2016. július 16., szombat

Itt a nyár!

"Az olvasás a kommunikáció termékeny csodája
a magány közepén." Marcel Proust
Olvasóimnak valószínűleg feltűnt, hogy mostanában nem voltam igazán aktív sem itt, sem más felületeken, a blog mégis a megszokottól eltérően, napi szinten frissült. Ennek pedig egy oka van: Itt a nyár!
A nyár pedig programokkal jár, vagyis aktívabban megyek erre és arra. Ez persze remek dolog, csak nem tesz jót az otthonülős hobbijaimnak. Például csak cipelgetem a könyveimet mindenhová, ki azonban nem sokat nyitom őket. 
Értelemszerűen írni sem volt sok időm, ezért elnézést is kérek AFS-es olvasóimtól és ígérem, a Revulsion pár napon belül frissülni fog.
No, de ha ilyen elfoglalt vagyok, akkor mégis hogy lehet, hogy már most bőven túlteljesítettem a havi bejegyzésszámot? A megoldás az előretervezés. Tudtam, hogy nem fogok ráérni, tudtam, hogy mégis kellene néhány bejegyzés, hát rászántam az összes szabadidőmet és előre megírtam őket. Ezért követhetitek nyomon napról napra, hogyan nyírom ki Keri Smith naplóját. Illetve ezért nem maradt el filmes rovatom sem. Persze felmerül a kérdés, ha blogbejegyzésben ennyire előre tudok dolgozni, miért nem haladok gyorsabban a történetemmel. A válasz itt is egyszerű: más munkatempó.
Megírni egy blogbejegyzést cirka egy óra és ha nem jön az ihlet vagy össze-vissza tévelyegnek ujjaim a klaviatúrán, megírom másnap. Megírni egy fejezetet minimum két óra és ha valami vagy valaki megzavar, nem biztos, hogy másnap folytatni tudom.
Ennyit a magyarázkodásról, jöjjön az ok, amiért ennyire elfoglalt lettem.

Itt a nyár, ezért elmentem nyaralni. Kinéztem magamnak egy gyönyörű várost Bulgáriában, megszerveztem az utat, kivettem egy hét szabadságot a munkahelyemen és egyszerűen hátrahagytam mindent.
szuvenírek
Mondanom sem kell, remek volt ez az öt nap távol minden kötelességtől, problémától és hétköznaptól. Ráadásul tartalmasan töltöttem az időt, ezért mint Róma esetében, most is fogok élménybeszámolós bejegyzéseket írni. Neszebár olyan szép, hogy muszáj kicsit áradoznom róla. 
Egyelőre még nem tudom, hány bejegyzés lesz, de biztosan írok magáról az utazásról, a helyről és látnivalóiról, a gasztronómiáról és persze a tengerpartról is. Ezúttal is készítettem sok szép képet, így a látványt is megpróbálom majd visszaadni, bár ezeket a helyeket saját szemmel kell megnézni.
Ízelítőnek hoztam egy képet a zsákmányról, vagyis azokról a holmikról, melyeket az út során szedtem össze. A teljesség igénye nélkül, mivel néhány barátom esetleg olvashatja ezt a bejegyzést, csak a saját, illetve szűk családi körre vonatkozó szuvenírek szerepelnek a képen. A zöld terítőt is onnan hoztuk, ahogy az elmaradhatatlan hűtőmágnest, pénztárcát és csokit is. Mivel Bulgáriában szinte minden a rózsákhoz kötődik, rózsás termékekből is bevásároltunk. Van itt rózsaszappan, rózsavíz, rózsás csoki és rózsaelixír. Utóbbi gyakorlatilag rózsaméz. Valamint vettem egy fehér rózsás parfümöt is, ami lemaradt a képről.
A kagylókat természetesen a tengerparton gyűjtöttük, a térképet egy étteremből hoztam el, a szentképpel nagymamámat leptük meg, míg a nyakláncot egyszerűen megláttam és megszerettem.
A képen is látható útikönyv volt társunk és azt kell mondanom, nem vagyok teljesen megelégedve vele. Sajnos nem volt külön könyv Neszebárról, így a teljes országot lefedő könyvvel kellett beérnem. Ez nem is baj, hiszen bármikor mehetek másik városba is és az átfogó országkép hasznos. Azonban a könyv 2005-ös megjelenésű és több mint tíz év alatt néhány dolog változott, így nem mindig relevánsak az információk. Például a vízi taxi más útvonalon közlekedik. Neszebárról pár oldal van csupán, így a történelmi összefoglaló és a nevezetes helyszínek nagyon tömören, szinte adatszerűen szerepelnek benne. Megértem, hogy a hely szűke miatt alakult így, ám mint utazó picit bosszankodtam miatta. Úgy éreztem ugyanis, hogy nem volt értelme magammal vinnem a könyvet, bőven elég lett volna, ha utazás előtt otthon részletesen átolvasom.
Szívem tehát továbbra is a National Geographic útikönyvek iránt dobog.

A nyaralás után szinte rögtön menetem fesztiválozni. Szeretem a fesztiválokat, mivel hatalmas rajongója vagyok az élő zenének, most pedig egy újabb fesztivált vehettem fel a repertoáromba.
Ezúttal EFOTT-on jártam és három éjszakát buliztam a Velencei-tó partján. Kicsit (nagyon!) megáztam, kicsit elfáradtam, de remekül éreztem magam, ezért a koncertekről is szeretnék néhány gondolatot írni. Ez azonban belefér a Csavargások rovatba, így majd ott fogom megejteni valamikor.
Tehát nem tűntem el, csak kissé lefoglalt a nyár. Fogok még írni bőven, ahogy időm és energiám engedi és remélem, olvasóim hasonlóan tartalmasan töltik nyári napjaikat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése