Egy naplógyilkosság naplója

Keri Smith gondolt egyet és úgy döntött, megszeg minden tabut, amely egy könyvimádót köthet. Legalábbis így tudom elképzelni ennek a különös és roppant kreatív naplónak a létrejöttét.
A motiváció és az utasítás teljesen egyértelmű: tegyél meg mindent, amit épeszű és könyvszerető ember nem tenne ezzel a kötettel.

Fülszöveg:

"Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá… Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!"

Első ránézésre ez egy nagyon őrült és kissé értelmetlen ötlet, de engem rögtön megvett magának. Ez a cirka 224 oldalas könyvecske ugyanis igazi kihívás egy könyvmoly számára, akinek a könyvei a kincsei, aki szentségtörésnek tartja, ha valaki behajtja a lap sarkát, aki még ceruzával sem írna egy regény margójára és aki megriad, ha a könyv szökik és esetleg földre hull.

Nos, én pont ilyen rögeszmés könyvimádó vagyok, ezért nem egyszerű számomra elkövetni a napló utasításában szereplő 109 merényletet. Még akkor sem, ha maga a Maxim Kiadó bérelt fel erre a gyilkosságra. Egy könyvre és a kreativitásra azonban nem mondhatok nemet, így most szisztematikusan végre is hajtom a napló módszeres kivégzését, amit bejegyzések formájában dokumentálok is. Ha tehát egy másik könyvimádó el szeretne ítélni, a kezébe adom a bizonyítékot, mert tudom, bűnös vagyok... Ki fogom nyírni ezt a naplót!

friss, ropogós, érintetlen napló

Ahogy a mellékelt kép is mutatja, ilyen szép, sértetlen, lapozatlan és az új könyvek jellegzetesen bódító illatát terjesztő naplót hozott a postás.

A borító mutatós, a méret kényelmes füzetszerű és a belső oldalak fekete és fehér dizájnja is megkapó. Szinte bűn belerondítani, azonban már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, mégis meg fog történni:

"Megtörténhet, hogy olyan dolgokat kérnek tőled, amiket megkérdőjelezel. Esetleg sajnálni fogod, hogy a könyv már nincs olyan tökéletes állapotban, mint volt."

Ahogy átlapoztam, néhány feladatot valóban meg is kérdőjeleztem, aztán elolvastam a napló használatának öt utasítását és felébredt bennem a vágy, hogy kipróbáljam, rajta hagyjam a kezem, talpam, DNS-em nyomát, így bele is vetettem magam a munkába. Lássuk, első körben, mire jutottam:

naplóhasználat szabályai

Mint a mellékelt kép mutatja, komolyan vettem a feladatot. Még az instrukciókat is megjegyzésekkel tarkítottam, nehogy az a vád érjen, hogy könnyelműen veszem ezt a gyilkosságot.
Tehát, szabad értelmezéseimet követve, neki is kezdtem a firkálásnak és beszámoztam az oldalakat, illetve megtörtem a gerincét. Ez a két bűncselekmény jól látható lesz a további merényletek során is.

első merénylet teljesítve

A napló jelmondata a kreativitás. Elő kívánja csalogatni az olvasóból a lázadót, aki képes megszegni a szabályokat, új utakat nyitni és közben alkotni valamit. Ennek megfelelően ki is bújt belőlem a rebellis, mikor ezt az utasítást kaptam: Ezt az oldalt szándékosan hagyd üresen!

Rebellis bagoly!

Az esetek nagy többségében azonban nincs szükség arra, hogy az ember szembe menjen az utasítással, mert már maga az instrukció lázadás a nyomtatott könyvek tiszteletével szemben. Könyvszerető ember ugyanis nem satírozza be az oldalakat. Igaz, mivel ceruzával követtem el, bármikor korrigálhatom egy radírral. A visszafordíthatatlan cselekedetek tehát még bőven hátra vannak...

Néhol viszont az elkövetőn múlik, mennyire kívánja véglegessé tenni a bűntettet. Nos, mivel kezdek belejönni a könyvvandál szerepébe, nem apróztam el, mikor köröket kellett rajzolni. Fogtam néhány zselés tollat és kidekoráltam színes, néha csillogó buborékokkal.

Néhány feladat után már érzem is magamban a lázadót, aki képes szembe menni a könyves tabukkal. Például sosem kezdek el egy könyvet a végén, most mégis - követve a kezdeti instrukciót - felcsaptam hátul a naplót és egyszerűen kipipáltam az utolsó feladatot, körberajzoltam a lábujjaimat:

Alig került tehát hozzám ez a napló, hat merényletet máris elkövettem ellene. Azt kell tehát mondanom, hogy kifejezetten motiváló kötet. Olyan akár egy jó regény, ha az ember elkezdi, nehéz letenni, legalábbis addig, míg az "olvasó" végleg ki nem nyírja...