Művészeti Róma / 4

Művészeti élménybeszámolóm utolsó bejegyzésére valami egészen különlegest hagytam. A szívemnek legkedvesebb galériát, ami nem csupán a gyönyörű alkotásokkal nyűgözött le, hanem környezetével és a tökéletes szervezettséggel is. Ezt az összeszedettséget tanítani kellene.

Galleria Borghese

A Borghese villában található gyűjtemény egy hatalmas park közepén, a város északi csücskében foglal helyet. Ez a park a legnépszerűbb zöld terület Rómában, szív alakú darabja a természetnek magas fákkal, hangulatos ösvényekkel és meglehetősen nagy kiterjedéssel. Van itt minden a csónakázótótól az állatkertig a fák között megbúvó szobrokon és kutakon át. 

Mivel szorított az időnk, nem tudtuk teljesen bejárni, csak a Borghese villát és környékét csodáltuk meg, de már ez is teljesen elbűvölt minket.

A Borghese család 17. századi gazdagságát tökéletesen mutatja nem csupán az épület, hanem a benne rejlő műkincsek is. Pedig az ókori szobrok gyűjteményét Napóleon elcsente (ezek a Lourve-ban tekinthetők meg), ám a reneszánsz és barokk műkincsek így is páratlan gyűjteményt alkotnak.
Ez a galéria tökéletesen van megszervezve. Ide nem lehet bármikor besétálni, hanem előre le kell foglalni a jegyeket. Ezt a látogató kétféle módon teheti meg. Vagy interneten foglal és előre átutalja a jegyárat (ami nem olcsó, de teljes mértékben megéri) vagy telefonon foglal helyet az egyik időpontra és megérkezésekor rendezi a számlát. Mi az utóbbit tettük, köszönet érte Rómeó mamájának, aki sokszor kisegített minket olasz nyelvtudásával is.
A galéria naponta csak három időpontban látogatható, reggel 9-kor, délben és délután 3-kor. Ebben a három időpontban engedik be az előzetesen bejelentkezett látogatókat, természetesen létszámlimittel. Ez a limit valahol 50 és 100 fő között mozog, így a galéria sosem túlzsúfolt és a látogató kényelmesen elmerülhet a művészetben kihasználva azt a 2-3 órát, amit az épületben tölthet, míg meg nem érkezik a következő adag látogató.
Nagyon tetszett ez a szervezés, főleg a Vatikán után (erről majd egy másik bejegyzésben) és tökéletesen ki tudtuk használni az időnket, megcsodálni mindent, néhány dolgot többször is.

az ösvény, ami a galériához visz

Galleria Borghese

Itt is élnek sárkányok!

Mivel a galéria eredetileg Scipione Borghese bíboros (aki egyébként V. Pál pápa unokaöccse volt) tulajdonát képezte, a gyűjtemény a ő ízlését tükrözi. Akad itt minden ínyencség, például Tiziano, Raffaello, Botticelli és Cavaraggio.
Leültünk egy-egy teremben a puffokra és próbáltuk felfogni azt a rengeteg szépséget, ami körülvett minket. Szinte beleszédültem a mennyezet freskóiba, a padló mozaikjaiba és a falakon lógó híres festményekbe. Ez a galéria bámulatos!

mennyezet, mert érdemes fölfelé is tekinteni

Caravaggio: Szent Jeromos

mennyezetről figyelő alakok

Tiziano: Amor Sacro e Amor Profano  

minden terem mennyezete ennyire lenyűgöző

Botticelli: Madonna

A festmények mellett a szoborgyűjtemény is jelentős.
A galéria emblematikus szobra Antonio Canova Vénusza, ami a korban nagy botrányt keltett. A szobor modellje ugyanis Napóleon testvére, Paolina Borghese volt, így a hölgy meztelensége általános érdeklődést és megbotránkozást okozott. Szerintem egy igazán gyönyörű szobor, a hölgy jól döntött bátorságával, hiszen évszázadok óta csodálják. Én hajlamos vagyok elveszni az apró részletekben, ezért ennél a szobornál a nő bájai helyett inkább a matracát, annak gyűrődéseit figyeltem és csodáltam Canova mesteri kezét. A nézőnek szinte kedve támad leheveredni a hölgy mellé, annyira puhának és kényelmesnek tűnik.

Antonio Canova: Vénusz

Scipione Borghese tehát több művészt támogatott, ám a legjelentősebb gyűjteménye, házi szobrásza, Bernini műveiből tevődik össze. Ő volt a bíboros kedvenc kortárs alkotója, amit teljes mértékben meg tudok érteni. Négy terem közepén egy-egy hatalmas Bernini szobor áll. Ezeket kifejezetten a bíboros számára készítette, de van még néhány másik alkotása is a galériában. Például nagyon korai munkája, az Amalteai kecske, amit a hagyomány szerint 13 éves korában készített. Ha ilyen ügyes volt gyerekként nem csoda, hogy felnőve csodákra volt képes.

Bernini: Amalteai kecske

Bernini: La Veritá Svelata dal Tempo

Bernini: Aeneas menekülése Trójából

Bernini: Proserpina elrablása

a gyönyörű részletek:
könnycsepp és ahogy az ujjak a húsába vájnak,
mintha tényleg hús és bőr lenne, nem márvány

Bernini: Dávid
(az arca hihetetlenül kifejező)

Bernini: Apolló és Daphné

Hát nem gyönyörű?

A képek után gondolom, világos rajongásom. Bernini egy zseni. A szobrai élnek, az aprólékosság lenyűgöző és mindegyiket hangulatok, érzelmek lengik körbe. Imádom!
Majdnem maximálisan kihasználtuk a galériában tölthető perceket, nehezen szakadtam el ezektől a csodálatos alkotásoktól, korgó gyomrom tudott csak kicsalni onnan.
Nem igazán szeretek múzeumokban enni vagy kávézni, mert általában elég borsos az áruk. Itt viszont kénytelenek voltunk, hiszen távol mindentől nem sok lehetőségünk akadt a parkban tanyázó büfékocsin kívül. Szóval megnéztük magunknak a galéria büféjét és kellemeset csalódtunk.
Még ez is remekül meg van szervezve. A választék bőséges és olcsó. Nagyon finom jegeskávét ihattunk jóval a városban lévő árak alatt és a croissaint, amit választottam hozzá, friss volt és finom. A péksüteményeken kívül szendvicsek is várták az éhes látogatókat hideg és meleg változatban is. Akadt köztük vegetáriánus szendvics, csak mivel cukkini volt benne (amitől a strand után teljesen elment a kedvem) nem tűnt csábítónak.
Miután jóllaktunk, körbejártuk még kicsit a galéria környékét, megcsodáltuk az épület mögötti parkot és a hatalmas citromokat.
Számomra ez a galéria volt a művészeti látnivalók csúcspontja. Csak ajánlani tudom, Bernini szobrai megérdemlik a figyelmet.

Galleria Borghese hátulról

sárgadinnye méretű citromok
Mondtam már, hogy csípem a mediterrán klímát?