 |
| Cellux-mosoly |
Rajzolni nem nehéz. Oké, ezért a kijelentésért valószínűleg néhányan meglincselnének vagy legalább megdobálnának pálcikaemberek galacsinná gyűrt rajzaival. Szóval mondjuk inkább úgy, rajzolni hétköznapi dolog, de ragasztóval rajzolni már inkább kihívás.
Én legalábbis annak éreztem, mikor először elolvastam ezt a feladatot. Aztán gyorsan számba vettem a lehetőségeket, vagyis a ragasztókból álló kínálatot és a legegyszerűbb megoldás, a cellux mellett döntöttem. Hiszen ha a rajzom a másik oldalhoz ragad, hogyan tudom bárkinek is megmutatni?
Ha már ilyen mosolygósan indult ez a nap, további vidám merénylettel folytattam.
Na, és mi is lehetne vidámabb, mint minden gyerek kedvenc játéka, a hinta. Bizony, meghintáztattam kicsit a naplót és bár szava még nincs, a vidám lengésből ítélve, ő is szeret repülni kicsit.
Ha a fentiek alapján rajzolni nem is, de színezni tényleg nagyon könnyű. Kivéve, ha páréves az ember és hiába koncentrál, csak nem sikerül a vonalakon belül maradnia. Most azonban még ez sem lenne probléma, mert a feladat szerint pont a vonalakon kívül kell színezni. Egy színezni tudó embernek azonban ez sem kihívás, mert a vonal csupán nézőpont kérdése. Ezért, hogy kihívássá tegyem a feladatot, megpróbáltam úgy színezni, mint egy kiscsoportos. Nem is volt olyan könnyű semmibe venni azokat a vonalakat...
Tovább folytatva a napló firkálását, szereztem néhány kölcsöntollat, hogy vadul összefirkálhassak velük egy oldalt.
Folytattam a könyv lapjai közötti gyűjtögetést is. Ezúttal ragadós dolgokat gyűjtöttem össze és kentem az oldalra. Az eredmény nem is annyira undorító, bár tényleg ragad picit.
Mai utolsó merényletem egy kis kézimunka volt. Varrnom kellett valamit az egyik oldalra. Habár a varrogatás nem áll teljesen távol tőlem, messze nem egy kalocsai hímzés az, ami ide sikeredett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése