Túl a merényletsorozatok felén, be kell ismernem valamit. Nem egyedül dolgozom. Időnként akad segítségem, aki asszisztál egy-egy feladatban, aki támogat és aki profi, ha gyilkosságról van szó.
Ő Gideon az én imádni való sorozatgyilkosom. Hozott már haza döglött egeret, madarat, siklót, sőt békát is puszta kedvtelésből, mégsem tudok rá haragudni. Elég rám néznie a nagy zöld szemével és már hozom is a lapátot zokszó nélkül, hogy segítsek eltüntetni a hullát. Most azonban ő az, aki segít nekem eltüntetni a bűnjeleket, a tépett könyv cafatjait.
Minden macskatartó tudja, hogy a papírgalacsin jó játék, így nem is volt kérdés, mikor az utasítást követve kitéptem és összegyűrtem a napló egyik lapját, hogy mihez kezdjek vele. Igen, a szakértőre bíztam.
Azért nem minden merénylet igényel ilyen szakértői segítséget, a többséget még én, a kezdő merénylő is meg tudom oldani. Jó gondolatokkal legalábbis optimista természetként sosem voltak problémáim.
 |
| Csak pozitívan! |
A következő feladat is közelebb állt a szívemhez. A lakosság azon, egyre zsugorodó hányadéhoz tartozom, akik még küldenek hagyományos, postai úton képeslapokat és leveleket. Tehát nem okozott gondot néhány bélyeg és egyéb postai bélyegző összegyűjtése.
A zöldségnyomatok elkészítése már egy fokkal nehezebb feladatnak bizonyult. Egyrészt, mert nincs tintapárnám és másrészt, mert épp kevés zöldség lelhető fel a hűtőben. Ezért tinta nélkül oldottam meg a nyomdát, egyszerűen rányomtam a papírra egy cukkinit és egy kukoricát, majd körberajzoltam. Na, de hogy senkinek se legyen hiányérzete a további zöldségek iránt, illusztráltam melléjük egy sárgarépát és egy paprikát is.
Néhány merénylet esetében nem csupán az esetleges eszközhiány okoz némi fejtörést, hanem a konkrét kivitelezés is. Az egyik ilyen feladat az a sejtelmes felszólítás volt, mi szerint előbb piszkoljam be a lapot, majd ezt tisztítsam meg.
Végül úgy döntöttem, hamut használok piszoknak és egy univerzális papír zsebkendővel fogom letisztítani róla. Az eredmény, nos, ahogy a mellékelt videón is látszik, hagy maga után kivetnivalót...
Közben persze olyan is akad, amin alig kell gondolkodni, mint a mai utolsó merényletem. Mikor a szerző nekem szegezte a kérdést, milyen jelet mutasson nekem a napló, egy hatalmas X jutott eszembe. Aztán az x felkerült gondolatomban egy térképre és ha már térképen jelölt hely, akkor egyértelmű, hogy mi is bujkálhat ott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése