Bármennyi elvetemült dolgot teszek is ezzel a naplóval, néha biztosan érzi a törődést. Főleg, ha maga a feladat is úgy kívánja. Mégis csak a kedvenceinket szoktuk sétáltatni...
No, de ha mégsem számította volna kedves gesztusnak, hogy kivittem a levegőre sétálni, a következő tettemet bizonyára értékelte. Ahogy a mondás tartja, jobb adni, mint kapni, így a napló remélhetőleg boldogan vált meg egyik oldalától, hogy csomagolópapírként használhassam. A jó ügy érdekében, igazán nemes dolog az áldozat.
Mivel egyre bizalmasabb kapcsolatban vagyunk, bevontam a naplót egy kis női mókába is, a körömlakkok vidám világába. Körömlakkjaim néhány árnyalatát mutattam meg neki csöppök formájában. Egy kis színt vittem hátralévő életébe...
 |
| lakkcseppek |
A napló mostanában mindig kéznél van. Például, ha épp telefonálok és közben firkálgatok. Igaz, nem vagyok az a telefonálás közben műalkotást készítő típus, csak kis virágokat szoktam rajzolgatni a lapszélekre.
Ha már a napló segített ajándékozni, ő is megérdemelt egy kis apróságot. Picike figyelmesség volt részemről - hogy továbbra is érezze az említett törődést -, mikor színes papírláncot készítettem neki. Oké, ő adta a papírt, oké, utána nehéz volt becsukni...
 |
| Lánc, lánc, papírlánc |
Ahogy össze-vissza ugrándozok a merényletek között, gyakran megesik, hogy kétszer is át kell lapoznom a naplót, míg megtalálom a következő kiszemelt feladatot. Pedig egész jó a memóriám és még az egyik utasítás is segít fitten tartani. Mai utolsó tettem egy kis memóriajáték volt:
 |
| Van még mit gyakorolni... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése