anime hétköznapi hangulatát. A utolsó, 22. epizódra mértékkel ugyan, de meg is oldódnak ezek az elhallgatott vonzalmak. Nekem tetszett Oreki és Chitanda lezárása, mert illett a karaktereikhez és ez a jövőbeli lehetőség sokkal többet mondott, mint bármiféle nagy vallomás.

Összefoglalva tehát ez egy aranyos anime, aranyos történettel, aranyos szereplőkkel és nagyon szép grafikával. Szívesen ajánlom azoknak, akik szeretnek apró rejtélyek nyomába eredni, akik a hétköznapiság szépségére vágynak és akik bőven megelégednek a fiatalok szelíd szerelmével.

A történethez készült egy OVA is, ami a 11, 5. epizódnak tekinthető, így érdemesebb a sorozat közepén megnézni. Csak egy strandos epizód semmi több, így sokat nem ad a történethez, viszont akinek tetszik, az élvezni fogja a plusz egy részt.

A végére hoztam egy zenét is. Nekem az endingek nem tetszettek, de az openingekkel nem volt problémám, így közülük hoztam az elsőt. Talán ez passzol a legjobban a hangulatához:

Technikai apróság: a bejegyzésben következetesen minden szereplőnek a vezetéknevét használtam.