Folytatom bulgáriai beszámolómat. Ezúttal magáról a helyről fogok írni és mindarról, amit érdemes megnézni ebben a különleges városban. Szakmai ártalomból kezdem az ókorban...
 |
| Neszebár cirillül |
A város különlegességét, a szigetszerű óváros és a modernebb parti városrész kettősségét, már említettem előző bejegyzésemben.
Nos, az óváros nem véletlenül ó, ugyanis a kőkor óta lakott. Története Menabria néven indult trák halászfaluként. Aztán görögökkel folytatódott, mert a település a Fekete-tenger egyetlen dór városaként Messzembria néven vált ismertté időszámításunk előtt a 6. században. A tengeri kereskedelemnek köszönhetően a város fellendült, míg a Római Birodalom időszámításunk előtt 72-ben be nem kebelezte. Rómától messze van, ezért míg a birodalom ketté nem vált, nem tudott jelentős szerepre szert tenni. A Bizánci Birodalom részeként azonban fontos kikötővé vált. 400 körül a kereszténység elkezdte éreztetni hatását és ennek nyomai ma is láthatók.
A bolgárok a 9. században vették át az uralmat és a bolgár nyelvnek köszönhetően kapta meg végleges nevét: Neszebár.
Mint kikötő, továbbra is értékes városnak számított és a 19. századig, az orosz-török háborúig háborítatlanul működött a különféle hatalmak alatt. Az önálló bolgár fejedelemség létrejötte után ismét virágzásnak indult, a kereskedelem jelentős részét azonban Burgasz és Várna átvette, így a város első számú profilja a turizmus lett. Ezt pedig a látottak alapján igyekszik megtartani és kamatoztatni is.
Ennyit a történelemről, nézzük meg, mivel csalogatják a látogatókat.
 |
| Világörökség része |
Egyrészt a tengerparttal és a strandokkal, de erről majd külön bejegyzésben írok.
Másrészt az óvárossal magával, amely 1938 óta a Világörökség része. Ezt hirdeti a mellékelt képen látható tábla, csak kicsit fényes lett a napsütéstől.
Az óváros tehát az az aprócska sziget, amely tele van látnivalókkal és amit egy földsáv köt össze a modernebb partszakasszal.
Mindössze 800 méter hosszú és 300 méter széles szigetecskéről van szó, így könnyedén be lehet járni. Mi már első nap meg is tettük.
Az utcaképre senkinek sem lehet panasza. Mindenhol macskakő, romok, fából készült halászházak, piros cseréptetők fogadják a járókelőket. Az ember egyszerűen elindul egy hangulatos szűk utcán és egy középkori templomnál vagy a tengerparton köt ki. A városnéző program tehát adva van.
Imádom a kanyargós szűk utcákat és a macskakőt!
Az ilyen utcákban úgy érzem, mintha egy másik korban sétálnék, mintha picit visszamentem volna az időben. A rettentően aranyos faházak pedig egyedi hangulatot kölcsönöztek ennek az érzésnek. Plusz nyáron minden tele van növényekkel. Itt egy zöldellő fa, ott egy színes virág és a mediterrán tengerparti érzet is megfűszerezi az egészet.
Az egyedüli "gond" ezekkel az utcákkal az volt, hogy tele vannak boltokkal, így tele vannak turistákkal is. Egymást érik a szuvenírboltok, ahol egyébként többnyire ugyanaz a kínálat: hűtőmágnes, képeslap, rózsavíz, egyéb rózsás termék, kalap és hasonlók.
A központtól távolodva azonban néha lehetett találni egy-egy kisebb és kevésbé forgalmas utcácskát.
A képek persze nem adják vissza a hely különleges hangulatát, de ízelítőnek megfelelnek:
 |
| utca végén a tenger |
Az ember egyébként jobban teszi, ha nem csak előre néz, hanem néha a lába elé is, vagy fel az épületekre, mert kifejezetten szép dolgokat lehet találni. Illetve néhány különleges növényt is.
 |
| Macskakövek között megbújt gyöngyszem |
 |
| Szuvenírboltocskák |
 |
| Puhának tűnő fenyőféle (Ha valaki tudja a nevét, sikítson!) |
A képek alapján valószínűleg úgy tűnhet, mintha elkergettem volna a turistákat. Valójában azonban csak ügyesen tudok fényképezni. (Ó, igen, meg szerény is vagyok...)
Az óváros tehát önmagában is gyönyörű. Nincs is szüksége különleges látványosságra, mert a ember így is szívesen bóklászik macskaköves utcáin. Ettől függetlenül persze akad itt bőven régi és híres épület nem is egy. Ezekről azonban majd a következő bejegyzésben fogok beszámolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése